Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-16 / 196. szám
TííídapesT, vasárhap PESTI NAPLÓ'' r *15Tí. augusztus 0Tn THJ15. szám.')' 5 l — Az alezredes úr vezette a csapatot, én közvetlen mellette álltam. A Száva közepén lehettünk, amikor a szerbek előbújtak rejtekhelyeikről. Nem volt rajtuk katonaruha, az egész felszerelésük egy puska és tölténytáska volt. Mikor az első lövések elhangzottak, erős tüzelést kezdtünk. Egyszerre csak a: alezredes ur felém fordul és 'art mondja : — Kinder, ich bin getroffen. Führt mich zű rnek. (Fiuk, meglőttek. Vigyetek vissza.) Mellette álltam, ránéztem, látom, hogy ballábát érte a golyó. Mindjárt visszavittem a partra, ott kivették lábából a golyót, sebét kimosták és nyugvóra helyezték. Most megyünk Bécsbe és ha Isten megsegít, két hét múlva megint megyünk az ellenség ellen. A jóizű, bátor katona Gregor István apatini gazdálkodó. Az alezredes sebesülése nem akadályozta meg a katonákat, hogy a legerősebb tüzelést meg ne kezdjék. Közben a horvát partokon megdördültek az ágyuk és amikor az első golyó szerb partot ért, eszeveszett rohanással menekültek a szerbek, ki merre látott. Ágyudörgés közepette vonultak be a katonák Sabácba és megszállták a várost. Rengeteg szerb halott és sebesült van, a magyar katonák közül alig néhány kapott könnyebb sebet. Reggel hat órakor már a mi házi ezredünknek, a 86. gyalogezrednek a katonái is oda át voltak Sabácon. A mieink közül tizenkét gyengélkedő ma este tíz órakor Szabadkára ért és a kórházba mentek, hogy ott néhány nap alatt kipihenjék magukat. — Lelkesedéssel, jó kedvvel mentünk Szerbiába, mi betegek vagyunk, nem mehettünk tovább győztesen vonuló bajtársainkkal — mondta egyik gyengélkedő, aki örömmel újságolta, hogy a mi fiaink közül egy se esett el eddig. Egy hírlapíró szombaton reggel beszélt a Sábácról vasúton felhozott sebesültek egyikével, aki a magyar hadsereg átkeléséről és a sabáci harcokról a következőket mondotta el: — Tizenkettedikén hajnalban kapott parancsot az ezredünk, egy szinmagyar ezred, a Száván való átkelésre. Szakaszonkint csónakokba szálltunk és megindultunk az ellenséges part felé. Azt az utasítást kaptuk, hogy ne provokáljuk az ellenséget és mindaddig, amíg partra nem érünk, lehetőleg tartózkodjunk a tüzeléstől. Gyönyörű szép holdvilágos éjszaka volt. Az ezred első zászlóaljának századai egymás után szállottak csónakba és a Száva tükre csakhamar feketéllett az átkelő csónakok zajától. Alig értünk a folyó közepére, a túlsó partról irtózatos golyózápor fogadott bennünket. Csak úgy fütyült a sok golyó a fülünk mellett, szerencsénkre azonban olyan rosszul lőttek azok odaát, hogy csak egyskét emberünk sebesült meg a csónakunkban. Persze, most már mi sem tartóztattuk magunkat, hanem derekasan viszonoztuk a tüzelést. Hogy hová, kire, azt nem tudtuk, mert a szerbeket, akik fedezet mellett lőttek ránk, nem láthattuk és csak oda lőttünk, ahol felvillanó puskatüzeket láttunk. A túlsó partra érve, hasrafekve folytattuk a tüzelést az ellenség ellen, mindaddig, míg az egész zászlóalj átkelt a folyón. Akkor aztán szuronyrohammal vertük ki hadállásaikból a szerbeket. Ebben a szuronyrohamban ért engem is egy ellenséges golyó. i . I . Amikor már egész ezredünk átkelt csónakokon a Száván és a part körül fekvő magaslatokat biztosította, akkor pionírok hidat vertek, amelyen egy másik szinmagyar ezred ment át elsőnek. Ezt követte egy cseh ezred, majd a tüzérség és a lovasság. Néhány órával később, amikor engem már a kötözőhelyre szállítottak, értesültem arról, hogy katonáink bevették Szabácsot. Odalent különben nagyon vidáman vannak a fiuk, mindnyájan égünk a harci vágytól s mi is alig várjuk, hogy sebeink behegedjenek s visszasiethessünk csapatainkhoz. Sebesülés nagyon kevés van. Mi, akiket ide felhoztak, valamennyien csak könnyen sebesültünk meg, mindössze kettő van közöttünk, akiknek súlyos a sérülése, de azoknak az állapota sem veszélyes. A hazaérkező első sebesülteket, akik majdnem mind magyarok, — alig van köztük egy két cseh, — a keleti pályaudvar előtt várakozó tömeg lelkes ünneplésben részesített. — Éljenek a mi hőseink! Éljen a hadsereg! — zúgott percekig és a sebesültek büszkén köszönték meg a lelkes ovációt. A szerb főhadiszállás Üszkübben Bukarest, augusztus 15. Nisből érkező bizalmas jelentések szerint a szerb főhadiszállást délre, valószínűleg üszkübbe helyezték át. Megerősítik, hogy az udvar elhagyta Nist és a király a hercegekkel és a kormánynyal szintén Üszkübbe vonult. György herceg megsebesült Berlin, augusztus 15. Bukarestből jelentik, hogy György szerb herceg könnyebben megsebesült. Orosz segítség Szerbiának Galae, augusztus 15. Reniből állandóan küldenek élelmiszert, hadiszereket Szerbia részére. Pénteken éjszaka tizenkét uszály ment át az itteni kikötőn, megrakva orosz katonasággal. Belgrádi látszólagos kiürítése Sok dolgot megmagyaráz az az érdekes levél, amely Ruscsukból pénteken érekezett Budapestre. Pesti nővérének írja egy asszony, aki Belgrádban van férjnél és most Bulgáriába menekült egy rokonához. Onnan írja a többi között: — Amikor a magyar csapatok bombázni kezdték Belgrádot, a kis Anussal a pincébe mentünk, oda vittem le élelmet is magunknak és hat napig nem jöttünk ki. Az ágyudörgés naponta megismétlődött, míg végre a hetedik napon délig semmit sem hallottunk. Akkor kimerészkedtünk és kocsin elmenekültünk. Mikor Magyarország megüzente a háborút Szerbiának, Belgrádból elrendeltek minden katonaságot, de nem nagyon messzire, mert azt hitték, hogy a magyar csapatok rögtön bevonulnak Belgrádba. De ez a várakozásuk ellenére nem történt meg. Amint nyilvános lett az orosz-német hadüzenet, Belgrádot újra megszállotta a gyalogság és sok tüzér... Ez a levél tehát magyarázatát adja, hogy a mieink miért nem vonultak be olyan gyorsan Belgrádba. I eist a&asSt arShangs 'Az orosz járőrök s a híres kozákok tömegesen szöknek át a határon s ez nemcsak a mi katonáink vitéz rettegettségének szimptómája, hanem az orosz hadsereg példátlan züllöttségének is. Csak most kezdődött a háború s már valóságos panama-Dreadnoughtok úsznak a piszkos hullámokon : nyilvánvaló, hogy Oroszország ezt a háborút már elvesztette, mielőtt megindította. Élelmet, vasutat, muníciót, mindent elloptak s semmi sem jellemzőbb, mint hogy Viborg intendánsa agyonlőtte magát, mert — sikkasztott. Orosz-Lengyelországban mindenütt ujjongással készülnek csapataink fogadtatására. Az orosz katonák mögött egy forradalmi, rothadt, ínséges ország áll és AusztriaMagyarország olyan szilárd, olyan egy táborba való, olyan egységes, mint ma. Akik Oroszországban a monarkia szlávjainak hűtlenségére építettek, azoknak meg kellett győződni, hogy a szláv külön törekvése a monarkia keretén belül: hazugsága nincs Ausztriának, nincs Magyarországnak népe, amely egy emberként ne állna — s lelkesen ne állna — szemben Oroszországgal. Az orosz járőrök átszöknek a határon Lemberg, augusztus 15. A lapok megegyező jelentései szerint Galícia és Oroszország határán az orosz határőrök és a kozákok átszökése a mi csapatainkhoz mind nagyobb mérveket ölt. , s ás* A&máU ■& áfváfi v.-íA-* Kiutasítás Oroszországból Galac, augusztus 15. Igen sok Oroszországból kiutasított német és osztrák-magyar állampolgár érkezett ide. Többek között ma érkezett meg az odesszai osztrák-magyar, konzulátus egész személyzete. A Credit Lyonnais odesszai igazgatóját, aki magyar származású, színtén kiutasították és ő is itt keresett menedéket. Odesszai menekültek beszélik, hogy Odesszából egy kereskedelmi hajót sem engednek elmenni, bármilyen lobogó alatt van is. Oroszország az idegenek ellen Pétervár, augusztus 15. (Pétervári távirati iroda.) Cári ukázzal a következőket rendelték el: 1. Az ellenséges államok alattvaló régebbi szerződések alapján élvezett minden kedvezménye és privilégiuma megszűnik. 2. Azok, akik mozgósítható aktív viszonyban vannak a haderővel, hadifogolyként kezelendők. 3. A hatóságok feljogosíttatnak, hogy az ellenséges államok polgárait az országból kiutasíthassák vagy a birodalom különböző vidékeire szállíthassák. 4. Az ellenséges államok olyan hajóinak feltartóztatását és elkobzását, melyek hadicélokra felhasználhatók volnának. 5. A semleges államok alattvalói bántódás nélkül folytathatják foglalkozásukat. 6. Az ellenfél részéről való hasonló eljárás feltételezésével elrendeli a cári ukáz a szem előtt tartását az 1856. évi párisi hajózási deklarációnak, a robbanó anyagok felhasználására vonatkozó 1868. évi pétervári deklarációnak a robbanó anyagokra és fojtógázra vonatkozó 1899. évi hágai deklarációnak, a szárazföldi háború szabályaira vonatkozó 1906. évi genfi konvenciónak és az 1907. évi második hágai értekezleten aláirt szerződéseknek- Egységes Magyarország . . . m .ij., Bécs, augusztus 15. A „Politische Korrespondenz“ a következő budapesti közleményt hozza : A biztos győzelem reményében, amelylyel egész Magyarország nemzetiségi, felekezeti és politikai pártállásra való tekintet nélkül a harctéri események elé tekint, politikai körökben utalnak arra a már most megnyilvánult tartós, nagy sikerre, amelyet a ránk kényszerített háborúban elértünk. Ha Oroszországban azt remélték, hogy a véres harc kitörése a monarchia két államában a nem német és a nem magyar népességnek, föllépően pedig a szlávoknak Budapest és Bécs ebilen való ellenséges állásfoglalását fogja közvetlennül maga után vonni, hát akkor alaposan csalódtak. Ausztria-Magyarország a sors e nehéz óráiban fényes bizonyságát szolgálatta annak, hogy korántsem az a beteg ember, akinek az ententei hatalmak köreiben egy idő óta odaállítani szeretik. Ami különösen Magyarországot illeti, itt az állami és a királyi hatalom, az állam egysége és az ősz uralkodó tekintélye, tekintettel a közelmúlt súlyos belpolitikai pártharcaira, egyikét ünnepelte a legszebb és legtartósabb diadalainak. Az ország németei, szerbjei, románjai, tótjai, horvátjai és ruténjai számtalan felemelő hűségnyilvánításossal állanak a magyarság oldalára és versenyeznek vele a köztiszteletben álló uralkodó iránt valós, lelkesedésben. A mozgósítás az országnak nemzetiségek által lakott vidékein éppen olyan simán és teljes sikerrel ment végbe, mint bárhol másutt, szóval egész Magyarország a Habsburg-ház alatt egyesülve egy táborban áll vállvetve Ausztriával. Ezt magyar körökben eléggé meg nem becsülhető eredménynek tekintik, amely persze azokat, akik az ország viszonyait és a magyar népléleket is imerik, nem lepte meg s amely a közös hadsereg technikai harckészségével egyetemben a győze lem legbiztosabb záloga. A háború egységes, erős Magyarországra akadt, amelynek egységét és erejét a győzelem beláthatatlan időkre fogja megerősíteni. Oroszország brutalitását meg kellett torolni Bécs, augusztus 15. Beavatott helyről azt az értesülést jelentik, hogy Oroszország brutalitását meg kellett torolni azokkal a represszáliókkal, amelyekre az osztrák-magyar monarkia elhatározta magát. Oroszország hallatlan eljárásának megtorlására nem maradt számunkra más út. (Bud. Tud.) a