Pesti Napló, 1911. június (62. évfolyam, 128–153. szám)

1911-06-27 / 150. szám

14 Budapest, kedd P esti n­a­p­l­ó 1911 sim. *27. 150. szám. * Ragadós betegségek. A tiszti főorvosi hiva­talnak kimutatása szerint a fővárosban a múlt hé­ten a ragadós betegségek állása a következő volt: megbetegedés: hasi hagymáz 2, kanyaró lós, skar­lát 88, szamárhurut 13, roncsoló torok- és gégelob 15, bárányhimlő 18, járványos fültőmirigylob 7, tra­choma 1. Halálozás: kanyaró 7, skarlát 6, szamár*­hurut 1, roncsoló torok- és gégelob 1. &goda- alaum a Pesti Napló 1911 évi Karácsonyi ajándéka Fényes, művészi kiállításban, szá­mos sokszínnyomású képpel. Megjelenik december első felében és­­ az ismert feltételek mellett a Pesti Napló minden előfizetője megkapja SZÍNHÁZ, művészet. ( ') Az angol királyné és Puccini. Londonból je­lentik: Alexandra angol királyné a „Fanciulla del West“ newyorki premierje után köszönő táviratot­­küldött a maestronak, mert az a királynőnek aján­lotta darabját. De Puccini előbb távozott Ameriká­ból. Erről értesítették a királynét, aki ékszert kür­­üítött ajándékul a komponistának a következő levél kíséretében: „Nagy sajnálattal értesülte­m, hogy táviratom nem jutott kezéhez. De nagyon szeretném önnek há­lámat kifejezni, azért mert új operáját, a „Fanciulla ■del West“-et nekem ajánlotta. Hízelgő rám nézve és büszke vagyok rá. Örömmel értesülök, hogy az operának a leg­nagyobb sikere volt és sajnálom, hogy mély gyá­rtóm miatt nem hallgathatom meg. Kérem, fogadja el tőlem az itt mellékelt kis em­léket. Ar e X a n d r a.“ (*) Strausz uj kompozíciója. Münchenből írják: Strausz uj kompozíciója közeledik befejezéséhez. A mester legközelebbi alkotása nem opera, nem panto­­mimikus zene, nem vaudeville, mint ahogy híresz­­telték, hanem alpesi szimfónia. Nem hiába tartózko­dik Strausz már évek óta Bajorország pompás hegyei közt, garmischi tuszkulánumában, ahol dol­gozószobája­­ előtt égig emelkednek a hegyóriások. Ezeket a hegyeket ünnepli e szimfóniájában. A mű első részében­ az ember mint a természet bámulója nyilatkozik meg, a második részben, mint elmélyedő, aki a gigantikus természeti jelenségek előtt megza­varodik Istenben, a világban és az emberekben való hitében és végül a természet hatalmától lenyűgözve ismét, visszanyeri hitét. Ezeket az alapgondolatokat zenésítette meg Strausz. Az első rész már teljesen elkészült és Es durban van írva. Ujjongva száll fel az első motívum, mert a magányos vándor felszáll a mélységből, a völgy szűkéből a tiszta hegyi világba, az égi magaslatra. Mennél magasabbra hatol, annál gondolkozóbbá válik a zarándok, aki a nyugodt napos lejtőn megpihen és a világ rendjén töprenkedik. Itt kezdődik a­ második, inkább lírai részlet. A hegy csúcsa még­ nincs elérve, tovább kell vándorolni, egyre vándorolni . . . Akadályok tornyosulnak, sza­kadékok tátonganak. Vízesések csodás melódiákat énekelnek, jégzajlás állja el az utat és a vándor egyre közelebb jut céljához. Egyszerre csak villámok cikkeznak, rémítő menydörgés zajlik, hangja ezer­szer viszh­angzik a hegyekről, amíg Végül az ember mégis, diadalmaskodik. (*). A. „Hegyek alján“ a Balkánon. A zágrábi or­szágos színház, amely a „Hegyek alján“ című, operát egész­ éven át játszotta, nemrég ünnepi előadásokat v f *4 (*) Duse visszavonul, Ravennából táviratozzák nekünk, hogy Duse Eleonóra, a világhírű tragika visszavonul a színpadtól , élete alkonyát a Pinota di Ravennában mostanában vásárolt birtokán akarja eltölteni. (*) A színészfelvételi vizsga eredményei. Az Or­szágos Színészegyesület ezidei felvételi vizsgái nem­, rég értek véget és a vizsgák eredményei legjobban kitetszenek abból, hogy a vizsgázók közül a jelen­volt színigazgatók kiket szerződtettek. Több igazgató tett szerződési ajánlatot Pongó Lászlónak, akinek szép, érces baritonhangja és énektudása feltűnést keltett a felvételi vizsgán. Dr. Patek Béla a győri színház új igazgatója szerződtette, ugyancsak Patek szerződtette a levizsgázottak közül Daka Annát, Má­­nyoki Gizellát, Rázsó Sándort, Darvas Miklóst, Virág Lajost, Semjén Rezsőt és Róna Zoltánt. Dr. Jano­vich Jenő a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója szerződtette Pénzes Emmát, Gábor Ármint, Hermann Tamást, Sándor Margitot, Heltai Árpádot, Magas­­házy Jánost és Meszteri Karolint. Tompa Kálmán az újonnan koncessziónál színigazgató a fiatalok közül Székely Károlyt, Szűcs Mariskát, Tóth Fe­rencet és Jámbor Györgyöt szerződtette. Zilahi Gyulához a debreceni színigazgatójához szerződtek a következők: Fekete Béla, Békési Antal és Dénes Juci. Könyves Jenő, a stagione igazgató szerződtette Zichy Arankát. Mezei­ Kálmán szerződtette Fülöp Sándort, Rucsek Jánost, Simai Gyulát és Tóvári Bélát. Neményi Lipót új igazgató szerződtette Szép Gyulát, Halmi Ferencet és Kovács Imrét. Sárai Blanka Almásihoz, Aranyossy Mariska és Vattai Ilona Füredihez, Szendrei Olga Mezei Bélá­hoz, Mészáros István Fehér Vilmoshoz, Dinnyési­ Kató Halász Alfrédhez szerződött. (*) Ninon de Lenclot mint opera. Berlinből Írják: Egy fiatal görög komponista Michele Culambio, Ernst Hardt „Ninon de Lenolot“ című darabját operá­nak dolgozta át és megzenésítette. A dalmű először valamelyik német színpadon fog bemutatóra kerülni. X­O­ K AZ ÉH KABARÉM. „Felelősségemre.“ Gróf Tisza István volt miniszterelnök és hites vasúti sztrájk-szakértő tegnapelőtt a Házban egy interpellációra azt válaszolta, hogy: — Csak azért mondtam annak a­­vasutasnak, hogy magamra vállalom a felelősséget, mert tudtam, hogy az esetnek rá nézve csak anyagi konzek­venciája lehet, azt pedig magamra vállalhatom. Hát tisztelt vasutas urak, tetszik ezt hallani? Én mint újságíró annak idején sok ezer vasutas családjával és az egész jóérzésű közönséggel együtt szívszorongva vártam, hogy merre fog eldőlni az a nyomorúságos kényszerhelyzetből elindult sztrájk és az általános elérzékenyü­lés közepette csak egy em­ber állott egy Robespierre hajthatatlanságával a maga­ elvi álláspontján: gróf Tisza István úr, Magyar­­ország akkori miniszterelnöke. Győzött is és győzel­mében éppoly könyörtelen volt, mint annak kivívá­sában, mert elvi álláspontja az volt, hogy a vasulás nemcsak egy a maga egzisztenciájáért robotoló em­ber, hanem magasabb kötelességekre, országos hiva­tásra rendelt hivatalnok, akinél a kötelesség előbbre való az egzisztencális érdekeknél. Lám, így beszélt Tisza István úr, amíg ő maga is fönn ü­lt a vonaton. Most pedig, amikor már az ő vonata rég elfütyült az orra elől, kijelenti, hogy a vasutast kötelessége elmulasztásáért csak anyagi konzekvenciák érhetik. A vasutasnak nincs hivatása, nincs életcélja, nincs lelkes öröme a maga rendelte­tésében; a vasutasnak csak egy bizonyos fiksz-fize­­tése van és ezt Tisza István úr kifizeti, mert tellik neki. Ugye hogy jó volt annak, idején lefőzni a vas­utas-sztrájkot és a nagyobb fizetés aspirációit. Most legalább kisebb kárpótlást­ kell fizetni. Az ember sohse­ tudhassa, hogy mikor spórol magának. . . . Lukács László miniszter­­urat pedig csengve , kérem, ne csapja el ezt a szegény,vasutast! bármily, nagy is megsértett igazságérzetének jogos hábor­gása. Ne csapja el, mert akkor, a szegény, vasutas Tisza István úr anyagi kárpótlására szorulna. Már­pedig téli fagyban, nyári­­­dőben /folyton, szolgálni a­­ vasutat­ nagyon nehéz egzisztencia, de van még egy rendezett ebből a darabból ■ Belgrádban,’ Szerajevó­­b’an, Spalatoban és más balkáni városban, — min­denütt nagy sikerrel Az előadás horvát­ nyelven ennél is súlyosabb megélhetés: Tis..­. kárpótlása. ! ! István anyagi Nagy Endre. t r . EGYESÜLETEK. Uj közművelődési egyesület. Vasárnap délelőtt a vármegyeház dísztermében új közművelődési­ egyesület alakult meg, amelynek­ alkotói azt tűzték ki feladatukul, hogy az alföldi ma­gyarság gazdasági­ és­­szellemi fejlődését mozdítsák­ elő. Az új egyesület, amelynek a time Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület, nem­csak a szellemi, de az anyagi fejlődést is figyelemmel kíséri és az a célja, hogy az alföldi magyarság jólétét emelje. A fővároson kívül tizenkét vármegyére ter­jed ki a működési köre. Az egyesület mai alakuló köz­gyűlésén a vármegyeház dísztermét egészen megtöl­tötte a nagy és díszes közönség. Az ünnepélyen megjelentek: a vallás- és köz­oktatásügyi minisztérium részéről dr. Balogh Jenő és dr. Náray-Szabó Sándor államtitkárok, a bel­­ü­gyminisztérium képviseletében Némethy Károly­ államtitkár, Jalsoviczky Sándor miniszteri ta­nácsos, a földmivelésügyi minisztérium részéről R­a­­d­i­s­i­t­s István miniszteri osztálytanácsos, a képvi­selőház részéről Berzeviczy Albert elnök, azon­kívül az összes kulturális, irodalmi, művészeti és tu­dományos egyesületek képviseltették magukat, ott volt továbbá F­ü­­l­e­p­p Kálmán főpolgármester, B­á­r­c­z­y István polgármester, dr. Lukács György, báró Korányi Frigyes, báró Korányi Sándor, báró Müller Kálmán és mások. Wi­n­d­i­s­c­h-G­r­a­e­t­z Lajos herceg tizenegy­ órakor nyitotta meg az alakuló közgyűlést Man­ói­c­s Ede az előkészítő bizottság nevében üdvözölte a megjelenteket és beszámolva az alapítás munkájá­ról, kifejtette, hogy az új egyesület anyagi és szel­lemi téren kívánja szolgálni az alföldi nép érdekeit.­ A lelkes éljenzéssel fogadott üdvözlő­ szavak után Windisch-Graetz Lajos herceg tartotta meg az elnöki megnyitóját, amelyben az egyesület feladatait ismertette. — A kultúra eszközei — mondotta — szívhez­ és észhez egyaránt szólnak. Az iskola és a művészet, a tudomány és vallás, az egyéni lélek nemesebb szá­lait pendítik. Célunk ezekre való hivatkozással a nem­zeti fejlődés épületébe egy új sarokkövet beilleszteni.­* A világ kultúratörténelmének fejlődése fényesen bi­zonyítja, hogy az igazi kulturális haladás csak nem­zeti alapon lehetséges, mert egyedül a nemzeti érzés az, amely képes egész népeket egységes, közös célra irányuló törekvésre felbuzdítani. Látjuk a nemzetközi materializmus szűkkeblű elveinek romboló hatását, tapasztaltuk a­ széthúzó eszmék, elvek káros befolyá­sát saját történelmi múltunkban. A nemzeti kultúra érdeke az a talaj, amelyen kell, hogy találkozzék min­den nemzetfentartó elem törekvése. A nemzeti kul­túra egyedül gyűjtheti egy táborba, egy lobogó alá hazánk népeit vallás-, párt- és osztálykülönbség nél­kül. Az elnöki beszéd után, amelyet nagy tetszéssel fogadtak, a választásokat ejtették meg. Az egyesület védnökévé megválasztották József főherceget, aki­vel ezt táviratban tudatták. A választások további folyamán elnökké gróf Zichy János közoktatásügyi minisztert és gróf Tisza Istvánt választották meg. Társelnökök lettek: Windisch-Graetz Lajos herceg főrendiházi tag, gróf Ráday Gedeon, Pest vármegye főispánja, gróf Almássy Imre főrendiházi tag és Fü­­lepp Kálmán főpolgármester. Tiszteletbeli elnökök: Berzeviczy Albert, Széll Kálmán, Rákosi Jenő, gróf Apponyi Albert, Wlassics Gyula és gróf Csáky Albin. ■ Alelnökök: gróf Wenckheim László, gróf Teleki Jó­zsef, országgyűlési képviselők: Fazekas Ágoston al­ispán és Bárczy István­­ polgármester. Ügyvezető aleln­ökök: dr. Hencz Károly országgyűlési képviselő és Mandics Ede ügyvéd. Főtitkár: Göticzy Elemér ügyvéd. Titkár: dr. Máté Lajos tanár. Jogtanácsosok: dr. Hajdú Dezső ügyvéd és dr. Debreczeni Iván , ügyvéd. Miután, megalakították a hölgybizottságot és a felügyelő-bizottságot, az elnök bejelentette, hogy gróf Zichy János és gróf Tisza István hozzá inté­zett levelükben sajnálatukat fejezik ki, amiért más­nemű elfoglaltságuk miatt* meg nem jelenhettek az* ülésen ést kiváltják, hogy ez­ az egyesület a kultúrá­nak a leghatalmasabb előmozdítója legyen. Indít­vá­­­nyára táviratilag üdvözlik az egyesület két elnökét. Az alakulás megtörténte után Rákosi Jenő­ mon­­­­dott­ ünnepi beszédet. Beszédében, amelyben az al­földi magyarság kulturális szerepét vázolta, többek­­között ezt mondta: — Az Alföld kínálkozik most minekünk, hogy­ gondunk, szeretetünk,és munkánk tárgya legyen. Az a feladat, hogy a gondviselésnek ezt­­a munkáját,­ amelyet készen, kaptunk, amely főtenyezője­ a ma­gyarság szaporodásának annál a processzusnál fogva,­ amit itt rajzolni iparkodtam, ezt most a kezünkbe vegyük és azt az erőt, amely benne rejlik, még hat­­hatósabbá, a nemzetre nézve még gyümölcsözőbbé­­ tegyik.­­& gtm.ek.

Next