Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-12 / 163. szám

Háború vagy béke? — Mi a különbség Olaszország és Ausztria között? ___ ? — Olaszország és Ausztria között az a különbség, hogy m­íg Olaszország fölött a kék ég nevet, addig Ausztria fölött az egész világ nevet. Németországban csinálták ezt a tré­fát Ausztria gyámoltalanságára. Még tegnapelőtt csinálták és tegnapelőtt az volt a szituáció, hogy nem lesz háború. Ma? Ma ez a tréfa anakronizmusnak látszik. A Pesti Napló leghitelesebb helyről szerzett értesülései szerint ugyanis Bécsben ez idő szerint a hábo­rús párt kerekedett felül, ami termé­szetesen nem okvetlenül jelenti a hábo­rút is, mert ahogyan a tegnapelőtti bé­kés helyzetből lett a mai háborús, úgy lehet a mai háborúsból a holnaputáni békés és kivánjuk is, hogy igy legyen. A háború eshetősége mellett —­ hír­forrásunk szerint — a következő okok szólnak: 1. Hartwig halála. Hartwig Miklós belgrádi orosz követnek egy szomorú fatalitásból éppen az osztrák-magyar követségen bekövetkezett halála Szer­biát legnagyobb patrónusától, legerő­sebb pártfogójától fosztotta meg. Nincs Hartwig és nincs, aki Oroszországot arra izgatná, hogy a Szerbiával hábo­rúba keveredett monarkiát hátba tá­madja. 2. Bulgária soha olyan harcrak­ész nem volt, mint ebben a percben és az osztrák-magyar—szerb háború esetén Bulgária pompásan ütné keletről a szerbeket. 3. Szerbia ebben a pillanatban Gö­rögországra se számíthat. A görög­török háború kitörőfélben van, noha­­ a konfliktust látszóan békességben el­intézték. Görögország szigeteket akar hódítani Törökországtól és csak az Amerikában rendelt új Dreadnoughtját várja be. A török-görög háború biztos előnyöket kínál Görögországnak, vi­szont ha Szerbiával együtt megy a mon­­arkia ellen, abból semmi haszna sem lehet és a görög király, aki a német császár sógora, egyáltalán nem is me­het a monarkia ellen. 4. Szerbia a győzelmes kettős há­ború után teljesen kimerült és 5. ebben a percben Oroszország sem ütközőképes. 6. A szerbek megfenyítésére szükség van azért is, hogy -d okuljon belőle Románia. 7. Soha ilyen etikai okunk nem volt, nem is lesz több a háborúra, mint ami­lyen a szerajevói gyilkosság. Ez az egyetlen eset, amikor a háború nem­csak a dinasztiának, hanem a mon­­arkia népeinek is háborúja volna és ebben a háborúban szerencsésen ölel­kezhetnének az uralkodó­ház és a la­kosság érzelmei. 8. Az annexió óta a harmadik eset ez, amikor Szerbiának meg kellett volna üzenni a háborút. Kétszer mu­lasztottuk ezt el és a helyzet mind rosz­­szabb lett. Ha most is elszalasztjuk az alkalmat, újra a mi szituációnk romlik a leszámolásnak arra az órájára, amely amúgy is elkerülhetetlen. Ez a háború negyven esztendős békét jelentene és helyreállítaná az Obrenovics-dinasztia idejebeli monarkia-barát állapotokat Szerbiában, mert ha a monarkia nem is tenne területi hódításokat Szerbiá­ban, mindenesetre tudna gondoskodni arról, hogy a Karagyorgyevics-dinasz­­tia másikkal cseréltessék ki. 9. Németország e háborúban mellet­tünk lesz. Németországnak ugyanis Tö­rökország bukása után a Balkánon va­lahogyan regresszálnia kell magát és szívesen küld le minket zsandárnak Szerbiába, aminthogy leküldött Bis­marck idejében Boszniába. 10. Bécsben már a trónörökös gyá­szos halála napján elhatározott dolog volt a háború. Csak az aratást akarják bevárni, amit ha nem várnának be, épp­en egy milliárd kárt jelentene, olyan kárt, ami egy vesztett háborúval érne föl. Ezek a mi információink, azok az információink, amelyek a háború chan­­cea mellett szólnak. De van egy másik forrásunk, amely így argumentál a há­ború lehetetlensége mellett: a) Németországot, bármily szívesen is látná a szövetséges monarkia presz­­tizsnövelését, amelyre olyan nagy szük­ség van, titkos paktum fűzi Oroszor­szághoz és e két hatalom az utolsó pil­lanatban békét csinál a monarkia és Szerbia feje fölött. b) A Anglia semmiesetre sem enged meg újabb háborút a Balkánon és még Mezei lak írta: Krúdy Gyula Hetenként egyszer jöttek — ünnepnapo­kon, vasárnapokon — és Leveles bácsi, az öreg levélhordó, a csipkefüggönyöket ilyen­kor gondosan összevonta a falusi házikó ab­lakain. Künn állott a ház, messzi a főváros hatá­rában, ahol a­ fák és mezők már vidékies nyu­galommal lélekzenek, kényelmesen elnyujtóz­­nak, mint a Budapest területéről kitiltott gya­nús vándorlegények a keresztúton, a feszület alatt a fűbe keverednek és hosszán elgondol­kozva szemlélik vásott lábbelijüket. Ah, négy ablaka volt a háznak és rajta zöld zsalugáte­­rek, amelyekre lengő falevelek délutáni já­téka árnyékosan rajzolódott. Egymást át­ölelve, boldog szótlanságban hányszor nézték 8. falevelek mozgását ünnepi délutánokon! Vájjon miért mozognak a fák levelei­? A szomszédok és a testvérek összehajlanak, csó­­kolóznak, beszélgetnek, láthatólag cél nélkül lengedeznek, mint a falu végére a kis inges kölykök játszadoznak egymással. Az alko­nyati nap, mint a­ szőlőhegyről jövő kántor vérpiros arca fü­­edezett fel a kertet sze­gélyező jegenyefák mögött és a játékos gyer­mekek elfáradtak a futkározásban, a­ mezők halhatatlan dalai lassan eltávolodtak, mint a pipacs fut a­ dűlőút mentén a kocsin utazó­­ szeme előtt, a falevelek mind nagyobbat hall­gattak, majd csendesen álomba szenderedtek, mint a fáradt gyermekek. Egy kanyeréb be­szélt soká, mintha leckéztető hangon tanítaná szundikáló társait, mint a szerelem házaiban hátrafont kézzel jár-kel­estek­ben a leányok mamája és bizonyos bölcseségekre tanítja a hölgyeket, akik, szegények, mindig csak éj­félt szeretnének, kibontott nehéz üvegeket és bécsi valcert, hogy a zongoramester karja le­szakadjon. A nyár fiatal vérebei bizonyára így gondolnak a julius élveteg búzakereszt­­jeire, futó szerelemre, — mintha mindig ara­tás volna Magyarországon. A házikó, — hogy róla sem feledkezzünk meg, — egy időben a titkos szerelem tanyája volt. A hölgy messzi városból utazott vona­ton a tájra és napernyője alatt, mintegy an­gol rézkarc, ment végig a dülőúton a mezei lak felé. A férfi is a fővárosban lakott és talál­kozási napokon puha inget és zöld vadászka­­lapot öltött, már korán délelőtt kiutazott a mezei lakba, elgondolkozva, szinte vallásos áhítattal sétálgatott a fák alatt, a bokrokról lemorzsolta a száradó leveleket és előre örven­dezett, hogy saját termésű szegfűt vihet Pestre a kabátján estére, amelyet drága ked­vese tép le a virágágyból. Megnézte rozsdá­sodó duplát sövű­ vadászpuskáját a falon, kerti székbe ült és keresztbe tett lábaihoz paran­csolta a házőrző ebet, amelyet a drága nő egy­kor Bomlásnak keresztelt. A szarka fészkeket megolvasta, a­ fákon és a­ cinkéket szinte, sze­mélyesen ismerte a kétholdnyi területen. Harmincnyolc esztendős koráig kártyázott, éj­szakázott, ügynökösködött a mezei házért, és a nő a messzi városból írogatta a leveleit és nem hagyta csüggedni két hétig sem. Sajnos, a férfi túlságosan könnyelmű volt, a hölgy­nek néha erőszakkal kellett elvenni tőle a pénzt, hogy álnév alatt a takarékpénztárban elhelyezze. Évekig bujdostak a főváros kör­nyékén falusi korcsmákban, furcsa kis hote­lekben, vasúti kocsikban,­­ mert hisz végze­tesen szerették egymást, mint azok az ember­párok, ahol a nő már egyetlen lépésnyire van a negyvenedik esztendejétől, a férfi néhány évvel fiatalabb s ezért szeret hóbortosokat is gondolni és semmi szándéka sincs még meg­javulni. — Az otthonunkban akarok veled talál­kozni! Az ágyterítőket én hímeztem, a virá­gokat én ápoltam, az ágy felett a feszület, a­melyet tőled ajándékba kaptam és az éléskam­rát, majd csak k­izd az én belátásomra. A vidéki takarékpénztárban nehezen ka­matozott az aprópénz, a kártyás minden alka­lommal megkísérelte, hogy visszacsalja a nő­től a pénzt, gyönyörű hazugságokat gondolt, ki a szent órákban, míg a hölgyet, ölében tar­totta és cs­kolázás alatt megkérdezte: — Vájjon mennyi pénzünk van már, Szeratin? Szeráfin — egy pedáns, vidéken lakó asz­­szony, aki egy beteg kereskedőnek volt a neje, a­ gyermekeket nevelte és az üzletet is ellátta 65-ik évfolyam. 163. szám APRRÓHIRDETÉSEK ÁRAI: Egyes szó 6 fillér, vastagabb betűvel 12 fillér Hirdetések milliméter számítás­­sal, díjszabás szerint Megjelenik h­átső kivételével naponkint előfizetési árak » Egész évre____32 kor. fig. Félévre _____16 „— I> Negyedévre_ _ 3 „— — Egy hóra—____2 „ 80 *»» Egyes szám — — — —12 föl. Budapest, 1914* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmaniczky­ utca 12. Vasárnap, juliu­s 12. Lapunk mai száma 48 oldal

Next