Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-24 / 326. szám

12 ______ PESTI HÍRLAP­ ­ 1914. december 24., csütörtök. % — (A Kis Érdekes karácsonyi száma) népszerűvé lett kétoldalas mélynyomású képén gyönyörű és megh­ató fölvételt közöl a barbár­nak csúfolt németekről. „A barbároknak becs­mérelt német katonák megvendégelik a menekülő francia családokat" ez a kép címe és fényképfel­vétel, bár a legnagyobb festő ecsete sem csinál­hatna szebb, emberibb képet a német szeretetven­dégségről. A karácsonyi szám aztán nagy sereg érdekes képet gyűjt össze a belgrádi epizódról, amikor magyar bakák tanácskoztak a skupstina termében, magyar baka állt őrt a Kalimegdánon és magyar felirást viselt a belgrádi hídfő." Bel­grádi szereplésünk itt van hű képekben. Egy cikk a lengyel légiót ismerteti hét szép képen, találunk aztán érdekes és művészi felvételeket az őrszem karácsonyáról, Pétervár utcáiról, Billow herceg­ről, az új római német nagykövetről, a háború Robinsonjairól, Krausz „apánkról", Krausz altá­bornagyról stb. stb. „A világbéke" című háborús regénynek most közli A Kis Érdekes második folytatását.­­ (Honvédek.) Egy sebesült katona mond­ta el a következő érdekes epizódot. Egy héttel ezelőtt éjjeli ütközet volt a magyar és orosz csapatok között. A harcot a mi ütegeink kezd­ték meg. Azonban az orosz ágyúk hamar fölfe­dezték állásainkat, úgy, hogy a terepet tovább nem tarthattuk. Hogy a visszavonulást fedez­zük, egy század honvéd önként jelentkezett, hogy a srapneleső dacára ott marad. Cselképen velük maradt két ágyu, hogy időközönkint lö­vésekkel félrevezessék az oroszt. A visszavonu­lás rendben folyt le s a parancsnok az elhelyez­kedés után tizenkét huszárt visszaküldött a szá­zadhoz, hogy vonuljanak ők is vissza. A hon­védek ezalatt derekasan végezték feladatukat De, fájdalom, percről-percre fogyott számuk. A parancsnokuk már megsebesült, de beköttette se­bét és tovább vezényelt. Egyszerre elhallgattak az orosz ágyuk. — Valamire készülnek a muszkák, — mondta a hadnagy. A bizonytalanság és tétlen várakozás a katonákra valóságos pokol. A pa­rancsnok, hogy a katonák rosszkedvét elvegye, vidám történeteket mesélt. Közben a huszárőr­járat mindjobban közeledett a kis csapathoz. Egyszerre megállást intett az őrmester. Az egé­szen jól kivehető puskaropogás elhallgatott. — Mit jelenthet ez? — kérdezte az őrmes­ter. — Elpusztult az egész század? Három­ em­ber itt marad, — mondta az őrmester, — három ember ötszáz lépéssel tovább és az őrmester hat emberrel fölkereste a honvédeket. — Ha egy órán belül nem vagyok itt, mondta huszárjainak vezetőjük, — hátrafor­dultak és vágtában mentete a táborba. Közben a századnál a hadnagy be se végezte harmadik elbeszélését, mikor az őr jelentette, hogy egy orosz csapat közeledik.­­ Rajta­ kiáltással vetette magát rájuk a hős honvédhadnagy csapatával és még mielőtt az oroszok magukhoz tértek volna meglepetésük­ből, négy oldalról körül voltak véve, lefegyve­rezve. Negyven embert, két tisztet fogtak el s a hadnagy épen ki akarta a tiszteket hallgatni, mikor az ellenség újra tüzelni kezdett. De olyan hevességgel, hogy a honvédek mind odavesztek volna, ha ott maradtak­ volna. De alig látta át ezt a kritikus helyzetet a hadnagy, trombita szólalt meg a hátuk mögött és egy pillanat múl­va ,a hadnagy mellé ugrott az őrmester, átadva a visszavonulási parancsot. A hadnagy arcán könyek gördültek le. Csapata meg volt mentve a biztos pusztulástól. A visszavonulás rendben meg is történt, a kis erdő fedezete mellett. A se­besülteket fölültették az ágyára, a foglyokat közbül vették és két órai menetelés után elér­ték a tábort. Idáig tart a sebesült katona elbeszélése.­­• (A bevonulás miatt) Véres családi dráma játszódott le a hajdúmegyei Halápon, Deák Ferenc módos gazdálkodó tanyáján. A fia­tal férjnek be kellett volna vonulnia­ az egyik debreceni gyalogezredhez, azonban féltette itt­hagyni a feleségét és bujdosott a tanyáján. Most azután jelentkezni akart, kihívta tehát magához a feleségét, hogy elbúcsúzzék tőle. A fiatal asz­szony vigasztalta és buzdította férjét, hogy csak jelentkezzék, nem lesz baja a késésért. A gazda féltékenységében ezt arra magyarázta, hogy fe­lesége meg akar tőle szabadulni s ezért heves szemrehányásokat tett neki. A perpatvar közben Deák revolvert rántott és kétszer a feleségére lőtt. Az asszony halálosan megsebesült. Közben valaki csendőrökért futott és mikor a gazda az ablakon át meglátta a csendőröket, revolverét maga ellen fordította. A lövés nyomban megölte. Deáknét a kórházba szállították, ahol élet és halál között lebeg,­­—­ (Weill hazaárulása.) Berlinből jelen­tik: Dr Weill, Metz város volt országgyűlési képviselője, augusztus 5-én önként jelentkezett a francia hadseregben való szolgálatra. A pári­si Figaróban közzétett nyílt levélben pedig az­zal indokolta az elkövetett hazaárulást, hogy ő, a birodalmi német képviselő, mindenkor fran­ciának érzi magát és hogy azzal, hogy a fran­cia köztársaság hadseregébe lép és az elporo­szosodott és elkatonásodott Németország ellen harcol, teljesíti kötelességét, mint szocialista képviselő, de főleg mint elzász-lotharingiai kép­viselő. A levelet így írta alá: Weil Georges, Metz városának volt német birodalmi képvise­lője. A német sajtó is tudomást vesz erről a le­vélről azzal, hogy a hazaáruló Weill Németor­szág számára egy és mindenkorra el van in­tézve. Egy a kölni hadikórházban sebesülten fekvő angol katona, aki berlini súrlapíró korá­ban igen közel állt Weillhoz, azzal indokolta a Kölnisch­e Zeitung egy munkatársa előtt Weill elhatározását, hogy szerinte Weill már egy év­vel ezelőtt inkább francia, mint német szociálde­mokratának érezte magát és pedig sértett ambí­cióból, mert a német szociáldemokraták elejtet­ték őt, mihelyt meggyőződtek arról, hogy túl­zott ambícióból vezető szerepre kívánkozik. Ezért jobb jövőben bízva és főleg azt remélve, hogy ambíciója itt jobban érvényesül, belépett Weill most a francia hadseregbe, mert azt re­méli, hogy francia földön jobban boldogul.­­ (Hősök halála.) A magyar királyi pos­tatakarékpénztár igazgatósága és alkalmazottai gyászlapon tudatják, hogy ezelőtt alig két hó­nappal elhalt két kartársuk mellé a sors akarata újabb áldozatokat követelt. Szemere Bertalan, Fülöp Ákos, Ritter Gyula, Raith József, Szilá­gyi Sándor és Rumpler András azok a hősök, akik az intézetnek harctérre vonult tagjai közül a legutóbbi csatákban dicső halált leltek. Mészáros Antal orvostanhallgató, ki mint egyévi önkéntes tizedes szolgált, a déli harctéren szerzett betegségébe belehalt. Jakabb Béla rend­őrkapitány mostohafiát gyászolja benne. Dr Beretvás Jenő tartalékos hadnagy, az első osztályú vitézségi érem tulajdonosa, a harc­téren szerzett betegsége következtében huszonhét éves korában meghalt egy budapesti szanató­riumban. Holttestét Kecskemétre szállították és ott temették el katonai pompával. A székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred tisztikara gyászlapon tudatja, hogy bajtársaik, dr Deutsch Jenő és Miklovich Jenő tartalékos zászlósok az északi harctéren elestek és Fricsi Konrád és Sloiczer Nándor tartalékos hadapró­dok a harcmezőn szerzett súlyos betegségük kö­vetkeztében a debreceni tartalékkórházban meg­haltak. Kertész­­Miklós népfölkelő hadnagy a déli harctéren hősi halált halt. Holttestét hazaszál­lították Debrecenbe és ott temették el katonai pompával, a város minden társadalmi rétegének részvételével. Ungár Lajos, a pozsonyi 13-ik népfelkelő gyalogezred hadnagya, századparancsnok, az északi harctéren szerzett súlyos betegség foly­tán e hó 18-án a sziléziai Jagerndorf város ka­tonai kórházában 34 éves korában, rövid szen­vedés után meghalt.­­ (Levél Szibériából.) A napokban egy tartalékos hadnagynak, egy gyári tisztviselőnek, igazgatójához intézett levelét közölték a lapok. Azt írja a levélben, hogy orosz fogságba került, Szibériában egy kaszárnyában lakik, jó dolga van és havi ötven rubel fizetést kap. A közle­mény szerint a levél végén gyorsírással az a megjegyzés volt, hogy „nem fizetnek a gazem­be­rek!" Az esetleg orosz fogságba jutott katonáink hozzátartozóinak megnyugtatására a levél bekül­dője kijelenti, hogy az eredeti levélen semmiféle ilyen megjegyzés nincs, de nem is lehetett, mert a berni cenzúra, amely a levelet ellenjegyezte, nem engedte volna azt át.­­ (öngyilkos ügyvéd.) Kedden éjszaka dr Vargay István ismert fővárosi ügyvéd és gyorsírótanár, akit nemrégiben pusztító tüdőbaj támadott meg, öngyilkosságot követett el. Hozzá­tartozói, amikor már állandó orvosi felügyeletre is szükség volt, Vargay Istvánt az új Szent Já­nos kórházban helyezték el, ahol gondosan ápol­ták, de az ügyvéd életuntsága napról-napra nö­vekedett. Elkeseredett, mert tudta, hogy baja ellen nincs orvosság. Az utolsó napokban már búsko­mor volt s kedden éjjel véget vetett szenvedései­nek: egy őrizetlen pillanatban revolverrel halán­tékon lőtte magát. A golyó megölte a boldogtalan embert. Holttestét a törvényszéki orvostani inté­zetbe vitték. ,,• —' '' — („Attila király.") Arról, hogy ellensé­geink sok minden hazugságot kitalálnak és Ma­gyarországra kennek, már sokszor volt szó. Hogy félelmetes lehet a magyar, mint ellenség, azt tudjuk. És, hogy ezt ők mogul­ érzik a leg­jobban, az kitűnik azokból a kegyes öncsalá­saikból, amikkel magukat áltatják, amikor pl a Magyarországgal kötendő külön békéről, meg hasonló fantasztikumokról írnak olyan entente­lapok, amelyek valamikor rátartósak voltak a hitelükre. Ma már, persze, nem ilyen lelkiisme­retesek és pillarezdítés nélkül tálalják föl a leg­vadabb dolgokat is. A „Morning Post" például, anélkül, hogy egy pillanatig is sejtetné olvasói­val, hogy csupán deplacirt tréfát űz velük, azt írja, hogy a legkomolyabb előkészületek történ­nek arra nézve, hogy Magyarország a Hohen­zollern-házból új királyt kapjon. Az új magyar király nem lesz más, mint Vilmos császár fia, Attila Frigyes herceg. A szeretetreméltó feje­delmi személyiség bizonyára derül a „Moriig Post" hírén. E szerint Attila Frigyes herceget beosztották az osztrák-magyar hadseregbe, csak azért, mert Vilmos császár ezúttal is „régi ter­vét" akarja szolgálni. A magyar lapok — foly­tatja a Morning Post — mindent megtesznek, h­ogy emeljék a herceg népszerűségét, azt állítják, hogy folyékonyan beszél magyarul és hol '­"jön és pedig magas helyről jövő kívánságra helyezték egy magyar lovascsapat élére. A herceg kijelen­tette a tiszteknek, hogy boldog, hogy egy magyar lovashadosztálynak lehet az élén, abban a hábo­rúban, amelyben az ellenség a maga kozákjait tartja a világ legjobb lovasságának. — Megmutatjuk az ellenségnek — mondot­ta — hogy a magyar lovassághoz a világon sem­milyen más lovasság nem ér fel! Nem elég bizonyíték-e ez arra —­ folytatja az angol rágalmazó — hogy mik a céljai Vil­mos császárnak és a fiának? Ehhez kell számí­tani, hogy Magyarországon az utolsó tíz esztendő függetlenségi mozgalmai Attila herceg nevéhez fűződtek. (?) Nyilvánvaló, hogy a Morning Post maga sem hiszi el, amit mond, mert utána még a kö­vetkező részletekről számol be: Mindent összevéve, Vilmos császár szeme­lve meg sem szimpatikus a magyarok előtt. (?) ő az oka ugyanis annak, hogy Bosznia annexiója után az osztrák-magyar hadsereg létszámát sza­porítani kellett és az ő szigorú parancsának az eredménye az ellenzék letörése. Még népszerűtle­nebbé lett a császár Magyarországon az által, hogy nem akadályozta meg az oroszok kárpáti betöréseit és így elmondhatjuk, hogy amíg az öreg Ferenc József uralkodik országai felett, ad­dig Vilmos császár tervei légvárak maradnak. Eddig a hit lényeges része, amely alkalmas arra, hogy a mai komor és véres napokban is nevetésre derítse az embereket. A „Morning Post" közleményét, saját állítása szerint, „magyar" tu­dósítójától kapta. — (Thébe asszony jóslása.) A párisiak hí­res jósnője, madame Thébe, akinek az idei esz­tendőre vonatkozó jövendöléseiből csakugyan bekövetkezett a pápa halála, a trónörökös meg­gyilkolása és a világháború Belgium megszűné­sével egyetemben, a napokban — mint Rómán át jelentik — ismét kiadta várva-várt népszerű vö­rös ahnanachját, amelyben a jövő évi esemé-­­ nyekről igyekszik halvány képet adni. Most azonban nagyon szűkszavú és jóslataiban kerüli a pozitívumokat. Mindenről csak nagy általános­ságban beszél, de szavaiból így is ki lehet érezni, hogy legkevésbbé sem bízik a franciák és szövetségeseik győzelmében. Azt állítja, hogy az 1914-ik év lobogó fénye mellett az 1915-ik év teljesen el fog szürkülni, bár tele lesz lázas tö­megmozgalmakkal, nagy tárgyalásokkal és mély titkokkal. Száraz és vulkanikus kitörések válta­kozása lesz az év, telve nagy harcokkal, és a leg­erősebbek mérkőzéseivel. — Franciaországban a meglepetések egy­mást fogják érni — mondja a jósnő. — Óh, fen­séges föld! Mennyi hallatlan, rémes mozgalmak szülőanyja leszel a rövidesen megszűnő háború után ! Érzem, hogy mikorára a nap leforogta pá­lyájának harmadrészét, a Te véred megszűnik folyni. De milyen eredmények után? Nem bizo­nyos, hogy azok után, amelyekre Te számítsz, Vigyázz jól magadra! Sorsod, a tárgyalások kü­szöbé^ Te tőled függ! ^ —

Next