Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-17 / 167. szám

10 Budapest, péntek , PESTI NAPLÓ 1914. július 17. tf 167. szám.) v _■■■■■ ■ ^ ^ .........­­ ' A.: Nem. A Nagymező­ utcában. T.: Mondja, kérem, nem rokona önnek Agyag­­f­alvi? Agyagfalvi és Stern házbérlő-cég? y .4..* Nem, de ismerem a céget... T.: Persze, ön viszi az ügyeket. mi° Ön az ügyvédjük. A.: Igen . .. T. (bizalmasan): Nos, és hogy megy az iroda? .4. (feszengve!: Köszönöm, jól. (Előveszi az új­ságot.) T.: No, csak úgy kérdezem ... És Bamberger­­a céget nem ön képviseli? ■ A.: Nem... T. (türelmetlenül): Hát kik a kliensei?... (4.: De kérem! ... ) T.: Jó, jó, ez nem hivatalos titok . . . (­Bizalma­san): Ich weiss, maga kergette a halálba a szegény Oberschützöt... A.: De kérem, szó sincs róla! . . Én Oberschütz ellen nem is vittem pert, az egész dolog az volt, hogy a feleségem egyik barátnője ... T.: És hol nyaral a felesége őnagysága? ... ~ .4.: Az apósomnál. T.: De ki az apósa? .4.: Kérem, úgy se ismeri. . . Diamandiak hiv­ják. T.: Diamant és Armbruch? Hogy megy a cég?­ttól? Hallom, csődbe akartak menni. .. .4.: No, voltak bizonyos nehézségek, de aztán sikerült áthidalni. (Kezdi magát rosszul érezni.) T. (szigorúan): Hány percentre egyeztek ki a hitelezőkkel? 14. (idegesen): Negyven. T.: És honnan vették a pénzt? 14. (most már tajtékzik a dühtől): Hallja, ké­rem! ... T. (könyörtelenül): Az öreg Diamant papa mnegint csinált valami nagy betörést a börzén, mi? A: Hallja! ...­­­­ (Ebben a pillanatban két úr érkezik a hallba, h­a vendégek, most jöttek az esti gyorssal. Teppich úr idegesen fölugrik.) T.: Pardon! Dolgom van. ( 14.: Dolga? Most? ■ T.: Sietek. Jó napot. Teppich úr néhányszor körülsétálja a két urat,­­aztán leül melléjük és egyszerre megszólal: — Teppich vagyok... Karát?... Meddig ma­­rj­adnak? ... A felesége önagysága is? ... stb. de.­­I­­sát, Németországot, visszatartsa onnan, szive­den védi az afrikai francia érdekeket, — de ,meddig tart ez is? Angliának, éppen úgy, am­in­t Oroszországnak, egyenlő erejű fegyve­res társra van szüksége, Angliát még csak le­­jtpénzelni sem lehet, mint lehetett eddig Orosz­országot, és már a mostani helyzet is fölötte kompromittáló. Anglia a protektor, Francia­­ország a protegált és az ember (különösen, ha az ember olyan falánk, hatalomra éhes or­szág, mint Anglia), csak a gyengét profé­nál­ja, azt, akinek — őt előbb agyonprotegál­­ván — a birtokait később magáévá teheti. Franciaország Afrikában is csak helytartója, eiieutenantja Angliának. És még egy. A világ bankárja — amely szerepben most Franciaország minden bajai dacára gyönyörűen reussál — is csak az lehet, aki erős. A földi javakat meg kell védeni és meg kell majd védeni nem csak az afrikai aranymezőket, de a lyoni selyemtakácsok műhelyeit, a limogesi bányákat, Franciaor­szág elkápráztató gazdagságának földi ágyát is. A francia, vagyont pedig csak a francia, ka­tona védheti meg igazán és erre igen hamar rá fog eszmélni az a nagy bourgeois bankár­csoport is, amelynek erre a védelemre szük­sége van. És ők, akik eddig egy bankpénztár rácsos reteszéből nézték a világot, ők, akik eb­­hi­űi világnéz­etükkel minden lelkesedéstől, eszménytől és lendülettől megfosztották a francia nemzetet, nemsokára maguk fognak sírni a défense national-ért (ha jól halljuk, sírnak is már érte) és térden térdepelve fog­ják az országba hívni a katona-császárt. Foincaré már tidja, már érzi, hogy, a francia nagytőkének, amelynek ő csak az Elyséebe küldött ügynök képviselője, szük­sége van az imperialismusra és ha ma még nem is tudja, de már holnap rá fog eszmélni bizonyosan, hogy az imperializmusnak ezt a szuggesztióját nem adhatja meg a népnek sem ő, sem azok a bankártársai, akik azt el­vették a néptől, mert akkor erre volt szüksé­gük és akik most ezt vissza szeretnék adni, mert most erre van szükségük. A romboló kéz sosem tud építeni és „a kunyhók alázatos tetői alatt”*, mint az Béranger látnoki zseniá­lis együ­gyüségében megírta és megjöven­dölte, újra az első császár dicsőségét fogják énekelni. Alkonyi látomásokban feltámad a piramisok árnya, amely még a nagy Napó­leon szózatától reszket forrón, harci zajban újra recseg a Lod­i híd és csaták dicsőséges füstjébe burkolva Arcole is. Lombardia sík­ságaira fognak emlékezni, — oh Lombardia! — ahol első babérait aratta az első konzul, Lombardiára, ahol a második császárság is hadi dicsőségében teljes, amikor fehér pari­pán diadalkapu alatt lovagolt be a felszaba­dított Milanóba, a kecskeszakállú második császár, a ma is félreismert, a ma is meg nem értett III. Napóleon. És ne higgjenek kérem az újságoknak! E Bonaparte-ház mostani családi tanácsain nem a­rról van szó, hogy Ro­­land herceg a gyámoltalan Wied helyébe az albán trónra üljön. Egészen másról van szó, egy más tervről. Nem tudják, miről? Poin­­caré, aki Kronstadtban most ölelkezik a cár­ral, talán szintén nem tudja még. Tudattal I nem tudja, de hogy a csontjaiban érzi, arra a I tesszük. KÜLFÖLD 3‘!»f■ * ■j«§j 1 ■■ )( A bukaresti béke és a Balkán-bizottság. A Balkán-bizottság tegnapi ülésén Bryce kije­lentette, hogy a bukaresti békeszerződés a leg­nagyobb mértékben elégtelen, helyesen lennék tehát a balkáni államok, ha azt felülvizsgál­nák és pótlásokkal látnák el, hogy a jelenlegi elnyomatás okait megszüntessék. Brycenek az a véleménye, hogy a balkáni háborút Ausztria- Magyarország és Oroszország apátiája idézte elő, mert ez a két nagyhatalom elmulasztotta, hogy barátságosan megegyezzék és Törökor­szág­ot reformokra kényszerítse. )( Törökország hadi készülő­dései. Konstanti­nápolyból jelentik: A kormány a kamara elé tör­vényjavaslatot terjesztett 5 millió font (körülbelül 115 millió korona) rendkívüli hitel megszavazása dolgában. A rendkívüli hitel fegyverkezési célokra szolgál, hogy a birodalom minden eshetőségre fel legyen készülve. A javaslatot a költségvetési bi­zottsághoz utalták. A kamara ezután megkezdette a hadügyi költségvetés tárgyalását. Enver pasa hadügyminiszter rövid beszédben emlékeztet a sors­csapásokra, melyek után átvette a hadügyminisz­térium vezetését, és pedig azzal a feladattal, hogy a hadsereget újjászervezze és abba az állapotba hozza, hogy a kudarcokat kiköszörülje. A hadse­reg kötelékéből akarata ellenére kénytelen volt né­hány baj­társat elbocsájtani, akik körülbelül negy­ven esztendő előtt kerültek ki az iskolából és nem tudták többé megtanulni az új rendszereket. Fiatal, munkaképes tiszteket tett helyükbe. A hadsereg létszáma, mely azelőtt túl magas volt, leszállíttatott, az azelőtt nem eléggé kiképzett hadsereg, mely feladatát nem tudta teljesíteni, újjá lesz szervezve és remélhető, hogy a jövőben eleget tud tenni fel­adatainak. A kért rendes és rendkívüli hitelek elégségesek lesznek a tervezett intézkedésekre. A kamara kétségkívül nagyobb költségvetést is elfoga­dott volna, de a költségvetési deficit akkor túl­­nagy lett volna. (Élénk tetszés). A hadügyi költ­ségvetést ezután vita nélkül elfogadták. )( A bolgár parlamenti válság. Szófiából je­lentik . A miniszterelnök délelőtt tanácskozott az ellenzéki pártok vezéreivel a kölcsönügy dolgában tegnap a szobranjéban teremtett helyzetről. A ta­nácskozáson Radoszlawoff miniszterelnök kijelen­tette a pártok vezéreinek, hogy a kormány a szer­dai szavazást a nagy kölcsön­javaslat ügyében vég­legesnek tekinti. Radoszlawoff miniszterelnök érte­sítette a pártok vezéreit, hogy hozzáérkezett je­lentések szerint merényleteket terveznek ellene és minisztertársai ellen. Megjegyezte, hogy esetleges összeesküvésekért őket, a pártok vezéreit teszi sze­­mélyesen felelősekké. A pártok vezérei kijelentet­ték, hogy a szerdai szavazást nem tekinthetik érvé­nyesnek és erélyesen tiltakoztak azon feltevés­ek­­en, hogy forradalmi üzelmek szolgálatában álla­nának. Kijelentették, hogy sem ők, sem barátaik közül senki, még csak egy pillanatra se gondoltak arra, hogy merényleteket használnak, mint politi­kai harcok eszközét. A miniszterelnök végül beje­lentette, hogy a szobranje pénteki ülésén törvény­javaslatot fog beterjeszteni, amely több volt Szam­­bulov-párti miniszter ellen indított , pörös eljárás beszüntetését mondja ki. Legújabb (Táviratok és telefonjelentések) ^ , -■**. m­mmmmm­­ Újabb összeütközés a román-bolgár határon Szófia, július 16. ^ Szerdán éjjel éjfélkor a Várnából Dob­­ricsba vezető országúton egy egész század ro­mán katonaság bekerítette a bolgár őrséget és minden különösebb ok nélkül tüzelni kezdett rája. A bolgár katonák ki akartak térni a go­lyók elől és eltávoztak az őrségről, hogy egy­ közeli szántóföldön keressenek fedezetet. A románok erre az őrség által védett határt át­lépték, elvittek az őrségről egy vadászfegyvert és azután visszavonultak. Mikor reggel négy óra tájban a bolgár katonák visszatértek őr­helyükre, megtalálták a románok kilőtt tölté­nyeit. Az incidens alkalmával nem sebesült meg senki. Bukarest, julius 16. Tegnap és ma éjjel az új román-bolgár határon két újabb incidens fordult elő. Tegnap bolgár határőrök lövöldöztek egy román őr­ségre, mely Turtukája közelében az őrházban tartózkodott. Ma éjjel Kujuncsuk táján lövöl­döztek a bolgár határőrök a románokra, akik viszonozták a tüzelést, mire a bolgárok meg­futamodtak. , Családirtás a föld miatt Krakó, július 16. Neusandetzből egy parasztcsalád néhány év előtt kivándorolt Amerikába. A családfő apránkint tízezer koronát küldött rokonai­nak, hogy­ számára földet vásároljanak. Né­hány nap előtt hazajött a paraszt feleségével és négy gyermekével, ahol arról értesültek, hogy­ nincs föld, mert állítólag nem érkezett semmiféle pénz. Elkeseredésében a paraszt­asszony elhatározta, hogy megöli magát és négy gyermekét. Amig férje a templomban volt, három gyermekének átvágta a nyakát, egymás mellé fektette a holttesteket s azután hasonló módon önmagával végzett A negye­dik gyermek el tudott szaladni. A paraszt, mi­kor hazatérve meglátta felesége szörnyű tettét, megőrült. Francia pilóták Németországban Herzfelden (Oberelsass), július 16. Délelőtt kilenc órakor egy francia repülő­gép, amelyet Erare belforti francia hadnagy vezetett és melyen még kívüle Mogue kapi­tány utazott, itt leszállott. A két francia avia­­tikus tiszt kijelentette, hogy Belfortból ma reg­gel Mont Belliardba repültek. Visszatérő út­jukban eltévedtek. Amikor észrevették tévedé­süket, leszállottak. A kerületi igazgató, az ál­lamügyész és a freiburgi aviatikai csapat pa­rancsnoka a­ helyszínére utaztak. A francia aviatikus tiszteket udvariasan fogadták és a kerületi igazgató látta őket reggelire vendégül. A karlsruhei katonai főparancsnokság úgy in­tézkedett, hogy jegyzőkönyv felvétele után en­gedjék meg a francia tiszteknek a visszauta­­zást. Nagy tűzvész Újvidéken Újvidék, július 16. A Reich és Lebherz­ cég hatalmas kocsi­gyára eddig ismeretlen okból kigyuladt. A gyár a délvidék egyik legnagyobb illmemű vállalata volt. A közönség ezrével tódult a vas­úti sínek mentén elterülő telephez, ahonnan hatalmas lángok és fojtó füst csaptak ki. A tűz a fű­tőházban keletkezett és átterjedt a fűrész­­házra. A gyorsan megjelent tűzoltóságnak nagy erőfeszítéssel sikerült csak a tüzet loka­lizálni. A kár nagysága bizonytalan, de biz­­tosítás révén nüifides medicjetk

Next