Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-17 / 167. szám
10 Budapest, péntek , PESTI NAPLÓ 1914. július 17. tf 167. szám.) v _■■■■■ ■ ^ ^ ......... ' A.: Nem. A Nagymező utcában. T.: Mondja, kérem, nem rokona önnek Agyagfalvi? Agyagfalvi és Stern házbérlő-cég? y .4..* Nem, de ismerem a céget... T.: Persze, ön viszi az ügyeket. mi° Ön az ügyvédjük. A.: Igen . .. T. (bizalmasan): Nos, és hogy megy az iroda? .4. (feszengve!: Köszönöm, jól. (Előveszi az újságot.) T.: No, csak úgy kérdezem ... És Bambergera céget nem ön képviseli? ■ A.: Nem... T. (türelmetlenül): Hát kik a kliensei?... (4.: De kérem! ... ) T.: Jó, jó, ez nem hivatalos titok . . . (Bizalmasan): Ich weiss, maga kergette a halálba a szegény Oberschützöt... A.: De kérem, szó sincs róla! . . Én Oberschütz ellen nem is vittem pert, az egész dolog az volt, hogy a feleségem egyik barátnője ... T.: És hol nyaral a felesége őnagysága? ... ~ .4.: Az apósomnál. T.: De ki az apósa? .4.: Kérem, úgy se ismeri. . . Diamandiak hivják. T.: Diamant és Armbruch? Hogy megy a cég?ttól? Hallom, csődbe akartak menni. .. .4.: No, voltak bizonyos nehézségek, de aztán sikerült áthidalni. (Kezdi magát rosszul érezni.) T. (szigorúan): Hány percentre egyeztek ki a hitelezőkkel? 14. (idegesen): Negyven. T.: És honnan vették a pénzt? 14. (most már tajtékzik a dühtől): Hallja, kérem! ... T. (könyörtelenül): Az öreg Diamant papa mnegint csinált valami nagy betörést a börzén, mi? A: Hallja! ... (Ebben a pillanatban két úr érkezik a hallba, ha vendégek, most jöttek az esti gyorssal. Teppich úr idegesen fölugrik.) T.: Pardon! Dolgom van. ( 14.: Dolga? Most? ■ T.: Sietek. Jó napot. Teppich úr néhányszor körülsétálja a két urat,aztán leül melléjük és egyszerre megszólal: — Teppich vagyok... Karát?... Meddig marjadnak? ... A felesége önagysága is? ... stb. de.Isát, Németországot, visszatartsa onnan, sziveden védi az afrikai francia érdekeket, — de ,meddig tart ez is? Angliának, éppen úgy, amint Oroszországnak, egyenlő erejű fegyveres társra van szüksége, Angliát még csak lejtpénzelni sem lehet, mint lehetett eddig Oroszországot, és már a mostani helyzet is fölötte kompromittáló. Anglia a protektor, Franciaország a protegált és az ember (különösen, ha az ember olyan falánk, hatalomra éhes ország, mint Anglia), csak a gyengét profénálja, azt, akinek — őt előbb agyonprotegálván — a birtokait később magáévá teheti. Franciaország Afrikában is csak helytartója, eiieutenantja Angliának. És még egy. A világ bankárja — amely szerepben most Franciaország minden bajai dacára gyönyörűen reussál — is csak az lehet, aki erős. A földi javakat meg kell védeni és meg kell majd védeni nem csak az afrikai aranymezőket, de a lyoni selyemtakácsok műhelyeit, a limogesi bányákat, Franciaország elkápráztató gazdagságának földi ágyát is. A francia, vagyont pedig csak a francia, katona védheti meg igazán és erre igen hamar rá fog eszmélni az a nagy bourgeois bankárcsoport is, amelynek erre a védelemre szüksége van. És ők, akik eddig egy bankpénztár rácsos reteszéből nézték a világot, ők, akik ebhiűi világnézetükkel minden lelkesedéstől, eszménytől és lendülettől megfosztották a francia nemzetet, nemsokára maguk fognak sírni a défense national-ért (ha jól halljuk, sírnak is már érte) és térden térdepelve fogják az országba hívni a katona-császárt. Foincaré már tidja, már érzi, hogy, a francia nagytőkének, amelynek ő csak az Elyséebe küldött ügynök képviselője, szüksége van az imperialismusra és ha ma még nem is tudja, de már holnap rá fog eszmélni bizonyosan, hogy az imperializmusnak ezt a szuggesztióját nem adhatja meg a népnek sem ő, sem azok a bankártársai, akik azt elvették a néptől, mert akkor erre volt szükségük és akik most ezt vissza szeretnék adni, mert most erre van szükségük. A romboló kéz sosem tud építeni és „a kunyhók alázatos tetői alatt”*, mint az Béranger látnoki zseniális együgyüségében megírta és megjövendölte, újra az első császár dicsőségét fogják énekelni. Alkonyi látomásokban feltámad a piramisok árnya, amely még a nagy Napóleon szózatától reszket forrón, harci zajban újra recseg a Lodi híd és csaták dicsőséges füstjébe burkolva Arcole is. Lombardia síkságaira fognak emlékezni, — oh Lombardia! — ahol első babérait aratta az első konzul, Lombardiára, ahol a második császárság is hadi dicsőségében teljes, amikor fehér paripán diadalkapu alatt lovagolt be a felszabadított Milanóba, a kecskeszakállú második császár, a ma is félreismert, a ma is meg nem értett III. Napóleon. És ne higgjenek kérem az újságoknak! E Bonaparte-ház mostani családi tanácsain nem arról van szó, hogy Roland herceg a gyámoltalan Wied helyébe az albán trónra üljön. Egészen másról van szó, egy más tervről. Nem tudják, miről? Poincaré, aki Kronstadtban most ölelkezik a cárral, talán szintén nem tudja még. Tudattal I nem tudja, de hogy a csontjaiban érzi, arra a I tesszük. KÜLFÖLD 3‘!»f■ * ■j«§j 1 ■■ )( A bukaresti béke és a Balkán-bizottság. A Balkán-bizottság tegnapi ülésén Bryce kijelentette, hogy a bukaresti békeszerződés a legnagyobb mértékben elégtelen, helyesen lennék tehát a balkáni államok, ha azt felülvizsgálnák és pótlásokkal látnák el, hogy a jelenlegi elnyomatás okait megszüntessék. Brycenek az a véleménye, hogy a balkáni háborút Ausztria- Magyarország és Oroszország apátiája idézte elő, mert ez a két nagyhatalom elmulasztotta, hogy barátságosan megegyezzék és Törökországot reformokra kényszerítse. )( Törökország hadi készülődései. Konstantinápolyból jelentik: A kormány a kamara elé törvényjavaslatot terjesztett 5 millió font (körülbelül 115 millió korona) rendkívüli hitel megszavazása dolgában. A rendkívüli hitel fegyverkezési célokra szolgál, hogy a birodalom minden eshetőségre fel legyen készülve. A javaslatot a költségvetési bizottsághoz utalták. A kamara ezután megkezdette a hadügyi költségvetés tárgyalását. Enver pasa hadügyminiszter rövid beszédben emlékeztet a sorscsapásokra, melyek után átvette a hadügyminisztérium vezetését, és pedig azzal a feladattal, hogy a hadsereget újjászervezze és abba az állapotba hozza, hogy a kudarcokat kiköszörülje. A hadsereg kötelékéből akarata ellenére kénytelen volt néhány bajtársat elbocsájtani, akik körülbelül negyven esztendő előtt kerültek ki az iskolából és nem tudták többé megtanulni az új rendszereket. Fiatal, munkaképes tiszteket tett helyükbe. A hadsereg létszáma, mely azelőtt túl magas volt, leszállíttatott, az azelőtt nem eléggé kiképzett hadsereg, mely feladatát nem tudta teljesíteni, újjá lesz szervezve és remélhető, hogy a jövőben eleget tud tenni feladatainak. A kért rendes és rendkívüli hitelek elégségesek lesznek a tervezett intézkedésekre. A kamara kétségkívül nagyobb költségvetést is elfogadott volna, de a költségvetési deficit akkor túlnagy lett volna. (Élénk tetszés). A hadügyi költségvetést ezután vita nélkül elfogadták. )( A bolgár parlamenti válság. Szófiából jelentik . A miniszterelnök délelőtt tanácskozott az ellenzéki pártok vezéreivel a kölcsönügy dolgában tegnap a szobranjéban teremtett helyzetről. A tanácskozáson Radoszlawoff miniszterelnök kijelentette a pártok vezéreinek, hogy a kormány a szerdai szavazást a nagy kölcsönjavaslat ügyében véglegesnek tekinti. Radoszlawoff miniszterelnök értesítette a pártok vezéreit, hogy hozzáérkezett jelentések szerint merényleteket terveznek ellene és minisztertársai ellen. Megjegyezte, hogy esetleges összeesküvésekért őket, a pártok vezéreit teszi személyesen felelősekké. A pártok vezérei kijelentették, hogy a szerdai szavazást nem tekinthetik érvényesnek és erélyesen tiltakoztak azon feltevéseken, hogy forradalmi üzelmek szolgálatában állanának. Kijelentették, hogy sem ők, sem barátaik közül senki, még csak egy pillanatra se gondoltak arra, hogy merényleteket használnak, mint politikai harcok eszközét. A miniszterelnök végül bejelentette, hogy a szobranje pénteki ülésén törvényjavaslatot fog beterjeszteni, amely több volt Szambulov-párti miniszter ellen indított , pörös eljárás beszüntetését mondja ki. Legújabb (Táviratok és telefonjelentések) ^ , -■**. mmmmmm Újabb összeütközés a román-bolgár határon Szófia, július 16. ^ Szerdán éjjel éjfélkor a Várnából Dobricsba vezető országúton egy egész század román katonaság bekerítette a bolgár őrséget és minden különösebb ok nélkül tüzelni kezdett rája. A bolgár katonák ki akartak térni a golyók elől és eltávoztak az őrségről, hogy egy közeli szántóföldön keressenek fedezetet. A románok erre az őrség által védett határt átlépték, elvittek az őrségről egy vadászfegyvert és azután visszavonultak. Mikor reggel négy óra tájban a bolgár katonák visszatértek őrhelyükre, megtalálták a románok kilőtt töltényeit. Az incidens alkalmával nem sebesült meg senki. Bukarest, julius 16. Tegnap és ma éjjel az új román-bolgár határon két újabb incidens fordult elő. Tegnap bolgár határőrök lövöldöztek egy román őrségre, mely Turtukája közelében az őrházban tartózkodott. Ma éjjel Kujuncsuk táján lövöldöztek a bolgár határőrök a románokra, akik viszonozták a tüzelést, mire a bolgárok megfutamodtak. , Családirtás a föld miatt Krakó, július 16. Neusandetzből egy parasztcsalád néhány év előtt kivándorolt Amerikába. A családfő apránkint tízezer koronát küldött rokonainak, hogy számára földet vásároljanak. Néhány nap előtt hazajött a paraszt feleségével és négy gyermekével, ahol arról értesültek, hogy nincs föld, mert állítólag nem érkezett semmiféle pénz. Elkeseredésében a parasztasszony elhatározta, hogy megöli magát és négy gyermekét. Amig férje a templomban volt, három gyermekének átvágta a nyakát, egymás mellé fektette a holttesteket s azután hasonló módon önmagával végzett A negyedik gyermek el tudott szaladni. A paraszt, mikor hazatérve meglátta felesége szörnyű tettét, megőrült. Francia pilóták Németországban Herzfelden (Oberelsass), július 16. Délelőtt kilenc órakor egy francia repülőgép, amelyet Erare belforti francia hadnagy vezetett és melyen még kívüle Mogue kapitány utazott, itt leszállott. A két francia aviatikus tiszt kijelentette, hogy Belfortból ma reggel Mont Belliardba repültek. Visszatérő útjukban eltévedtek. Amikor észrevették tévedésüket, leszállottak. A kerületi igazgató, az államügyész és a freiburgi aviatikai csapat parancsnoka a helyszínére utaztak. A francia aviatikus tiszteket udvariasan fogadták és a kerületi igazgató látta őket reggelire vendégül. A karlsruhei katonai főparancsnokság úgy intézkedett, hogy jegyzőkönyv felvétele után engedjék meg a francia tiszteknek a visszautazást. Nagy tűzvész Újvidéken Újvidék, július 16. A Reich és Lebherz cég hatalmas kocsigyára eddig ismeretlen okból kigyuladt. A gyár a délvidék egyik legnagyobb illmemű vállalata volt. A közönség ezrével tódult a vasúti sínek mentén elterülő telephez, ahonnan hatalmas lángok és fojtó füst csaptak ki. A tűz a fűtőházban keletkezett és átterjedt a fűrészházra. A gyorsan megjelent tűzoltóságnak nagy erőfeszítéssel sikerült csak a tüzet lokalizálni. A kár nagysága bizonytalan, de biztosítás révén nüifides medicjetk