Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-27 / 328. szám
1914. december 27., vasárnap. PESTI HÍRLAP török centrum érte el, amely most már szintén energikusan akcióba lépett. Olty a kaukázusi határon fekvő orosz város, alatta, török területen fekszik is. A mostani győzelem következtében a török fősereg előtt megnyílt az ut Kari orosz vár felé és így a török centrum erőteljes és sikeres akcióba lépése folytán Törökország háborúja a közeljövőben már eléggé jelentős mértékben fogja éreztetni hatását az európai háborúra. * » •rAddig kisértett a japán legenda, addig emlegették, hogy japánok jönnek az európai harctérre, míg ez ellen az ötlet ellen maga Japán foglalt állást. Az történt, hogy a japán parlament többsége ellene fordult a kormánynak, mert nem tartja helyesnek a kormány ama terveit, amelyek a hadsereg fejlesztésére vonatkoznak és nem helyesli a kormány külpolitikáját, különösképen pedig azt helyteleníti, hogy a japán kormány Japán érdekeit alárendeli Angliának. Így történt azután, hogy Ázsia Angliájában megbomlott az alkotmányos rend; a kormányt leszavazták a két új hadosztály felállítására vonatkozó javaslatával; azaiért aztán a parlamentet feloszlatták. íme, ez a válasz Pichon csábítgatására, amely szüntelenül segítségül hívja Japánt és ilyenformán fölösleges is volt Sembat volt francia miniszter tiltakozása, amelyben azt mondja, hogy inkább tisztességes békét kell kötni, mintsem a japán segítséggel való szégyenteljes győzelemre törekedni. Nyilván azért, mert Japán uzsoraárat követelne a beavatkozásért. De nem ez a fontos, hanem az, hogy most már Japán is belátja, hogy Anglia ki akarja használni, hogy azután a segítséghozta eredményt lefölözhesse. A perspektíva nem lehet túlságosan kellemes az entente számára: egyáltalában nincs kizárva, hogy Japán, amelynek fő célja az ázsiai hegemónia és az európai államoknak Ázsiából való dizorítása, Ázsia leggazdagabb gyarmatbirokosával, Angliával, kerül konfliktusba. Egy kém története. Irta: SZOMAHÁZY ISTVÁN. A íorilU4* íogn ísatttotUa. 12. A helyőrségi fogházban. Hogyan is történt! Nagyon össze kell szednem a memóriájól, mert még e pillanatban is úgy érzem, egy behunyt szemmel, halálosan elfáradva ekszem a kis külvárosi szobácskámban. Hialatt a szigorú özvegy katonás lépésekkel esz-vesz odakünn a ház körül, én ezer ijesz-ő furcsaságot álmodom össze, ami megint anak a következménye, hogy hajnalig zülittem a kávéházban. Az az impresszióm, úgy rögtön fel fogok ébredni s újra a százves subládot, a vasmosdót, a megfakult kéeket látom majd magam előtt, mint minden éggel, amikor a szememet nagynehezen felnyitom. Tévedés. Ébren vagyok s a szigorú zvegy — attól tartok — végleg eltűnt azétemből, ráint ahogy az udvari szobára, Lompard tábornok, Blanche és Claire kissszonyok is örökre eltűntek. A generális ülőnők fuvolahangja, a kicsikék édes csajogása helyett komor dobpergés hangzik a filembe s ha az ablak vasrostélyán át az udarra nézek, fáradt és unatkozó újoncokat azok, akik reggeltől estig egyebet se teszek, ráint egy haragos zászlós vezényszabra a lábukat nyújtogatják. Furcsa, de most szinte valami paradisomi állapotnak tetszik előttem a tegnapi Kollerdam, dec. 26. Az osztrák és magyar haditengerészetnek e hó 21 -én "véghezvitt bravúros támadásáról mindezidáig hallgattak a francia jelentések. Most, miután az osztrák és magyar flotta parancsnokság kommünikéje nyilvánosságra hozta, hogy az adriai parti ütegek és őrhajók elsülesztették a Curie francia tengeralattjáró naszádot, a XII. számú tengeralattjáró naszád pedig életem s a sötét, nyomorúságos lakásomra" is olyanféle érzésekkel gondolok vissza, mint a szibériai ember Nizzára vagy Algírra. Pedig m©st egy tágas, pedánsul tiszta, világos szobában járok föl s alá, amelynek ablakán aranyos napsugár ömlik be hozzám. Az ablakot azonban sürű vasrostély zárja el az udvartól s óvatosságból az ajtóra is kétszer ráfordították a kulcsot. Annyira vigyáznak az egészségemre, hogy a küszöböm előtt egy szuronyos katona áll, aki éjjel-nappal ügyel rám, nehogy a hideg levegőre kimozduljak. Kedves barátom, skót, nemesek tiszteletreméltó ivadékaire, mindenesetre szívemből gratulálok neked, hogy mostani helyzetedben még tréfálni tudsz! Ez mindenesetre fenkölt lélekre vall, hiszen sohase voltál közelebb ahoz, hogy apáidhoz, a szakállas ködlovagokhoz megtérj! Hogyan is történt? Napok óta minden áldott délután ott gubbasztottam a Bompard tábornok dohányzója előtt, anélkül, hogy valaki észrevett volna. A veszélyt, mely fejem fölött lebegett, a negyedik napon már annyira megszoktam, hogy nem is gondoltam többé semmi váratlan eseményre; az öreg urak nem mozdultak ki jól fűtött fészkükből, a bárgyú inas pedig mindig odakünn kuksolt a konyhában, ahol a lánycselédekkel trécselhetett. Már szinte hozzátartozott a mindennapi programmomhoz, hogy alkonyattájban besurrantam a sötét szobába s a bátorságom idővel annyira megnövekedett, hogy kényelmesen elővettem zsebemből a noteszkönyvecskémet s nyugodtan, minden izgalom nélkül jegyeztem egymás alá azokat az adatokat, melyek a bezárt ajtón keresztül a fülemhez jutottak. Leshelyemet csak akkor hagytam el, mikor a hazatérő kisleányok kacagását meghallottam,m ilyenkor gyorsan átsiettem az ebédlőbe s ásitva szimuláltam a bóbiskoló öregembert, akit legédesebb álmában megzavartak. Egy este — tegnapelőtt volt — szintén ott álltam a függöny mögött s épen inni akartam valamit a könyvecskémbe, mikor hirtelen felnyílt a dohányzó ajtaja s egy magas, keselyorru, vén tábornok lépett ki fütyörészve a szalonba. Oly sötét volt, hogy serarait se láthatott, de mivel közvetlenül az ajtónyílásban álltam, egyenesen belerohant a karjaimba s a következő pillanatban egy csontos kéz ragadta meg erősen a vállamat, — Ki azt — kérdezte hangosan a vén katona. Oly iszonyú félelem fogott el, hogy nem bírtam válaszolni a kérdésre, de erre már nem is lett volna időm, azert a kiáltásra, a tábornok összes vendégei kirohantak a dohányzóból, valaki felsrófolta a villamos lámpa gombiját s Bompard generális a rémülettől kitágult szemmel nézett velem egy pillanatig farkasszemet. — Maga az? — mondta elhűlve. — Maga húzódik meg itt tolvajmódra a sötét szobában? Mi keresnivalója van a lakásban, mikor a tanítványai nincsenek itthon? Dadogtam valamit, hogy mit, arról halavány sejtelmem sincs, de végre mégis magamahoz tértem annyira, hogy néhány értelmes szót tudtam mondani. — Bocsánat, — mondtam valami könynyednek szánt, de valójában szörnyen hinos mosolylyal, molyat, hogy mennyire Harcok a tengeren. Angol támadás a német öböl ellen. Berlin, dec. 26 December 25-én délelőtt kisebb angol haderő benyomult a német öbölbe. Hydroplánok, melyeket magával hozott, folyótorkolataink ellen haladtak s eközben ott a horgonyzó hajókra, valamint egy Cuxhaven közelében levő gáztartályra bombákat dobtak, anélkül, hogy találtak és kárt tettek volna. Tűz alá vétetvén a hydroplánok, nyugati irányban visszavonultak. A mi léghajóink és repülőgépeink felderítő szolgálatot végeztek az angol haderő ellen és bombákkal két angol torpedózuzat és egy kísérő gőzöst eltaláltak. Észlelhető volt, hogy az utóbbin a bomba gyújtott. A beálló köd további harcoknak gátat vetett. Behncke, a tengerészeti vezérkar főnökének helyettese. Aknára futott kanadai gőzös. Newyork, dec. 25. — Saját tudósítónktól. — Montrealból jelentik, hogy egy, a kanadai kormány tulajdonát képező nagy angol gőzös Írország nyugati partjain aknára futott és elsülyedt. A jelentés szerint a hajón csapatok és igen nagy mennyiségű hadiszerek voltak. Francia jelentés XII. tengeralattjárónk hőstettéről, két torpedót lanszírozott a Courbet francia dreadnoughtra, Párisban sem tagadhatták le egészen a történteket. A Reuter-ügynökség e hó 24-éről keltezve egy párisi jelentést közöl, amely igyekszik lefokozni az esemény jelentőségét. Egy osztrák és magyar tengeralattjáró naszád — mondja a Reuter-jelentés — az otrantóiúton két torpedót lőtt egy francia hadihajóra. Az egyik torpedó a hajó elejét eltalálta, explodált, de nem okozott jelentékeny károkat. A hadihajón senki sem sebesült meg. Sem a hajó nevét, sem azt, hogy miben is állanak ezek a nem „jelentékeny károk", nem említi a jelentés, azt pedig, hogy egy francia tengeralattjáró elsülyedt, teljesen elhallgatja. 3 Az orosz harctér. Vezérkarunk jelentései. 1. Hivatalos jelentés. (Kiadatott december 25-én délben, érkezett este 8 óra 10 perckor.) Az északkeleti hadszintéren tegnap az arcvonalnak nagy részén a harc tovább folyt. Csapataink a Nagyág és a Latorca vidékén több támadást, az ellenségnek súlyos veszteséget okozva, viszszavetettek. Az uzsoki szoros közelében egy határszéli magaslatot elfoglaltunk. Galíciában az ellenséget Lisko irányában tovább szorítottuk vissza. Viszont Wislok és Bialla közt egész nap — a karácsony estén és a szentéjszakán át meg épen különös hevességgel — folytatták az oroszok támadásaikat. A Dunajec mentén és oroszlengyelországi változatlan arcvonalunkon részben tüzérségi harcok folytak, részben nyugalom volt. Úgy északon, mint délen hálával gondolnak derék csapatainkra