Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-01 / 181. szám

2 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 1. (181. szám.? A háború A mai napon a harctereken semmi nevezetes esemény nem történt. A hivatalos jelentések megerősíthetik az országot abban az érzésében, amely egyébként amúgy is áthatja a magyar nemzet minden tagját, hogy hadseregünk büszke harci kedvvel várja a határon a döntő előrenyomulás kezdetét. E nehéz kánokban a magyar sajtó éppen úgy köteles viselkedni, ahogyan viselkedett a japán sajtó, amely míg a japán sereg világtörténelmi csapásokat mért a cár katonáira, ezekről a fegyvertényekről időnek előtte alig adott hírt, pedig egész Nippon repeső örömmel fogadta volna a megváltó diadalok hírét. Flottánk ma a montenegrói hadikikötőt, Antivárit vette blokád alá, határőrvadászaink pedig Klozjevácnál visszavetették a szerbeket úgy, hogy azok egy tisztet és huszonkét közembert vesztettek. Feljegyzésre méltó Hlousek József és Sin János határőrvadászok név, akik az ellenség tüzelése közben úsztak át a megáradt Orbán és elpusztították az ellenséges parton lévő szerb telefonvezetéket. Megnyugtató, hogy mellettünk állanakigazságos harcunkban a Balkán-államok is. Bulgária, ahol javában folyik a hadsereg reorganizációja, minden szimpátiájával ügyünk mellé szegődött és az orosz vizekről kifelé evezik Románia is, amelynek királya éppen most fogadta sinaiai palotájában gróf Czernin követünket, míg a mi királyunk külügyminiszterét, a vezérkari főnököt, a magyar és az osztrák miniszterelnököt fogadta hosszú kihallgatáson. , Belgrád ostroma ! Hivatalosan közlik velünk: A sajtó egy része tévesen úgy magyarázta tüzérségünknek a Belgrád melletti előcsapat-harcokban való beavatkozásáról szóló jelentéseket, hogy a meg nem erősített szerb fővárost bombáztuk volna. Természetes, hogy a mi részünkön az általánosan elismert nemzetközi jogi rendelkezéseket sokkal lelkiismeretesebben tartották be, semhogy tüzérségünk a nemzetközi jog rendelkezései ellen ilyen sérelemmel vétett volna. Kizárólag harcoló csapatokra lőtt tüzérségünk, azokra a csapatokra, amelyek egyes belgrádi házakat tüzelő pozíciónak használtak fel. A harc szinterén ma egyébként semmi nevezetesebb esemény nem történt. Császárok, királyok... Éjszaka két óra van és a tömeg még mindig zug-bug az utcákban. A magyar zászlót viszik és utána hatalmas plakáton ez a felírás: Éljen Vilmos császár! és valóban, az imperator rex ma olyan népszerű minálunk, hogy akár képviselőjelöltnek is felléphetne. Nappal a körúti üzletek kirakati vitrineseiben az ő képe. Deli magyar huszár tábornok, szép, hullámos szőke hajú és a bajusza, a melynek nevet adott, mint a mi királyunk, ki egy szakállviseletnek, vagy a régi időben IV. Henrik francia király a hegyes állszakállnak, ifjú bizalommal kunkorodik fölfelé. A császár az arcképein fiatal ember és a litográfus lelkesedése sok-sok arany szint varázsolt ugyan a piros posztójú dolmány fölé, de kegyelmesen elengedte a szőke haltenger ezüst patakocskáit és folyóit. A népszerű császárt nem lehet öregedő korban megfesteni. És ráemlékezünk gyermekkorunk királyképeire. Nagyanyám szobájában volt egy ilyen kép, a király tiroli vadásznak volt öltözve, fején a lodenkalap, ami az ő hív alpesi tartományában éppen olyan kötelező, mint a szentképek és a Hoffer András-kultusz, kezében hegymászó hát, lábán szeges cipő és csak térdig érő zöld harisnya. Gyönyörű tömött barna szakáll, ah, milyen szép ember volt a férfi korú Ferenc József. Ez a kép valamikor nagyon divatos volt. Évtizedekig ezt láttuk mindenfelé, amíg azután egyszerre megjelent királyunk mostani képe, ez, amely a molnárkék kabátos, szép, hószinű szakállú tábornokot ábrázolja. A király ma a legszebb öreg ember és a kora egymaga is már szépség, nemesség, hősiesség, a legnagyobb, erénynél, a fiatalságnál is sokkal, sokkal nagyobb erény. Nagyon öregnek lenni szent dolog, ám öregedni, éppen most öregedésben lenni, bús valami. Vették észre, hogy a magyar nép Kossuth Lajosról két arcképet őriz a fiatal kormányzóét és a turini pátriárkáét. Az öregedő Kossuth Lajos arcképét nem ismeri a mi népünk, csak az egész öreg korából valót és a fiatal férfiét és a szövetséges vezérfejedelmet, Vilmost is azért tudja fiatalnak elképzelni, fiatalnak, mint Árgyrust, vagy Rolandot, mert szereti őt. És ez a fiatalember, e fiatal császárkirály, aki noha már annyit élt, amennyi az írás mértéke szerint egy emberöltő, mégis fiatal a mi számunkra, fiatal mint egy álomlovag, most a fenyegető háborús veszély állapotát rendelte el a birodalomban, amelyet a szövetséges fejedelmek élén kormányoz. És összehívták a Bundesrathot és ez ünnepélyes kifejezés: „a fenyegető háborús veszély állapota . . .“ Oh, emlékektől mily hangos lesz most a nyugati határ, ahol több mint negyven év előtt halott ősök mérték össze fegyvereiket. Vilmos császár, vagy mint a franciák nevezik őt: „le Raiser“, elrendelte a fenyegető háborús veszély állapotát és a párisi boulevardokon melynek estek fényében mint ha a hanyatló athéni Agora erjedő túlkultúrája reszketne, ma egy régi vendég sétál végig, a libabőrös reszkető félelem. Oh, mert fiatalnak tudják őt azok is, de ők félnek az ő fiatalságától. . . És még egy császár . . .„A legnagyobb császár megparancsolta . . . “ezzel a sablonnal kezdődik a parancs, amely az orosz hadierő mozgósítását szokta elrendelni. A legnagyobb császár! Mily ázsiaiasan pompázó cím ez, a perzsa uralkodóé hasonlít rá a sahinsahé, a királyok királyáé és a legnagyobb császárnak, Miklós atyuskának is már volt dolga Ázsiában.. A másik világrész nagy fensíkjai beszélhetnek neki a halott orosz katonák fekete, keserű véréről. És a negyedik király : Victor Emánuel, a kis király, il piccolore. Nagyérdemű ember ő, hisz az ő felesége a legszebb asszony és egy férfi számára, ha nagyon szép nő az övé, ez már annyi, mint egy győzelmes háború. A kis fekete király nagyon szép feleségének arcképét terjesszék, Elena királynéét. Termete magas, gazdag haja hatna, mint az olasz gesztenyéé, a lába olyan finom, hogy ha megindul, a járása biztosan olyan, mint a gazelláé, a szeme ábrándos tekintetű, a szája körül egy idegen világ mosolya és a homloka tiszta mint egy kisasszonyé. Milyen szép asszony Elena Muscadin* ‘ A szereket a Szávánál visszavertük (Hivatalos tudósítás, július •?/., délelőtt 10 órakor.) Csütörtökön kiváló határőrvadászszakaszunk túlnyomó szerb támadást Klozjevácnál, a Száva mellett, veszteség nélkül visszautasított. A szerbek állítólag egy lisztet és huszonkét embert vesztettek. Hősies vadászok Hlouseh József és Sin János ■máhrischschönbergi határőrvadászok tegnap a középső Drinán az ellenség tüzelése közben átúszták a megáradt folyót és elpusztították az ellenséges parton lévő szerb telefonvezetéket. E hőstett megérdemli, hogy véderőnk annál esetben följegyezzék. Bolgár önkéntesek Magyarországon Szófia, július 31. Ruszkcsukból jelentik, hogy ott bizottság alakult, amely tartalékos bolgár katonatisztek közreműködésével önkénteseket toboroz a szerbek ellen. A mozgalmat Zsoltov nagykereskedő és Nikolov tartalékos tüzérfőhadnagy vezetik és már eddig is igen szép eredményt értek el. Száznál több katonatiszt és csaknem ezer katona írta alá a jelentkezők ívét. Az önkéntesek valószínűleg már holnap elutaznak és Predeálon át Magyarországba jönnek és a hadvezetőségnek felajánlják szolgálataikat. A toborzó-bizottságnak önkéntes adományokból igen nagy összeg áll rendelkezésére. Hadüzenet — a veszdéglőkon Páris, julius 31. Nisből jelentik : Pasics miniszterelnök délben kapta kézhez a hadüzenetet egy vendéglőben. Nyomban felolvasta a jelenlévő diplomatáknak, akik rendkívül komoly hangulatban távoztak. A tömeg élénken tüntetett Péter király és Pasics mellett. Egy menekült elbeszélése Bécs, július 31. A Szerbiából menekült monarkiabeli állampolgárok között van egy Hics József nevű maehrisch-ostraui lakos, aki Nisből Zimonyon át tért vissza szülővárosába. Ilics, akit a háború kitörése Nisben ért, a következőket beszéli: — A nisi prefektus a múlt szombaton hirdetményt ragasztott ki a falakra, amelyben felszólította az osztrák és a magyar állampolgárokat, hogy haladéktalanul hagyják el a szerb királyság területét. Körülbelül százötvenen voltunk Nisben osztrák és magyar állampolgárok. A lakosság, főként a tisztek, fenyegetőn és gyűlölettel néztek ránk. A Fő téren lármás tüntetések voltak ellenünk, amelyeket lisztek rendeztek és én láttam, amikor egy szerb tiszt az utcán elégetett egy fekete-sárga zászlót. A tisztek a monárkiát gyalázták. Amikor este a vasútra siettünk, hogy a Belgrád felé induló vonatra üljünk, az utcán szerb lisztek és civilek szidtak és leköpködtek bennünket. Már indulófélben, volt a vonat, amikor, mindenféle csőcselék népség berohant a perronra és a, legalávalóbele módon sértegettek minket. Amikor Belgrádba érkeztünk, a fővárost kihaltnak találtuk, csak a szegény népek maradtak ott. Szállást sehol sem találtunk és élelmiszert is csak azok tudtak vásárolni közülünk, akik jól beszélünk szerbül. Testvériesen megosztottuk az eleséget azokkal, akikről a boltokban megtudták, hogy osztrákok vagy magyarok és üres kézzel kergették ki őket. A német követ juttatott a Zrinyi-gőzösre, amely átvitt minket Zimonyba. _ Antivári blokádja London, julius 31. A Times jelenti, hogy az osztrák-magyar flotta egy része blokád alá vette Montengró főkikötőjét, Antivárit. Bukarest, július 31. A király csütörtökön este két órás kihallgatáson fogadta a szinajai palotában gróf Czernin osztrák-magyar követet. A kihallgatás cste hat órától nyolc óráig tartott. Hírlik, hogy Bratianu miniszterelnök ugyanakkor Popleski bukaresti orosz követet fogadta. Putnik tábornok nagyzsereg Turnszeverin, július 31. Putnik tábornokot, aki tüdővérzésben súlyosan megbetegedett, Turnszeverinből Belgrádba és onnan Nisbe fogják szállítani. Avereschil tábornok, a román vezérkar főnöke meglátogatta Putnik tábornokot. Tisza a királynál Bécsből táviratozzák. Gróf Tisza István miniszterelnök péntek reggel Bécsbe érkezett és a Magyar Házban szállott meg. A miniszterelnök a délelőtt folyamán a királynál külön kihallgatáson jelent meg. Visszautazása iránt a miniszterelnök még nem intézkedett. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből. Gróf Tisza István miniszterelnök és Teleszky János pénzügyminiszter pénteken reggel Budapestről odaérkezett. Közös kihallgatások , Bécs,július 31. A király egy óra hosszal tartó közös kihallgatáson fogadta a külügyminisztert, a hadügyminisztert és a vezérkari főnököt. A király