Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-16 / 196. szám

TííídapesT, vasárhap PESTI NAPLÓ'' r *15Tí. augusztus 0Tn THJ15. szám.')' 5 l — Az alezredes úr vezette a csapatot, én köz­vetlen mellette álltam. A Száva közepén lehettünk, amikor a szerbek előbújtak rejtekhelyeikről. Nem volt rajtuk katonaruha, az egész felszerelésük egy puska és tölténytáska volt. Mikor az első lövések elhangzottak, erős tüzelést kezdtünk. Egyszerre csak a: alezredes ur felém fordul és 'art mondja : — Kinder, ich bin getroffen. Führt mich zű­ rnek. (Fiuk, meglőttek. Vigyetek vissza.) Mellette álltam, ránéztem, látom, hogy ballá­bát érte a golyó. Mindjárt visszavittem a partra, ott kivették lábából a golyót, sebét kimosták és nyugvóra helyezték. Most megyünk Bécsbe és ha Isten megsegít, két hét múlva megint megyünk az­­ ellenség ellen. A jóizű, bátor katona Gregor István apatini gazdálkodó. Az alezredes sebesülése nem akadályozta meg a katonákat, hogy a legerősebb tüzelést meg ne kezdjék. Közben a horvát partokon megdördültek az ágyuk és amikor az első golyó szerb partot ért, eszeveszett rohanással menekültek a szerbek, ki merre látott. Ágyudörgés közepette vonultak be a katonák Sabácba és megszállták a várost. Renge­teg szerb halott és sebesült van, a magyar katonák közül alig néhány kapott könnyebb sebet. Reggel hat órakor már a mi házi ezredünknek, a 86. gyalogezrednek a katonái is oda át voltak Sabácon. A mieink közül tizenkét gyengélkedő ma este tíz órakor Szabadkára ért és a kórházba mentek, hogy ott néhány nap alatt kipihenjék ma­gukat. — Lelkesedéssel, jó kedvvel mentünk Szerbiába, mi betegek vagyunk, nem mehettünk tovább győz­tesen vonuló bajtársainkkal — mondta egyik gyen­gélkedő, aki örömmel újságolta, hogy a mi fiaink közül egy se esett el eddig. Egy hírlapíró szombaton reggel beszélt a Sá­bácról vasúton felhozott sebesültek egyikével, aki a magyar hadsereg átkeléséről és a sabáci har­cokról a következőket mondotta el: — Tizenkettedikén hajnalban kapott parancsot az ezredünk, egy szinmagyar ezred, a Száván való átkelésre. Szakaszon­­kint csónakokba szálltunk és megindultunk az ellenséges part felé. Azt az utasítást kap­tuk, hogy ne provokáljuk az ellenséget és mindaddig, am­íg partra nem érünk, lehe­tőleg tartózkodjunk a tüzeléstől. Gyönyörű szép holdvilágos éjszaka volt. Az ezred első zászlóaljának századai egymás után szállottak csónakba és a Száva tükre csakhamar feketéllett az átkelő csó­nakok zajától. Alig értünk a folyó közepére, a túlsó partról irtózatos golyózápor fogadott ben­nünket. Csak úgy fütyült a sok golyó a fülünk mellett, szerencsénkre azonban olyan rosszul lőttek azok odaát, hogy csak egys­két emberünk sebesült meg a csónakunk­ban. Persze, most már mi sem tartóztattuk magunkat, hanem derekasan viszonoztuk a tüzelést. Hogy hová, kire, azt nem tudtuk, mert a szerbeket, akik fedezet mellett lőt­tek ránk, nem láthattuk és csak oda lőt­tünk, ahol felvillanó puskatüzeket láttunk. A túlsó partra érve, hasrafekve folytat­tuk a tüzelést az ellenség ellen, mindaddig, míg az egész zászlóalj átkelt a folyón. Akkor aztán szuronyrohammal vertük ki hadállá­saikból a szerbeket. Ebben a szurony­­roham­ban ért engem is egy ellenséges golyó. i . I . Amikor már egész ezredünk átkelt csó­nakokon a Száván és a part körül fekvő ma­gaslatokat biztosította, akkor pionírok hidat vertek, amelyen egy másik szinmagyar ezred ment át elsőnek. Ezt követte egy cseh ezred, majd a tüzérség és a lovasság. Néhány órá­val később, amikor engem már a kötöző­helyre szállítottak, értesültem arról, hogy katonáink bevették Szabácsot. Odalent különben nagyon vidáman van­nak a fiuk, mindnyájan égünk a harci vágy­tól s mi is alig várjuk, hogy sebeink behe­gedjenek s visszasiethessünk csapatainkhoz. Sebesülés nagyon kevés van. Mi, akiket ide felhoztak, valamennyien csak könnyen sebe­sültünk meg, mindössze kettő van közöttünk, akiknek súlyos a sérülése, de azoknak az ál­lapota sem veszélyes. A hazaérkező első sebesülteket, akik majdnem mind magyarok, — alig van köz­tük egy két cseh­, — a keleti pályaudvar előtt várakozó tömeg lelkes ünneplésben része­sített. — Éljenek a mi hőseink! Éljen a had­sereg! — zúgott percekig és a sebesültek büszkén köszönték meg a lelkes ovációt. A szerb főhadiszállás Üszkübben Bukarest, augusztus 15. Nisből érkező bizalmas jelentések szerint a szerb főhadiszállást délre, valószínűleg üsz­­kübbe helyezték át. Megerősítik, hogy az udvar elhagyta Nist és a király a hercegekkel és a kor­mánynyal szintén Üszkübbe vonult. György herceg megsebesült Berlin, augusztus 15. Bukarestből jelentik, hogy György szerb herceg könnyebben megsebesült. Orosz segítség Szerbiának Galae, augusztus 15. Reniből állandóan küldenek élelmiszert, hadiszereket Szerbia részére. Pénteken éjszaka tizenkét uszály ment át az itteni kikötőn, meg­­rakva orosz katonasággal. Belgrádi látszólagos kiürítése Sok dolgot megmagyaráz az az érdekes levél, amely Ruscsukból pénteken érekezett Budapestre. Pesti nővérének írja egy asszony, aki Belgrádban van férjnél és most Bulgáriába menekült egy ro­konához. Onnan írja a többi között: — Amikor a magyar csapatok bombázni kezd­ték Belgrádot, a kis Anussal a pincébe mentünk, oda vittem le élelmet is magunknak és hat napig nem jöttünk ki. Az ágyudörgés naponta megismét­lődött, míg végre a hetedik napon délig semmit sem hallottunk. Akkor kimerészkedtünk és kocsin elme­nekültünk. Mikor Magyarország megüzente a háborút Szerbiának, Belgrádból elrendeltek minden katona­ságot, de nem nagyon messzire, mert azt hitték, hogy a magyar csapatok rögtön bevonulnak Bel­­grádba. De ez a várakozásuk ellenére nem történt meg. Amint nyilvános lett az orosz-német hadüze­net, Belgrádot újra megszállotta a gyalogság és sok tüzér... Ez a levél tehát magyarázatát adja, hogy a mieink miért nem vonultak be olyan gyorsan Bel­­grádba. I eist a&asS­t arShangs 'Az orosz járőrök s a híres kozákok tömegesen szöknek át a határon s ez nem­csak a mi katonáink vitéz rettegettségének szimptómája, hanem az orosz hadsereg példátlan züllöttségének is. Csak most kezdődött a háború s már valóságos pa­­nama-Dreadnoughtok úsznak a piszkos hullámokon : nyilvánvaló, hogy Oroszor­szág ezt a háborút már elvesztette, mielőtt megindította. Élelmet, vasutat, muníciót, mindent elloptak s semmi sem jellemzőbb, mint hogy Viborg intendánsa agyonlőtte magát, mert — sikkasztott. Orosz-Len­­gyelországban mindenütt ujjongással ké­szülnek csapataink fogadtatására. Az orosz katonák mögött egy forradalmi, rothadt, ínséges ország áll é­s AusztriaM­agyar­or­szág olyan szilárd, olyan egy táborba való, olyan egységes, mint ma. Akik Oroszor­szágban a monarkia szlávjainak hűtlensé­gére építettek, azoknak meg kellett győ­ződni, hogy a szláv külön­ törekvése a mon­arkia keretén belül: hazugság­a nincs Ausztriának, nincs Magyarországnak népe, amely egy emberként ne állna — s lelke­sen ne állna — szemben Oroszországgal. Az orosz járőrök átszöknek a határon Lemberg, augusztus 15. A lapok megegyező jelentései szerint Ga­lícia és Oroszország határán az orosz határőrök és a kozákok átszökése a mi csapatainkhoz mind nagyobb mérveket ölt. , s ás* A&m­áU ■& áfváfi v­.-íA-* Kiutasítás Oroszországból Galac, augusztus 15. Igen sok Oroszországból kiutasított német és osztrák-magyar állampolgár érkezett ide. Többek­ között ma érkezett meg az odesszai osztrák-magyar, konzulátus egész személyzete. A Credit Lyonnais­ odesszai igazgatóját, aki magyar származású, szín­­­tén kiutasították és ő is itt keresett menedéket. Odesszai menekültek beszélik, hogy Odesszából egy kereskedelmi hajót sem engednek elmenni, bármi­lyen lobogó alatt van is. Oroszország az idegenek ellen Pétervár, augusztus 15. (Pétervári távirati iroda.) Cári ukázzal a következőket rendelték el: 1. Az ellenséges államok alattvaló régebbi szerződések alapján élvezett minden kedvez­ménye és privilégiuma megszűnik. 2. Azok, akik mozgósítható aktív vi­szonyban vannak a haderővel, hadifogolyként kezelendők. 3. A hatóságok feljogosíttatnak, hogy az ellenséges államok polgárait az országból ki­­utasíthassák vagy a birodalom különböző vi­dékeire szállíthassák. 4. Az ellenséges államok olyan hajóinak feltartóztatását és elkobzását, melyek hadi­célokra felhasználhatók volnának. 5. A semleges államok alattvalói bántódás nélkül folytathatják foglalkozásukat. 6. Az ellenfél részéről való hasonló eljárás feltételezésével elrendeli a cári ukáz a szem előtt tartását az 1856. évi párisi hajózási dek­larációnak, a robbanó anyagok felhasználá­sára vonatkozó 1868. évi pétervári deklaráció­nak a robbanó anyagokra és fojtógázra vo­natkozó 1899. évi hágai deklarációnak, a szá­razföldi háború szabályaira vonatkozó 1906. évi genfi konvenciónak és az 1907. évi máso­dik hágai értekezleten aláirt szerződéseknek- Egységes Magyarország . . . m­ .ij.,­ Bécs, augusztus 15. A „Politische Korrespondenz“ a következő budapesti közleményt hozza : A biztos győzelem reményében, amelylyel egész Magyarország nemzetiségi, felekezeti és pol­­itikai pártállásra való te­kintet nélkül a harctéri események elé tekint, politikai körökben utalnak­ arra a már most megnyilvánult tartós, nagy si­­kerre, amelyet a ránk kényszerített háborúban­ elértünk. Ha Oroszországban azt remélték, hogy­ a véres harc kitörése a monarchia két államában­ a nem német és a nem magyar népességnek, fö­llép­ően pedig a szlávoknak Budapest és Bécs ebi­len való ellenséges állásfoglalását fogja közvetlen­­nül maga után vonni, hát akkor alaposan csalód­t­­a­k. Ausztria-Magyarország a sors e nehéz órái­ban fényes bizonyságát szolgálatta annak, hogy­ korántsem az a beteg ember, akinek az ententei hatalmak köreiben egy idő óta odaállítani szere­tik. Ami különösen Magyarországot illeti, itt az­ állami és a királyi hatalom, az állam egysége és az ősz uralkodó tekintélye, tekintettel a közelmúlt súlyos belpolitikai pártharcaira, egyikét ünnepel­­te a legszebb és legtartósabb diadalainak. Az or­szág németei, szerbjei, románjai, tótjai, horvátjai és ruténjai számtalan felemelő hűségnyilvánításos­sal állanak a magyarság oldalára és versenyeznek vele a köztiszteletben álló uralkodó iránt valós, lelkesedésben. A mozgósítás az országnak nemze­­­tiségek által lakott vidékein éppen olyan simán­ és teljes sikerrel ment végbe, mint bárhol másutt,­ szóval egész Magyarország a Habsburg-ház alatt­ egyesülve egy táborban áll vállvetve Ausztriával. Ezt magyar körökben eléggé meg nem becsülhető­ eredménynek tekintik, amely persze azokat, akik az ország viszonyait és a magyar népléleket is i­­merik, nem lepte meg s amely a közös hadsereg­ technikai harckészségével egyetemben a győze­­ lem legbiztosabb záloga. A háború egységes,­ erős Magyarországra akadt, amelynek egységét és erejét a győzelem beláthatatlan időkre fogja megerősíteni.­­ Oroszország brutalitását meg kellett torolni Bécs, augusztus 15. Beavatott helyről azt az értesülést jelentik, hogy Oroszország brutalitását meg kellett to­rolni azokkal a represszáliókkal, amelyekre az osztrák-magyar monarkia elhatározta magát. Oroszország hallatlan eljárásának megtorlására nem maradt számunkra más út. (Bud. Tud.) a

Next