Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-12 / 223. szám
Budapest, számjn PESTI NAPLÓ szeptember 12. (223. szám.)" 9 eljárással felelni, magyarán a belgákat kifüstölni. Futótűz terjedt el a városban, belekapott régi, vagy új épületeibe és ebben a hallatlan máglyában, ebben a „holocaust"-ban a vandál porosz katonák elkezdtek ... műemlékeket menteni! Mindenekelőtt a gyönyörű régi városházát igyekeztek a tűz ellen biztosítani, annál is inkább, mert ez a ház épp restauráció alatt volt és deszkaállványai szinte csalogatták oda a lángnyelveket. A német katonák a szomszédos háztömbökből dinamittal robbantottak föl egyes házakat, hogy a tűz terjedését a városháza irányában meggátolják. A szemközt lévő régi multú székesegyházra is nagyon vigyáztak, úgy, hogy ennek csak a házfedele égett le. A dóm világhírű oltárképeit, Roger van der Weyden és Dirik Bouts festményeit a német katonák a legnagyobb tűzveszedelemben átvitték a városházára, ahol most is sértetlenül megvannak. A tűzvésznek azonban mégis áldozatul esett az értékes könyvtár. A gótikus egyetemi csarnokok csak belül pusztultak el. Mindent összevéve, az egész városban legföljebb százötven ház pusztult el, úgy, hogy a város négyötödrésze még ma is sértetlenül áll fönn. Főként azokat a házakat érte a veszedelem, ahonnan a német katonákra lövöldöztek, de a műtörténet szerencséjére ezek a házak legnagyobbrészt modernek. A németek tehát elismerik, hogy katonai okokból kénytelenek voltak Louvain városával szemben esztétikai és egyéb érzékenységüket elfojtani, de mi viszont tartozunk nekik annak az elismerésével, hogy a háború okozta kényszerűségükben sem vetkőztek ki egészen kultúremberi mivoltukból azok a katonák, akik a műkincsek megmentéséhez a legnagyobb tűzveszedelemben hozzáfogtak. III. Idegen szavak bojkottjáról beszélgetett a kávéházban két pesti úr, akik ebben a háborús időben is ráérnek tréfálni. Szólt az egyik: — Nem helyes, hogy „oroszlányt" mondunk, mert ezentúl úgy kell mondani, hogyporoszlány". Felelte a másik: " Az se helyes, hogy ,.poroszlót" mondunk, mert ezentúl úgy kell mondani, hogy „oroszló". Szini Gyula: Adakozzunk a Magyar Vörös Kereszt egyletnek ! A sebesült lovak kórháza Látogatás a Tattersalban A keleti pályaudvar érkezési oldala előtt nyü Bog, kavarog a nép, várja a sebesült katonákat. Vöröskeresztes kocsik robognak el, felzúg az éljen, a sebesültek virággal integetnek a közönségnek. Közel ehhez a sebesültváró mozgalomhoz, szemben a pályaudvar érkezési kapuival — alig tud róluk valaki — szintén sésültek vannak. Nem emberek, de a magyar huszároknak harcban, rohamban, veiedelemben egyformán részesei: a lovak. A Tattersal hatalmas telepén, a fedett lóvásárt rendezték be lókórháznak. Ide szállították a harctérről a beteg állatokat, amelyek között vannak maródik és vannak sebesültek. Az ember bizonyos megilletődéssel jön be ebbe a kórházba, arra gondolva, hogy itt is éppen úgy sajognak a kínok, mint az embereik között s szinte súlyosabbnak tűnnek fel ezek az állati szenvedések, mert panasz nélkül valók. Ha jó kedve van a paripának, vagy megrázzák előtte a zabos zsákot, nyerít örömében, de a fájdalmakat, a háború véres nyomait, a tátongó mély sebet hangtalanul tűri. De jön az ember, a humánus segítő, aki velük, a lovakkal szemben is enyhíteni igyekszik, amit ugyancsak az ember rontott rajta. Gondosan, a tudomány eszközeivel ápolják a harcok nérvlábú osztályosait. Kimossák a sebiket, fertőtlenítő szerekkel öblögetik, ha kell, operációval is segítenek. A szegény párákon mindenfajta sebek láthatók Egyiknek golyó járta át a nyakát, a másiknak a szügyébe törött egy szurony, amott egynek csupa véres törés a háta, de legcsúnyább sebe annak van, amelyikből az átkozott srapnel szakított ki egy davárható rabot. Ha sorsukra hagyták volna az állatokat, elpusztultak volna. A sebeknek undorító ellenségei a legyek, a férgek, amelyek megmérgezik a ló erős szervezetét. Útközben, amíg a vasúton ide szállították a lovakat, sokat szenvedtek a legyektől, s egyik-másiknak a sebe éppen emiatt vált súlyos természetűvé. Az állatorvosok és a lóápolók azonban hamarosan enyhítettek a néma kínlódókon, s a lovak sorra nagyszerűen gyógyulnak. Többet meg kellett operálni s a műtétet úgy végezték, hogy a lovat a magasba emelték, az orrát felcsavarták, amitől a sebesült állat elkábult. Ez pótolja a kloroformot, s magához sem tér az állat, már készen van az operáció. Kétszáznegyven „betege" van a tattersali kórháznak, s közöttük sok egészen talpra állott már. Az óriási fedett csarnokban, amelynek legutolsó aktualitását a tüntető népgyűlések adták meg, sorjával állanak, a szalmával puhán bélelt rácsok között a sebesült lovak. A legtöbb ló állva tölti a betegség idejét is s nagyon ritka eset, amikor valamelyik a féloldalára dőlve pihen. Mindenfelé fekete-sárga karszalagos lóápolók őrködnek, gondozza, etetik, itatják az állatokat s rendben végrehajtják az orvosi utasításokat. Alkonyati időben néztük meg ezt a szokatlan kórházat. A csarnokban felgyújtották az éjjeli lámpákat , ahol betegek vannak, ott világosság kell éjszakára is. A lóápolók a rácsok szélén ülve, vagy a küszöbökre kuporodva vigyáztak és csendesen elbeszélgettek. — Bizony türelmesebb az állat, mint az ember. — mondták — de van azért a lovak között is mérges fajta, meg amolyan ideges is. A huszárló az csendes, de annál jobban távolnak az :apró lovak, amelyek a gépfegyvereket hordozzák. Néha tíz ember is kevés megfékezéséhez, amikor egy ilyen apró ló megbolondul. — Nem is magyar fajta ez, •— mondja egy másik — épp úgy nem lehet bírni velük, minit a rác lovakkal. Abból is van egy pár s nagyon nehéz a kezelékük. Bunnak, rángatóznak, mint a megveszekedett fene. De nagy baj az is, hogy „beszélni" nem tudunk velük. Nem értik a magyar kommandót. Így van ez, — szól közbe egy hófehér bajuszos méntelepi huszár szakaszvezető — a magyar ló, ha beteg, akkor beteg és csendben van, de ha rohamra fújnak, akkor megy mint az istennyila, összedugja a fejét és szalad bele az ellenségbe. Az öreg huszár arra a különös rohamra célzott, amely egyedül a mi huszárságunk sajátossága. Más lovascsapatok az attaknál kissé szétszóródnak, de a magyar huszár összeszorul, valósággal összenő s vigyázni kell a legénynek, nehogy kiemelődjék a nyergéből ebben a hajrában. Ezért olyan ellenállhatatlan a huszártámadás. A csapat belefúródik az ellenségbe, mint az ék és megbontja a sorokat. A megbontott lovasság pedig levert lovasság. A lóápolók csendes beszélgetésébe egy hosszú nyerítés hangzott bele. A nagy csarnok félhomályában a beteg lovak között olyan furcsa volt ez a hang. Különös, amikor a kórházban valaki nagyot kacag. Az öreg huszár kivette szájából a pipát és odamutatott vele a nyerítés irányába:— Nini, a Lujzának milyen jó kedve van, pedig tegnap azt hittük, nem lesz ló belőle. Úgy látszott, golyó ment át a lábszárcsontján s akkor el sem kellett volna hozni ide. A ló sokat elbír, de ha a csontja törik, vége. Az ember, vagy a szarvasmarha fel sem veszi, de a lócsontból kifolyik az élet. Akkor csak a golyó segít, hogy ne kínlódjon. NYILTTÉR Ezen rovat alatt közlöttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. 1 T . cigarettázó urakkal • • tisztelettel tudatom, hogy tekintettel a mostani nehéz viszonyokra, a Modiano-gyár a 70 lapos „Modiano Club specialisté" szivarkapapír árát 10 fillérre a hüvely árát 50 fillérre szállította le. HALÁSZ FERENCZ képviselője. Hérisa vagy véteke keresek kertet, udvart vagy telket, hol 24 méter hosszú és 12 m. széles műterem, pavilont felállíthatok. Városligetben vagy belterületen. Telefonszám : József 59 88. Belvárosi Tazpénztár Részvénytársaság IV., Koronaherceg utca 2. Alaptőke K 16,000.000. Tartalékalap: K 4,900.000. A takarékpénztár igazgatósága elhatározta, hogy üzletfeleinek kényelmére egy betéti könyvecske alapján, valamint folyószámlán Szabad betéteket fogad el, amelyekre a moratórium rendelkezéseit nem alkalmazza. Az ilyen betétek alapján kiadott takarékkönyvecskék és csekkfüzetek Szabad betét jelzéssel láttatnak el és kívánatra megállapodás értelmében visszafizettetnek. A takarékpénztár egyben mintaszerűen berendezett páncélozott pénztárait és safe-szekrényeit, mindennemű értékpapírok, ékszerek és egyéb értékek megőrzésére a t. közönség sirelmébe ajánlja. Belvárosi Takarékpénztár R.-T. Az Idő Prpiteken jobbára derült, nappal meleg idő volt. Jelentéktelen esők elvétve a Dunántúlon, meg a tengerparton estek. A hőmérséklet tovább emelkedett és átlaga a normális körül ingadozott, a maximum 32 C fok volt (Versecen), a minimum 4 C fok (Késmárkon). Sürgöny-prognózis: Változás nem NAPI HÍREK Királyfiak a tűzvonalban ce? A trónörökös a tűzvonalban van. Ezt jelentették ma reggel a harctéri táviratok. Az a gyönyörű, fiatal, szép szál huszárezredes, aki néhány héttel ezelőtt Budapest utcáin mosolyogva integetett az éljenző tömegnek, most ott van azon a helyen, ahol a levegőben pacsirták helyett srapnellek csattognak és ahol a földet nem ekevas, de ágyugolyóbisok szántják porhanyósra. Komolyan ül a nyeregben messzelátójával a cserjéket, fákat és lankás oldalakat kémleli. Ha valami szisszenés üti meg fülét, össze nem rezzen, csak néz élen — mintha az ifjúság, megingathatatlan bizalom és a rózsás jövendő lovasszobra állana a harci tűztől lobogó seregeink előtt. Az emberek nem is lepődtek meg túlságosan azon, hogy a főherceg olyan helyre teszi lábát, ahol sűrű vendég a halál. A háború, amely annyi ragyogó csudát vetített már föl a menyboltozatra, a társadalmi osztályok között lévő válaszfalakat is ledöntötte. A harcvonalban ur és szegény egymás mellett küzdenek s a golyó nem válogat közöttük. Főúri családok egymásután írják fekete szegélyű papirosra, hogy gyermekük itt, vagy ott hősi halált halt. Valaha ez nem így volt. Valaha a háború fáradalmai csak a szegény ember vállaira nehezedtek. Az elesettek statisztikája is valahogy valamiképpen mindig kedvezőbb volt az „urakra", mint a közemberekre. A mostani háborúban majdnem ellenkezően van. A tisztek közül aránylag többen esnek el, mint a legénységből. Ez természetes is, mert hiszen tisztjeink mindig elől vannak, vezetik csapataikat és hátuk mögé kiáltják a vezényszavakat. De nem csupán a lisztek mennek halálmegvető bátorsággal előre. Az uralkodó családok tagjai is kötelességüknek tudják, hogy a veszedelem minden suhintásának elébe merjenek. Ezelőtt ez sem volt igy. Hercegek biztos és védett helyen tartózkodtak, pompás konyhán éltek, finom italokat ittak, szolgahad állott rendelkezésűre s jószívű hölgyek kacajai