Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-30 / 210. szám
ftudapest, vasárnap PESTI NAPLÓ Vlt. augusztus 3. T210. szám.T 5 gyilkoló eszközök valósággal okádják a halált és a lehető leggyorsabban letarolják a körülöttük levő ellenséget. Ennek nem lehet ellentállni. Sokat panaszkodnak a katonák a tisztek miatt is, akiknek kis száma miatt gyakorta azt sem tudták, hogy mit tegyenek. A kétségbeesést még fokozza, hogy a katonaság a franciák és angolok részéről megcsaltnak érzi magát. — Tizennégy nap óta — mondták a katonák — ígérték nekünk állandóan a segítséget, de amikor harcra került a dolog, akkor egész egyedül maradtunk, úgy, hogy csaknem mindnyájan a biztos halálba rohantunk. Antwerpent lázas sietséggel erősítikmeg. Az egyes erősségeket kettes és hármas sorokban embermagasságú futóárkok kötik össze. Capelle erősség mellett, amely a külső kerület legmegerősítettebb része, dróthálókat helyeztek el. Ez alatt a német hadsereg folyton előre nyomul. Nap-nap mellett föltűnnek Antwerpenben a német ulánus előőrsök. A város minden összeköttetését elvágták már. A német aeroplánok állandóan az erődítmények fölött cirkálnak. A Löwen melletti csatákból úgy látszik, a francia-angol segítő csapatok elkésve érkeztek. Amikor az ütközet kezdődött, a harcmezőtől tíz kilométernyire délen állottak. A csatában azonban úgy látszik, ők is részt vettek, mert a sok ezer sebesült között, akiket Antwerpenbe hoztak, sok francia és angol volt. Ezt a körülményt, amennyire lehet, titokban igyekeznek tartani, de a jelentésnek hitelességét megerősíti az antwerpeni Vöröskereszt kérelme, amelyben francia és angol olvasmányokat kér. Menekül a belga királyi pár Bombaszilánkok a király hálószobájában Teschen, augusztus 29. Az Elba mentén legnagyobbrészt gyalogszerrel, de kocsikon is ötszáz magyar katonaköteles visszavándorló érkezett ide Antwerpenen át, akiket ott visszatartottak, mikor amerikai hajókról kiszállottak. Ezek a magyar viszszavándorlók hozták hírül, hogy a királyi család készül menekülni Antwerpenből. A belga nép Antwerpenben és messze vidéken, amerre a visszavándorlók jártak, mindenütt fel van bőszülve az angolok és franciák ellen, azt mondja, hogy cserben hagyták Belgiumot. Mikor a Zeppelin-léghajóról a bombákat lezúdították, az antwerpeni hatóság szabadon engedte őket. Egyes bombaszilánkok behatoltak a belga király hálószobájába. Sebesült tisztek közt A Gondviselés-szanatóriumban Mosolyogva és cigarettázva feküsznek ragyogó fehérség közepette. Körülöttük minden olyan napsugaras, barátságos és tiszta, mintha a hajnalodó egészség ülné ünnepét. Fiatal ápolónők hangtalanul lépnek be a nyitott ajtókon; nincs sok dolguk, a kötések rendben, a piros tapaszok mozdulatlanul villognak át a mell fölött nyitott ingen; egyegy bámuló pillantást vetnek a hősökre és ismét eltűnnek. A százados úr félig ülve fekszik az ágyán, egy szőke osztrák hölgy az ágy lábánál áll és cigarettát nyújt feléje. — A nővére vagyok — mondja, amikor bemutatkoztunk. — Irt nekem, hogy megsebesült, nagyon megijedtem, amily gyorsan csak lehetett, ideutaztam és kálistennek... A százados átveszi a szót. — Azt hiszem, négy hét múlva semmi bajom. Egyelőre csak a jobb lábammal van baj. Ugyan tudom mozgatni... És itt láthatólag fájdalmasan mozdul meg a jobb lábszár a paplan alatt. — ... de azért nagyon merev. — Srapnell? — Golyó. Itt hatolt be a bal combcsont fölött, körutat tett a keresztcsont irányában, kissé a gerincet is érintve és a jobb lábszáron jött ki. Eldobja a cigarettát és másikra gyújt. Van a széken mindenféle dobozban. trasik és magángyártmány. Azonkívül a mai német reggeli és esti lapot kö fensége küldi nekünk a lapokat — mondja kissé meghatott hangon. — Ő fensége a főhercegasszony. — Szabács alatt? — kérdem. — Szabács körül. Mitrovicáról jöttünk. Még vagy hat század feküdt az enyém mellett. Aránylag az én századom volt a legfedettebb pozícióban, amikor a golyók mint zápor kezdtek minden oldalról a fejünk fölött repülni. A hozzánk legközelebb fekvő század parancsnoka átkiáltott hozzám: „Du bist am besten geschützt, bleibe hier zur Deckung!" Tudomásul vettem a figyelmeztetést és amikor a többi század, beszüntetve a tüzelést, hason csúszva vonult biztos fedezet mögé, az én századom megmaradt a rajvonalban és viszonozta az ellenség lövéseit. Közben a fákról és az erdő mélyéből hullt ránk a golyózápor. Nagyon kevés talált. Végül elérkezettnek láttam az időt a visszavonulásra, szakaszaim kezdtek szép lassan hátrafelé csúszni, már az utolsó szakasz is elhúzódott mellettem. Feltérdeltem, ugyanabban a pillanatban valami furcsát éreztem, mintha ököllel oldalba ütöttek volna ... Sejtelmem sem volt róla, hogy megsebesültem. Csak valamivel később, amikor jobb oldalról szúrást éreztem, gondoltam arra, hogy találtak. Ez az egész... — Önöknek nem volt tüzérségi fedezetük? — Nem tudom, bizonyára volt. Egyébként nagyon nehéz terepviszonyokkal kellett küzdenünk. Jobbról-balról mocsár és egy ízben nyakig ültünk iszapos, nedves sár közeli ... — Mitrovicától keletre egy falun jöttünk keresztül. Lelkes fogadtatás. Az asszonyok és gyerekek kint álltak a kapuk előtt, almát és vizet nyújtottak felénk. Minden házon fehér zászló. Egy fiatal asszony gyönyörű gyermekkel az oldalán, lelkesen zsiózta katonáimat." Nagy gyermekbarát vagyok és megsimogattam a kisfiú fejét, még a nevét is megkérdeztem tőle és cukrot adtam neki. Amikor kijutottunk a faluból, a kukoricásból hirtelen puskaropogás hallatszott. Nyomban frontot változtattunk, be a kukoricásba és az első ember, akit füsttölgő pisztolylyal a kezében katonáim megra-igadtak, a zsiózó fiatal hölgy volt. — Másik. Sabácból jöttünk kifelé. Magunk előtt hajtottuk a városka némely hölgyét. Hogy tuszokul szolgáljanak. Csoportjukban egy más állapotban lévő nőt pillantok meg, aki egy fiatalabb leány vállára támaszkodva vonszolta magát. Nagyon megsajnáltam. Mégse járjam, hogy egy ilyen szegény teremtést űzzünk ma- gunk előtt. Magam kértem meg az ezredest, hogy bocsássa szabadon a szerencsétlent és csakhamar ki is állították a csapatból. Két ka-tona kisérte el egy padig, ahol gyengéden le-ültették és otthagyták. Az ezred nyomában, egyik huszárszázadunk lovagolt, élén egy fiatal hadnagygyal. Egyszerre csak lövés hallatszik, a szegény huszárhadnagy holtan bukik le a lováról. Gyilkosa a más állapotban lévő szerb nő volt, akivel oly könyörületesen bántunk..«! Elbúcsúzom a századostól és nővérétől. Rég láttam két ily boldog és megelégedett embert egyszerre. . Ugyanannak a századnak a hadnagya fekszik a szomszéd ágyban. Valamivel csende-sebb a felebbvalójánál és jóval halaványabb«! A golyó a tüdején ment keresztül... — Sokáig tartott a transzport. A sabáci hídnál már nagy tolongás volt, amikor négy, katonám (snnitalspatrouille) hordágyon vitt magával. „Verwundeter Lieutenant!" kiáltottam, mire két sorba állva a tömeg helyet adott a hordágynak. Rumában egy vasúti teherkor Rotterdam, augusztus 29. György angol király a következő táviratot intézte Albert belga királyhoz : — Borzalommal értesültem arról a veszélyről, melylyel Téged egy német léghajóból ledobott bomba fenyegetett. Remélem, hogy a királyné és a gyermekek nem szenvedtek semmit az ijedelemből. Csodálattal kisérem vitéz seregeidnek hőstetteit. A német szociáldemokrata párt beszüntette működését Berlin, augusztus 29. A „Norddeutscher Allgemeiner Zeitung" írja : A szociáldemokrata párt birodalmi szövetsége beszüntette tevékenységét. Ezt az elhatározást tekintettel az egész német nép által pártkülönbség nélkül tanúsított áldozatkészségére, örömmel vették tudomásul. E határozat arról tanúskodik, hogy Németországban nincsenek pártok, csak egy akarattól áthatott nép, mely utolsó csepp véréig védelmezi hazáját. Egyúttal azonban igazolja e határozat a még netán kételkedő külföldnek, mily hiu az a számítás, mely pártpolitikai megbontásokban bízik. a Viktif-Mfef A tönkrevert angol hadsereg El van vágva visszavonulási útjától Berlin, augusztus 29. A „B. Z. am Mittag" hadi tudósítója az angolokon aratott győzelemről a nagy főhadiszállásról a következőket írja : .4 St. Quentinnél az angolok felett aratott újabb győzelmet úgy érték el, hogy lovasságunk nagy tömege a St. Quentin felé menekülő angol csapattestek elé vetette magát és oly soká tartóztatta fel, amig az őket üldöző csapataink még egyszer döntő támadást intézhettek ellenük. Vereségük teljes. Az angolok immár teljesen el vannak vágva visszavonulási útjuktól és csak a Dunkirchen, Calais, Havre irigy Cherburg kikötőkbe menekülhetnek. Berlin, augusztus 29. A tegnapi délelőtt folyamán jórészt igen ködös időben több modern kis angol cirkáló, és két angol torpedózuzó-flotilla, mintegy negyven torpedózuzó bukkant fel a Helgolandtól északnyugatra lévő beszögelés előtt. Heves v egyes harc fejlődött ki az angol flottaerő és a mi kis hajóink között. A kis német cirkálók erélyesen nyugat felé nyomultak és eközben a sűrű köd miatt több erős páncélos cirkálóval kerültek harcba. Az Ariadne hajónk, melyet a Lion-klasszis két csatacirkálója rövid távolságból nehéz tüzérséggel lövöldözött, dicsőséges harc után elsülyedt. A legénység túlnyomól nagy része, 250 ember, megmenthető volt. A V. 187. számi torpedónaszád is, melyet egy kis cirkáló és tíz torpedózuzó hevesen lövöldözött, az utolsó pillanatig visszatüzelve, el-sülyedt. A flotillafőnök és a parancsnok elesett. A legénység tetemes részétsikerült megmenteni. A Köln és Mainz nevű kis cirkálók eltűntek. Mint a londoni Reuter-ügynökség ma jelenti e két cirkáló szintén elsülyedt a túlnyomó ellenféllel folytatot harcban. Legény-ségük egy részét, kilenc tisztet és öJ matróztt angol hajók megmentették. Ugyanezen angol forrás szerint az angol hadihajók súlyos sérüléseket szenvedtek. (Wolf-ügynökség.) Berlin, augusztus 29. Szakkörökből a helgolandi tengeri ütközzetről közlik, hogy a német kis hajók hirtelen nagy túlsúlyban levő ellenféllel állottak szemben és bátor küzdelemben mindent megkíséreltek, hogy az ellenségnek minél nagyobb károkat okozzanak. Valószínűleg a ködös idő következtében Helgoland fegyveres ereje nem avatkozhatott bele a harcba. Amint eddig ismeretes, a halottak és sebesültek száma aránylag csekély. Az angoloknál, akik nyugati irányban vonultak vissza, különböző károk voltak megállapíthatók. . / Harc a tengeren Harc a gyarmatokon London, augusztus 29.: A Reuter-ügynökség jelentése szerint a németek délnyugati Afrikából megtámadták a fokföldi gyarmatot. A németek haderejét nem