Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-30 / 210. szám

ftudapest, vasárnap PESTI NAPLÓ Vlt. augu­sztus 3. T210. szám.T 5 gyilkoló eszközök valósággal okádják­ a halált és a lehető leggyorsabban letarolják a körülöt­tük levő ellenséget. Ennek nem lehet ellentállni. Sokat panaszkodnak a katonák a tisztek miatt is, akiknek kis száma miatt gyakorta azt sem tudták, hogy mit tegyenek. A kétségbe­esést még fokozza, hogy a katonaság a franciák és angolok részéről megcsaltnak érzi magát. — Tizennégy nap óta — mondták a ka­tonák — ígérték nekünk állandóan a segítsé­get, de amikor harcra került a dolog, akkor egész egyedül maradtunk, úgy, hogy csaknem mindnyájan a biztos halálba rohantunk. Antwerpent lázas sietséggel erősítik­­meg. Az egyes erősségeket kettes és hármas sorok­ban embermagasságú futóárkok kötik össze. Capelle erősség mellett, amely a külső kerü­let legmegerősítettebb része, dróthálókat he­lyeztek el. Ez alatt a német hadsereg folyton előre nyomul. Nap-nap mellett föltűnnek Ant­werpenben a német ulánus előőrsök. A város minden összeköttetését elvágták már. A német aeroplánok állandóan az erődítmények fölött cirkálnak. A Löwen melletti csatákból úgy látszik, a francia-angol segítő csapatok elkésve érkeztek. Amikor az ütközet kezdődött, a harcmezőtől tíz kilométernyire délen állottak. A csatában azonban úgy látszik, ők is részt vettek, mert a sok ezer sebesült között, akiket Antwerpenbe hoztak, sok francia és angol volt. Ezt a körül­ményt, amennyire lehet, titokban igyekeznek tartani, de a jelentésnek hitelességét megerősíti az antwerpeni Vöröskereszt kérelme, amelyben francia és angol olvasmányokat kér. Menekül a belga királyi pár Bombaszilánkok a király hálószobájában Teschen, augusztus 29. Az Elba mentén legnagyobbrészt gyalog­szerrel, de kocsikon is ötszáz magyar katona­köteles visszavándorló érkezett ide Antwerpe­nen át, akiket ott visszatartottak, mikor ameri­kai hajókról kiszállottak. Ezek a magyar visz­szavándorlók hozták hírül, hogy a királyi csa­lád készül menekülni Antwerpenből. A belga nép Antwerpenben és messze vidéken, amerre a visszavándorlók jártak, mindenütt fel van bőszülve az angolok és franciák ellen, azt mondja, hogy cserben hagyták Belgiumot. Mi­kor a Zeppelin-léghajóról a bombákat lezúdí­tották, az antwerpeni hatóság szabadon en­gedte őket. Egyes bombaszilánkok behatoltak a belga király hálószobájába. Sebesült tisztek közt A Gondviselés-szanatóriumban Mosolyogva és cigarettázva feküsznek ragyogó fehérség közepette. Körülöttük min­den olyan napsugaras, barátságos és tiszta, mintha a hajnalodó egészség ülné ünnepét. Fiatal ápolónők hangtalanul lépnek be a nyitott ajtókon; nincs sok dolguk, a kötések rendben, a piros tapaszok mozdulatlanul villognak át a mell fölött nyitott ingen; egy­egy bámuló pillantást vetnek a hősökre és ismét eltűnnek. A százados úr félig ülve fekszik az ágyán, egy szőke osztrák hölgy az ágy lá­bánál áll és cigarettát nyújt feléje. — A nővére vagyok — mondja, amikor bemutatkoztunk. — Irt nekem, hogy meg­sebesült, nagyon megijedtem, amily gyor­san csak lehetett, ideutaztam és kálisten­nek... A százados átveszi a szót. — Azt hiszem, négy hét múlva semmi bajom. Egyelőre csak a jobb lábammal van baj. Ugyan tudom mozgatni... És itt láthatólag fájdalmasan mozdul meg a jobb lábszár a paplan alatt. — ... de azért nagyon merev. — Srapnell? — Golyó. Itt hatolt be a bal combcsont fölött, körutat tett a keresztcsont irányá­ban, kissé a gerincet is érintve és a jobb lábszáron jött ki. Eldobja a cigarettát és másikra gyújt. Van a széken mindenféle dobozban. trasik és magángyártmány. Azonkívül a mai né­met reggeli és esti lapot k­ö fensége küldi nekünk a lapokat — mondja kissé meghatott hangon. — Ő fensége a főhercegasszony. — Szabács alatt? — kérdem. — Szabács körül. Mitrovicáról jöttünk. Még vagy hat század feküdt az enyém mel­lett. Aránylag az én századom volt a leg­fedettebb pozícióban, amikor a golyók mint zápor kezdtek minden oldalról a fejünk fö­lött repülni. A hozzánk legközelebb fekvő század parancsnoka átkiáltott hozzám: „Du bist am besten geschützt, bleibe hier zur Deckung!" Tu­domásul vettem a figyelmez­tetést és amikor a többi század, beszüntetve a tüzelést, hason csúszva vonult biztos fede­zet mögé, az én századom megmaradt a raj­vonalban és viszonozta az ellenség lövéseit. Közben a fákról és az erdő mélyéből hullt ránk a golyózápor. Nagyon kevés talált. Végül elérkezettnek láttam az időt a vissza­vonulásra, szakaszaim kezdtek szép lassan hátrafelé csúszni, már az utolsó szakasz is elhúzódott mellettem. Feltérdeltem, ugyan­abban a pillanatban valami furcsát éreztem, mintha ököllel oldalba ütöttek volna ... Sej­telmem sem volt róla, hogy megsebesültem. Csak valamivel később, amikor jobb oldalról szúrást éreztem, gondoltam arra, hogy ta­láltak. Ez az egész... — Önöknek nem volt tüzérségi fedezetük? — Nem tudom, bizonyára volt. Egy­ébként nagyon nehéz terepviszonyokkal kellett küzde­nünk. Jobbról-balról mocsár és egy ízben nya­kig ültünk iszapos, nedves sár közeli ... — Mitrovicától keletre egy falun jöttünk keresztül. Lelkes fogadtatás. Az asszonyok és gyerekek kint álltak a kapuk előtt, almát és vizet nyújtottak felénk. Minden házon fehér zászló. Egy fiatal asszony gyönyörű gyermek­kel az oldalán, lelkesen zsi­­ózta katonáimat." Nagy gyermekbarát vagyok és megsimogattam a kis­fiú fejét, még a nevét is megkérdeztem tőle és cukrot adtam neki. Amikor kijutottunk a faluból, a kukoricásból hirtelen puskaropo­gás hallatszott. Nyomban frontot változtattunk,­ be a kukoricásba és az első ember, akit füst­­tölgő pisztolylyal a kezében katonáim megra-i­gadtak, a zsi­­ózó fiatal hölgy volt. — Másik. Sabácból jöttünk kifelé. Magunk­ előtt hajtottuk a városka némely hölgyét. Hogy­ tuszokul szolgáljanak. Csoportjukban egy más­ állapotban lévő nőt pillantok meg, aki egy fia­­­talabb leány vállára támaszkodva vonszolta­ magát. Nagyon megsajnáltam. Mégse járjam, hogy egy ilyen szegény teremtést űzzünk ma-­ gunk előtt. Magam kértem meg az ezredest,­ hogy bocsássa szabadon a szerencsétlent és­ csakhamar ki is állították a csapatból. Két ka-­­tona kisérte el egy padig, ahol gyengéden le-­­ültették és otthagyták. Az ezred nyomában, egyik h­uszárszázadunk lovagolt, élén egy fia­­­tal hadnagygyal. Egyszerre csak lövés h­allat­­­szik, a szegény huszárhadnagy holtan bukik le a lováról. Gyilkosa a más állapotban lévő szerb­ nő volt, akivel oly könyörületesen bántunk..«! Elbúcsúzom a századostól és nővérétől.­ Rég láttam két ily boldog és megelégedett em­­­bert egyszerre. . Ugyanannak a századnak a hadnagya fek­­­szik a szomszéd ágyban. Valamivel csende-­­sebb a felebbvalójánál és jóval halaványabb«! A golyó a tüdején ment keresztül... — Sokáig tartott a transzport. A sabáci hídnál már nagy tolongás volt, amikor négy, katonám (snnitalspatrouille) hordágyon vitt magával. „Verwundeter Lieutenant!" kiáltot­­­tam­, mire két sorba állva a tömeg helyet adott a hordágynak. Rumában egy vasúti teherkor Rotterdam, augusztus 29. György angol király a következő táviratot in­tézte Albert belga királyhoz : — Borzalommal értesültem arról a veszélyről, melylyel Téged egy német léghajóból ledobott bomba fenyegetett. Remélem, hogy a királyné és a gyermekek nem szenvedtek semmit az ijedelemből. Csodálattal kisérem vitéz seregeidnek hőstetteit. A német szociáldemokrata­ párt beszüntette működését Berlin, augusztus 29. A „Norddeutscher Allgemeiner Zeitung" írja : A szociáldemokrata­ párt birodalmi szövetsége be­szüntette tevékenységét. Ezt az elhatározást tekin­tettel az egész német nép által pártkülönbség nél­kül tanúsított áldozatkészségére, örömmel vették tu­domásul. E határozat arról tanúskodik, hogy Né­metországban nincsenek pártok, csak egy akarattól áthatott nép, mely utolsó csepp véréig védelmezi hazáját. Egyúttal azonban igazolja e határozat a még netán kételkedő külföldnek, mily hiu az a számí­tás, mely pártpolitikai megbontásokban bízik. a Viktif-Mfef A tönkrevert angol hadsereg El van vágva visszavonulási útjától Berlin, augusztus 29. A „B. Z. am Mittag" hadi tudósítója az angolokon aratott győzelemről a nagy főhadi­szállásról a következőket írja : .4 St. Quentinnél az angolok felett aratott újabb győzelmet úgy érték el, hogy lovasságunk nagy tömege a St. Quentin felé menekülő angol csapattestek elé ve­tette magát és oly soká tartóztatta fel, amig az őket üldöző csapataink még egy­szer döntő támadást intézhettek ellenük. Vereségük teljes. Az angolok immár telje­sen el vannak vágva visszavonulási útjuk­tól és csak a Dunkirchen, Calais, Havre irigy Cherb­urg kikötőkbe menekül­hetnek. Berlin, augusztus 29. A tegnapi délelőtt folyamán jórészt igen­ ködös időben t­öbb modern kis angol cirkáló­, és két angol torpedózuzó-flotilla, mintegy­ negyven torpedózuzó bukkant fel a Helgoland­tól északnyugatra lévő beszögelés előtt. Heves v egyes harc fejlődött ki az angol flottaerő és a mi kis hajóink között. A kis német cirkálók­ erélyesen nyugat felé nyomultak és eközben a sűrű köd miatt több erős páncélos cirkálóval kerültek harcba. Az Ariadne hajónk, melyet a Lion-klasszis két csatacirkálója rövid távolság­ból nehéz tüzérséggel lövöldözött, dicsőséges­ harc után elsülyedt. A legénység túlnyomól nagy része, 250 ember, megmenthető volt. A V. 187. szám­i torpedónaszád is, melyet egy kis cirkáló és tíz torpedózuzó hevesen lövöl­­­dözött, az utolsó pillanatig visszatüzelve, el-­­sülyedt. A flotillafőnök és a parancsnok el­esett. A legénység tetemes részét­­sikerült meg­menteni. A Köln és Mainz nevű kis cirkálók eltűntek. Mint a londoni Reuter-ügynökség ma jelenti e két cirkáló szintén elsülyedt­ a túl­nyomó ellenféllel folytatot harcban. Legény-­­ségük egy részét, kilenc tisztet és öJ matróztt angol hajók megmentették. Ugyanezen angol forrás szerint az angol hadihajók súlyos sérü­­­léseket szenvedtek. (Wolf-ügynökség.) Berlin, augusztus 29. Szakkörökből a helgolandi tengeri ütköz­­zetről közlik, hogy a német kis hajók hirtelen­ nagy túlsúlyban levő ellenféllel állottak szem­­­ben és bátor küzdelemben mindent megkísé­reltek, hogy az ellenségnek minél nagyobb károkat okozzanak. Valószínűleg a ködös idő következtében Helgoland fegyveres ereje nem­ avatkozhatott bele a harcba. Amint eddig is­meretes, a halottak és sebesültek száma arány­­­lag csekély. Az angoloknál, akik nyugati­ irányban vonultak vissza, különböző károk voltak megállapíthatók. . / Harc a tengeren Harc a gyarmatokon London, augusztus 29.: A Reuter-ügynökség jelentése szerint a németek délnyugati Afrikából megtámadták a­ fokföldi gyarmatot. A németek haderejét nem

Next