Pesti Napló, 1908. október (59. évfolyam, 235–261. szám)
1908-10-01 / 235. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: _____ ______ ^ Apróhirdetésen éra: Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 .111 év. 59-dik évfolyam. 335. szám. Egész évre _ 2. kor. — éli Félévre___M . — m Negyedévre _ 7 r — m Egy hóra----2 . 40 . Egyes szám_________fo fil.PESTI NAPLÓ Budapest, 1908. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI . Andrássy út 27. Csütörtök, október 1. . ■■■■ ■■ i„——-— — ■ ' • '===—=aa=s=a^^-^ ~ Hirdetések milliméter számításssal, díjszabás szériát. Megjelenik hétfő kivételével naponkint ünnep után is. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetéses/eptember végén lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében, fennakadás ne legyen. A spanyol király Budapesten, Budapest, szeptember 30. XIII. Alfonzo és fiatal neje, Viktória királyné holnap, a kora délutáni órákban tartja bevonulását a fellobogózott székesfőváros utcáin Budavárba, mint a magyar király kedves vendége. Látogatásuk mindenek fölött udvariassági aktus, üdvözölni kívánják ősz uralkodónkat trónraléptének hatvanadik évfordulója alkalmából s a spanyol királyné ezúttal először mutatkozik be a Habsburgok udvaránál, hova koronás férjét rokonsági kötelékek és történeti emlékek egyaránt fűzik. A spanyol Bourbonok a Habsburghoz spanyol ágának a jogutódai a ,,legkeresztényibb királyság“ trónusán. Kétszáz év előtt még V. Károly sarjai uralkodtak az Escurialból ama nagy birodalom fölött, mely a napot sohasem nélkülözhette egéről, mert határai Kelet-Indiától Nyugat-Indiáig terjedtek. I. Lipót ifjabbik fia, V. Károly a spanyol örökséget kapta atyjától s mikor az idősbik fiú, I. József meghalt, kísérletet tett az örökébe jutott német és magyar főhatalomnak a spanyol jogarral egy kézben egyesítésére. E kísérlet következése volt a spanyol örökösödési háború, mely végső eredményében a francia királyi ház igényeit juttatta igazukhoz és Spanyolország trónjára Bourbon secundo geniturát ültetett. Azóta a Habsburgok és spanyol Bourbonok közt szent a béke, viszonyukat többszörös házassági kötelékek mind szorosabbra fűzték s a két dinasztia politikája mindig az érdekazonosság szféráiban mozgott. Még bensőbbé lett e viszony, hogy a spanyol legitim házat történeti szerencsétlenségek érték s a junták forradalma Bourbon Izabellát trónvesztésnek nyilvánitá. A hazájából emigrált királyi család a bécsi udvarnál talált menedékhelyet s ott várta ki az olasz Amadeo rövid uralmát és Castelar köztársaságának gyors elenyészték A mostani uralkodó atyja, XII. Alfonzó, a bécsi Teréziánumban nevelkedett s onnan indult a kortet hívására elfoglalni őseinek trónszékét. Korai özvegységében, miután első neje, Mercedes maradék nélkül elhalt, a Habsburg-házból nősült másodszor: királynét adott országának a ritka értelmi és jellemerővel megáldott Mária Krisztina főhercegnő személyében, ki csakhamar maga is özvegygyé lett, de világra hozta királyi férjének posthumus fiát, XII. Alfonzét. Az anyai és régensnői kötelmeket példásan rótta le az új király serdülő évei alatt. Spanyolország sok hálával, az újkori történetírás sok elismeréssel tartozik neki. XIII. Alfonzó és Viktória ő felségeik valóban úgy járulnak most a jubiláló I. Ferenc József elé, mint házához tartozó családtagok, fölkeresve udvarát, melyhez a fiatal spanyol király méltán vonzódik pietásos érzésekkel. Nagyatyja Károly Ferdinánd osztrák főherceg s magyar királyi herceg volt, anyja osztrák főhercegnő s magyar királyi hercegasszony, ősz uralkodónkban pedig anyai nagybátyját tisztelheti. Látogatásának ránk nézve kiváló jelentőséget az ad, hogy I. Ferenc József Budapesten tartózkodása idejét választotta ki alkalmul s a magyar székesfővárost e fejedelmi találkozás színhelyéül. Akár a véletlen hozta így magával, akár szándékosság nyilvánul benne. Magyarország a király kedves vendégeit örömmel látja és hódolatos érzések közt fogadja holnap Budapest falai közt. Bevonulása nem nélkülözheti a történeti novum jellegét, amennyiben spanyol uralkodóhoz mostaniig nem volt ez évezredes országnak szerencséje s ezúttal a királyi vendéglátás örömét az teszi teljessé, hogy benne a látogató felségek oldalán a magyar nemzet iránt érzett bizalomnak és rokonszenvnek is része van. Koronás fők találkozása bizony- A lájbis dombok. Irta: Zöldi Márton. (Utánnyomás tilos.? A nagy, idomtalan kofahajó, melyet egykis fürge remorkőr vontatott, lassan, óvatosan közeledett a főváros felé. A fedélzet tele volt kendőkkel letakart kosarakkal , a kofák ülő csoportokban trécseltek. Ezeknek a széleshátú, tenyeres-talpas némbereknek abnomais a beszédmodoruk. Nincs középhangjuk. Vagy halkan, suttogva, sóhajtások ban nyegdicsérnek, panaszkodnak, siránkoznak, vagy éktelenül, durván kiabálnak, veszekedjek. Innen van, hogy az idősebbek mind rekedtek. A kor, a viszontagság sok mogorva vonást halmoz fel bennük, mi láthatóan lefül széles, csontos arcukra. Az egyik kis dunai állomásról feltűnően sápadt parasztasszony cipelődik három kosárral a hajóra. Közömbös tekintettel kuporodik le a hajó farában. Egyszerre minden tekintet reá szegződik. Harminc-negyven kofa nézi szúrósan, bizalmatlanul. Az érkezett nem vet rá ügyet. Apró, barna, mélyen ülő szeme a párás nyári levegőbe mered; mozdulatlanul ül és sápadt arcával úgy hat, mint valami pigszből faragott szfinksz. A kofák egyik nagyobb csoportjában hirtelen élénkség keletkezik. Az egyik öreg, elhízott kofa, miután tenyerével ernyőt formált a szeme elé, a csodálkozástól hápogva szólal meg: — Mária vecse! Az a.... igen bizony... a Sóti Ágnes!! — Ne nézze meg az ember! — hangzik köröskörül a fojtott hangú csodálkozás. Sóti Ágnes megjelenése szenzációt ébresztett a kofahajón. És méltán. Az a szikár, jelentéktelen alakú, kissé bamba arcú asszony évekkel ezelőtt egy véres drámának volt aktív hősnője. Megölte a második urát, egy atlétatermetű fuvarost. Egy késszúrással terítette le. Az anyai szeretetnek féktelen, beteges ösztöne adta a kést a kezébe. A fuvaros nem bánt kíméletesen az asszonynak első házasságából származott fiával az akkor nyolcéves Lajossal. Néhányszor, apró hanyagságok miatt megverte. Egyszer az ostornyéllel is rácsapott s az érzékeny, nyávogós fiú órákig jajveszékelt miatta. Emiatt ült Sóti Ágnes. Emiatt ült hat és fél esztendőt a nagy női fegyházban. Megbánást soha nem érzett és nem mutatott. A fikszaidea makacsságával ragaszkodott ahoz a gondolathoz, hogy azt meg kellett tennie. .Mindig egyformán ismételte: — Ne bántotta volna a Lajcsit, én se nyúltam volna hozzá. Hűséges felesége lettem volna hétig... A büntetésért — bár súlyos volt — nem méltatlankodott. Csökönyös egykedvűséggel, panasztalanul robotolta le idejét a fegyházban. A felelősséget a meggyilkolt urának rossz természetére hárította. A bűnösök makacs önzésével elhitette magával, hogy nem tehetett másképp, hogy a végzet kényszerűségének hatása alatt cselekedett. És ki tudja, nem úgy van-e? Az emberi léleknek errupcióira nincs mértékünk. Az úgynevezett pszichológia alig elégséges arra, hogy a tapogatódó tehetetlenségét takarja. Mint mondottam, Sóti Ágnes megjelenése riadalmat okozott a kofák között. A testben és tekintélyben legvastagabb kofa, Darabos Mária, gyorsan felugrott a kis kofazsámolyról és egyenesen feléje tartott. — No Agnes, meggyűjtél. Isten hozott függetlenül, félszegen odanyujtotta hatalmas tenyerét. Aztán elhalmozta kérdésekkel: — Hát mikor szabadultál ! — A múlt héten, csütörtököm. —• Sokáig kínlódtál ott? — Bizony jó ideig. Miajd csaknem hét esztendeig. — Ejnye, ejnye, node csakhogy letelt. — Hát igen, letelt. Eközben több ismerős is gyülekezett köréje, kik mind bizonyos megilletődéssel nézték és üdvözölték. Az erkölcsi felháborodásnak, a finnyáskodásnak nyoma se értett tekintetükön, szavukon. Inkább valami sajnálkozásféle: úgy beszéltek vele, mint aki valami súlyos, hosszú betegségből lábadt fel, s most itt van épen, egészségesen. Folytathatja a dolgát, betöltheti a hivatását, mit a betegség, a baj miatt abba kellett hagynia. De valami különbséget mégis éreztek maguk között és a gyilkos asszony között. Mégis csak más fajta az, amely olyasmit tud tenni, amire magukat nem tartották képesnek. Szinte tisztelték azt a hatalmas energiát, amelylyel azt a nylmített asszony kést tudott fogni és ledöfni vele egy erős, morcos embert. A szánalmat, amit iránta éreztek, prakti- kai számunk 32 oldal