Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-27 / 207. szám

TO Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 27. (207. szám.) A német csapatok szabad átvonulása; a várost német katonaság megszállva tartja; ka­tonaság a rekvizícióért kárpótlást fizet; a ma­gán és közvagyont nem bántják; a város ve­zetését a németek nem ellenőrzik; a polgár­mester átveszi a rendőrség vezetését; a néme­tek helyreállítják a közúti közlekedést és a postaszolgálatot, valamint a vasúti közlekedést Lüttich-hel és a távirati összeköttetést Német­országgal. Berlin, augusztus 26. A német sajtó haditudósítói, valamint a külföldi katonai attasék tegnapelőtt Namurba utaztak. Az újságírók lapjaiknak megrázó tu­dósításokat táviratoztak. A Lokalanzeiger ha­ditudósítója a következőket írta: Belgiumban vagyunk. Összetört szekerek, ház, amelyből csak egy-két méter magas fal áll, döglött lovak, kocsikerekek jelzik a há­ború furiájának útját. Ezek a romok csak szaporodnak egészen iBatrice községig, ott borzalmas látvány tá­rul szemünk elé. Valamennyi házat lerombol­ták, felégették. Ajtók, bútorok, vasdarabok fe­küsznek össze-vissza egymáson, mintha föld­rengés lett volna. Egyes romok még füstö­lögnek. Amott még a falon lóg egy idősebb nő bekeretezett arcképe. Az üres ablakfélfa mögött boltozatos üvegtetőt látni teljes épen. Nagy lyukak, egy pontban összefutó fekete sá­vokkal jelzik a gránátok lecsapását. Imitt­amott a király és a királyné közeli látogatá­sáról szóló falragaszok foszlányait látni. Itt történt az, hogy a fanatizált polgári lakosság­ot háztetőkről és ablakok mögül lőtt a kato­nákra és igy fölidézte a falu sorsát. Halálos csend mindenütt. Sehol egy emberi lélek. Gaz­dátlanná vált tehén csordák legelésznek gyö­nyörű kertekben. Az eresz alatt galambpár hú­zódik meg, amelynek fészkét szétrombolták.­­Néha-néha föltűnik egy őr alakja. A templom, amelynek tornyát szétlőtték, valóságos rom­halmaz. Az oszlás szaga egybevegyült a füsté­vel. Ugyanez a látvány az út további részén­­Lüttich felé. Az út mentén, amerre katonáink haladtak, a házak sértetlenek. Csak ott, ahol lőttek csapatainkra, látni az irgalom nélküli pusztulás nyomát. És most maga Lüttich, amelyben hem­zseg a katonaság. A hatalmas igazságügyi pa­lota a német kormányzó székhelye. Mindenütt porosz szolgálatot rendeztek be, úgy mintha nagy manőver lenne. A széles lépcső alján a katonai őr szalma helyett süppedő brüsszeli szőnyegen fekszik. Este az összes ablakokat ki kell világítani és semilyen fényforrást meg­mozgatni nem szabad, mert a fényjelzéseket­­nem lehet egyébként megkülönböztetni a kö­zönséges mozgó világító eszközöktől. Mindenütt őrszemek állanak, a vonat­csapatok automobiljait látni. Az utcákon őr­stüzek égnek. A kapuk alatt az őrszemek le­­velet írnak. Amint a városban járunk, mindenütt­­ figyelmeztetnek, hogy vigyázzunk, mert­­esetleg kézi gránátok fekszenek a kövezeten. Semmi sem emlékeztet arra, hogy ke­véssel ezelőtt elkeseredett harc folyt még itt. "Az embereink jókedvűen és csöndben végzik szolgálataikat, akár csak a békében. Egészen más, — borzalmat, csodálatot és megrette­­nést keltő — a Loncin erőd képe. A császár parancsára, miután Floron­t elesett és a porosz előőrsök Lüttichbe beha­­­toltak, a városért, amely Franciaország­­ kulcsa, nem szabadott volna több német vért rontani. Loncint tizenhárom kilométerről a ne­jhez tüzérség három találásával olyan álla­­potba hozták, hogy ahhoz hasonló pusztítást a földrengés nem tudott volna benne véghez vinni. Negyvenkét centiméteres ágyúinknak robbantó hatása egyenesen borzalmas. A több méter vastag betonfalakat úgy összetörte, mint az agyagpipákat. Háznyi nagyságú tömbök fek­üsznek össze-vissza egymás há­tán. A páncéltornyok nehéz kupoláit, mint a fazekakat törte szét az erő, amely ezeket a tömböket három lövéssel így egymásra hányta. Itt még az ellenállás lehetőségének gondolata is megszűnt. Itt az ember vagy el­temetteti magát a romok alatt, amelyek ma­guk alá temették a bátor Lém­an generálist is, akit eszméletlenül találtak meg, vagy pe­­dig kitűzi a fehér zászlót, mint ahogy a többi erőd tett is, alighogy az első negyvenkét centiméteres gránát lecsapott. A „Berliner Tageblatt" tudósítója meg­írja, hogy Léman tábornok jegyzőkönyvbe vetette, hogy csak eszméletlen állapota kö­vetkeztében kényszerítették a vár átadására. Namurról a haditudósító a következőket írja: Namurt nehéz tábori tarackokkal, har­mincegy centiméteres mozsarakkal és egy negyvenkét centiméteres ágyúval lőtték. Hallhattuk, amint a lövegek lecsaptak. Min­denki bámulja a németek pontos lövését. Találkoztam útközben katonaorvosok­kal, akik borzadva beszéltek a belga kegyet­lenkedésekről. Belga katonák halottaknak tettetik magukat és azután fölnyársalják a német sebesülteket. A lövészárkokban a né­met csapatok harmincöt ilyen szimulánst találtak. Hauvenier lakossága az átvonuló német katonáknak cigaretta dobozokat adományo­zott, amelynek fölírása ez volt: „Souvenir de Hauvenier". Valamennyi cigarettában puskapor volt, ami a rágyújtásnál fölrob­bant, hogy így a katonák szemét kisüsse. Én magam százával láttam ilyen cigarettákat. NYILTTÉR Ezen rovat alatt közlöttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Belvárosi Műpénztár Részvénytársaság IV., Koronaherceg­ utca 2. Alaptőke: K 16.000.000. Tartalékalap: K 4,900.000. A takarékpénztár igazgatósága elhatározta, hogy üzletfeleinek kényelmére egy betéti köny­vecske alapján, valamint folyószámlán Szabad betéteket fogad el, amelyekre a moratórium rendelkezéseit nem alkalmazza. Az ilyen betétek alapján kiadott takarékkönyvecskék és csekkfüzetek Szabad betét jelzéssel láttatnak el és kívánatra megállapodás értelmében vissza­fizettetnek. A takarékpénztár egyben mintaszerűen berendezett páncélozott pénztárait és safe-szekrényeit, mindennemű érték­papírok, ékszerek és egyéb értékek megőrzésére a t. közönség figyelmébe ajánlja. Belvárosi Takarékpénztár R.-T. Werner J. és Társa, malomépítészet, gépgyár és vasöntöde cég Budapesten mély fájdalommal jelenti, hogy Werner Jakab úr a cég megalapítója és 46 éven át főnöke életének 75. évében hosszú betegség után folyó hó 25-én déli 12 '­ órakor jobblétre szenderült. A megboldogult páratlan munkaked­vével és munkabírásával, kiváló tehetségé­vel és törhetetlen energiájával megterem­tője volt a magyar malomépítészetnek és a nyomdai gépiparnak. Tisztviselőinek és munkásainak igazságos, jóságos főnöke volt. Budapest, 1914 augusztus hó 25-én. Áldás és béke hamvaira! Megnyílt Az E.M,K,E.kollégiuma Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület egyetemre, főiskolába, műegyetemre, felső szakiskolába, gyógyszerészpályáira, állatorvosi akadémiára, polgári iskolai tanítóképzőbe, kereskedelmi akadémiába járó ifjak számára a főváros legszebb helyén gazdagon felszerelt, magas nívón álló kollégiumot létesített. Fel­vesznek a Kollégiumba bennlakó, félkasztos és bejáró középiskolai tanulókat is, akik azonban külön épületben bennlakó tanárok lelkiismeretes vezetése alatt vannak elhelyezve A „csoportkép" Kétablakos udvari szoba, a falon szent­képek, fényezett bútor, a szekrényen a férj számára télire ejtett „savanyú"-uborka, zöld paprika és a betegség esetén netán szükséges öt üveg befőtt, rikító, nagyvirágos szövettel bevont dívány,­­ a tipikus kislakás, kalauz, postás lakása, amilyet sok százat ismer min­­den orvos és minden szegény gyám. A tenyér­nyi konyhában most mindig hideg a tűzhely, a gyerekek lábán vasárnap sincs cipő, a varró­gépet elvitte az ügynök, — négy rátát nem­ lehetett betartani, — és az ágyon ott fekszik az asszony, fehéren, kimerülten, de azért örül, hogy ez a gyerek, szegény, nem élve jött, ki tudja látta volna az apja valaha. A nagyok kint ugrálnak az udvaron, az egyik tegnap nyolc krajcárt hozott, harci riadóval kereste a villamoson, fel hagyják ugrálni a kalauzok, ismerik, hogy az apja kollégájuk volt, mielőtt a háborúba ment . . . De azért mosolyog az asszony ott az ágyon, tizenhét krajcár az összes vagyona je­lenleg, de ha igaz, négy koronát kap majd ma az elöljáróságról, talán népkonyhajegyet is, elhozza majd az ebédet egy szomszéd­asszony a nagy fiúval, hisz most az egész ház onnan kosztol. Istenem, istenem, pedig mily olcsó most a paradicsom, de nem lehet venni, pedig egy kalauzné, akinek az ura száz koronát megkeresett havonta, mégis csak hozzászokott a jómódhoz . , , Délelőtt, süt a nap, a postás elmegy az ablak előtt. Tábori levelezőlap! — kiáltja, az asszony felül az ágyban, a gyerek hozza a levelet, ol­vassák mindnyájan, a szavakat kibetűzve. A bevezetést könyv nélkül tudják, hogy: „Sze­retett, drága feleségem, tudatlak, hogy hál' istennek legjobb egészségbe vagyok, amit nek­tek is tiszta szivemből kívánok. Nekem nincs panaszom, sőt szivar, bor van bőven, elmúlt-e már az a kelés az Emmuska fejéről és te hogy és mint vagy, édes feleségem? Más kí­vánságom nincs, majd csak megsegít az a jó Isten, megláthatlak benneteket, minthogy csináltassál egy csoportképet magadról és a gyerekekről, hogy együtt csókolhassalak b­enneteket, mielőtt elalszom és mutathassalak a pajtásaimnak. Úgy elmúlt ez a négy hét, hogy röpült, bár csak én is hozzátok röpül­hetnék, hűséges férjed, Józsi". Az asszony kezéből lehull a levelezőlap a takaróra, s tizenhét krajcárja van, azért nem csinálnak csoportképet ... De mondják a gyerekek, hogy jönnek az elöljáróságról és az asszony már határozott, a négy koronából és tanulmányaikban minden nap gondosai­ előkészítve. Elsőrangú, kitűnő az élelmezés a­ Kollégiumban, melyet Kormányzó Tanács ve­­­zet. Felvételért az É. M. K. E. Kollégium igaz­gatóságánál (Budapest, Thököly­ út 94.) kell mielőbb jelentkezni. Az igazgatóság az érdek­lődőknek megküldi a Kollégium tájékoztatóját is. A jövő tanévre Budapesten megnyílik az E. M. K. E. leánykollégium is. /v\v v\v^vv\/vv/vv/vv/vvv­/vvvvvv­ vs/vwvw* NAPI HÍREK Az idő szerdán az idő nappal meleg, éjjel hűvös jellegét megtartotta, egyébként pe­dig jobbára derült és száraz volt. A hő­mérséklet átlag a normális alatt maradt. A maximum 30 C fok volt (Malackán és Temesvárott), a minimum 3 C fok (Bot­falun). Csütörtökre meleg idő várható, nyu­gaton és északon helyenként esővel, vagy zivatarra. Sürgöny-prognózis: Enyhe, nyuga­ton, északon elvétve csapadék, zivatarok.

Next