Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-09 / 160. szám
35 Budapest, ellítortSK PESTI NAPLÓ 1914. julius 9. (160. szám.) Apponyi Montenuovo ellen Rakovszky Szerbia magatartásáról — Két interpelláció a képviselőházban (Saját tudósítónktól.) Andrássy Gyula interpellációja, amelyet a szerajevói események ügyében intézett a miniszterelnökhöz, volt bevezetője a szerdai nagyjelentőségű interpellációknak. Délután hét órától este féltizenegy óráig interpellációk kötötték le a képviselőház figyelmét, a legnagyobb ülésekre emlékeztető érdeklődés ült a Házon. Az ellenzék munkája adta meg értékét és színét az ülésnek, s a nyári ülésszakban minden interpellációs napra gondoskodni fog az ellenzék a monarkia és az ország nagy kérdéseinek megvitatásáról. Apponyi Albert interpellációja követte Andrássyék Apponyi a trónörökös temetésének szürkesége, az elmaradt katonai pompa és a mélységes gyászt kifejező intézkedések mellőzése miatt tiltakozott. Gyönyörű szavait, nemes mondatait Tisza rövid válasza követte és a miniszterelnök kijelentette, hogy Apponyi kifejezte azokat az érzéseket, amelyek minden magyaréi. Mint miniszterelnök,— úgymond vállaljaa reá háruló felelősséget. Tisza kijelentése alapjában helyeslése voltApponyi interpellációjának. A munkapárt szinte megdöbbenve hallotta, hogy miként fordul Tisza is Montenuovo ellen. Rakovszky István Szerbia kétszínű magatartásáról interpellált, ismertette Szerbia rrt szerepét, az adatokat, amelyek a nagyszerb összeesküvés szálait Belgrádba viszik s a kormány határozott eljárását kérte. Tisza István itt is, — mint Andrássy interpellációjára, — azt jelentette ki, hogy a választ egyelőre nem adhatja meg. Apponyi és Rakovszky interpellációiról ez a tudósításunk: Apponyi interpellációja Gróf Apponyi Albert: A temetés egész lefolyása nem felelt meg a nagy kegyeletnek. Nemcsak egy egyszerű, emberileg megrendítő kettős halálesettel állunk szembe, hanem a trón várományosának meggyilkolásával. Egy politikai természetű, messze szétágazó összeesküvésnek esett áldozatul a trónörökös, mely az ő személyén keresztül, hatalmi pozíciónk ellen irányult. E hatalmi pozíció megszilárdítása közben gyilkolták meg. Pártérdek nélkül szólal föl, semmiféle közelebbi személyes nexusban nem állt és nem állhatott a trónörökössel. Mi ill ezeken a padokon nem .’lát,tünk benne mást, mint elsősorban a trón várományosát. Az élők udvaronca sohasem voltam, de a halál méltósága előtt leborulok. A népek egészséges ösztöne, mely világraszóló temetést követelt, reagálni akart a csüggesztő közhangulattal szemben. A boldogult főherceg az összes véderő főparancsnoka volt, ő felsége bizalma olyan állással ruházta föl, amelylyel azelőtt soha. Ez maga is a legteljesebb katonai pompát követelte és a véderő maga is égett a vágytól, hogy a főherceget a legnagyobb katonai pompával temessék el. Fölsorolhatnék olyanokat, akikről az utókor semmit se fog tudni, akiknek temetésénél sokkal nagyobb katonai pompát fejtettek ki. Egy hang: Terérváry! Gróf Apponyi Albert: Nekem semmi közöm az udvari emberekhez. Egy nagy érzésnek adhattak volna kifejezést, amelyben végre szívből összeforrhatott volna a monarkia két állama és ebből semmi sem lett. Interpelláció a miniszterelnök és honvédelfi miniszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy a megboldogult trónörökös tragikus halála nem csupán emberileg rendítette meg a kedélyeket világszerte, hanem a monarkia mindkét államában az uralkodóházzal szemben táplált azonos érzelmeket élénk öntudatosságra ébresztette; tekintettel arra, hogy úgy Magyarország, mint Ausztria lakossága kereste az alkalmat ezeknek az érzelmeknek tüntető nyilvánítására; és hogy ilyen tüntetés azokkal az ellenséges erőkkel szemben, amelyek a trónörökös halálát okozták, valamint egyáltalán az erkölcsi erők tanúsítása szempontjából messzireható jelentőséggel bírt volna, a gyengeség és a széjjelhúzásnak azon farúságtétele után, amelyek szinte kizárólag vonták magukra a világ figyelmét; tekintve különösen azt, hogy itt volt egy alkalom, melynél Magyarország állami függetlenségének minden sérelme nélkül, egyértelműleg és egyértelműleg nyilatkozott volna meg Ausztriával, ami a világ előtt kidomborította volna azt a gyakran elhomályosított igazságot, hogy függetlenségükhöz való tántoríthatatlan ragaszkodással a kölcsönös védelmi kötelesség átérzésének semmi akadálya, sőt, ha csak azzal mesterségesen nem idéznek fel összeütközést, legerősebb’ ' tényezője, tekintettel, továbbá arra, hogy : a toolologus,trónörökös egy védelmi kötelesség teljesítésében, halt meg, hőslelkü hitvestársával együtt, olyan hatalmi állás megszilárdítása körül működvén', amelyről soha le nem mondhatunk és hogy eképpen a készülő gyásztüntetés egyúttal e hatalmi állás megtartásának szilárd akaratát mutatta volna meg; tekintettel arra, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg őfelsége megbízásából az összes véderők főparancsnokavolt és hogy katonai kötelességteljesítésének körében érte őtoly halál,melycsatatéren szenvedett halál méltóságával bir, hogy tehát a véderő szabályszerű fényes végtisztesség adását ebben az esetben a katonai érzelmű világnak, a katonai szellemnek legbensebb és legjogosultabb mozzanatát is kiváltották, amint ahogy a véderőnek legfőbb vágya is volt; tekintettel végül arra, hogy a művelt világ összes uralkodói és államfői a temetésen oly módon akarták magukat képviseltetni, amely a világ részvétét és rokonszenvét imponáló módon juttatta volna kifejezésre, egyszersmind alkalmat adott volna arra, hogy azok a kiváló vendégek az itteni hangulatról helyes benyomásokat szerezzenek, hogy tehát mindezeknél fogva néhai Ferenc Ferdinánd trónörökös temetését nem lehetett szabályszerű, holmi etikett szabályok szerint elintézni, vagy udvari szertartásnak tekinteni, hanem fel kellett ismerni ennek messze kiható jelentőségét,belső összhang és külső tekintély szempontjából, minél fogva a monarkia két államának kormánya, valamint a közös miniszterek nem nélkülözhették az alkotmányos befolyás gyakorlását ennek megfelelő rendezésénél és ha ezt nem tették, mulasztást követtek el; Kérdem a miniszterelnök urat, illetve a honvédelmi miniszter urat, miért folyt le néhai Ferenc Ferdinánd trónörökös temetése oly szűk keretek között, melyek a honpolgárok ezreinek önkéntesen készülő nagy horderejű tüntetését egyenesen megakadályozták? miért nem fejtetett ki ennél a temetésnél a merénylet áldozatainak katonai rangját és halálkörülményeit megillető és a véderő érzel-meinek megfelelő katonai pompa? miért mondtak le az idegen államfők képviselőinek megjelenéséről? miért zsugorította össze egyáltalán azt a gyászünnepélyt oly módon, hogy szinte mesterségesen forlatott el azoknak az erkölcsi erőknek a megnyilvánulása, melyek a nagy végtisztesség pillanatában és egy alattomos támadás kínos benyomásaival szemben az önérzet, az önbizalom, a tekintély sértetlenségét hozták volna napfényre. Tisza Molítenuovo ellen Gróf Tisza István: Apponyi a tárgyhoz és szónoki tehetségéhez méltó kifejezést adott, olyan érzelmeknek, melyekben minden magyar ember osztozik és evvel jó szolgálatot tett. Egyébként csak azt jelenti ki, hogy azt a felelősséget, ami ebből a ténykedésből rá, mint a király első tanácsosára esik, vállalja. (Óriási zaj a bal- és szélsőbalokban.) Gróf Apponyi Albért: Ha a miniszterelnöknek más mondanivalója nincs, mint annak a magától értetődő megállapítása, hogy a felelősséget vállalja, akkor én az interpellációra olyan választ nyertem, hogy jobbat,, kielégítőbbet nem is kaphattam. Tartózkodom minden továbbitól. A többség aválaszt tudomásul vette. Rakovszky Szerbia szerepéről Rakovszky István: A portugáliai forradalmi merényleten, és a belgrádi királyyyilkosságon kívül nem volt még merénylet, amely olyan biztos pokolisággal lett volnavégrehajtva, mint az, amelyet Szjeruigvóban követtek el,ahol a miniszterelnök szerint minden olyan rendben van. Hivatkozik a M. Távirati Irodára, mely szerint az eddigi vizsgálatból nyilvánvaló lett, hogy a merényleteket egy belgrádi egyesület, a Narodna Obrana bérelte föl. Ugyanaznap este még a M. T. T. figyelmeztette a szerkesztőségeket, hogy ezt a'■híradást visszavonja és kérte a szerkesztőségeket, hogy azt ne közölje. Megállapították azt, hogy a tervet Belgrádban főzték ki. Sikerült megszerezni a Narodna Obrana által alapított Omladina alapszabályait. Nem hallott eddig arról, hogy ez ügyben, mely mégis túlmegy a közönséges merénylet határain, a külügyminiszter közbelépett volna Belgrádban és fölhívta volna a belgrádi kormányt, hogy ezeknek a dolgoknak véget vessen. Utal arra, hogy a topcsideri merénylet után a szerb kormány föllépett, hogy Karagyorgyevics Péter, mint magyar állampolgár ellen járjon el, ami meg is történt. Interpellációja ez. Van-e tudomása a miniszterelnöknek arról, hogy a merénylet hivatali álláson levő szerb állampolgárok közreműködésével történt, hajlandó-e odahatni, hogy a szerb kormány fölhivassék, teljesítse azon kötelességét és tegye meg a legszükségesebb intézkedéseket, hogy ily tevékenység ne folytattassék s akik a merényletben részesek, megbün Lehessenek. (Taps az ellenzéken.) Tisza idtér a felelet elől Gróf Tisza István: Azt a választ, amit ma megadhatott, megadta Andrássy -Interpellációjára. Azok a vizsgálatról szóló hírek, melyekről Rakovszky szólt, nem hitelesek s nagyrészt nem fedik a vizsgálat eredményeit. Kéri a válasz tudomásul vételét. Rakovszky István kéri, hogy Tisza ne tekintse véglegesnek válaszát, mert néhány nap múlva esetleg határozott választ adhat. Gróf Tisza István: Ha annak ideje elérkezik, a Ház bármelyik tagja interpellálhat s ő maga is nyomban tájékoztatja a Házat. Kéri a válasz tudomásul vételét. A Ház a választ tudomásul vette. Szmrecsányi György interpellációját elhalasztja. Az elnök: Az interpelláció töröltetni fog és újból bejegyezhető. Az ülés negyed tizenegykor végződött. Elfogott orosz kémek A bolgár király volt titkárának bűnes A kémkedő nevelőnő Az orosz hadsereg harci készülődéseiről egyre érkeznek a hírek s az orosz kémszervezezet oly erősen dolgozik, mint eddig soha. Mostanában gyakran megtörténik, hogy lelepleznek orosz kémeket, akik a legnagyobb vakmerőséggel végezték kémszolgálataikat. Határrendőrségünk most elfogott egy magyar embert, Pólyáik Rezsőt, a bolgár király kabinetirodájának volt titkárát, aki Miskolcon és a magyar határszélen kémkedett Oroszország javára, az orosz határrendőrség pedig egy nevelőnőt tartóztatott le kémkedés miatt és a levelezése alapján egész kémszervezetet leplezett le. A kémek elfogatásáról jelentéseink a következők: A belügyminisztérium határrendőrségi ügyi osztályához névtelen feljelentés érkezett néhány héttel ezelőtt. Miskolcról hívták föl a figyelmet arra, hogy Pólyáik Rezső, a bolgár király kabinetirodájának volt titkára, föltűnő módon költekezik, bár semmiféle foglalkozása sincs és hazulról sem kaphat pénzt, mert apja, aki Garamion a bolgár király uradalmainak erdésze, egészen szegény ember. A levélíró azt a gyanúját fejezte ki, hogy Pólyák orosz kém. — Ez annál inkább,valószínű, — így szólt a följelentés — mert Pólyákhoz sűrűn látogat el egy elegáns német úriember, akivel órák hosszat tanácskozik zárt ajtó mögött. A belügyminisztériumban Kádár Elemér delekövet bízták meg a nyomozással. A detektív elutazott Miskolcra, onnan Garamlőre, Pólyák szüleinek házába, majd Pozsonyba. Végül pedig a Dobsina mellett levő Sztracenán elfogta a kémet és pedig „munka“ közben. Pólyák így a tagadással meg sem próbálkozott, annál kevésbbé, mert a detektívnek