Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)

1865-05-23 / 4530. szám

tát illetőleg rendkívüli mozgalom mutatkozott. A pest losonczi vasút részvényei, mint ez időben irányadó értékpapírok, kezdetben 100 forinton kelljen, kevés nap alatt gyorsan 126 forintig emelkedtek, majd ismét ellenirányú működések következtében 108-ig sülyedtek alá, míg vissza­nyerve előbbi kedveltségeket, a jelölt árkelet mellett szilárdan megmaradtak. A forgalmat illetőleg második, az árkelet emelkedésére nézve pedig első helyen említen­dők a „Pannónia“ gőzmalmi­ társaság rész­vényei, melyek 1250 frtról gyorsan 1450 frtig emelkedtek. Tekintve azt, hogy az üzletévnek osztaléka, a gabona­árak folyton tartó hanyat­lásából az év folyamában tett igen kedvezőtlen következtetéseknek daczára oly jelentékeny, te­kintve továbbá, hogy a gabonaár jelenleg oly porthoz ért, melynél alább valószínűleg hanyat­­lani nem fog ; tekintve, hogy a malom a legki­tűnőbbekhez méltán sorolt gyártmányainak ke­lendőségét biztosította, végre tekintve, hogy még közönséges viszonyoknál is a folyó évben sokkal fényesb eredmény várható, minélfogva eléggé indokolva van az emelkedés, melyet ezen értékpapír rövid idő alatt van, és miért vásá­­roltatik a tőkének szilárd el­helyeztetése végett. A társaságnak rendes közgyűlése e hó 23-ikán fog a társaság helyiségeiben megtartatni. A pesti hengermalmi részvények is, habár nem azon mérvben, emelkedő irányt vőnek, és ma nagyobb árkeretek van, mint e hó elején. Ezen társaságnak a letelt üzletévben ugyanazon akadályokkal kellett megküzdeni, melyek alatt a többi malomvállalat sínylett, s az ez évi osztalék a tavalyihoz képest teteme­sen kisebb leszen. Az idei ü­zletezésre nézve ugyanaz áll, a­mi a „Pannónia“ gőzmalmi tár­saság részvényeiről mondatott. E társaság ren­des közgyűlése a malomépületben f. é. június 3 án tartazik. A budai gőzmalmi­ társaság rész­vényeinek árkerete is emelkedő irányt követett. A pesti, budai és ó-budai takarék­pénztárak részvényei szintén ma­­gasb áron kelnek , s főleg az utóbbiak igen ke­resettek. Alig találkozván olyanok, kik részvé­nyeiket eladják, az ezen új intézet iránti biza­lom növekedett, s a betétesek most sokkal na­gyobbak semmint egyébkor. így i. e. april­ió­ban a forgalom két akkora volt mint tavaly ugyanezen hónapban. A budai­ alagut-társaság részvé­ny­ei is kevéssel emelkedtek. Az első magyar ált. biztositó.— és a „Pannónia“ visz biztositó társaságok részvényeiben a forgalom csekélyebb és azok árkerete kisebb. Az előbb nevezett társa­ság f.­­ 6-án tartott közgyűlésében 1864-ik év­re az osztalék részvényenként 120 ftban állapít­tatott meg, s azonkívül a tartaléktőke 165,000 fttal nagyobbittatott, mi­által ez jelenleg körül­belül 600,000 ftnyi tetemes tőkét képvisel.­­ Ezen hét évi fennállás alatt felmutatott ered­mény valóban oly fényes, miszerint a biztosítási ügy története csak igen kevés ehhez hasonló eredményt tud felmutatni. A pesti biztosító intézet a főváros­ban alapított haz­ai második biztosító­intézet működésének elkezdhetésére elvégre megnyer­te a végleges engedélyt, és azt azonnal el is kezdette; ez oknál fogva a társaság szer­vezése gyorsan eszközöltetett, és ma már azt mind a hazában, mind a birodalom más koronatartományaiban jeles egyének képvi­selik.­­ Az eddig kevés figyelembe vett rész­vények (egy-egy részvény 1000 frt, 200 ft*) be­fizetéssel, mely összegből azonban eddig csak 160 főt követeltetett) 160 forintra emelkedtek. Még az első magyar iparbank m. hó 3 án tartott közgyűlésének eredményéről akarunk röviden szólani. A szavazatok többsége abban összpontosult, hogy az új kibocsátási ezer rész­vény azon arányban engedtessék át az első kibo­csátási részvények aláíróinak, a­mennyiben azok az első kibocsátás a kalmával aláírt részvénye­ket teljes számmal meg nem kapták. Ezen saj­nálatos határozat okozta, hogy a kereskedői tes­tülethez tartozó igazgatók beadták lemondásai­kat, melyet azonban a társaság elnöke a magas királyi Helytartótanács leérkezendő elhatározá­sáig egyelőre el nem fogadott. Minthogy a c­ím­­zett magas Helytartótanács ezen határozatot re­mélhetőleg megsemmisíteni fogja, az intézetet eddig vezető férfiak állomásaikon alkalmasint megmaradnak. Ezen közbejött eseménynél fogva az iparbank részvényei szívesen eladatnak. *) Tudtunkkal 300 forint a kiszabott befizetés, a eddig 2­ 0 ftnak kell befizetve lenni. b z e r k. TARCZA. Emlékbeszéd gr. Brunswick M. T. felett. i­. Brunswick Terézia, vállalatának jó sikere ál­tal elragadtatva, teremtő tettvágyát mérsékelni nem bírta. Alig nyert életet a kisdedóvás esz­méje ezen első intézet által, már arról gondos­kodott, miként lehetne azt minél több irányban, minél nagyobb mérvben hazaszerte foganatosí­tani. Serdülő leánykákat gyűjtött maga köré, s azokkal Kern óvodájába járt, hogy saját ve­zénylete és útmutatása mellett gyakorlatilag ta­nulják meg a kisdedóvás művezetését, azt egy­kor családi körükben is nagy haszonnal alkal­mazandók. De rejtett terve az volt, hogy semi­­nariumot alapíthasson, melyből az országban keletkezendő új intézetek nyerjenek majd kép­zett kisdedóvó nőket,­­ mert erősen kezdé hinni, hogy valamint a kisdedek első physikai nevelését Isten is az anyákra és gyengéd bá­­nású nőkre bízta , úgy azoknak szellemi fej­lesztése az elemi iskola küszöbéig kizárólag szintén a nő feladata. Az elmék termékenysége hasonlít a gyümölcs­fákéhoz, melyeknek némely példányai kedvező körülmények között egyszerre és ugyanazon ága­kon gyümölcsöt érlelnek, növesztenek, virágoz­nak és bimbóznak is. így akarta a megdicsőült a kisdedóvás csirájából egyszerre kifejlesztve átalakítani a honi nőnevelést is, később már nő­nevelő intézetekkel foglalkoztatva tervező lelki tehetségét. Azonban épen ez által a kisdedóvás igy­ének szellemi jogarát is férfi kezeknek lett kénytelen átengedni. A iket főváros lakói,, polgárság, nemesség, ország nagyjai, herczeg prímás, főherczeg asz­szony egymás után látogaták az uj intézetet, s örömkönyekkel távoztak udvarából. Csakhamar létesült annak testvére a várban, nemsokára meg a vizi­ városban, azután Pesten, később Beszterczebányán, mind gróf Brunswick Teréz tevékenysége által. A bécsiek hallva e nevelésügyi mozgalmakat, s olvasva Wilderspinnek Wertheimer által né­metre fordított munkáját, megbízottakat küldöt­tek, értesülni a való felől, s ha lehet, magukhoz édesgetni a jeles kisdedóvót, mi a Landstrasse külváros Rennweg nevű utczájában keletkezett intézet megnyitásával sikerült is,de csak az 1830. évben, midőn hazánkban már hat kisdedóvó in­tézet létezett. Tehát Bécsnek Magyarország adta az első kisdedóvót, s magyar honleány, je­lesen gróf Brunswick Teréz alakította azon egyesületet is, mely ott az első intézetet meg­­alapítá. Bajorországban is gr. Brunswick Teréz pendítette meg az eszmét, ő alakította 1834. év­ben az augsburgi egyletet, midőn Magyarország­ban már 13 óvoda létezett. A megnyitott intézetek felszerelésére és fenn­tartásán szükséges költségek sok gondjába és fáradságába kerültek. Legtöbbet áldozott e té­ren ő maga saját mérsékelt jövedelmeiből. Se­­giték őt fáradozásaiban, adakozásaikkal Buda­pest főúri hölgyei a főherczeg asszonytól kezd­ve. Segiték az ügynek általa megnyert barátai, kiknek szolgálatkészségét tervei kivitelére fel tudta használni. Minden egyes intézet megnyi­tásával annak gyámolítására külön egyesületet igyekezett szerkeszteni ügybarátok és lelkes honleányokból, azonkívül kézi munkák, festvé­­nyek,mű­darabok és egyéb összekéregetett aján­dékok kiállításával és kisorsolásával, sőt mű­kedvelők színházi előadásainak jövedelmeivel is fedezgette a mindig sűrűbben felmerült ki­adásokat. Mégis gyakran mutatkozott szükség az igaz­■­gatási gépezet gazdasági és pénzügyi osztályá-­­­ban, s ez nyújtott alkalmat arra, hogy az apró csoportok egy nagy egészszé olvadtak össze. Tudjuk, hogy az 1832. év végén kezdődött po­zsonyi országgyűlés négy évig tartott, mely alatt már Pozsonyban is létezett kisdedóvó in­tézet. Ezen országgyűlésen számos hazafi for­dult meg Pozsonyban, sőt rövidebb-­ hosszabb ideig tartózkodott, részint mint távollevők kö­vete, részint mint egyes főrendűek és követek segédszemélyzetének tagja, részint mint ügy­véd, királyi táblai jegyző, s a törvényhozás körül tapasztalást gyűjtögető ifjú. Az 1834. év tavaszán , midőn a kerületi és országos ta­nácskozások monoton jelleget öltöttek , töb­ben oda hagyták Pozsonyt, egyik több, má­sik kevesebb tapasztalással, de mindannyian több lelkesedéssel tértek vissza, melyet nem csekély mértékben keltettek fel gr. Széchenyi, Deák, b. Wesselényi, Kölcsey, gr. Dessewffy Aurél, b- Vay Miklós, Klauzál, Novák, Borsicz­­ky, Somsich és mások szónoklatai.Ez időtájban, midőn gr. Széchenyi epochalis us tenai a nem­zet vérébe kezdettek átszivárogni, divattá vált a miveltebb osztályúak és nemzeti érzelmű­ek kö­zött ezen, magában oly rövid, de annál nagyobb horderejű szócska: „Egyesüljünk“ ! Ekkor tör­tént, hogy a Pest belvárosi óvodára felügyelő választmány nem bírván fedezni a költségeket, elnöke, Szentkirályi Móricz, Pest megye főjegyző­je, egy tágabb körű­ segélyző-társulat alakításá­ról gondolkodott, azonban az ifjú tisztviselőnek korát sokkal meghaladott miveltsége magasabb szempontból tüntette fel a kisdedóvás ügyét, hogysem a drága időt, és erőt locálisált érdek egyes pontjainak szűk vonalzására pazarolni hasznosnak vagy érdemesnek vélte volna. Áthat­va tehát e szónak „ Egyesüljünk“ varázserejétől, a lelkesült hazafi elhatározó az ügy főapostolának és tanítványainak segélyével egyesületet alkotni, melynek feladata legyen: ne csupán Buda-Pes­ten egy két tengő óvodát ápolgatni, hanem a kisdedóvást és kisdedóvóintézeteket egész ma­gyar hazánkban terjeszteni. És az ige testté jön ! — Szentkirályi Móricz tervét gr. Brunswick Teréz annál nagyobb öröm­mel fogadta, mert hiszen Simon Florent tagtár­­sunk, s jelenleg alelnökü­nkhöz irt levelei szerint már az 1829. évben maga is tervezgetett hasonló egyesületet, melynek akadályairól azonban b. Mednyánszky Alajos tapintatteljes észrevételei által figyelmeztetve, a viszonyok mostohasága­­ miatt kénytelen vola felhagyni, és csak egyes­­ intézetek létesítésére korlátolni tevékenységét. A tisztelt grófnő tehát Szentkirályi Móriczhoz azonnal meghívott tanácskozásra néhány ügy­­barátot, ezek az indítványt elfogadták, a elhatá­­rozák, miszerint az egyesület vezetésére elnök­ké s az ügynek zászlóvivőjévé gr. Festetics Leo keressék meg, kinek tolnamegyei ji­szágán Be­­laczon, már szintén volt óvoda. A nemes gr. hazafias készséggel fogadta a ne­ki nyújtott zászlót. E percztől kezdve gyakrabban tartottak ülé­sek, többnyire gr. Festetics Leónál. Az egyesü­leti alapoklevél 1834. évi augustus 2 án kelt, melyen legelői korompai gr. Brunswick M. Te­rézia szerzetes urhölgy irta halhatatlan nevét alá. Az egyesület szabályait Szentkirályi Móricz szerkeszté. — Alapítványi és részvény segély-aláirási ivek készíttettek és osztattak szét; lassan, de a tartós siker védbástyájához méltó tagok szerzésével annyira haladt az ujonczozás, hogy 1836. mart. hónapban az alakitó közgyű­lés is megtartatott, melyen az egyesület elnökévé gr. Festetics Leo, alelnökévé Szentkirályi Mó­ricz, Ügyészszé Simon Florent, pén­zárnokká Antal Mihály lettek, a választmányi tagok sorá­ban első és főhelyet gr. Brunswick Teréz fog­lalván el, ki több főrendű urhölgy társaságában gyakran meg is jelent a választmányi ülé­seken. A képző és példányintézetet nemcsak Tolnán hanem miután az Pestre tétetett át, itt is gyak­ran meglátogatta, s észrevételeit örömmel közlő Munkás eszközlője volt azontúl is több uj inté­zetnek az országban, szóval egész 1849. év vé­vévnek UZID U apostola maradt a nevelés­a feszkr­e ékletedőVá,S?ak' Neki kÖ8ZÖni létét é el?' nek l egyen Uletlluk, neki ha­városiap;Ttahrfl’ UdrVári, kríSZtíua­ é8 vizi­terZhf •belVár 0“' lipót‘ é« terézvárosi, besz­****»■ nj'Slf­i8 “tólérte a halandók közös sorsá­peltünk lSfiO1!6“ törvénye’ mel’ szerint Umne­­riusz évi octobei' baráb­b rokonainál nélküll,/ Crének 85dik évében­ annyi küzdés, Ulözés és az utolsó évtizedben minden hon­eany szivére egyaránt hatott szenvedés után ki­múlván, szép lelke jobb létre költözött. férfi?«168 eFe8,til.et,’ mélyen lisztelt közön­­­ég' 5? 1UnniePeltünk jelenleg élne, tán nagyobb részvéttel olvasta volna, mint annyi ezeren a franczia császári trónbeszédben azon ragyogó A tafiiwbt f* ewele“Ja volna annyi hatalomTM!?“ ’Ugy hiszem,biit nácsadói ak a született eszmét a korona ta­né hiusitba al k°zvetlentil, akár közvetve meg telhetni, hhatákr‘ 1^’ “iként tetteiből következ törvények nem ** uralkodása alatt hozandott volna k He f. m'nd ?a^át írótollából folytak réttel választotta'nl ^ tea®tséSgel és emberisme­meg illete volnl Ai 80 SaiDf érde­ k 0870 ruib(''1 terveinek t f a ho^ eszméinek és telendé­k kiVételét kedélyes szigorral köve­telé?hitélt Vök­f é­rdemeit gr- Széchenyi Ist­vánéihoz hasonlítani. Szabad legyen mégis ezen ÚjPesten alapított középdunai gőzha­jó­t­á­r­s­a­s­á­g (400,000 frt tőkével, 200 frtnyi részvényekben) véglegesen megalakult. Különfélék. Pest, május 22. * A budapesti bérkocsisok zsarolásán, úgy látszik, se a sok árszabályzás, se a büntetésseli fenyegetés, se a büntetés nem változtat. Ha rögtön nem éri a büntetés, vagy felügyelet alatt nincsenek, most is csak úgy zsarolnak, mint ré­gen. Tapasztalhatja ezt, a­ki vasárnap este a zugligetből haza akarva jöni, rájuk szorul, mert ilyenkor oly árt követelnek, mely három órai kocsizásért se illeti őket. Mindaddig, míg a ka­pitányság a hídnál és a zugligetben fel nem ügyeltet, s rögtön büntetéssel rendhez nem szok­tatja e féktelen osztályt, addig nincs remény, hogy az árszabály mellett megmaradjon, s a közönség a zsarolástól meneküljön. * * Parragh Gábor, a fáradhatlan borász, szor­galma, kitartása, értelmes és hű borkezelése a múlt héten befejezett Stettin! kiállításon érdem­lett elismerésben részesült, ugyanis az ottan működött jury polgártársunkat berlini borkeres­kedéséből kiállított boraiért nagy ezüst éremmel tisztelte meg. •Liszt Ferencz, mint a „Zen. Lapokéban olvastuk,már megküldte „Erzsébet“ oratóriumá­nak első részét a zenedéhez."A szép szöveget (Ro­­c­ette Otto költeménye) már fordítják, valamint a zenekari szólamok kiíratásához is hozzá láttak. * A­miért oly igen epedtünk, sóvárogtunk — írja a „Hortobágy — a jó eső elvégre megérke­zett, s igen szépen megöntöző határainkat. Ked­den délután két óra tájban érkezett dél­nyugat felől, m­enydörgés, villámlás és többször neki induló jég kíséretében. Utóbbi azonban nem igen tehetett kárt, részint mivel nem sürű­n hul­lott, részint mert állítólag nem nagy téren vo­nult keresztül. A természet egészen újjászületett, és a növényvilág a legszebb tenyésztésnek in­dulva, pótolni látszik azt, mit a múlt száraz és szeles hó elmulaszta. — Nemzeti színházi műsorozat május hó 21-től május hó 28 -ig. Kedd. Fidelio. Szerda. Szép marqnisné. Csütörtökön Éjszak csillaga. Péntek Szerelem mámorosok. Szomb. Kamilla. Vasáru. Egy millió. — Nyilatkozat. A „Pesti Napló“ i. é. május 7-iki 105. számában egy Egerből E. J. aláírással ellátott magány közlemény jelent meg, melynek egyik pontja kitételeinek hatá­rozatlanságánál fogva, nem ugyan a heves me­gyei takarékpénztár ügyeibe avatottakat, s az­zal érintkezésben lévőket, hanem az ennek ügy­kezelésével ismeretleneket, igen könnyen tévút­ra , téveszmékre vezethetné.­­ Az mondatik ugyan­is a kérdéses közlemény ezen pontjában, hogy ezen takarékpénztár a közleményben elő­számlált tenger sebet gyógyírral ellátni képte­len, mégha ezen állapotnak megfelelő pénztö­meggel rendelkezhetnék is sőt, mert zálog és váltó hitelezése tizenegy tizenkét, sőt ha a gyak­ran előforduló forgató s kibocsátó dijakat szám­­ba veszszük, húsz százlak­ba is kerül.­­ Bár ezen kitételt közlő lapon kívül nyilvános helyen aként értelmező, hogy a kamat és beigtatási díjakon felüli költség a takarékpénztár kezeléséből nem származik, mégis ha bárki más azt ezen taka­rékpénztár működésére értelmezni kívánná, ez esetre ezen takarékpénztár választmánya az igazság érdekében kötelességének tartja ugyan­azon nyilvánosság terén ezennel kijelenteni, hogy mind saját tudomása, mind számadásai­nak tanúsága szerint ezen takarékpénztár bár­minemű­ kölcsönöktől nem szedett, s nem szed egyebeket mint 6°/0-tóli kamat, és kiadásainak fedezésére az alapszabályok értelmében szol­gáló úgynevezett beigtatási dijakat, melyek bekeblezett kölcsönöknél évenkénti 2% tavi zá­logoknál és váltóknál pedig évenként 4%­telit tesznek. — Ennélfogva bárminemű állítás, mely ezen egyedül való tényállással ellenkeznék, vagy ezzel ellenkezőleg értelmeztetnék, puszta valótlanság. Kell Egerben a hevesmegyei takarékpénztár 1865. május 13-án tartott választmányi ülé­séből. A takarékpénztár választmánya. * Annak a sürgetésnek, hogy Ybl építész au­­gustus 20 ára okvetetlen elkészítse az akadémia dísztermét, eredménye az építész saját nyilatko­zata szerint az, hogy a munka drágább és elha­markodott lesz. Ha az építész előre megmondja, hogy ily siettetés után a munka jó nem lehet, a határnapot halasztani lehetne, úgy sincs semmi értelme annak, hogy épen augustus 20-ára le­gyen kész. • A zala­somogyi közlöny szerkesztősége há­rom pályaműre tűz ki jutalmat: egy ívnyi terje­delmű közgazdászai dolgozatra 5 aranyat; egy balladára 4 aranyat; egy ívnyi terjedelmű bes­szélyre 3 aranyat. — Felhívás. •­ A bécsi cs. kir. egyetem f. év augustus első napjaiban fogja ötszáz évi fenn­állásának jubilaeumát ünnepelni. Bár az ezen jubil­eumbani részvétre már a múlt évben szóliták fel tisztelt honfiainkat, mind­azáltal azoknak számára, kiknek figyelmét ezen felszólításunk talán elkerülte vo­na, annak ezenneli ismétlését czélszerűnek tartottuk. Ezen ünnep megtartására legközelebb hivatva vannak mindazok, kik a nevezett egyetemhez tanári vagy tanítványi minőségben jelenleg tar­toznak vagy ahhoz ezelőtt tartoztak Ez ünnepély megtartása végett a bécsi cs. kir. egyetem consistoriuma mint egyetemi ta­nács egy külön ünneplő szövetséget alakit s fel­hívja az illetőket, hogy e szövetségben részt ve­gyenek. Az ünneplő szövetségben részt vehetnek : 1. A bécsi egyetemi méltóságok képviselői, a bécsi egyetem tanári és tudori karának tagjai; 2. A bécsi egyetem minden tanítványa; 3. Mindazok, kik ezen egyetemnek egykor ta­nárai vagy hallgatói voltak. Az ünneplő szövetség minden tagja köteles 10 ftát o. é. befizetni, melyért joga van, minden ünnepélyességben személyesen résztvenni, min­den ünnepélyi adományban részesülni és magát az Ünnepalbumba beírni. Az ünnepély képviseletének alakításában min­den tag választó­joggal bír és megválasztható. Az ünnepély előkészítését és a befizetett ösz­­szegek kezelését egyelőre a bécsi egyetemi con­­sistorium vezeti. Ugyanez egyéb városokban megbízottjait felhatalmazva a résztvevők bejegy­zésére és az ezek által letett összegek felvételére. Ily iránybani működésre az említett consisto­­rium­ által hazánkban a magyar kir. tudomány­egyetem lévén felkérve, ez utóbbi alulirt bizott­ságot neveze ki, mely magát mind a bécsi cs. kir. egyetem consistoriumával, mind pedig azokkal, kik az ünnepélyben részt venni kíván­nak, érintkezésbe tévén, a nevezett egyetemi tanács nevében tegye meg az e tekintetben szük­séges intézkedéseket. Felkéretnek ennélfogva mindazok, kik ezen ötszázados örömünnepélyben mint az ünnepélyi szövetség tagjai részt venni kivánnak, mikép eb­beli szándékuk felől a kijelölt 10 főnyi tagdíj beküldése mellett alulirt bizottmányt a bizott­­mányi elnökséghez intézendő bérmentes levelek­ben minél előbb tudósítani szíveskedjenek, hogy a tagdijak még annak idejében a bécsi egyetemi consistorium­ rendelkezése alá juttat­hassanak. Pest, május 21. 1865. Dr. Wachtel Dávid, ca. kir. orvosügyi tanácsos és egyetemi tanár, a bizottság elnöke. Dr. Arányi Lajos, egyetemi tanár, a bizottmány tagja. Dr. T­h­a­n Károly, egyetemi tanár, mint bizottsági tag. Nemzeti Szinház. Május 22-ére van kitűnve „ÉSZAK CSILLAGA.“ Opera 3 felv. — Távirati tudósítás ábécéi május 21-ről. 5° aictalliques Nemzeti kölcsön Bankrészvény Hitelintézet Londoni váltók Ezüst Arany börzéről . 70 85. 75. 90. 801. — . 183. —. 109. —. 107. —. 10. 18. A „P. Napló“ magán-távsürgönye. Berlin, máj. 22 A képviselőház költ­ségvetés vizsgáló bizottmánya az orszá­gos kincstár kezelését illetőleg egyhangú­lag elfogadta az előadó javaslatait, me­lyek szerint : a megtörtént kiadások al­kotmányellenesek, s az államminisztérium felelős az állampénztárból kivett pénzek­ről; az 1860—1862-iki pénzügy kezelé­sekre nézve a felmentés meg nem adható. A költségvetési bizottmánynak a hadi­költségvetésre tett jelentésére a kormány­biztos kinyilatkoztatja : Poroszország köz­t vetélései a schleswig-holsteini kérdésben *) Megkéretnek a hazánkban megjelenő magyar lapok tisztelt szerkesztőségei ezen felhívásnak felvételére, tökéletesen fenn fognak tartatni. Porosz­­szág azokra nézve csak a rendekkel al­­kudozhatik, s nem Augustenburg legyel, a­ki még nem bizonyította be jogát. Mig Poroszország követelései nem teljesittet­­nek, a provisoriuma megmarad. Előadó az Augustenburg hgyel egyezkedést java­solja. Persigny herczeg irata. Persigny herczeg a senatus elnökéhez Trop-­­­o­n­g­urhoz egy levelet intéz, melyben az olasz kérdés felett a helyszínen gyűjtött tapasztalatok nyomán értekezve, oly oldalról is ismerteti a tárgyat, melyhez eddig félhivatalos alakban ha­sonló őszinteséggel nem szóltak. A levélíró el­mondva, hogy sem diplomatikai, sem semmi hi­vatalos küldetésben nem járt, s csak is saját hajlamának engedett, midőn az örökvárost meg­látogatá, kiereszkedik a Rómában jelenleg ural­kodó párt ismertetésére, melyet következő okos­kodással kisér. „És most, elnök úr, ismerve a pártot, mely ma converain módon uralkodik Rómában, fo­galma lehet ennek az eshetőségekről, melyeket a sept. 15 -i egyezmény előkészít, s a nehézsé­gekről, melyekkel annak végrehajtása találkoz­ni fog. Szerintem ez megérdemli a franczia kor­mány komoly figyelmét. „Az nem áll,miként önnek kimutatandom,hogy a dolgok természetében rejtenék a római kérdés megoldásának akadálya. Ha Rómában az euró­pai kormányoknak bármelyike léteznék, vagyis ha meglenne az emberi dolgoknak legközönsé­gesebb ismerete, a közügyek legegyszerűbb ér­zése, meg vagyok győződve, hogy semmi se lenne könnyebb, mint megtartani a pápát Rómá­ban, tiszteltetni Olaszország által a világi ha­talmat mai határai közt, a római népet kormá­nya köré gyűjteni, s biztosítani a szent­szék nagyságát, biztonságát és függetlenségét. „Olaszországot illetőleg nem tartozom azok­­ közé, kik reánk nézve veszélyt látnak, vagy ne­gélyzik azt látni, hátul az Alpeseken egy­­ hu­szonnégy millió lélekből alakult állam jö létre. Habár mi idegenek vagyunk a tények iránt, me­lyek az olasz autonómia javára a fejedelmek bir­­toktalanítását következtették, s habár az ola­szok függetlenségök érzetében az egységet be­végzék segélyünk nélkül, sőt intéseink ellenére, de azért Olaszország formatióját a legszeren­csésebb európai eseménynek tartom, mely Fran­­cziaországra nézve rég idő óta történt. „Nem azért, mintha az előadott történelmi leczkék ellenére Olaszország hálájára számít­­hatnánk. Sőt én tovább megyek, mint tanáraink, s azt állítom, hogy nemcsak a népek általá­ban nem kötelezhetők háladatosságra, de hogy különösen Olaszország semmi bálával se tarto­zik irányunkban. Mert ha segítettük őt függet­lensége megszerzésében, s bármily elégtételt éreztünk i­s egyébként felszabadításában, azt csak Francziaország érdekeiért tevők. „Hanem el kell ismerni, hogy a két nép ér­dekei közösek, hogy Olaszország nemzeti léte­zésének egyedüli ténye által megsemmisíti Ausztriát, mint támadd hatalmat, hogy Ausz­tria nélkül ellenünkben semmiféle continentális szövetség sem veszedelmes; s végre hogy Olaszországot illetőleg, mely két nagy állam közé helyezve, egyiktől leigáztatással fenye­­gettetik, s a másik mint önmaga van érdekelve függetlensége által, nem szükséges a különben hasonló események után igen természetes ro­­konszenvi érzelmekhez folyamodni, hogy meg­tudjuk, melyik oldalon van a két nép szö­vetsége. „A háború előtt a megosztott Olaszország vagy egészen Ausztria kezeiben volt, vagy oda szállni készült; húsz—huszonnégy milliónyi la­kossága előhadát, s gazdaságai legfőbb forrá­sát képezék a Francziaország elleni minden con­tinentális szövetségnek ; s ime ezen milliónyi ember számot, ezen forrásokat mi elzártuk min­den ellenünk c­élzó szövetségi kísérletek ellen .Ez eredménye, ez nyeresége az olasz há­borúnak, melyet semmi critika, semmi félté­kenység és irigység nem tagadhat el a solferinoi győző dicsőségétől. „És most kérdem, ha Olaszország érdeke, mely a miénk is, szükségesnek, vagy előnyös­nek mutatja-e, hogy Róma fővárossá tétessék , bátran felelem rá, hogy nem­. „Az új olasz királyság alakításakor, s a fél­sziget nagy városai közt hajdan létezett vetél­kedés benyomása alatt az egység párthívei megrémültek a veszélyektől, mikkel ama vetél­kedés Olaszországot fenyegette, s azt hivék, hogy Roma bűnerejének nagyságával egyedül képes azokat elhárítani. De a közelebbi évek tapasztalatai megmutatták, hogy e félelem alap­talan volt. Sőt el lehet mondani, hogy ezen ve­télkedés rég megsemmisült az olasz haza iránti érzülésben. A nép akarata volt államot alakí­tani, s a főváros választása csak másodrendű feladatot képezett. A szélső pártok, melyek a zavarosból élnek, a fővárosnak Rómába áthelye­zéséről szóló tervben az izgatások termékeny expediensét fedezvén fel, azt megtagadták, de a minden számításon fölül álló érdek által vezetett olasz nép józan értelme csakhamar felfogta a római nehézséget, s ez magyarázza meg, hogy Victor Emmanuel kormánya Florenzet javasolta fővárosnak, Európa csodálkozására semmi ko­moly akadályt se talált. „És csakugyan, ha a Ró­ma-fő­vár­os-féle javaslat elcsábíthatja a képzelődést, de viszont nem képes kielégítni az ész kívánalmait, a po­litika érdekeit. És először, is mi közös van a modern Olaszország, a a consulok, az imperáto­­rok, s a pápák Rómája közt? Ki merné nap­jainkban, ha csak nem világhódító, megújítani a híres formulát : Senatus, populusque romanus, s a capitoliumba lépni ? S ha, nagy dolgok nem ismételhetők, miért Róma? Az ős Róma a tör­tén­elem egész súlyával nyomná össze Olaszor­szágot. A modern Olaszországnak ezen követe­lése a pogány Rómával szemben gyermekes, miként a kath. Róma irányában gyűlöletes lenne. Vájjon ama megszámlálhatlan mennyi­ségű templomok, s mindenféle vallási monu­mentumok közepett mit csinálna Olaszország ? Istenfélő, vagy istentelen lenne e ? Nem! E két város közt t. i. a pogány Róma és a katholikus Róma közt, nincs politikai főváros számára hely, s miután Rómát láttam, azon csodálko­zom, hogy e kérdést valaha komolyan felte­hették. Egyébiránt az egész kérdésen egy felsőbb rend iránti tekintet uralkodik, s ez abban áll, Róma sem a pogány, sem a keresztyén Róma, nem Olaszországé, hanem a világé- Hol van te­hát a nép, mely magát az ős Róma kizárólagos örökösének vallhatja. Róma kiterjeszkedve a világra, hogy azt meghódítsa, vérét a barbáro­kéval vegyité, miként a barbárok is rómaiak közé vegyültek, midőn megtámadták Olaszor­szágot. Mi, az Alpeseken inneni gallusok, ibe­­rek, bretonok, germánok, mi és úgy gyermekei vagyunk Rómának, mint az Alpeseken túli gal­lusok, mint az etruszok és latinok. Miként ők, sőt annyira, mint ők érezzük mi is ereinkben a nemes vér cseppjeit, a történelem legdicsőbb vérét, mint ők, mi is örökösei Rómának, első­szülöttségi jogot senkinél se ismerhetünk el. .Igazságos dolog tehát, hogy polgárisodásunk bölcsője ne tartozzék egy néphez se, hanem hogy megosztatlanul Európa valamennyi népeié legyen, mindenki számára semleges terület, hol azok, kik közös őseik sírjait lőnek megtisztelni, egymásnak kezet nyújthassanak. „A mi Rómát, mint katholikát illeti, e tekin­tetben a mi jogunk még feltűnőbb. A keresztény világ fővárosa, a minden katholikusok lelki kor­mányának széke nem tartozhatik kizárólag egy külön államhoz; századok óta az egész világ híveinek ájtatossága által constituált, szervezett s meggazdagított Róma minden kath. hatalom közös java, központja, appanage-ja kell, hogy maradjon. „Egyébiránt az olasz nép, melynek politikai érzülése oly csudálatosan tudta felhasználni a körülményeket autonómiája megalakítására, — ezen értelmes nép, mely már­is oly ügyesen tel­­jesíté különféle elemeinek fusióját,hogy századok óta egyesülteknek lehetne őket tartani, és oly jól felfogja a kérdést, mint mi. Tudja, hogy az elégtétel, miszerint az új királyság okmányai Rómából adassanak ki, nem nyújt kárpótlást a veszélyekért, melyeket a nagy­hatalmak meg­­elégedetlensége s a kath. világ megbántódása támasztana ; s ha valamit csudálnak ellenzésün­kön a Róma főváros-féle javaslatra nézve, ez ta­lán inkább abban áll, hogy ezen ellenzés nem volt formaszerintiebb, s határozottabb.“ Napoleon herczegnek a május 15 -i ajaccioi Ünnep alkalmával mondott beszédét helyszűke miatt holnapi számunkra halasztjuk. Angolokstáj, Johnson elnök proclamatioja, melyben Jeffer­­son Davis a Lincoln után elkövetett orgyilkos­ság és a Seward úr élete elleni merény meg­­rendítésével, tervezésével és végrehajtásával van vádolva, némely angol hírlapban nagy zajt

Next