Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-24 / 173. szám
/ Bécsi kommentár Bécs, július 23. A Fremdenblatt holnapi száma Írja: Az események hozták magukkal, hogy viszonyunk a szerb királysághoz komoly fordulóponthoz ért. Az osztrák-magyar követ Belgrádban ma közölte a szerb kormánynyal azt a követelést, melyet kénytelenek vagyunk felállítani vele szemben. E követelés hosszú és gondos mérlegelés eredménye és nem megy túl a feltétlenül szükségesnek keretén. Ragaszkodnunk kell e követeléshez úgy, amint felállíttatott, mert arról van szó, hogy elpusztítsuk azt az aknautat, melyet Szerbiából ástak délszláv területeink szívéig. Házunk küszöbe előtt a nagyszerb eszme befolyása alatt oly viszonyok fejlődtek ki, amelyeket nem tűrhetünk tovább. És a szerajevói gyászeset bebizonyította, hogy borzasztó nyomatokkal folytatják el le Justh Gyula a Házban (Saját tudósítónktól.) Justh Gyula tornyai birtokáról ma délben a fővárosba érkezett, hogy állandóan részt vegyen az ellenzéki küzdelemben. Délután fél négy tájban a függetlenségi vezér daliás alakja feltűnt, a Ház baloldali folyosóján és az üdvözlésére siető képviselők és újságírók örömmel látták, hogy a tornyai üdülés nagyszerűen használt Justh Gyulának, frisebb, keményebb mint valaha. Az ilyen testi és lelki egészség mint az övé, megbirkózik a korral, a betegséggel, a „kegyelmes úr“, mert hiába adta vissza ő felségének a címet így titulálják kivei, tisztelői és barátai, a kegyelmes úr napsütött markáns arcával, délceg, katonás alakjával, sugárzó férfiasságával még mindig a harcos fiatalember benyomását teszi. Éljenzés fogadja végig a folyosón, a jobboldalról át is küldenek, hogy miért a nagy ellenzéki öröm? Hát Justh Gyula megjött! Az országház nyitott ablakai hangos robajjal csapódtak be, hirtelen olyan szél támadt, aminőre még Sághy Gyula bátyánk sem emlékezett, pedig ő már a hetvenen is túl van, ha nem is látszik meg pirospozsgás orcáján és hófehér haját takaros fekete sapka takarja. Az égboltozat elsötétült, a Duna nagyzási mániába esett, Tiszának képzelte magát és úgy tajtékzott, mint az a bizonyos, aki letépte a láncát. A szélvész fákat csavart ki, tetőket tépett le. Az ellenzéki folyosón felragyogott a képviselők szeme: — Jó jel! Justh Gyula hozza a nagy vihart, ami elsöpri a kormányt . . . A jobboldali folyosón, meg a kupolateremben felriadtak álmukból a munkapártiak: — Brr! Vihar! Justh megérkezett! Ezalatt a vezér bement az ülésterembe, elfoglalta helyét a balszélső első padsorának szélén és meghallgatta Springer Ferenc értékes felszólalását. Az illetékről szóló uzsorajavaslat 64. szakasza volt napirenden és az elnöki székben Szász Károly ült, a világrenddel meghasonlott titkos drámaíró, aki az ellenzékkel érezteti, hogy a Nemzeti Színház drámabíráló bizottsága alkotásait „minta érték nélkül“ küldözgeti vissza. Egy-kettőt rikácsolt Szász, aztán Balogh Jenő állott fel szólásra, de ez elől Justh már kijött a folyosóra. A „Pesti Napló“ munkatársa megkérdezte, meddig marad a fővárosban? — Ameddig egészségi állapotom megengedi — felelte Justh — ha hosszabb időt nem is tölthetek itt, gyakran láthat majd a Házban. Egész szívemből örülök az ellenzék gyönyörű harcának, a nívós, szakszerű vita a magyar parlamentarizmus legszebb napjaira emlékeztet. Természetesen eltekintve a szemben ülő többségtől, amelynek uralma viszont a magyar parlamentarizmusnak legsötétebb időszaka. Nem is bírtam sokáig az ülésteremben maradni oly felbőszítő ennek a kicsinyes, igazságtalan, méltatlan elnökségnek minden ténykedése. Az ellenzéki pártoknak és a tisztességes, hozzáférhetetlen sajtónak kemény és kíméletlen harcot kell indítani ellenük, a legsúlyosabb támadásokat érdemlik, hogy ily nyíltan odadobják állásuk tekintélyét a munkapárti erőszak szolgájául. Most is, a vita bezárása után felszólalt az igazságügyminiszter módosításokat nyújt be, nyilvánvalóan azért a vita bezárása után, hogy az ellenzéknek ne legyen módjában hozzászólnia. — Mit szól kegyelmes úr a tegnap esti békekisérletekhez? — Lehet, hogy egyesek szeretnének valamely békés megoldást, de béke a mai állapot mellett abszurdum. Mi szóba sem állhatunk ezzel a rezsimmel, amely alkotmányunk pilléreit rombolta le és keresztültiport a népjogokon. A béke tárgyi és személyi feltételeit elégszer leszögeztük! — A külpolitikai helyzetet minőnek látja? — Sajnos, nagyon komolynak. A döntés kétségtelenül órák kérdése. Most újra keserű tanulságul szolgálhat Bécsnek, milyen rettenetesen árt a monarkia presztízsének az önkényuralom. A parlamenti őrséggel a hadseregnek használtak talán? És ez a kaszárnya, aminek régen magyar képviselőház volt a neve? Zsarnokság még sohasem volt nagy, megpróbáltatások hatékony orvosszere. A népjogok teljes és tökéletes kiterjesztése, egy, népparlament, amely valóban a nép millióira támaszkodik, tehát súlya, szava, tekintélye és bátorsága van, — erre az útra kellett volna rátérniök, ma más viszonyok lennének külső és belső vonatkozásokban is. — A közigazgatási reform? — Én vezettem a harcot Szapáry javaslata ellen, remélem, kivehetem a részem a Tiszáék elleni küzdelemből is. Az ellenzéknek minden erejével és elszántságával szembe kell szállni a többséggel. WWWWWWWWW'wWWW'.'WWWW Budapest, július 23. Az új választók. A választók összeírása iránt most már valamivel jobban érdeklődik a polgárság, mint az összeírások megkezdésekor s különösen a szervezett munkásság jelentkezik egyre sűrűbben. A főváros összeíró küldöttségei az előre megállapított határidőre, e hónap 28-ára minden esetre elkészülnek munkájukkal. A tavalyi választók mindenképpen belekerülnek a jegyzékbe, ha csak időközben meg nem haltak s ezekhez még hozzájárul az újonnan kimutatott s az új törvény alapján választói jogot nyert polgárok névsora. Bizonyos azonban, hogy az emelkedés nem lesz akkora, mint eleinte hitték s a fővárosi választók szaporulata nem lesz több 25—30 százaléknál. Rendkívül nagy a feltételesen elfogadott jelentkezők száma, akiknek pótlóan rendőrségi igazolványnyal kell bizonyítaniok az egy esztendei helybenlakást. Sok bizottság e bizonylatot nem követeli meg s megelégszik a rendőrségi bejelentőlappal, mások hivatalból írnak át a rendőrséghez s igy megkímélik a polgárt a további járkálástól, vannak azonban bizottságok, melyek a jelentkezőt utasítják ez igazolás beszerzésére. Különösen a nyolcadik közigazgatási kerület bizottságai s az egyik ötödik és hetedik közigazgatási kerületé excellálnak az ilyen akadékoskodásban. Ezeken a helyeken a szociáldemokrata párt szerzi be a jelentkezők helyett az állandó ottlakás igazolását s bizony sok polgári szavazó is szívesen vette már igénybe a szociáldemokrata párt felajánlott segítségét. A névjegyzékek mostani összeállítása még nem végleges, hanem augusztus havában következ szik a közszemlére tétel s a reklamációk ideje. A városi klikkek nem éppen rózsás szemüvegen át nézik a helyzetet. A munkásválasztók aránylag nagy száma igen aggasztja őket, de még jobban félnek a reklamációktól, melyek eredménye előreláthatóan alapos törlés lesz. Nagyban hozzájárul az aggodalom fokozásához a kedvezőtlen pénzügyi helyzet. Nem gyűlnek a kaszinó punkapénzei, amelyek pedig azelőtt a választási alap főforrásai voltak. A választójogi törvény rendelkezései közül legnehezebben teljesíthető az egyes iparágaknál eltöltött alkalmazás időtartamának igazolása, mert sem az ipartestületek, sem az iparhatóságok nem vezetnek olyan nyilvántartást, amelyből az alkalmazás idejét meg lehetne állapítani. A munkásbiztosító pénztárak pedig nem teljesíthették az igazolásokat, mert sem törvény, sem rendeletek erre őket nem utasították. A szabadkai munkásbiztosító pénztár e tárgyban az Állami Munkásbiztosító Hivatalhoz kérdést intézett. A hivatal most W 4 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914. július 24. (173. szám.) szály világháború inditóoka legyen. Föltehető, hogy Anglia nyomatékosan fog Belgrádban az osztrák-magyar jegyzék elfogadása érdekében föllépni. Ami Franciaországot illeti, nagyjában orosz szövetségesének vizein fog evezni. Az a benyomás kerekedik felül, hogy Franciaország Szerbiának a békét fogja ajánlani és ha nem sikerül a megegyezés Szerbia és a monarkia között, a lokalizáció mellett lesz. Oroszország az előtt a kérdés előtt fog állani, hogy a Szerbiával való viszályba beavatkozva megindítsa a háborút az európai nagyhatalmak között. Mivel nem arról van szó, hogy a Balkánon hatalmi eltolódás történjék, hanem mivel a monarkia lényegében azt kívánja, hogy békében maradhasson és mivel a viszály kiindulási pontja fejedelemgyilkosság, Oroszország alkalmasint szintén azon lesz, hogy a monarkia ne maradjon magára. Ilyenformán minden nagyhatalom mérlegelheti a különbséget európai háború és lokalizált háború között, ha nem sikerül Szerbiát jobb belátásra bírni. Ami Romániát illeti, a legnyomatékosabban a bukaresti egyezmény mellett foglalt állást. A Szerbiával való viszály azonban nem érinti a bukaresti egyezményt, nincs is vele összefüggésben és kétséges, várjon Károly király a szerb politika módszere mellett foglal-e állást. Ebből a beállításból kiderül, hogy Európa Belgrádban nyomást fog gyakorolni a monarkia követeléseinek elfogadására. A demarche hatása Budapesten A demarche híre villámsebességgel röpült végig Budapesten és a nyomában — mint valami varázsütésre — talpra szökött a nyugvó főváros. A szerkesztőségek telefonjai egész éjjel berregtek; igaz . . . igaz . . . igaz . . . lihegett századszor is a kérdés és századszor is elmondtuk a nap — vagy az esztendő, a század? — eseményét. Az utcákon csoportokra verődve tárgyalták a híreket; a kávéházak hűlő levegője felsült az éjszaka híreivel ... a város szinte megtelt a demarche hírével és az emberek, az emberek szinte érezték a história szédítő szárnycsapását, szinte érezték a históriában való bemnélésüket. Az Abbázia-kávéházban az asztalok tetejéről olvasták fel a táviratokat, ugyanez történt a többi nagy kávéházban is, másutt kiragasztották a demarche hírét. Természetes, hogy a telefonhírek zengő tumultusába álhírek is besikkadtak, természetes, hogy a fantázia se maradt tétlen, de Pest, az éjszakai Pest, valami csodálatos politikai ösztönnel — tudta kiolvasztani az egyedül igaz hírt, a demarcheot. És a hir terjedt tovább, utcáról-utcára, kávéházról-kávéházra és a történelmi idők villamos szédülete nyűgözte le a fővárost. S holnapra minden a demarchera ébred . .. nünk ezt a hadjáratot. .Kitűnt, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg és nejének meggyilkolása a szerb királyság hozzátartozóinak a tett keresztülvitelének lehetőségére nézve döntő támogatásával történt. Kibékíthetetlen, elkeseredett ellenséges mozgalommal van dolgunk. Ha mindezt tűrnők, és nem törekednénk az előnyomulás erőteljes visszaszorítására, akkor ugyanazok az agitátorok, akik a szónoki hatás kedvéért szakadatlanul az erővel való visszaéléssel vádolnak, ezt a gyengeség, az akaratnélküliség, az ijedelem jelének tekintenék, azt hirdetnék, hogy nem merünk védekezni s ezáltal újabb hívekre tennének szert és kétszeres támadásra éreznének erőt. Követelésünk teljesítésére rövid határidőt tűztek ki Szerbiának. Nem akarjuk feleslegesen meghosszabbítani azt a válságot, mely gazdasági életünket megköti és egész Európát nyugtalanítja. E tarthatatlan viszonyt lehetőleg gyorsan akarjuk rendezni és Szerbia közvéleményét meg akarjuk győzni azon elhatározásunkról, amelynél fogva végre a tisztázást követeljük. Reméljük, hogy Szerbia kívánságunkat a kiszabott határidőn belül teljesíteni fogja. Határozott szándékukban, hogy álláspontunkkal minden körülmények közt fentartjuk, oly kevéssé szabad kételkednie, mint azon őszinte óhajunkban, hogy a jövőben Szerbia és Ausztria-Magyarország között jobb viszony fog kifejlődni. A/VAVwVAVNANWwVwVwVVVVVWvVwVvVW