Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-25 / 236. szám

r­fD Budapest, pécsria / PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 25. (236. szám.) tel érzékenyen megtorolják a kereskedelmü­kön és tengeri forgalmukon Anglia részéről okozott károkat és az angol flottának a német gyarmatokban elért olcsó sikereit. Harc a gyarmatokon London, szeptember 24. (Berlinen át.) Nairobiból jelentik e hónap 21-iki kelettel­ felégy német csatát, amelynek számereje ismeret­len, e hónap 19-én Voi kerületben a határtól 20 mértföldnyire megtámadta az őrséget. Egy óráig tartó heves ütközet után, nyolc halott hátrahagyá­sával visszavonultak. — A WolfT-ügynökség erre vonatkozólag megjegyzi, hogy itt színes katonák­ról lehet szó. Az angol veszteségek nincsenek fel­tüntetve. Világok harca nem képviselt házak is rövidesen kiküldik kép­viselőiket. A Balkán A szerbek hatszáz bolgárt letar­tóztattak Bukarest, szeptember 24.­­A „Journal de Balcan" szófiai értesülése szerint a szerbek Köprülü­ kerületben hatszáz bolgárt letartóztattak. Románia legszigorúbban megőrzi semlegességét Bécs, szeptember 24. Bukarestből jelentik szeptember 22-iki ke­lettel. A bukaresti német diplomáciai ügyvivő tárgyalásai a román miniszterelnökkel teljes eredményre vezettek. Báró Butsche tegnapelőtt a miniszterelnökkel tanácskozott, tegnap pedig a királynál volt kihallgatáson. Károly király elnöklésével tegnap minisztertanács volt, mely újból megállapította Romániának teljes pár­tatlanságát és kimondotta, hogy úgy mint ed­dig, ezentúl is a legszigorúbban megőrzi sem­legességét. A román király rokonszenve a hármasszövetséggel Bukarest, szeptember 24. Az Adeverul kiküldött munkatársa Szi­naiából keltezve cikket írt lapjának, amelyben hosszasan foglalkozik Károly román királynak elfoglalt álláspontjával és megállapítja, hogy a királynak minden szimpátiája Németország, ."Ausztria és Magyarország mellett van és hogy a hivatalos körök elhatározott álláspontja a semlegesség kérdésében igaz és őszinte­ A román közvélemény a hármas­szövetség mellett Bukarest, szeptember 24. A konzervatív­ párt tanulmányi klubja folyó­iratában Árion C. Dinu, ismert politikus, Románia­­érdekeiről és az oroszbarát körök törekvései ellen cikkezik. Úgy látszik, írja Árion többek között, hogy az oroszok üldözései és megalázásai, a Moldva egy részének elrablásán való fájdalom, az 1878. évbeli durva hálátlanság mind elpárolgott Konstan­cában a cári mosoly láttára. Az oroszbarátság az országot egészen Oroszország kényekedvének szol­gáltatná ki. Oroszország sohasem tűrné meg a Dunán és ennek torkolatain az erős román államot. Orosz­országnak az az érdeke, hogy ura legyen a Bizánc felé vezető útnak és hogy Romániát a dunai delta vidékétől megfossza, Romániának az az érdeke, hogy Ausztria-Magyarország oldalán haladjon. Aminthogy a hármas­ szövetség támogatása nél­­ül Románia eddig sem tudott volna fennállani. Kenyérhiány Görögországban Szaloniki, szeptember 24. A szaloniki­i Nea Alitea azt írja, hogy Szaloni­kiben igen nagy a kenyérhiány. A péküzlet előtt állandóan nagy tömegek állnak. A lakosság igen el van keseredve és felszólítják a hatóságokat, hogy tegyenek intézkedéseket a fenyegető kenyérhiány megszüntetése érdekében. Ha a helyzet 15 napon belül nem változik meg, egész Görögország kenyér nélkül lesz. Albánia új kormányzata Róma, szeptember 24. A Stefani-ügynökség durazzói jelentése sze­rint tegnap 28 albániai törzs által kiküldött sze­nátor gyűlt egybe, akik Musztafa béget választot­ták elnökükké. A szenátus fogja ellátni Albánia kormányzását az új fejedelem megválasztásáig. Valószínűnek tartják, hogy az eddig­i szenátusban Amerika A békéért Berlin, szeptember 24. Newyorkból táviratozzák. Wilson elnök egész Amerika népéhez felhívást intézett, hogy október 4-én az Egyesült Államok minden tem­plomában tartsanak istentiszteleteket és a pa­pok külön imádságot mondjanak a békéért. Az angolok ellenőrzik az amerikai hajókat Kopenhága, szeptember 24. A National Tidente jelenti Londonból. A né­met hajórajnak Nyugat-Indiában, a Karaib- tenge­ren és a déli Atlanti Óceánon folytatott hadműve­leteit a hatóságok különös figyelemmel kísérik, hogy megállapítsák, mennyiben sértetett meg a semlegesség és hogy az amerikai cirkálók nem látták-e el a német cirkálókat élelmiszerekkel és egyebekkel. A forrongó izlám A lázadó egyiptomi tisztek Frankfurt, szeptember 24.­­ Frankfurter Zeitung-nak jelentik Kairóból. A benszülött egyiptomi tisztek kijelentették, hogy az esetben, ha Egyiptom és Törökország között ellenségeskedések kezdődnének meg, ők nem fog­nak Törökország ellen fegyvert ragadni. Az angol hadvezetőség e kijelentés után valamennyi ben­szülött tisztet Sudánba vitette. IWVWS/VVWVVWWWVVW/WWWVWWVN Kávéházi vallomások Miből élnek a jövedelem nélküliek? Néhány hónappal ezelőtt, még béke ide­jén egyik közgazdászunk azon botránkozott meg, hogy a budapesti kávéházak már délután öt órakor megtelnek férfiakkal, akik ott ülnek este nyolcig, beszélgetnek, politizálnak, olvas­nak, kártyáznak, ahelyett, hogy ezt az időt munkára használnák föl és így gyarapítanák a nemzeti vagyont, előmozdítanák a társa­dalom gazdagodását. Ha e közgazdász most délelőtt tíz és tizenkét óra között bepillantana egynéhány Andrássy­ úti és körúti kávéházba, ijedten csapná össze a kezét: — Istenem, hát már délelőtt is kávéház­ban ülnek, ahelyett, hogy dolgoznának! De ha azután szóba állana akármelyik délelőtti kávéházban ülővel, megtudhatná, hogy szívesen dolgoznék, örömest gyarapítaná a nemzeti vagyont, mozdítaná elő a társada­lom gazdagodását a munkájával — ha lenne munkája. Csakhogy nincs. Hiába futkos a városban, hasztalan keresi föl ismerőseit, hogy üzletet kössön velük, hogy az intelligen­ciájának, egyéniségének megfelelő­­munkát kapjon, úgy, hogy már bele is törődött a sor­sába; beül délelőtt a kávéházba és egykedvűen bámul bele a füstös levegőbe. A háború kitörése­­óta százan és százan vesztették el kenyerüket, maradtak kereset­nélkü­l és kénytelenek tétlenül tölteni napjai­kat. Hetek múlottak el azóta, hogy kereseti forrásuk bedugult, nem kerestek közben egyetlen fillért sem és valóságos titok, hogy miből élnek, honnan telik mindennap kávé­házra, ebédre, lakásra. A háborús gazdasági válság legjobban szenvedő áldozatai az ügynökök, tőzsdei, telek és kereskedelmi közvetítők. A tőzsdét bezár­ták, ingatlant nem vesz senki, a kereskedők is alig rendelnek valamit a gyárostól, örülnek, ha el tudják adni azt, amijük a raktáron van. Megkérdeztünk egy fiatal tőzsdeügynököt, mondja el őszintén, miből él és hogyan reméli kihúzni az időt a háború végéig. — Holnapután — kezdte a szomorú vallomást — hazautazom vidékre a szüleimhez. Képzelheti, milyen a lelki állapotom; harminchét esztendős vagyok, húsz éves korom óta mindig magam ke­restem meg annyit, amennyire szükségem volt és most mehetek haza az öreg szüleim nyakára, ahol legalább lakást és kosztot kapok. Három évvel ez­előtt önállósítottam magamat, mint tőzsdeügynök és sokat és könnyen kerestem. Jól éltem mindig és igy a jövedelmemet el is költöttem. A tőzsde bezárása után nemsokára kifogytam teljesen a­ pénzből. Szerencsém volt, hogy sok az ismerősöm,­­ mind pénzes embernek tudott és igy volt hitel bő­ven, szégyen, de be kell vallanom, hogy készpénz kölcsönökből éltem és ahol lehetett, nem fizettem. Most már kimerült minden pénzforrás és így kény­telen vagyok elhagyni a fővárost; még inkább haza­utazom a szüleimhez, semhogy ingyen ebédeket egyem. Úgyis borzasztó volt már az életem munkanélkül, tétlenül. Az igaz, otthon sem lesz dol­gom, de legalább otthon vagyok. Kétségbeesetten panaszolta el sorsát egy fiatal mérnök-vállalkozó a kávéházban: — Az én helyzetemben az a fura, — mon­dotta — hogy vagyonom van és alig tudok pénzhez jutni. Iparvasutakat, utakat építettem azelőtt, részint mint alvállalkozó, részint mint al­kalmi társ és szerencsém volt, nyertem eleget. Ami kis vagyonom volt, azon mind óvadékképes érték­papírokat vásároltam, hogy pályázatoknál kaució­ként letehessem. A papírok természetesen mind jók, de ha most el akarnék belőlük adni, — ha tudnék is, valamit elhelyezni — nagyon sokat veszítenék; ahol pedig nincsen szívem, hogy amit nehéz mun­kával megkerestem, annak nagy részét most így elveszítsem. Egyelőre tehát kölcsönpénzből élek, abból, amit a papírjaimra kaptam és fizetem a drága kamatok De majd csak vége lesz ennek a háborúnak, szentül hiszem, hogy győzni fogunk és akkor majd föllendül minden, lesz építkezés bőven. Nekem tulajdonképpen jobb a háború, mert az előtte volt helyzetet már nem lehetett tűrni. Úgy biztosan tönkrementem volna, mert éppen úgy nem volt munkám, mint most — így legalább remél­hetek. — Elseje óta állás nélkül vagyok — mesélte egy fakereskedelmi hivatalnok — ki lett a főnö­köm. Annyi tisztesség volt benne, hogy szó nélkül kiadta a három hónapra járó fizetésemet és elen­gedett már most, hadd keressek állást. Dolog úgy is alig volt már, ellátja azt egy-két kis fizetésű ember. Négyszáz koronát kaptam egy hónapra. Most nem fogok többet költeni kétszáz-kétszázöt­vennél és élni fogok így addig, amíg telik az ezer­kétszáz koronából. Az igényeimet leszállítottam minden téren: olcsóbb cigarettát szívok, udvari szobába költözöm, nem veszek idén őszszel se kala­pot, se új nyakkendőt, háborús időben megteszi a régi is. Hogy mi lesz, ha elfogy a pénzem? Uram, hivatalnok ember voltam, aki csak elsejétől­ elsejéig osztottam be a fizetésemet és sohasem gondoltam a jövőre, mert azt hittem, az állásom biztos, taka­rékoskodni pedig ráérek ha öregebb leszek, na­gyobb lesz a fizetésem és kevesebb az igényem az élettel szemben. Most gondoljak már arra, hogy mi lesz öt vagy hat hónap múlva? Majd ha fölvál­tom az utolsó százkoronásomat, akkor majd el­kezdek gondolkozni, de addig fölösleges. Hátha nem is kerül erre a sor? Megkérdeztem végre egy festőművészt: — Negyven koronát kaptam pár nappal ez­előtt az egyik segítő­ alapból. Most ebből élek, amíg tart. Sohá nem fog tartani, az igaz. Ha elfogy, akkor nem tudom mi lesz? Pénzem az nem lesz. Ez az egy biztos. Ezt felelték ama kérdésemre, hogy mi­ből élnek most, a délelőtti kávéházi vendégek közül a tőzsdeügynök, a vállalkozó, az állás­nélküli hivatalnok és a piktor. Szomorú vallo­másaikban egy a vigasztaló: valamennyi bízik a jövőben.

Next