Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-27 / 328. szám

1914. december 27., vasárnap. PESTI HÍRLAP török centrum érte el, amely most már szin­tén energikusan akcióba lépett. Olty a kau­kázusi határon fekvő orosz város, alatta, tö­rök területen fekszik is. A mostani győze­lem következtében a török fősereg előtt meg­nyílt az ut Kari orosz vár felé és így a tö­rök centrum erőteljes és sikeres akcióba lé­pése folytán Törökország háborúja a közel­jövőben már eléggé jelentős mértékben fog­ja éreztetni hatását az európai háborúra. * » •­rAddig kisértett a japán legenda, ad­dig emlegették, hogy japánok jönnek az európai harctérre, míg ez ellen az ötlet ellen maga Japán foglalt állást. Az történt, hogy a japán parlament többsége ellene fordult a kormánynak, mert nem tartja helyesnek a kormány ama terveit, amelyek a hadsereg fejlesztésére vonatkoznak és nem helyesli a kormány külpolitikáját, különösképen pe­dig azt helyteleníti, hogy a japán kormány Japán érdekeit alárendeli Angliának. Így történt azután, hogy Ázsia Angliájában megbomlott az alkotmányos rend; a kor­mányt leszavazták a két új hadosztály felál­lítására vonatkozó javaslatával; azaiért az­tán a parlamentet feloszlatták. íme, ez a vá­lasz Pichon csábítgatására, amely szüntele­nül segítségül hívja Japánt és ilyenformán fölösleges is volt Sembat volt francia mi­niszter tiltakozása, amelyben azt mondja, hogy inkább tisztességes békét kell kötni, mintsem a japán segítséggel való szégyen­teljes győzelemre törekedni. Nyilván azért, mert Japán uzsoraárat követelne a beavat­kozásért. De nem ez a fontos, hanem az, hogy most már Japán is belátja, hogy Anglia ki akarja használni, hogy azután a segítség­h­ozta eredményt lefölözhesse. A perspektíva nem lehet túlságosan kellemes az entente számára: egyáltalában nincs kizárva, hogy Japán, amelynek fő célja az ázsiai hegemó­nia és az európai államoknak Ázsiából való dizorítása, Ázsia leggazdagabb gyarmatbir­okosával, Angliával, kerül konfliktusba. Egy kém története. Irta: SZOMAHÁZY ISTVÁN. A íorilU4* íogn ísatttotUa. 12. A helyőrségi fogházban. Hogyan is történt! Nagyon össze kell szednem a memóriá­jól­, mert még e pillanatban is úgy érzem, egy behunyt szemmel, halálosan elfáradva ekszem a kis külvárosi szobácskámban. H­­ialatt a szigorú özvegy katonás lépésekkel esz-vesz odakünn a ház körül, én ezer ijesz-ő furcsaságot álmodom össze, ami megint anak a következménye, hogy hajnalig zül­ittem a kávéházban. Az az impresszióm, úgy rögtön fel fogok ébredni s újra a száz­ves subládot, a vasmosdót, a megfakult ké­eket látom majd magam előtt, mint minden éggel, amikor a szememet nagynehezen feln­yitom. Tévedés. Ébren vagyok s a szigorú zvegy — attól tartok — végleg eltűnt­ az­­étemből, ráint ahogy az udvari szobára, Lompard tábornok, Blanche és Claire kis­sszonyok is örökre eltűntek. A generális ülőnők fuvolahangja, a kicsikék édes csa­jogása helyett komor dobpergés hangzik a filem­be s ha az ablak vasrostélyán át az ud­arra nézek, fáradt és unatkozó újoncokat azok, akik reggeltől estig egyebet se tesz­ek, ráint egy haragos zászlós vezénysza­bra a lábukat nyújtogatják. Furcsa, de most szinte valami paradi­somi állapotnak tetszik előttem a tegnapi K­ollerdam, dec. 26. Az osztrák és magyar haditengerészetnek e hó 21 -én­­ "véghezvitt bravúros támadásáról mindezidáig hallgattak a francia jelentések. Most, miután az osztrák és magyar flotta­ pa­rancsnokság kommünikéje nyilvánosságra hoz­ta, hogy az adriai parti ütegek és őrhajók elsü­lesztették a Curie francia tengeralattjáró naszá­dot, a XII. számú tengeralattjáró naszád pedig életem s a sötét, nyomorúságos lakásomra" is olyanféle­ érzésekkel gondolok vissza, mint a szibériai ember Nizzára vagy Algír­ra. Pedig m©st egy tágas, pedánsul tiszta, világos szobában járok föl s alá, amelynek ablakán aranyos napsugár ömlik be hozzám. Az ablakot azonban sürű­ vasrostély zárja el az udvartól s óvatosságból az ajtóra is kétszer ráfordították a kulcsot. Annyira vi­gyáznak az egészségemre, hogy a küszöböm előtt egy szuronyos katona áll, aki éjjel-nap­pal ügyel rám, nehogy a hideg levegőre ki­mozduljak. Kedves barátom, skót, nemesek tiszte­letreméltó ivadékai­re, mindenesetre szívem­ből gratulálok neked, hogy mostani helyze­tedben még tréfálni tudsz! Ez mindenesetre fenkölt lélekre vall, hiszen sohase voltál kö­zelebb ahoz, hogy apáidhoz, a szakállas ködlovagokhoz megtérj! Hogyan is történt? Napok óta minden áldott délután ott gubbasztottam a Bompard tábornok do­hányzója előtt, anélkül, hogy valaki észre­vett volna. A veszélyt, mely fejem fölött lebegett, a negyedik napon már annyira megszoktam, hogy nem is gondoltam többé semmi váratlan eseményre; az öreg urak nem mozdultak ki jól fűtött fészkükből, a bárgyú inas pedig mindig odakünn kuksolt a konyhában, ahol a lánycselédekkel trécsel­hetett. Már szinte hozzátartozott a minden­napi programmomhoz, hogy alkonyattájban besurrantam a sötét szobába s a bátorságom idővel annyira megnövekedett, hogy kényel­mesen elővettem zsebemből a noteszköny­vecskémet s nyugodtan, minden izgalom nélkül jegyeztem egymás alá azokat az ada­tokat, melyek a bezárt ajtón keresztül a fü­lemhez jutottak. Leshelyemet csak akkor hagytam el, mikor a hazatérő kisleányok kacagását meghallottam,m ilyenkor gyorsan átsiettem az ebédlőbe s ásitva szimuláltam a bóbiskoló öregembert, akit legédesebb ál­mában megzavartak. Egy este — tegnapelőtt volt — szin­tén ott álltam a függöny mögött s épen inni akartam valamit a könyvecskémbe, mikor hirtelen felnyílt a dohányzó ajtaja s egy ma­gas, keselyorru, vén tábornok lépett ki fü­työrészve a szalonba. Oly sötét volt, hogy serarait se láthatott, de mivel közvetlenül az ajtónyílásban álltam, egyenesen belerohant a karjaimba s a következő pillanatban egy csontos kéz ragadta meg erősen a vállamat, — Ki azt — kérdezte hangosan a vén katona. Oly iszonyú félelem fogott el, hogy nem bírtam válaszolni a kérdésre, de erre már nem is lett volna időm, azert a kiáltásra, a tábornok összes vendégei kirohantak a dohányzóból, valaki felsrófolta a villamos lámpa gombiját s Bompard generális a ré­mülettől kitágult szemmel nézett velem egy pi­ll­anatig farkasszemet. — Maga az? — mondta elhűlve. — Ma­ga húzódik meg itt tolvajmódra a sötét szo­bában? Mi keresnivalója van a lakásban, mikor a tanítványai nincsenek itthon? Dadogtam valamit, hogy mit, arról ha­lavány sejtelmem sincs, de végre mégis ma­gamahoz tértem annyira, hogy néhány értel­mes szót tudtam mondani. — Bocsánat, — mondtam valami köny­nyednek szánt, de valójában szörnyen hi­nos mosol­ylyal, m­­olyat, hogy m­ennyire Harcok a tengeren. Angol támadás a német öböl ellen. Berlin, dec. 26 December 25-én délelőtt k­i­sebb angol haderő benyo­mult a német öbölbe. Hydro­plánok, melyeket magával hozott, folyótorkolataink ellen haladtak s eközben ott a horgonyzó hajókra, valamint egy Cuxh­aven köze­lében levő gáztartályra b­o­m­b­á­kat dobtak, anélkül, hogy találtak és kárt tettek volna. Tűz alá vétetvén a hydro­plánok, nyugati irányban visszavo­nultak. A mi léghajóink és repülő­gépeink felderítő szolgálatot végez­tek az angol haderő ellen és bom­bákkal két angol torpe­dózuzat és egy kísérő gő­zöst eltaláltak. Észlelhető volt, hogy az utóbbin a bomba gyújtott. A beálló köd további harcoknak gátat vetett. Behncke, a tengerészeti vezérkar főnö­kének helyettese. Aknára futott kanadai gőzös. Newyork, dec. 25. — Saját tudósítónktól. — Montrealból jelentik, hogy egy, a kanadai kormány tulajdonát képező nagy angol gőzös Írország nyugati partjain aknára futott és el­sülyedt. A jelentés szerint a hajón csapatok és igen nagy mennyiségű hadiszerek voltak. Francia jelentés XII. tengeralattjárónk hős­tettéről, két torpedót lanszírozott a Courbet francia dreadnoughtra, Párisban sem tagadhatták le egészen a történteket. A Reuter-ügynökség e hó 24-éről keltezve egy párisi jelentést közöl, amely igyekszik lefokozni az esemény jelentőségét. Egy osztrák és magyar tengeralattjáró na­szád — mondja a Reuter-jelentés — az otrantói­úton két torpedót lőtt egy francia hadihajóra. Az egyik torpedó a hajó elejét eltalálta, explo­dált, de nem okozott jelentékeny károkat. A ha­dihajón senki sem sebesü­lt meg. Sem a hajó nevét, sem azt, hogy miben is állanak ezek a nem „jelentékeny károk", nem említi a jelentés, azt pedig, hogy egy francia ten­geralattjáró elsülyedt, teljesen elhallgatja. 3 Az orosz harctér. Vezérkarunk jelentései. 1. Hivatalos jelentés. (Kiadatott decem­ber 25-én délben, érkezett este 8 óra 10 perc­kor.) Az északkeleti hadszintéren teg­nap az arcvonalnak nagy részén a harc tovább folyt. Csapataink a­­ Nagyág és a Latorca vi­dékén több támadást, az ellenség­nek súlyos veszteséget okozva, visz­szavetettek. Az uzsoki szoros köze­lében egy határszéli magaslatot el­foglaltunk. Galíciában az ellenséget Lisko irányában tovább szorítottuk vissza. Viszont Wislok és Bialla közt egész nap — a karácsony estén és a szentéjszakán át meg épen különös he­vességgel — folytatták az oroszok támadásaikat. A Dunajec mentén és oroszlengyelországi válto­zatlan arcvonalunkon részben tüzér­ségi harcok folytak, részben nyuga­lom volt. Úgy északon, mint délen hálá­val gondolnak derék csapataink­ra­

Next