Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-26 / 175. szám

BLOrazTím ton. Hg ész 6vm___32 kar. — BS. feint-------16 „ — „ 65-ik évfolyam. 175. szám. aprró»vezetékek Aso& Egye» a*ö S fillér, vastagabb betűvel 17 fillér Hirdetések milliméter **imitáv né, díjszabás szerint Me^deríft hétfő kivételén* caposkint. — — • * — m Bgjr bóra— — — 2 „ 8® »— Egyes ssára — — — _ 12­63. Budapest, 1914. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmaniczky­ utca 12. Vasárnap, julius 26. fi? l '■* i, ■ Λ v V^,i ’ / H­ÁBORÚ! Szombaton délután hat­­óra előtt tiz perccel báró Giesl Vladimír belgrádi követünk megkapta a szerb kormány válaszát. Követünk Szerbia válaszát nem találta kielégítőnek és nyomban elhagyta Belgrádot. Ezzel a háború kitört Ausztria-M­agyar­ország és a szerb királyság között. Az egész monarkiában lelkesedéssel és megnyugvással fogadták ez elkerülhetetlen és igazságos döntést, amely hadseregünk fegyvereire bízza a jövendőt. Budapest utcáin a város népe­ örömujjongással üdvözölte a katonaságot. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Hivatalosan közük: Tíz perccel hat óra előtt báró Giesl követünk megkapta a szerb kormány válaszát és miután a válasz nem volt kielégítő, Giesl a követ­ség személyzetével azonnal elhagyta Bel­grádot. A Magyar Távirati Iroda jelenti Belgrádból: Pasics miniszterelnök néhány perc­cel hat óra előtt megjelent az osztrák­­magyar követségen és közölte a szerb kormány válaszát Ausztria-Magyaror­­szág jegyzékére, mely nem kielégítő. Báró Giesl osztrák-magyar követ erre bejelentette a diplomáciai viszony meg­szakítását és a követség személyzetével együtt 6 óra 30 perckor elhagyta Bel­grádot. A szerb kormány már jóval előbb, délután 3 órakor, elrendelte az egész szerb hadsereg mozgósítását. A szerb udvar, a kormány és a csapatok ki­ürítik Belgrádot. A kormány székhelyét Kragnjevácba helyezi át. Ezzel beállott a hadiállapot. Szombaton este fél hét órakor báró Giesl vladimir belgrádi követünk elhagyta a szerb fővárost és ezzel beállott a hadi­állapot. Este fél hét óra óta a monarkiának háborúja van Szerbiával. Igyekezünk 1914 július 25-dikének, ta­lán egy fél század óta a legfontosabb napnak, ami a monarkia történetében szerepelt, hű képet adni. Délelőtt a legnagyobb bizonyta­lanság uralkodott még Budapesten és Bécs­­ben. Senki semmi bizonyosat nem tudott. A közönségre kissé riasztóan hatott a szombat reggeli lapoknak legújabb rovatában közölt az a pétervári kommüniké, amelyben az orosz császári kormány jelzi, hogy Oroszor­szág nem fogja a válság lefolyását közönböz­ően nézni. Erre azonban nemsokára meg­nyugtató magyarázat érkezett. Oroszország hasonló kommünikéket tett közzé az anne­xiós válság és a balkáni háború alatt is, az­után pedig meghátrált. Az orosz diplomácia sohasem fedezte cselekedeteiben a pétervári kormány kommünikéit és ez a kommüniké most sem Bécsnek szólt, hanem Belgrádnak, ahol Oroszország nem akarja elveszteni pesztizsét. Különböző magyarázatot adtak­ egy másik kommünikének is, amely a kronstadti felköszöntők magyarázataként azt közötte, h hogy az orosz császár és a francia köztársa­­ság elnöke közös egyetértésben arra töreked­nek, hogy a békét és az európai egyensúlyt a keleti kérdésre való tekintettel is fentartsák. Délelőtt valóban történt egy orosz inter­venció-féle kísérlet a bécsi külügyminiszté­riumban. Kubasov herceg, aki a távollevő Sebeco nagykövet helyett a bécsi orosz nagy­követség ügyeit intézi, a külügyminisztérium­ban járt és Oroszország jó szolgálatait ajánlotta fel arra nézve, hogy a monarkia és Szerbia kö­zött közvetítsen. Ez a lépés nem volt komoly, inkább csak tüntetés akart lenni és a monarkia részéről rögtön a leghatározottabb elutasításra talált. Délben kaptuk az első híreket Belgrádból. Ezek szerint tegnapi éjszaka igen izgalmas volt a szerb fővárosban. Pénteken a lakosság még aránylag nyugodt volt Belgrádban, mert hiszen a lapok nem közölhették az osztrák-magyar jegyzék szövegét, az osztrák és a magyar lapok pedig már két nap óta nem juthattak Zimony­­ból Belgrádba. Estefele azonban néhány utazó Zimonyból magyar lapokat hozott magával és a belgrádi közönség előtt hirtelen világos lett a helyzet. Hallatlan pánik fogta el a belgrádi lakossá­got és ezzel a riadalommal, csak a katonák és a miniszterek fejvesztettsége versenyezhetett. Éj­szakai permanens minisztertanács volt, sebti­ben beh­ivókat kézbesítettek és Sándor trónörö­kös elnökletével az államtanács tagjai is össze­gyülekeztek. Korán délelőtt folytatták a tanács­kozásokat. Mondhatni, hogy délelőtt Szerbiá­ban még az engedékenység pártja volt felül. A kormány félhivatalos lapja Samouprava a jegy­­zék szövegét leközölvén, megleh­etős higgadt szavakban emlékezett meg arról és lojalitási nyilatkozatot tett a monarkia számára. A többi mosdatlanszájú belgrádi újság (ma éjjel már aligha szerkesztik e lapokat Belgrádban) kettő kivételével reggelre szintén igen óvatos hangon írt a monarkiáról. A minisztertanács elhatá­rozta, hogy a már feloszlatott szkupstinát vasárnapra sürgősen egybehívja, ami a vi­lágtörténelemben páratlan eset, az tudniilik, hogy­ egy már feloszlatott parlamentet, miközben az új parlament választási agitációja folyik, egybehívjanak. Mindenki azt következteti ebből a rendkívüli lépésből, hogy Pasics a felelősséget magáról elhárítani akarván, a skupslina elé akarja terjeszteni a döntést. Délben, helyesebben e déd­után olyan hi­teket kaptunk Budapestre, hogy a szerb kor­mány mindenben aláveti magát a monarkia követelésének és az utolsó pontig teljesíti azokat. Ez a békés péntéje volna. Meg kell­­ állapítanunk, hogy Budapesten nem fogadták örömmel a helyzetnek ezt a megoldását és Bécsben sem, ahol egész éjszaka és szomba­ton délelőtt is hazafias tüntetések voltak és a zenekarok mindenfelé a Prinz Eugént, a Ra­­detzky-marsot és a Rákóczi-indulót játsztá. Általános volt a vélemény, hogy a háború el­kerülhetetlen és hogy a­ monarkia számára a­ mostani pillanat a legalkalmasabb. Nem sza­­­bad a szerbeknek időt adni­ arra, hogy ala­posan ellenünk fegyverkezhessenek. A közön­ség háborús kedvét határozottan befolyásol­ták azok a jó hírek is, amelyek Németország­ból jöttek és amelyek arról szóltak, hogy Vilmos császár, épp úgy, mint a szabadságon lévő német hadügyminiszter és vezérkari fő­nök sürgősen visszatérnek Berlinbe. Németor­szágból a szövetséges­ hűségnek gyönyörű és lelkesítő nyilatkozatai érkeztek és fölötte megnyugtató híreket kaptunk Londonból is, nevezetesen azt, hogy Anglia, noha benne van a hármas ententében, mindenáron azon lesz, hogy Oroszországot semlegesítse és a mon­­arkiának szabadkezet biztosítson Belgrádban. A legizgalmasabb órák a délután 3 és este 7 közöttiek voltak. A legkülönbözőbb híreket hallottuk, sok olyant is, amelyeknek így utóbb megítélve a helyzetet, határozottan börze­­manőveres céljai voltak. így délután 5 órakor határozottan mondták, hogy a szerb kor­mány mindenben engedett és hogy erről a félhivatalos „Samouprava“ egy délutáni kü­lön kiadása már jelentést is hozott,­­ hogy Pasics mindenben engedett ugyan, de a végső döntést a vasárnapi skupstinára bízta. Ekkor­ már látszott, hogy a hírek teljesen valószínűt-­­lenek, mert hiszen köztudomású volt, hogy Giesl legfeljebb szombat délután hat óráig várhat, semmi esetre pedig vasárnap dél­utánig és még komikusabb lett volna, hogy azt a döntést, amit Péter királytól követel­tünk, a szerb képviselő urak vitatkozásából és szavazásából nyerjük. Ehelyett valóban ez történt. A szerb kormány délelőtt csakugyan engedékenységet tanúsított. Ebéd után azonban Oroszországból kapott egy 2000 szavas sür­gönyt és ez a siffrirozott távirat hirtelen meg­változtatta Pasics álláspontját, ami addig az volt, hogy noha a monarkia feltételei kemé­nyek, Szerbia számára mégis lehetetlen a há­ború. A szerb kormány most már elfogadta az elkerülhetetlen helyzetet: a háborút. A minisztertanács még tartoit. Sándor trónörökös elnökölt azon, a katonák őriztfk * miniszterelnökség palotáját, Sándor trónörökös közben autón a konakba hajtatott* majd visz- —*---------------­­ ------------------*------------------------­Lapunk mai szánta 48 oldal

Next