Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-24 / 326. szám
12 ______ PESTI HÍRLAP 1914. december 24., csütörtök. % — (A Kis Érdekes karácsonyi száma) népszerűvé lett kétoldalas mélynyomású képén gyönyörű és megható fölvételt közöl a barbárnak csúfolt németekről. „A barbároknak becsmérelt német katonák megvendégelik a menekülő francia családokat" ez a kép címe és fényképfelvétel, bár a legnagyobb festő ecsete sem csinálhatna szebb, emberibb képet a német szeretetvendégségről. A karácsonyi szám aztán nagy sereg érdekes képet gyűjt össze a belgrádi epizódról, amikor magyar bakák tanácskoztak a skupstina termében, magyar baka állt őrt a Kalimegdánon és magyar felirást viselt a belgrádi hídfő." Belgrádi szereplésünk itt van hű képekben. Egy cikk a lengyel légiót ismerteti hét szép képen, találunk aztán érdekes és művészi felvételeket az őrszem karácsonyáról, Pétervár utcáiról, Billow hercegről, az új római német nagykövetről, a háború Robinsonjairól, Krausz „apánkról", Krausz altábornagyról stb. stb. „A világbéke" című háborús regénynek most közli A Kis Érdekes második folytatását. (Honvédek.) Egy sebesült katona mondta el a következő érdekes epizódot. Egy héttel ezelőtt éjjeli ütközet volt a magyar és orosz csapatok között. A harcot a mi ütegeink kezdték meg. Azonban az orosz ágyúk hamar fölfedezték állásainkat, úgy, hogy a terepet tovább nem tarthattuk. Hogy a visszavonulást fedezzük, egy század honvéd önként jelentkezett, hogy a srapneleső dacára ott marad. Cselképen velük maradt két ágyu, hogy időközönkint lövésekkel félrevezessék az oroszt. A visszavonulás rendben folyt le s a parancsnok az elhelyezkedés után tizenkét huszárt visszaküldött a századhoz, hogy vonuljanak ők is vissza. A honvédek ezalatt derekasan végezték feladatukat De, fájdalom, percről-percre fogyott számuk. A parancsnokuk már megsebesült, de beköttette sebét és tovább vezényelt. Egyszerre elhallgattak az orosz ágyuk. — Valamire készülnek a muszkák, — mondta a hadnagy. A bizonytalanság és tétlen várakozás a katonákra valóságos pokol. A parancsnok, hogy a katonák rosszkedvét elvegye, vidám történeteket mesélt. Közben a huszárőrjárat mindjobban közeledett a kis csapathoz. Egyszerre megállást intett az őrmester. Az egészen jól kivehető puskaropogás elhallgatott. — Mit jelenthet ez? — kérdezte az őrmester. — Elpusztult az egész század? Három ember itt marad, — mondta az őrmester, — három ember ötszáz lépéssel tovább és az őrmester hat emberrel fölkereste a honvédeket. — Ha egy órán belül nem vagyok itt, mondta huszárjainak vezetőjük, — hátrafordultak és vágtában mentete a táborba. Közben a századnál a hadnagy be se végezte harmadik elbeszélését, mikor az őr jelentette, hogy egy orosz csapat közeledik. Rajta kiáltással vetette magát rájuk a hős honvédhadnagy csapatával és még mielőtt az oroszok magukhoz tértek volna meglepetésükből, négy oldalról körül voltak véve, lefegyverezve. Negyven embert, két tisztet fogtak el s a hadnagy épen ki akarta a tiszteket hallgatni, mikor az ellenség újra tüzelni kezdett. De olyan hevességgel, hogy a honvédek mind odavesztek volna, ha ott maradtak volna. De alig látta át ezt a kritikus helyzetet a hadnagy, trombita szólalt meg a hátuk mögött és egy pillanat múlva ,a hadnagy mellé ugrott az őrmester, átadva a visszavonulási parancsot. A hadnagy arcán könyek gördültek le. Csapata meg volt mentve a biztos pusztulástól. A visszavonulás rendben meg is történt, a kis erdő fedezete mellett. A sebesülteket fölültették az ágyára, a foglyokat közbül vették és két órai menetelés után elérték a tábort. Idáig tart a sebesült katona elbeszélése.• (A bevonulás miatt) Véres családi dráma játszódott le a hajdúmegyei Halápon, Deák Ferenc módos gazdálkodó tanyáján. A fiatal férjnek be kellett volna vonulnia az egyik debreceni gyalogezredhez, azonban féltette itthagyni a feleségét és bujdosott a tanyáján. Most azután jelentkezni akart, kihívta tehát magához a feleségét, hogy elbúcsúzzék tőle. A fiatal aszszony vigasztalta és buzdította férjét, hogy csak jelentkezzék, nem lesz baja a késésért. A gazda féltékenységében ezt arra magyarázta, hogy felesége meg akar tőle szabadulni s ezért heves szemrehányásokat tett neki. A perpatvar közben Deák revolvert rántott és kétszer a feleségére lőtt. Az asszony halálosan megsebesült. Közben valaki csendőrökért futott és mikor a gazda az ablakon át meglátta a csendőröket, revolverét maga ellen fordította. A lövés nyomban megölte. Deáknét a kórházba szállították, ahol élet és halál között lebeg,— (Weill hazaárulása.) Berlinből jelentik: Dr Weill, Metz város volt országgyűlési képviselője, augusztus 5-én önként jelentkezett a francia hadseregben való szolgálatra. A párisi Figaróban közzétett nyílt levélben pedig azzal indokolta az elkövetett hazaárulást, hogy ő, a birodalmi német képviselő, mindenkor franciának érzi magát és hogy azzal, hogy a francia köztársaság hadseregébe lép és az elporoszosodott és elkatonásodott Németország ellen harcol, teljesíti kötelességét, mint szocialista képviselő, de főleg mint elzász-lotharingiai képviselő. A levelet így írta alá: Weil Georges, Metz városának volt német birodalmi képviselője. A német sajtó is tudomást vesz erről a levélről azzal, hogy a hazaáruló Weill Németország számára egy és mindenkorra el van intézve. Egy a kölni hadikórházban sebesülten fekvő angol katona, aki berlini súrlapíró korában igen közel állt Weillhoz, azzal indokolta a Kölnische Zeitung egy munkatársa előtt Weill elhatározását, hogy szerinte Weill már egy évvel ezelőtt inkább francia, mint német szociáldemokratának érezte magát és pedig sértett ambícióból, mert a német szociáldemokraták elejtették őt, mihelyt meggyőződtek arról, hogy túlzott ambícióból vezető szerepre kívánkozik. Ezért jobb jövőben bízva és főleg azt remélve, hogy ambíciója itt jobban érvényesül, belépett Weill most a francia hadseregbe, mert azt reméli, hogy francia földön jobban boldogul. (Hősök halála.) A magyar királyi postatakarékpénztár igazgatósága és alkalmazottai gyászlapon tudatják, hogy ezelőtt alig két hónappal elhalt két kartársuk mellé a sors akarata újabb áldozatokat követelt. Szemere Bertalan, Fülöp Ákos, Ritter Gyula, Raith József, Szilágyi Sándor és Rumpler András azok a hősök, akik az intézetnek harctérre vonult tagjai közül a legutóbbi csatákban dicső halált leltek. Mészáros Antal orvostanhallgató, ki mint egyévi önkéntes tizedes szolgált, a déli harctéren szerzett betegségébe belehalt. Jakabb Béla rendőrkapitány mostohafiát gyászolja benne. Dr Beretvás Jenő tartalékos hadnagy, az első osztályú vitézségi érem tulajdonosa, a harctéren szerzett betegsége következtében huszonhét éves korában meghalt egy budapesti szanatóriumban. Holttestét Kecskemétre szállították és ott temették el katonai pompával. A székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred tisztikara gyászlapon tudatja, hogy bajtársaik, dr Deutsch Jenő és Miklovich Jenő tartalékos zászlósok az északi harctéren elestek és Fricsi Konrád és Sloiczer Nándor tartalékos hadapródok a harcmezőn szerzett súlyos betegségük következtében a debreceni tartalékkórházban meghaltak. KertészMiklós népfölkelő hadnagy a déli harctéren hősi halált halt. Holttestét hazaszállították Debrecenbe és ott temették el katonai pompával, a város minden társadalmi rétegének részvételével. Ungár Lajos, a pozsonyi 13-ik népfelkelő gyalogezred hadnagya, századparancsnok, az északi harctéren szerzett súlyos betegség folytán e hó 18-án a sziléziai Jagerndorf város katonai kórházában 34 éves korában, rövid szenvedés után meghalt. (Levél Szibériából.) A napokban egy tartalékos hadnagynak, egy gyári tisztviselőnek, igazgatójához intézett levelét közölték a lapok. Azt írja a levélben, hogy orosz fogságba került, Szibériában egy kaszárnyában lakik, jó dolga van és havi ötven rubel fizetést kap. A közlemény szerint a levél végén gyorsírással az a megjegyzés volt, hogy „nem fizetnek a gazemberek!" Az esetleg orosz fogságba jutott katonáink hozzátartozóinak megnyugtatására a levél beküldője kijelenti, hogy az eredeti levélen semmiféle ilyen megjegyzés nincs, de nem is lehetett, mert a berni cenzúra, amely a levelet ellenjegyezte, nem engedte volna azt át. (öngyilkos ügyvéd.) Kedden éjszaka dr Vargay István ismert fővárosi ügyvéd és gyorsírótanár, akit nemrégiben pusztító tüdőbaj támadott meg, öngyilkosságot követett el. Hozzátartozói, amikor már állandó orvosi felügyeletre is szükség volt, Vargay Istvánt az új Szent János kórházban helyezték el, ahol gondosan ápolták, de az ügyvéd életuntsága napról-napra növekedett. Elkeseredett, mert tudta, hogy baja ellen nincs orvosság. Az utolsó napokban már búskomor volt s kedden éjjel véget vetett szenvedéseinek: egy őrizetlen pillanatban revolverrel halántékon lőtte magát. A golyó megölte a boldogtalan embert. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. ,,• —' '' — („Attila király.") Arról, hogy ellenségeink sok minden hazugságot kitalálnak és Magyarországra kennek, már sokszor volt szó. Hogy félelmetes lehet a magyar, mint ellenség, azt tudjuk. És, hogy ezt ők mogul érzik a legjobban, az kitűnik azokból a kegyes öncsalásaikból, amikkel magukat áltatják, amikor pl a Magyarországgal kötendő külön békéről, meg hasonló fantasztikumokról írnak olyan ententelapok, amelyek valamikor rátartósak voltak a hitelükre. Ma már, persze, nem ilyen lelkiismeretesek és pillarezdítés nélkül tálalják föl a legvadabb dolgokat is. A „Morning Post" például, anélkül, hogy egy pillanatig is sejtetné olvasóival, hogy csupán deplacirt tréfát űz velük, azt írja, hogy a legkomolyabb előkészületek történnek arra nézve, hogy Magyarország a Hohenzollern-házból új királyt kapjon. Az új magyar király nem lesz más, mint Vilmos császár fia, Attila Frigyes herceg. A szeretetreméltó fejedelmi személyiség bizonyára derül a „Moriig Post" hírén. E szerint Attila Frigyes herceget beosztották az osztrák-magyar hadseregbe, csak azért, mert Vilmos császár ezúttal is „régi tervét" akarja szolgálni. A magyar lapok — folytatja a Morning Post — mindent megtesznek, hogy emeljék a herceg népszerűségét, azt állítják, hogy folyékonyan beszél magyarul és hol '"jön és pedig magas helyről jövő kívánságra helyezték egy magyar lovascsapat élére. A herceg kijelentette a tiszteknek, hogy boldog, hogy egy magyar lovashadosztálynak lehet az élén, abban a háborúban, amelyben az ellenség a maga kozákjait tartja a világ legjobb lovasságának. — Megmutatjuk az ellenségnek — mondotta — hogy a magyar lovassághoz a világon semmilyen más lovasság nem ér fel! Nem elég bizonyíték-e ez arra — folytatja az angol rágalmazó — hogy mik a céljai Vilmos császárnak és a fiának? Ehhez kell számítani, hogy Magyarországon az utolsó tíz esztendő függetlenségi mozgalmai Attila herceg nevéhez fűződtek. (?) Nyilvánvaló, hogy a Morning Post maga sem hiszi el, amit mond, mert utána még a következő részletekről számol be: Mindent összevéve, Vilmos császár szemelve meg sem szimpatikus a magyarok előtt. (?) ő az oka ugyanis annak, hogy Bosznia annexiója után az osztrák-magyar hadsereg létszámát szaporítani kellett és az ő szigorú parancsának az eredménye az ellenzék letörése. Még népszerűtlenebbé lett a császár Magyarországon az által, hogy nem akadályozta meg az oroszok kárpáti betöréseit és így elmondhatjuk, hogy amíg az öreg Ferenc József uralkodik országai felett, addig Vilmos császár tervei légvárak maradnak. Eddig a hit lényeges része, amely alkalmas arra, hogy a mai komor és véres napokban is nevetésre derítse az embereket. A „Morning Post" közleményét, saját állítása szerint, „magyar" tudósítójától kapta. — (Thébe asszony jóslása.) A párisiak híres jósnője, madame Thébe, akinek az idei esztendőre vonatkozó jövendöléseiből csakugyan bekövetkezett a pápa halála, a trónörökös meggyilkolása és a világháború Belgium megszűnésével egyetemben, a napokban — mint Rómán át jelentik — ismét kiadta várva-várt népszerű vörös ahnanachját, amelyben a jövő évi esemé- nyekről igyekszik halvány képet adni. Most azonban nagyon szűkszavú és jóslataiban kerüli a pozitívumokat. Mindenről csak nagy általánosságban beszél, de szavaiból így is ki lehet érezni, hogy legkevésbbé sem bízik a franciák és szövetségeseik győzelmében. Azt állítja, hogy az 1914-ik év lobogó fénye mellett az 1915-ik év teljesen el fog szürkülni, bár tele lesz lázas tömegmozgalmakkal, nagy tárgyalásokkal és mély titkokkal. Száraz és vulkanikus kitörések váltakozása lesz az év, telve nagy harcokkal, és a legerősebbek mérkőzéseivel. — Franciaországban a meglepetések egymást fogják érni — mondja a jósnő. — Óh, fenséges föld! Mennyi hallatlan, rémes mozgalmak szülőanyja leszel a rövidesen megszűnő háború után ! Érzem, hogy mikorára a nap leforogta pályájának harmadrészét, a Te véred megszűnik folyni. De milyen eredmények után? Nem bizonyos, hogy azok után, amelyekre Te számítsz, Vigyázz jól magadra! Sorsod, a tárgyalások küszöbé^ Te tőled függ! ^ —