Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-24 / 235. szám

, Budapest, eseterfiak PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 24. (235. számn.) A monarkia háborúi Az orosz harctérről Az oroszok már megelégelik a mé­szárlásokat Frankfurt, szeptember 23. A „Frankfurter Zeitung" nagy kerülő után Pétervárról a következő jelentést kapta: Egy orosz diplomata, akiről köztudo­mású, hogy legmeghittebb embere a cárnak, így nyilatkozott: " A német hadsereg óriási és meg­előzőleg hihetetlennek tartott katonai ener­giát fejtett ki. Az osztrák-magyar hadsereg is brilliánsan verekedett, ellenben az orosz csatavonal mögött nagyon szomorú a hely­zet. Ennek a rettenetes mészárlásnak meg kell szűnnie. Különösen azért érdekes az eiető orosz diplomatának ez a mondása, mert ugyanő volt az, aki a háború kitörésekor nyíltan hir­dette, hogy az oroszok egy hónapon belül Ber­linben lesznek és akkor egész Németország el fog borzadni. Érintkezés a hadifoglyokkal Bécs, szeptember 23. Beavatott diplomáciai körökben mondják, hogy az orosz kormány néhány olyan javaslatot tett az osztrák-magyar monarchia külügyminisztériumá­nak, amelyeket valószínűleg el fogunk fogadni. A javaslatok a következők : 1. A pétervári és bécsi hadifogoly­irodák lépjenek egymással közvetlen távirati összeköttetésbe. 2. Az osztrák-magyar hadifogságba ju­tott orosz katonaorvosokat az orosz sebesült hadifoglyok kezelésére alkalmazzák és vi­szont 3. Azt ajánlja az orosz kormány, hogy Oroszországból közvetlen úton lehessen pénzt küldeni az osztrák-magyar hadifog­ságba került orosz hadifoglyoknak. Ugyan­ezt lehetővé tenné a pétervári kormány az osztrák-magyar monarkiának. 4. Engedtessék meg, hogy az osztrák, illetőleg magyar hadifogságban lévő orosz polgári alattvalók, akik életük 40-ik évét már betöltötték, visszatérhessenek Orosz­országba és viszont. Az a­ rend Galíciában Krakó, szeptember 23. A „Czas" hivatalosan közli, hogy a lembergi főtörvényszéket Ohnitzbe, a lembergi államvasút igazgatóság székhelyét pedig Teschenbe helyez­ték át. Bécs, szeptember 23. A „Norrod"-ban egy egyetemi hallgató, aki e hó 6-án hagyta el Lemberget, érdekesen írja le, milyen most a város. Jelenleg legfeljebb 80.000 la­kosa lehet Lembergnek. Az egész város kihalt, de leginkább a gazdag belváros, amelyben a legtöbb ház teljesen üres. Orosz katona csak egy pár ezer van a városban. Erőszakosságot nem követ­nek el és a lakossággal sincs konfliktusuk. A leg­több házat zárva tartják és csak reggel nyitják ki az élelmiszerek beszállítása céljából. Az üzletek is mind zárva vannak, kivéve néhány élelmiszerüzle­tet A kávéházak közül csak a Gaffé Avenue van nyitva, de ennek is igen kevés a vendége. Az egész város különben kihalt. Az oroszok elbocsátják a román hadifoglyokat Bukarest, szeptember 23. Az orosz határ felől meglehetős számmal érke­zik ide az orosz fogságba esett román nemzetiségű katona, akiket Oroszországban lefegyvereztek, aztán a katonai fogságból elbocsátottak olyan ígérettel, hogy a háború alatt Romániában tartózkodnak. Az oroszoknak ez az eljárása, melylyel a romániai köz­vélemény rokonszenvét akarja megnyerni, illetékes román körökben aggodalmat kelt s további, a ro­mán semlegesség megóvására irányuló intézkedése­ket fog provokálni. Bardolff ezredes kitü­ntetése Bécs, szeptember 23. Néhai trónörökösünk, Ferenc Ferdinánd fő­herceg­­katonai irodájának vezetője , dr. Bardolff ezredes, az északi harctéren, mint dandárparancs­nok rendkívül kitüntette magát. Most magas kitün­tetésben részesült hősi magatartásáért. A cár szereti a zsidókat Krakó, szeptember 23. A moszkvai „Ruszkoje Szlovo" jelenti. Az orosz oktatásügyi minisztérium elren­delte, hogy a háborúra való tekintettel a cár jóváhagyásával zsidó diákok Péterváron kivé­telesen két hónapig tartózkodhatnak. A szerb-montenegrói harctérről A szerb veszteség Bécs, szeptember 23. Dr. Strompf Jenő, a Wiener Bankverein tiszt­viselője, aki évek óta a bolgár fővárosban él és alaposan ismeri az ottani viszonyokat, érdekes le­velet írt Szófiából és a többi közt ezt mondja: — Itt nem lehet tudni, hogy miként ál­lunk a világháborúban, mert a legellentmon­dóbb híreket kínjuk. A pétervári (pardon, petrográdi), nisi, párisi, londoni távirati iro­dák persze telekürtölik a világot győzelmi hírekkel (különösen a pétervári). De a mieink és a németek jelentéséből le tudom szűrni az igazságot. Egy jól informált bolgár­tól halottam, aki Csapadcsoptól, a nisi bolgár követtől értesült róla, hogy a szerbek veszte­sége halottakban, sebesültekben és foglyokban hatvanezer ember. A mi veszteségeink arány­lag teljesen jelentéktelenek. Péter király menekül Szófia, szeptember 22. Nisből jelentik, hogy Péter király Priz­renbe menekült, mert az elkeseredett nép merényleteitől fél. Egész Szerbiában kétségbe­esett a hangulat. A Karagyorgyevics-dinasztia napjai, úgy látszik, meg vannak számlálva. A szerbeknek a Száva, Duna és Drina mellett szenvedett nagy vereségei kétségbeesett han­gulatot keltettek az egész népben. Anarkia Szerbiában Bécs, szeptember 23. Nisből szeptember 17-iki keltezéssel ezt je­lentik: Pasics miniszterelnök valamennyi párt vezérét értekezletre hívta meg, hogy a pártok közt ajabbem ismét élesen kiütköző ellentéte­ket elsimítsák. A miniszterelnök felszólította a pártvezéreket, tegyék lehetővé minden pártra kiterjedő koalíciós kormány alakítását. Az ér­tekezletet eredmény nélkül fejezték be, mert az egyes vezérek kijelentették, hogy előbb párthíveikkel kell tanácskozniuk. Kétkednek abban, hogy koalíciós kabinet létrejöhet, mert különösen a haladó­ párt előrelátja a dinasztia és Pasics osztrák-magyarellenes politikájának tökéletes összeomlását. Nisben a kolera egyre jobban terjed. A jobbmódú lakosság elhagyja a­ túlzsúfolt vá­rost. Állítólag az udvar és a kormány már ké­szülődik, hogy Üszkükbe költözik. A lapok legnagyobb része papiros és személyzet hijján nem jelenik meg, azonban naponta nagy mennyiségben érkeznek orosz nyelven megje­lenő katonaújságok, amelyek nem közölnek egyebet, mint a hármas entente hatalmainak győzelmeit. Ezeket az újságokat a szerb ka­tonaság közt osztják szét Mise helyett csata Mitrovica, szeptember 23. Csapatainknak a Száván való átkelése előtt, vasárnap délelőtt tíz órakor a Román állomásozó gyalogezred parancsnoksága Szerbiában elesett baj­­társai lelki üdvéért ünnepies misét akart tartani. Közvetlenül a mise megkezdése előtt két népfölkelő érkezett a városba és jelentette, hogy a szerbek át­keltek a Száván. Erre nyomban alarmot fúvattak és mise helyett harcba indult az ezred, abba a győ­zelmes csatába, melyben a Timok-divíziót teljesen megsemmisítették. A bombavető komitácsik Zlnony, szeptember 29. Egy elfogott komitácsi érdekes vallomást tett a bombamerényletekről. Jellemző adatai a követ­kezők: — A komitácsi, ha együtt működik a rendes sorkatonasággal, azt a parancsot kapja, hogy élete biztos feláldozásával igyekezzék az ellenségnek leg­alább egy tisztjét elpusztítani. Erre a célra való a körülbelül legbiztosabb eszköz, a bomba. A komi­tácsi ül a fán, sűrű lombok között, vagy fekszik a rejtekhelyén a magas fűben, vagy egy bokor al­jában és várja a kínálkozó alkalmat, hogy ezt a „kötelességét" teljesítse. Mikor az ellenség közele­dik és itt az idő a bombavetésre, a komitácsi elő­veszi a bombát, hozzáüll egy kemény tárgyhoz, azután elkezd lassan olvasni egy, kettő, három, négy, öt, hat... Mert körülbelül tizet kell olvasni, amíg a bomba fölrobban. Azért a komitácsi hattá olvas, amikor elhajítja a bombát, talán három má­sodperc, amíg a bomba rendeltetési helyére ér és a tizedik másodpercben fölrobban. De a legtöbb bombavető nagyon izgatott abban a végzetes pilla­natban, mikor elszánva magát a halálra, a bombát elhajítja. Ezért rendszerint csak kettőt-hármat ol­vas és már dobja a bombát. Ha most annak, aki elé a bomba esik, van annyi lélekjelenléte, hogy fölkapja és vissza vagy­ elhajitja, akkor nem törté­nik semmi (ha­. Persze ennek szempillantások alatt kell történnie és lélekjelenlét kell hozzá. Francia-angol-belista hábornak Francia kalózok az Adrián Hivatalos jelentés (Szeptember 23-án d. u. 6 órakor.) A francia flotta, amely a Punt­a d'Ostronak szeptember 1-én való ered­ménytelen bombázása óta az Adrián kí­vül tartózkodott, az utóbbi napokban „újabb hőstetteket" vitt véghez. A flotta e hónap 19-én reggeli 6 órakor újból meg­jelent a Bocc­e előtt, legnagyobb ágyúiból ismét egy órán át bombázta a bejárat érődéit, három ízben talált és egy tüzért megsebesített. Azután a flotta, mely ösz­szesen körülbelül negyven egységből ál­lott, Lissza felé hajózott, délelőtt tíz óra­kor a szemafor-állomást és világítótornyot ágyúzta, két embert megsebesített, külön­ben csak jelentéktelen kárt tudott tenni. A flotta nagyobb része körülbelül délután öt óráig operált a lisszai vizeken, azután délnyugati irányban elhagyta tevékenysé­gének színhelyét. Visszavonulás közben a flotta egy része Pelagosa előtt is megje­lent, itt is a világító­tornyot bombázta. Miután a jelzőállomást elpusztította, a partra szállított matrózok az ivóvizet un­dorító módon bemocskolták és a szegény toronyőrök kevés élelmiszerét és néhány darab fehérneműjét magukkal vitték, ez a hajóraj is elhagyta az Adriát. Lefoglalt osztrák hajók Newyork, szeptember 1. Ideérkezett jelentések szerint az­­ida osztrák gőzöst egy angol cirkáló elfogta és Montrealba vitte. A hajó parancsnoka, Mcu-Jt-

Next