Pesti Napló, 1914. június (65. évfolyam, 128–152. szám)

1914-06-29 / 151. szám

Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ 4914 június 29. (151 szám.) 9 Öt trónörökös A meggyilkolt Ferenc Ferdinánd halála után Károly Ferenc József főherceg császári és királyi őrnagy­ot a monarkia trónörököse. Károly Ferenc Jó­­sef főherceg Ottó főherceg­nek és Mária Jozefa főhercegnőnek fia, immá­ron az ötödik trónörökös, aki Ferenc József hosszú és dicsőséges uralkodása alatt ezt a magas közjogi pozíciót betölti. Az első trónörökös a fiatal császár trónra­­léptekor annak legidősebb fivére, Miksa fő­herceg volt, akit később, mint mexikói császárt saját zendülő hadserege lőtt agyon. Amikor a császár házasságából megszületett Rudolf ki­­rályfi, ő volt a trónörökös, ő volt a trónörökös egészen 1889-ben bekövetkezett tragikus halá­láig. Rudolf királyfi volt a király egyetlen fiúgyermeke és az ő halálával a praesumptiv trónörökös, a király élő, legidősebb fivére, Károly Lajos főherceg lett. De már akkor is biztos volt, hogy Károly Lajos valóságban so­sem követi a királyt a trónon, még ha túlélte volna is királyunkat, a trónhoz való jogáról akkor is lemondott volna legidősebb fia, Fe­renc Ferdinánd javára. Ferenc Károly halála után, a kilencvenes évek végén Ferenc Ferdinánd lett a valóságos trónörökös, sorrend szerint ő volt Ferenc Jó­zsef negyedik trónörököse. A mai naptól fogva a trónörökös Károly Ferenc József főherceg, 1849, tehát Ferenc József uralkodásának kez­dete óta ötödik trónörökös. Károly Ferenc József a meggyilkolt Fe­renc Ferdinándnak a nagybátyja volt. Atyja az 1905-ben meghalt Ottó főherceg, Ferenc Ferdinánd fiatalabb fivére volt. Ha ő élne, ő volna a trónö­rkös, a korona egy legidősebbik fiára száll. Az ötödik trónörökös nagyon ro­konszenves fiatalember, kitűnően beszél ma­gyarul és férje Zita pármai hercegnőnek. Amíg Ferenc Ferdinánd élt, addig a fiatal fő­herceg éppen Ferenc Ferdinándra való tekin­tetből kisebb ausztriai helyőrségben lakott. Ezentúl a helye jövendő országainak főváro­sában, Bécsben és Budapesten lesz. fit .n. (: %»i ■) Vasárnapi katasztrófák A kifürkészhetetlen, játékos Végzet nem először csap le váratlanul véres karmaival az ünnepi nyugalmú, vasárnapi közönségre. Az utóbbi években ritkábban, de az előző decen­­niumban a Tragédia félelmes istenasszonya szinte megszerette az emberek pihenésre ren­delt ünnepnapjait és akkor tombolt a legvésze­sebben, akkor csapott le ránk emberekre a leg­vadabb szívtelenséggel, amikor nehéz fáradal­maink gyümölcsét a vasárnapi pihenőt élvez­tük. Nem is szólva az amerikai és párisi tömeg­katasztrófákról, csupán a királygyilkosságok szörnyű krónikájában lapozva, felötlik minden figyelmes szemlélőnek, hogy a világtörténelem­ben a vasárnap egyenlő a hétköznapokkal és a Fátum, ez a mérges pók szünetlenül szövi szálait és szedi áldozatait, ínyenc falatjait ün­nepeli sugaras, békés napjain csak úgy, mint hétköznapokon. Umbertó olasz királyt vasárnap gyilkolta­­meg Angello Bressi. Sándort, a szerbek ifjú ki­rályát hitvesével, Draga Masinnal együtt szin­tén vasárnap tették el láb alól a királygyilkos szerb katonatisztek. Don Carlos, a portugál király ugyancsak egy vasárnapon esett áldo­zatul merénylőjének. Az ilidzsei rémes katasztrófa hírének ez izgalmas óráiban rendszertelenül tódulnak tol­lunk alá a vasárnapi katasztrófák véres em­lékei s amint magunk lázasan végigtekintünk az áldozatok ünnepnapi áldozatain, úgy­ adjuk őket olvasóink elé. A portugál királygyilkosság Hat esztendővel ezelőtt, 1908 február hó má­sodikén, vasárnap délután öt órakor Lisszabon­ban agyonlőtték Don Carlos portugál királyt és Lajos Fülöp trónörököst, összeesküvők leterhelték a portugál királyt és fiát, akik Amália királyné­val és Mánuel herceggel együtt kocsin hajtattak Villa Ch­iosából a portugál fővárosba. Véres és iszonyatos csattanója volt a királygyilkosság a portugáliai forradalomnak, amely akkor már egy esztendő óta dúlt és életre-halálra menő harca volt a republikánus pártnak az abszolutista dikta­túra ellen. A gyilkos merénylet végrehajtása sok­ban hasonlít a szarajevói tragédiához. Carlos ki­rályra és fiára egy karabélylyal felfegyverkezett tömegből lövések történtek. Mind a kettőt hal­dokló állapotban az arzenálba vitték, ahol rövid idő múlva meghaltak. A király, a királyné, va­lm­int a trónörökös és Mánuel infáns együtt vol­tak egy kocsiban. Amidőn a lövések történtek, a királyné felemelkedett, hogy testével védje a trón­örököst. A királyt és a trónörököst három­­három golyó találta. Mánuel infáns nem sérült meg komolyan. Amália királyné sér­tetlen maradt. A főudvarmester, Don Rondolfo, öngyilkosságot követett el, mert nem mert jelen­tést tenni a királynak az összeesküvésről, amelyről előzetesen tudott már. A gyilkosok hatan voltak, valamennyi karabélyokkal és revolverekkel volt felfegyverkezve. A gyilkosokat a kormány ellen­ségei bérelték fel. Köztük volt egy francia is, aki­nek évében nagyobb pénzösszeget találtak, való­­színűleg a gyilkosság bérét. Feguerra Franzeska, a király parancsőrtisztje, aki a király kocsija mel­lett haladt, amint a lövések eldördültek, fegyvert ragadott és a gyilkosok egyikét megölte. A rend­őrség a tanácsházánál megölt egy második gyil­kost. Ez egy Kerzdoba nevű spanyol ember volt, a hasonnevű ismert anarchistának fia. Három merénylőt letartóztattak, egyikük a börtönben meg­ölte magát. Az összeesküvésben a katonaság is részt vett, sőt igen nagy a valószínűsége annak a verziónak, hogy a katonák adták azt a gyilkos sortüzet, amely a Portugál trón urát és örökösét leterítette. A gyilkosságot követő napon Mánuel infánst királylyá kiáltották ki. A katonai parancs­nokok, valamint az állami főméltóságok hűséget esküdtek a királynak, akinek uralma, mint tudjuk, nem tartott sokáig. A koronázás után kis időre el­ült a forradalom, de rövidesen felülkerekedtek a republikánusok és száműzték az országból Mánuel királyt. A monzai királygyilkosság Tizennégy évvel ezelőtt, 1900 július 30-án ugyancsak egy vasárnapi napon lett gyilkos me­rénylet áldozata Umberto olasz király. A király va­sárnap este féltízkor érkezett Rómából Monzába, hogy a tornaünnepségeken részt vegyen. A királyt megérkezésekor a közönség lelkesen ünnepelte, aki az üdvözlő közönség sorfala között hajtatott ki a versenytérre, ahol a győztesek ünnepi menet­ben vonultak el előtte. A díszfelvonulás után a díjak kiosztására került a sor. Az egyes győztesek egyenként léptek a király elé, aki barátságos sza­vak kíséretében nyújtotta át a dijakat. Az egyik tornász a díj átvétele után így szólt a királyhoz: — Isten tartsa meg felségedet száz eszten­deig! Amire a király ezt felelte: — Én pedig kívánom, hogy amíg élek, min­dig ilyen hű fiaim legyenek. Az ünnepség után a király elbúcsúzott a ren­dező­bizottságtól és zajos ovációk között nyitott kocsijába szállt Jobb oldalán hadsegéde, gróf l'ofitoveglia tábornok ült Abban a pillanatban —­ pontban háromnegyed tizenegykor — amikor a­­ lavak megindultak, s egy két lépést tettek, egy só­­­padt arcú, fekete ruhás fiatal férfi tört ki a soka­ságból és egészen közelről, rövidcsövű resz­lverrel háromszor, mások szerint négyszer rálőtt a ki­rályra. A király hirtelen fölugrott, de nyomban vissz­­bukott a kocsi párnáira. A kocsis a lovak közé csapott és villámgyorsan elhajtott a királyi kas­tély felé. Amikor a hatalmas tömeg látta, hogy a király összerogyott, iszonyatos kiáltozásba tört ki és rá­vetette magát a merénylőre. Ha a csendőrök közbe nem lépnek, a nép haragja nyomban szét­marcangolta volna a merénylőt A nép az első percben azt hitte, hogy a ki­rály csak könnyen sebesült meg. De csakhamar híre kelt, hogy a három golyó közül az egyik a ki­rály szívét találta. Hadsegéde egyenesen a királyi kastélyba haj­tatott, de mire oda megérkeztek, a király már halott volt. A királyi palotában a holttestet egy pamlagra fektették. Margit királynénak időközben azt jelentették, hogy a király hirtelen rosszul lett. A királyné udvarhölgyei kísér­etében a halottas­szobába ment, ahol az orvosok közölték vele a szörnyű való­ságot. A gyilkost a monzai csendőrkaszárnyába vit­ték, ahol a kihallgatásnál elmondta, hogy Breceia Gaetanonak hívják, 31 éves. Egy hónappal ezelőtt jött haza Amerikából. Anarkista forradalmár, aki azért ölte meg a királyt, mert egyike a világ sok uralkodójának. ev%/vs/vvvve^­/vs/v%/v\/vNAZ\/vvw«\/v\Azv'vv*vz­*vV Legújabb (Táviratok és telefonjelentések) Szerbellenes tü­ntetés Zágrábban Zágráb, június 28. Zágrábban már a délután folyamán szer­­ ellenes tüntetések voltak. A fiumei horvá­t munkások egy nagy csapata ma érkezett Zág­rábba, ahol ünnepélyes fogadtatást készítettek­ elő. A szerajevói katasztrófa hírének hatása­ alatt az összes ünnepségek elmaradtak. A dél-­­utáni órákban óriási néptömeg tolongott az utcákon. Délután hat órakor a zágrábi egyetemi hallgatók több száz főnyi csapata, amelyhez a közönségből is sokan csatlakoztak, gyászfá­tyolos zászlókkal járta végig a várost. A tö­megből minduntalan szerbellenes kiáltásokat lehetett hallani. — Vesszenek a szerbek, le az ornyirkosok­kal. ■ :■,*‚ • '! iü? %. A zágrábi rendőrség napszabású előké­születeket tett a rend helyreállítására. Az ut­cákon gyalogos és lovas csapatok cirkálnak. Nagyobb rendzavarás azonban eddig nem tör­tént A görög válaszjegyzéket átadták Athén, június 28. A görög válasz­jegyzéket Panas követ ma nyúj­totta át a portának. A jegyzékben a görög kormány tudomásul veszi Törökország közléseit amaz in­tézkedésekről, amelyeket a török kormány tett, hogy véget vessen a tráciai és kisázsiai esemé­nyeknek, arról a kijelentésről, amely az ázsiai partvidéken lévő görögök visszatelepítésére vonat­kozik, végül pedig tudomásul veszi Ghalib Kemal bey török követ javaslatát is, hogy a már kiván­dorolt görögöket számítsák azok közé, akik ki­­cserélendők lesznek. A jegyzék ezután így folyta­tódik: A Törökország által tett intézkedések beiga­zolják, hogy mennyire indokolt volt mindaz, amit a görög kormány tudtára adott a török kormány­nak. A görög kormány beleegyezik ama vidéki la­kosok kicserélésébe, akik kifejezést adnak óhaj­tásuknak, hogy kivándorolnak. A görög kormány osztja Törökország álláspontját a visszaszolgálta­­tandó javak fölbecsülése, valamint a kölcsönös kártalanítások szabályozása ügyében, ezzel szem­ben visszautasítja Törökország ama fölfogását, amely szerint a görög részről történt üldözések okozták a macedóniai muzulmánok kivándorlását. A muzulmánok kivándorlását nem üldöztetésük okozta, hanem az önkéntes volt. iv­ ig a görögök kierőszakolt kivándorlásét provokálás, támadások és fosztogatások okozták. A jegyzék így végződik: A görög kormány mindenkor beigazolta, hogy a más nemzetiségű népek iránt liberális szellem tölti el. Görögország sohasem tett különbség­et faji vagy vallási szempontból.

Next