Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-11 / 162. szám

f Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. julius 11. (162. szám.) 7 viseltetünk a családi élet iránt, sajnáljuk, hogy a fejedelmi pár szép, megindító családi élete elpusz­tult és gyilkos kezek oly nagy szerencsétlenséget hoztak az elhunytak gyermekeire. A merényletért nem Szerbia felelős és ha a tragédiáért a felelős­séget keresik, akkor rá kell terelni a figyelmet a­­ szerelj­evői rendőrség hanyag eljárására. Okvetlenül m­­eg kell állapítani, hogy az első merénylet m­ég­­ előfordulhatott, de hogyan kell gondolkoznunk­­ arról, hogy a második merénylet is megi­öriénhe­­■ tett volna, ha a boszniai főváros minden rendőrkö­­szege megtette volna kötelességét? __ Hogyan történhetett, hogy nem kettő, ha­­nem 3—1—5 merénylet volt előkészítve és a vég­­­rehajtáshoz közel ezen a napon? Szerbia mindent­­ meg fog tenni, hogy a bűnösöket megbüntesse, ha­­a nyomok Szerbiába vezetnek. Ezzel tartozunk hí­­­snevünknek. Két konvenciónk van, melyek Ausztria-­­ Magyarországnak módot nyújtanak arra, hogy a­­ bűnösök üldözését és a legszigorúbb nyomozást­­ követelheti. Először egy jogsegély-szerződés Ausz­­­­tria-Magyarország és Szerbia között, másodszor egy­­ titkos konvenció az anarkisták üldözéséről. A mi kormányunk mindent meg fog tenni, de­ azt méltat­lannak találjuk, hogy a gyilkosságért az egész né­ Ipet teszik felelőssé. Szerbia mindent meg akar­­ tenni, hogy kimutassa, hogy tudatában van kultur­­i hivatásának és nem tételezi fel előre, hogy tőle méltatlant fognak kívánni, amilyen volna például az, ha a monarkia a nyomozás céljaira az osztrák­­ rendőrök bebocsátását kérné. Ezt mi nem engedhet­­nék meg.­ ­A belgrádi orosz követ­­ hirtelen meghalt ! Hartwig az osztrák-magyar követségen halt meg . Szívszélhűdés ölte meg A belgrádi osztrák-magyar követség pa­lotájában ma este tizenegy­ órakor meghalt Hartwig György belgrádi orosz császári követ. Az utóbbi hetek szenzációinak sorozata - I­bán nem a legkisebb a belgrádi orosz követ­­halála, amely éppen a túlságosan válságos nap­i pókban érkezett hirtelenül és talán éppen é­s válságok okozta izgalmak közepette. Hartwig pénteken este az osztrák-magyar követségen volt, hogy sürgősen tárgyaljon báró Giesslyek, ami követünkkel, aki utasításokkal ellátva ép­­­­pen ma érkezett Bécsből. Az osztrák-magyar­­ követ sürgősen beszélni óhajtott Hartwiggal a­­ monarkia démarche­a ügyében és e tárgyalá­­s­sok közepette halt meg az orosz követ. Sziv­­i szélhüdés érte és a hirtelen hívott orvosok nem i­s tudtak rajta segíteni, csak holttestét vihették­­már át az orosz követségre, m­inekutána vég­­­sőt sóhajtott az osztrák-magyar követség palo­tájában Hartwig, aki így jelképesen az ellen­­fél földjén halt meg. A tragikus halál e különös körülményei , máris borzalmas módon gyújtogatják a bel­­­­grádi fantáziát, a monarkia palotájában halt­­ meg az orosz kővel és a szerbek megesküsz­­­nek rá, hogy a monarkia ölte őt meg, így bo­­szulandó meg Ferenc Ferdinánd halálát. Az egész szerb főváros, a szerb nép e nagy ba­rátjának halála miatt gyászba borult, de az éjszakai Belgrád nem csöndben gyászol, ha­nem hangosan. Őrült vádak keverednek disz­­szonánsan a zokogásba és hogy a babonás köz­nép e hangulata milyen hatással lehet a mon­arkia és Szerbia közt megindítandó tárgyalá­sokra, azt könnyen elképzelhetni. Hartwig az új orosz politikának legna­gyobb emberei közül való volt. Izvolszki és Csarikov mellett ő képviselte az aggresszív pánszlávizmusnak azt az új irányát, amely az orosz politikának évtizedes ernyedtsége után a Gorcsakov és Ignatiev aktivitását újította meg győzelmes reneszánszban. Az annexiós krízis után került Belgrádi­a, miután előbb a péter­vári külügyminisztérium úgynevezett keleti départementjában tűnt ki nagyszerű kvalitá­saival. Belgrádban csöndesen dolgozni kezdett és titokban ő alakította meg a balkáni államok négyes szövetségét, aminek következése az 191­2/13-as háború volt. Ennek a háborúnak ő volt apja, értelmi szerzője és mindazt a meg­aláztatást, amit e háborúban a monarkia szen­vedett, neki köszönhetjük. Túlságosan veszedelmes tehetségű ellensé­günk volt, de hazájának és a szlávságnak olyan szolgálatokat tett, mint évtizedek óta senki más. A neoszláv politikának ő volt irányító el­méje, lelkesítő szíve és nem csoda, hogy Bel­­grádban ma szinte nemzeti gyász van azért, mert hirtelen halállal elmúlt Hartwig, akit a szerbek joggal tarthattak az ő legnagyobb párt­fogójuknak. Halálának hírére az összes színházak és mulatóhelyek előadását beszüntették, esti órák­ban is mindenütt gyászlobogót tűztek ki, való­ságos királyként gyászolják az orosz követet és a királyi koriakkal szemközt levő követségi palota az éjszakai órákban szinte búcsújáró hely lett. Az orosz diplomata hirtelen halálának óriási politikai jelentősége van. A monarkia e nagy tehetségű ellensége — aki a szerajevói vé­res merénylet vasárnap estéjén bankótól adott házában —­ látta volna el tanácsosai a szerb kormányt a monarkia készülő demarchea ese­tén. Oly nyilvánvaló, annyira köztudomású volt az­­ a szerb kormányra gyakorolt befo­lyása, hogy Giessi még Pasics előtt­­ vele kez­dett tárgyalni. És e tárgyalások közben halt meg, ami a szerb nép előtt olyan színezetet fog adni halálának, mintha harcmezőn esett volna el a szláv ügy szolgálatában. Egy szervi beteg­ség, egy ember fóridén és sajnálatos halála így fog bejátszani a politikába Belgrádban, ahol a nép képzelméné­l­ még legendacsináló ereje van. Kiszúrni u­­alatlan, hogy az orosz követ halálának különös körülményei ngűféle­­külpo­litikai következésekkel fognak járni.­­• Éjjel három­negyed t­izenkettő korrekto­nálj­­á­k B­e­lg­rá­d­­ b­ára Pesti napjá­inak . Hartwig belg­rád: orosz követ éjjel tizen­egy órakor az oszt­rák - m­­­ag­ya­r követségen, ahol báró Giessl Wladimir követi el tá­rgyait, hirtelen meghalt.Három orvost hi­v­t­a­k hozzá, a­k­i­k­ csak halálát k­onstatálhatták.Bel­grádban Viknimngyorsan terjedt el a halálhír. A zenét és az­­előadásokat auml a j­ólic­­­y­e­ken,nyáriszín­körben és kabarékban azonnal beszüntették azon a dinen, hogy a szerbek legnagyobb ba­rátja meghalt. A közönség szó nélkül távozott a nyilvános helyekről. E pillanatban az orosz követség palotája tökéletesen ki van világítva. Nagyon sok szerb előkelőség és számos orvos azonnal a palotába sietett. Hartwigon azonban többé segíteni nem lehetett. Valószínűleg szívszélhűdés ölte meg. # Belgrádiból jelentik a Magyar Távirati Irodának. Pénteken este kilenc órakor Hart­wig orosz követ meglátogatta báró Giessl osz­trák-magyar követet, aki pénteken délelőtt ér­kezett Belgrádba. A legbarátságosabb hangon folyt társalgás közben Hartwig követ hirtelen rosszul lett és az azonnal odahívott három orvos minden fáradozása dacára néhány perc alatt meghalt. Az orosz követ holttestét át­szállították az orosz követségre. Belgráditól jelentik a Magyar Távirati Iro­dának: Hartwig Orosz követ, akinek neje ez idő szerint Konstantinápolyban időzik, ma es­tére bejelentette látogatását az osztrák-magyar követségen. Este kilenc órakor jelent meg a követség palotájában, ahol Giessl követ dolgo­­­­zószobájában fogadta. Hartwig követ a panda­gon foglalt helyet, Giessl követ pedig egy ka­rosszékben ült vele szemben. Az igen konci­­liáns hangon folyt társalgás közben Hartwig követ hirtelen szivéhez kapott, lehajtotta fejét és a pamlagról a földre esett. Giessl követ oda­ugrott és a pamlagra emelte Hartwigot­ Az odahívott személyzet megtett minden élesztési kísérletet. Öt perc múlva már orvos is volt a követség palotájában, de alig néhány pillanat­tal később Hartwig meghalt és a később oda­érkezett orvosok csakis a szívszélhüdés követ­keztében bekövetkezett halált konstatálhatták.­ Időközben megérkezett a követségbe az el­hunyt követ leánya is, aki azonban atyját már csak holtan láthatta viszont. Hartwig követ leányát, akinek még nem mondták meg, hogy atyja meghalt, kivezették a szobából és az or­vosok lecsillapítani törekedtek. Azt mondották neki, hogy atyjának csak ájulási rohama volt, így lehetett csak rábírni, hogy átmenjen egy másik szobába. ,sAz utolsó alkalom*5 Egy államférfiék véleménye Az a merész és kihívó hang, amelylyel a szerb sajtó és közvélemény támadja a mon­­arkiát, fokozódó ingerültséget s türelmet­lenséget idéz elő, főleg Ausztriában, de Ma­gyarországon is. Sokan úgy vélik, hogy a türelem politikája a szerbekkel szemben nem célravezető. A „Pesti Napló"” munkatársának alkalma volt egy kiváló államférfiúval beszélni,­­aki régóta jelentős szerepet játszik a monarkia politikai életében és ez az államférfi annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy ez az utolsó alkalom, mikor a monarkia déli hatá­rain nyugalmát biztosíthatja és fölényét meg­védheti. A kimagasló politikus munkatár­sunknak ezeket mondta: " A szerajevói katasztrófa óta bekö­vetkezett fejlemények világosan mutatják, hogy a monarkia megint hibás politikát kö­vetett, mikor türelmével és habozásával felbátorította esküdt ellenségeinket. A kí­mélet és habozás, a titkolódzás­ és fontolga-­ tás nem hogy lecsendesítette volna a­ ká­del­yeket, de alkalmat adott a szerbeknek arra, hogy az egész civilizált világ közvéle­ményét megint ellenünk fordítsák. — Érthetetlen, hogy mikor egész Európa részvéte mellettünk volt s a mon­arkia mindkét államának közvéleménye tü­relmetlenül elégtételért kiáltott s erélyes fellépést sürgetett, akkor maguk a hivata­los körök követtek el mindent, hogy ezt a kedvező hangulatot leszereljék. Ma már a szerbek vádaskodnak és támadnak, mi pe­dig védekezünk, vagy hallgatunk. Az el­lenünk való lárma mind hangosabbá válik,­ s nem hiszem, hogy valaki akadna, aki azt hinné, hogy ez­ az út a­ béke megóvásához és a monarkia nyugalmához vezetne. Aki az utolsó évek jelenségeit figyelemmel kí­­­sérte, az csakis arra a meggyőződésre jut-­ hat, hogy a nagyszerb hóborttal előbb-utóbb, le kell számolni. — Tulajdonképpen a legkedvezőbb idő-­­pontot e tekintetben már elmulasztottuk.] Ennek akkor lett volna ideje, a helyzet­ reánk nézve akkor állott volna a legkedve-­­zőbben, mikor az annexió bekövetkezett. Egy­ nagynevű magyar államférfi akkoriban, az annexió idején meg is mondotta, hogy déli határaink biztonságát csakis Szerbiával­ szemben való fellépésünkkel lehet megvé­­­­deni. Az illető államférfi arra az álláspontra­ helyezkedett, hogy az annexió teljesen fe­lesleges. Bosznia és Hercegovina úgyis a­ mienk s a törököktől nincs mit félnünk, azokkal szemben nincs szükség semmi rendszabályra. A mi veszedelmes ellensé­günk Szerbia s az annexió helyett Szerbiá­ban kell rendet csinálnunk. Sajnos, akkor ez a kiváló politikus nem tudta keresztül-!

Next