Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-17 / 197. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 13. (193. szám.) 17 A szerbmont­enegrói harctérről Döntő győzelem a szerbek fölött Hivatalos jelentés (Érkezett 11 óra 20 perckor.) A tegnap jelentett Drina menti harcok csapatainknak az erős ellenség feletti döntő győzelméhez vezettek. Az ellenség Valjevó felé szoríttatott vissza. Számos foglyot ejtettünk és sok hadi anyagot zsákmányoltunk. Az ellenség üldözése a legteljesebb mértékben folyik. Csapataink csodálatraméltó bátor­sággal harcoltak az erős állásokban levő, számra nézve egyenlő erejű ellen­séggel. Különösen kiemelendő a varasdi 16. gyalogezred, amelynek tisztjei és legénysége a legnehezebb viszonyok kö­zött, a királyhű horvátok rég kipróbált, SZÍVÓS vitézségével indultak győzelmes rohamra. A harcok lefolyásáról szóló részle­tes hírek és a zsákmányul ejtett győ­zelmi jelek közlése később következik. A királynál Bécs, augusztus 16. A király tegnap külön kihallgatáson fo­gadta Frigyes főherceget, báró Bolfrast, Károly Ferenc József főherceget, továbbá lovag Kro­batin hadügyminisztert és gróf Berchtold kül­ügyminisztert. Az audienciák egész délutánig eltartottak. A király egészsége kitűnő ő fel­tége naponta. Sokati dolgun­k.­­. . .­ ildvi Bécs, augusztus 16. A király vasárnap délelőtt különkihallgatáson fogadta gróf Stürgkh Károly osztrák­iniszterelnököt Schönbrunnban. Azután gróf Archtold Lipót közös külügyminiszter jelent meg ő felségénél különkihallgatáson. A szerbek kiürítették Pozserevácot ir . Szófia, augusztus 16.­­­ Ma sok bolgár származású menekült ér­kezett ide a szerb Pozsarevácból. A mene­kültek beszélik, hogy a szerbek Pozsarevácot teljesen kiürítették, sőt az ott elhelyezett két ezred gyalogság és két eskadron lovas­ság is elhagyta a várost. Elmondották a meg­érkezettek, hogy 2-án, 3-án és 4-én folyto­nos ágyúdörgés, gépfegyverek csattogása és robbanások döreje hallatszott a közeli Gra­diste felől. Az a mód, ahogyan a szerb ka­tonaság a várost az elmenetelésre való min­den előkészület nélkül sietve elhagyta, arra vall, hogy ezeken a napokon az osztrák-ma-­gyar seregek és a szerb csapatok között üt­közet folyt, amely az utóbbiakra szomorú kimenetellel végződött. Hogy foglaltuk el Szabácsot? A sebesült vitézek a harc részleteiről Egy vidéki újság munkatársa beszélt több se­b­esült katonával, akiket Zimonyból postavonat vitt­­Szabadkán keresztül. A sebesült harcosok így adták «16 Szabács elfoglalásának történetét­ .. Szerdán hajnali 3 órakor kiadták a pa-­­rancsot, hogy csónakokba száll a mi ezredünk és csöndben átkelünk a Száván. A hornyunkat leve­­tük, hogy könnyebben mehessünk. Ha ki nem adják a parancsot, nagyot kiál­ltottunk volna örömünkben, hogy végre! Leírhatatlan lelkesedés fogott el mindannyiun­kat. Büszkék voltunk, hogy mi lehetünk az elsők, akik szerb földre lépünk. Pillanatnyi időnek tetszett csak, amíg a part­hoz vont csónakokban elhelyezkedtünk. Nagy zöl­­des-barna vascsónakok voltak, egyben­ egyben 300­0 katona . . A Száva közepe táján lehettünk, amikor a szerb oldalról megkezdték a tüzelést. A fejünk fe­lett süvítettek el a golyók, de nem törődtünk mi azzal, csak egy cél volt: előre! Közel értünk már a Száva partjához, amikor a rácok észrevették, hogy semmi kárt nem tettek sorainkban. Tized­öt méternyire lehettünk a part­tól, amikor a mi oldalunkon Elenáknál felállított ágyuk megdördültek és az ágyulövések fedezete mellett léptünk a szerb földre. Elképzelhetetlen a szerbek ijedtsége és halál­félelme. Amikor az első ágyúgolyó lecsapott, fegy­vert elhajítva, töltényeket szétszórva rohant ki merre látott. Mikor a partot elértük, megindult utánunk a többi magyar ezred, a nagy csapatot a tüzérség zárta be. Nem azért jöttünk át az ellenséghez — gon­doltuk magunkban — hogy most futni hagyjuk őket, bizony mi is futottunk utánuk. Tíz kilométernyire kergettük magunk előtt a megijedt rácokat, nem nagyon kíméltük őket, ütött­ük-vertük, ahol lehetett. Nem fognak dicse­kedni azokkal a sebekkel, amiket menekülés köz­ben a hátukon szenvedtek. A fegyveres komitácsikból, házőrzőkből bi­zony nem igen sok menekedett meg és aki életben maradt, az sem fog kellemesen visszaemlékezni a szabácsi csatára. Tüzelés közben magam is kaptam sebesülést, jobb alsó karomba golyó fúródott. Nem éreztem semmi fájdalmat, pusztán egy kis bizsergés futotta át karomat, úgy hogy vígan lövöldöztem még to­vább. Két rácot terítettek le a golyóim, amikor észrevettem, hogy karomból szivárog a vér. Na­gyon sajnálkoztam, hogy a tüzelést be kell szün­tetnem, de a vérzés nem csillapodott, muszáj volt a sebet kimosatnom. Amikor az ellenséget teljesen szétvertük, a többi ezredek lelkesen ünnepeltek bennünket. Meg van babonázva ez az ezred — mond­ták — ezeket még a golyó sem fogja. I . —-t. Csak azt az egyet sajnáljuk mi, itt'keresz-t­­ülutazó sebesültek, hogy ott kellett hagynunk a­­ csatateret, pedig ugy benne voltunk a'háborúban,­ha tovább is igy ment volna, nem maradt volna a rácoknak még írmagja sem. Futás közben lelőttem egy komitácsit, tessék idenézni, elhoztam magammal a sapkáját. Néze­getjük, vizsgálgatjuk jobbról-balról a sapkát, egyszer csak megszólal egy szabadkai úr: — Testvér, adja nekem azt a sapkát, adok érte ötven koronát. — De bizony nem adom én ezt, tekintetes­­ uram, semmi pénzért, de ha már nagyon akarja, ihatunk hát belőle egy pohári bort, sok volnának, fáradtságnak semmi nyoma sincs rajtuk, eddig is megfelelő ápolásban részesültek. Tény, — ezt a jelen volt nagyszámú közönség is örvendetesen tapasztalta — hogy a sebesült katonák a legjobb hangulatban voltak, a törődöttségnek, le­vertségnek legkisebb jele nélkül. A vizsgálat után a sebesülteket a Hungária­ úti XVI-os számú helyőr­ségi kórházba vitték. E­közben a pályaudvar előtt lelkes tüntetések voltak. Az egybegyűlt tömeg uj­jongva éltette a sebesült katonákat, az emberek átt­törték a rendőrkordont, a mentőkocsikhoz hatoltak és szeretettel kínálták a bátor harcosokat, szivar­­­ral, cigarettával, cukorral. Hangos ovációk között robogtak át a sebesült­vivő autók a Th­ököly-úton, a helyőrségi kórház felé. Szerb hadifoglyok Budapesten Ma reggel tíz órakor a keleti pályaudvarról egy hosszú katonavonat indult el Bécs felé. Az utolsó három harmadosztályú kocsiban 20 feltűzött szuronyó honvéd 150 szerb hadifog­lyot őrzött. Lerongyolódva, torzonborz szakál­lal, egykedvűen ültek ezek a fapadokon. Vala­mennyit Hercegovinából hozták fel Budapestre. A legtöbbre szerb hadköteles és a szerbiai moz­gósításnál őket is fegyverbe hívták. A katonai szolgálatra egyiknek sem volt kedve, vala­mennyi átszökött a határon, ahol lefegyverez­ték őket. A hadifoglyokat a komáromi várba vitték, ahol a háború befejeztéig maradnak.­ ­ A Szabácsi hősök (Saját tudósítónktól.) Vasárnap reggel ismét hoztak Budapestre a szabácsi harcmezőn megsebe­sült hősök közül negyvenkét harcost, akik fél kilenc­kor érkeztek meg a keleti pályaudvaron. A katonák szerdán indultak el Zimonyból, ahol katonavona­ton, másod- és harmadosztályú kocsikban helyez­ték el őket. Sebők főorvos kísérte a sebesülteket, akikre az állomáson a mentőegyesület katonai ké­szültsége és a helyőrségi kórház több ápolója vá­rakozott. A megsebesült harcosok érkezésének híre csak­hamar elterjedt a pályaudvar környékén és az állo­más érkezési oldalát nagy embertömeg lepte el, amely lelkesedéssel ünnepelte a katonákat. A negyvenhét sebesült közül csupán ötnek sú­lyos az állapota, ezeket, valamint a néhány járni nem tudó beteg katonát a mentők nyomban a pálya­udvaron tábori ágyakra fektették. Mielőtt beszállí­tották volna őket, az indulási oldal harmadosztályú várótermében az orvosok megvizsgálták a sebesül­tek kötéseit. Ekkor megállapították, hogy az egyik tüzérnek Szabácsnál egy megvadult ló a combját rúgta meg, egyik huszár karján szerkocsi ment ke­resztül, egyet shrapnell ért, tizenketten harctéri se­besültek, akik Bratannicánál sérültek meg a tűzvo­nalban. A vizsgálat alapján­ Sebők főorvos úgy nyilat­kozott, hogy a sebesültek állapota teljesen kielégítő, a katonák olyan fzidazmak, mintha makkegésysége­ A Narodna Odbrana cinkosai Ausztriában Bécs, augusztus 16. Az osztrák kormány, úgy látszik, ugyanolyan erélylyel kutatja a Narodna Odbrana Ausztria te­rületén lévő cinkosait, mint a mi kormányunk. Már említettük, hogy különösen Abbazia és Volosca volt a főfészke azoknak, akik igen előkelő társa­dalmi és közhivatali állásuk ellenére sem átallot­ták, hogy e gyilkos célzatú szerb összeesküvő tá­borral állandó érintkezést tartsanak fönn. I ^»WäH? FeWWMe 'ffl&r azt jelenti,­­­hogy azóta egész soxárt tartóztatták le az abbáziai. vo­'loséah^fe-'lóVrátiaf^etoRéWá^etítiek, akik mind a" Narodna Odbrana céljait akarták elősegíteni. A letartóztatottak közt van dr. Cervar Gyula, ismert ügyvéd, dr. Orlic, ügyvédjelölt, Peruch­ Pál, droguista, dr. Bakarcic, a munkáspénztár fő­orvosa, dr. Luger, kerületi rendőrbiztos, Tomastc Loránd nagybirtokos, dr. Percic Manó, a vegliai járásbíróság vezetője, Don Milovic, Veglia plébá­nosa, Ferlic, az abbáziai horvát iskola tanítója, báró Let­is, az abbáziai Kurkomission titkára, Markcanic, lovranai asztalosmester, továbbá Emin-Car Viktor, az ismert horvát költő és egy Krisz­tics Péter nevű ismeretlen foglalkozású egyén. A tömeges letartóztatás után a helytartóság felfüggesztette Volosca község elöljáróságát és az osztrák­ Landwehr ottani parancsnokát, Copani Amadeót nevezte ki kormánybiztossá. Feloszlatták a Sokol-egyesületet, a Jadranska Banka fiókjait bezárták, mindenütt házkutatást tartottak és min­denütt sok fontos írást foglaltak le. Ugyanilyen statáriális szigorral jártak el Isztriában a „Narodna Odbrana"-val érintkezés­­­ben lévő személyek ellen. Letartóztatták Don Andreicic helytartósági tanácsost, több község elöl­járóját és dr. Tresic-Pavisic ismert reichsrathi képviselőt, egy dalmát helytartósági tanácsost és ami legnagyobb feltűnést keltette, letartóztatták a raguzai római katolikus püspököt, dr. Miklós Leonardót. Azonkívül letartóztatták és mint tú­szokat fogva tartják a dalmát tengerpart több­i községének bíráját, lelkészét és tanítóját. Görzben letartóztatták dr. Puc ügyvédet, Gradnig járásbírót, Gabersek nyomdászt és több helyen házikutatást tartottak. A katonaság és a hatóság erélyes fellépése mindenütt megnyugtatólag hatott és most, hogy a veszélyes mozgalom vezetői kivétel nélkül fogság­ban ülnek, a lakosság nyugalommal viselkedik és várja a fejleményeket. Általában közmegnyugvást kelt, hogy a veszélyes agitátorokat idejekorán el­némították s ezzel elejét vették annak, hogy az ér­zelmeiben a monarkiához hű lakosság jóhiszemű­ tévét agitátorok aknamunkája, megfántoltt.

Next