Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-04 / 215. szám
4 Budapest, pfeteri PESTI NAPLÓ TO14. szeptember L fil. szám.7 Hivatalos jelentés. (Érkezett este 8 óra 40 perckor.) A balkán hadszintéren a Pongrácz vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló harmadik hegyidandár, amely egyszer már eredménnyel hajtott végre egy előretörést, a zord és harcias Montenegróban néhány nappal ezelőtt újból előnyomult, a Bileca melletti határmagaslatokon álló montenegrói hadtest ellen, a számra nézve túl erős ellenséget több napi hősies támadással visszavetette, nehéz ágyút is zsákmányolt és hős cselekedeteivel mentesítette a montenegróiak által szorongatott határerődítményt. Hofer, vezérőrnagy, a vezérkari főnök helyettese. A szerb határon Újvidék, szeptember 1. Offenzív katonai operációnk beszüntetése még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Száva mentén minden csendes, mert a déli harctéren, bár igaz, hogy csak a perifériákon áll a harc, az ágijuk szakadatlanul dörögnek és gyakran közbesüvít a gépfegyverek golyózápora is. Hrtkovez például, ez a kis horvátországi határszéli falu, amelyet horvátok és idetelepített magyarok laknak, nem kerüli el a szerbek ágyutüzét. Férfi alig van a községben, majd mind bevonult, aminek az a magyarázata, hogy a telepítés alkalmával figyelemmel voltak arra, hogy a telepeket fiatalabb, munkaképesebb emberek kapják meg. A háború most elszólította őket az eke szarvától és a földeken magyar menyecskék és leányok dolgoznak. Nem félnek a szerbek esetleges betörésétől, mert tudják, hisz szemük előtt történik, hogy a Száva partja áttörhetetlenül meg van erősítve. Klenákban egész arzenálja látható a kilőtt szerb shrapnelleknek, melyek közül inkább csak a török shrapnellek funkcionáltak jól, amelyeket a török háborúban zsákmányoltak. Sok érdekes dolgot mesélnek a klenáki kémjelzésekről is, amelyek nyomán agyonlövetés, akasztás hirdette a megérdemelt megtorlást. A szabácsi kukoricásokban és mezőkön még ma is eltemetetlenül fekszenek a rettenetes bűzt, betegséget terjesztő holttestek. Egybehangzó vélemények szerint a szerbek Szabács alatt közel húszezer halottat vesztettek. A magyar-osztrák alattvalók közül a fegyverképeseket Valjevóba vitték, ahol most hadifoglyok. Egy járőrünk feladata a szerb hadállás kikémlelése volt. A járőr túlerőre bukkant, mire a kukoricásban rejtőzött el. Amikor az ellenséges csapatok elvonultak, a járőr emberei kijöttek rejtekhelyükből és egy szénásszekeret, amely arra haladt megállítottak, szerb tulajdonosát nagy jutalom ellenében rábírták, hogy a szerb csapatok tűzvonalából vezesse ki őket. A széna közzé bújva elérték a Szávát, ahol egy csónakon elmenekültek. Igen értékes jelentéseket hoztak. Egy másik érdekes eset egy vasútezredbeli járőr hősi cselekedete. Amikor Szabács már a kezünkben volt, a szabácsi pályaudvaron vesztegelt egy teljesen leszerelt mozdony. Hiába kísérleteztek vele, nem lehetett megindítani. Egy véletlen folytán a vasúti kútban csillogó tárgyat vettek észre. A következő percben egy katona már leereszkedett a kútba és felhozta a bedobott mozdonyalkatrészeket. A mozdony két órával később a vasútezredbeli járőrrel, egy tiszt vezetésével pöfékelve indult meg. Három állomást tudott akadály nélkül elérni, majd erős gépfegyvertűz kényszerítette gyors visszatérésre, de már akkorra megfigyelték a szerb hadállást. A Száva mentén Grabovce, Progac, Kupinovo áttörhetetlen falanxai a mi hadállásainknak. Monitoraink Zimony előtt állanak és szünet nélkül bombázzák Belgrád erődítményeit, amelyek már romhalmazzá lettek. A folytonos tüzelés célja az, hogy az erőd helyreállítását megakadályozzák. Tüzérségünk olyan brilliánssal lő, hogy a Zimonyt Belgrádból megvilágító fényszórók közül az egyiket 29-én éjjel összelőtték. Belgrádban majd minden éjjel tűz pusztít, mert shrapnelljeink szétszóródó szilánkjai lángba borítanak egy-egy épületet. Belgrád alatt hat szerb divízió van, amelynek sorait tüzérségünk erősen megritkítja. Éhínség Szerbiában Szaloniki, szeptember 3. Megbízható hírek szerint Szerbiában hihetetlen mértékben emelkedik az élelmiszerek ára. Nemcsak az emberek számára nincs élelmiszer, de az állatok is nélkülözik a takarmányt. Dacára azoknak az élelmezési kísérleteknek, amelyeket Szerbia Szalonikinál megkísérelt és amelyek nagyrészt sikerültek is, még sincs elegendő liszt és egyéb élelmiszer, legalább akkora mértékben, amennyire az országban szükség volna. A lakosság ezért kétségbeesve néz a jövő elé, annál is inkább, mert a tarthatatlan állapotok Újszerbiában is ugyanolyan végzetesek, mint Ószerbiában. Szaloniki, szeptember 3. Szerbiából ideérkezett menekültek mesélik, hogy az egészségi állapotok Szerbiában valósággal tűrhetetlenek, napról-napra reménytelenebbek lesznek és a halálozások száma egyre emelkedik. A nagyobb városokba, például Nisbe, sokkal nagyobb mértékben érkeznek menekültek, mint amennyit a város magába tudott foglalni és elláthatott volna. Épp ezért a menekült családok Újszerbia felé vették útjukat, ahol Üszkükbe, Monasztirba és Velezbe mentek. Az ezek felé a városok felé vezető országutakon végtelen sora húzódik a gyalogosoknak, kocsiknak és tehervivő állatoknak. Az állatok legnagyobb része takarmány nélkül, lesoványodva vonszolja magát az országúton. Üszkükbe, Monasztirba és Küprülübe már sebesülteket is szállítottak. A skutari-i német különítmény Bécs, szeptember 3. Éjfél után egy órakor érkezett meg a déli harctérről a szkutarii német különítmény, amely haza utazik. A Délivasút pályaudvara dúsan fel volt díszítve. Megjelent Krobatin hadügyminiszter, báró Georgi honvédelmi miniszter, báró Hernold belügyminiszter, Weisskirchner polgármester, az alpolgármesterekkel, Gorup rendőrfőnök, a német egyesületek kiküldöttei, Tschirschky német nagykövet leányával, Stollberg herceg nagykövetségi tanácsossal és Ehrbach herceg követségi titkárral. A perronon egy díszszázad és katonazenekar állott fel. Mikor a vonat berobogott, a katonazene a Heil Dir im Siegeskranzot játszotta. Weisskirchner polgármester előlépett és a vonatról leszálló német különítmény parancsnokához, Schneider őrnagyhoz beszédet intézett Az őrnagy bimutatta tisztjeit, majd Krobatin hadügyminiszter üdvözölte a skirtarni német csapatot. Köszöntötte a német különítmény katonáit, mint a szövetséges birodalom kis csapatát, amelyi odalenn délen is együtt harcolt a mieinkkel. Átnyújtotta a tiszteknek azokat a kitüntetéseket, melyeket Ferenc József császár és király a német különítmény vezetőinek adományozott. Szavait háromszoros hurrával fejezte be a két szövetséges uralkodóra. A katonazenekar a néphimnuszt, majd ismét a Heil Dir im Siegeskranzot játszotta, ez-után Schneider őrnagy mondott néhány szót. Hangoztatta, hogy a német katonák mindig büszkék lesznek, amiért az osztrák-magyar hadsereg csapataival együtt harcolhattak. Megköszönte a kitüntetést és háromszorosan éltette Ferenc József császárt és királyt A szkutarni német különítmény katonái késő éjjel a városon végig lelkes tüntetés közepette volnultak a nekik kijelölt kaszárnyába, a tiszteket pedig az udvari váróteremben vendégelte meg a főváros. Szerajevó, szeptember 3. Azokban a harcokban, amelyet hadseregünk a betörést megkísérlő harminc szerb zászlóalj ellen Visegrádnál vívott, a német különítmény több katonája megsérült. Könnyű sérülést szenvedett maga a parancsnok, Schneider őrnagy is. A tisztikarból még Below hadnagy is megsérült. Bécs, szeptember 6. A király ma délelőtt Schneider őrnagygyal együtt a német szkutarii-különítmény tisztjeit magánkihallgatáson fogadta. A tisztek és a legénység a várost osztrák-magyar bajtársaik kíséretében megtekintették és a lakosság ünnepelte őket. A különítménynek hölgyei által készített selyem zászlót nyújtottak át Schneider őrnagy egy újságírónak a következőket mondta: Kihallgatásom mintegy 25 percig tartott őfelsége mindenkivel közülünk beható beszélgetést folytatott és érdeklődött a szkutarii állapotokról, a szerbek elleni harcainkról és hasonló dolgokról. Nem győztük eléggé csodálni rendkívüli szellemi és testi frissességét. Az őrnagy a Visegrád melletti harcokról ezt mondotta: Az osztrák-magyar csapatok kitűnően harcolnak. Különösen érdekelt bennünket a honvédség, amelyet ott láttunk először és amely lázas energiával ment előre. Ez annyival inkább is csodálatra méltó, mert ezeket a csapatokat síkságon képezték ki. gol államférfiú. Hogy a szimfónia fináléja ugyanazt a karmestert látja-e majd a karmesteri pulpituson, az még legalább is kétséges. Mialatt ezeket a sorokat írom, az első nagy összecsapás sorsa már eldőlt. A német hadsereg nyolc francia hadtestet vert meg Metz és a Vogézek között és most kergeti őket a francia területen. Minden német csak egy érzéssel gondolhat erre a diadalra: ez nem is történhetett másképp! Vasgyűrüt kovácsoltak a mellünk köré: vagy bennünk szakad a lélekzet, vagy elpattan a gyűrü. De Németország lélekzik, erősebben és egészségesebben, mint valaha. A vasgyűrünek kellett elpattannia. Ha az Ég úgy akarja, hogy Németország a szörnyű próbából újjászületve kerüljön ki, szent feladat vár ránk: az isteni kegyelemre és segedelemre méltóknak kell mutatkoznunk. A német fegyverek teljes győzelme biztosítaná Európa önállóságát. Meg fogjuk értetni a kontinens népeivel, hogy ez a világháború volt az emberiség utolsó csatája. Minden nemzetet rá fogunk kényszeríteni az áldásos kultúrmunka végzésére, ami hamarosan lehetetlenné teszi majd a nemzetek közti surasódást. Ebben az irányban sokat tettünk már a háború előtt is. Békés, kulturális vetélkedésekben állítottuk szembe a nemzeteket; két év múlva megrendeztük volna az olympiászt. Nemzetközi képkiállításokon a különböző nemzetek művészetét vonultattuk fel. A barbár Németország szociális berendezkedései mintául szolgáltak az egész világnak. Győzelmünk erkölcsi kötelességünkké fogja tenni, hogy e megkezdett úton haladjunk tovább és a mi nagyszerű intézményeink áldásait az egész világé kitalesszük. Győzelmünk a germán népcsalád létminimumát biztosítani fogja. « Azt hallom, hogy ellenségeink a mi rovásunkra, a mi becsületünk ellen hazug és gyalázatos meséket találnak ki. Ezek a meseköltők meggondolhatnák, hogy a fegyverzörgés órája nem alkalmas a mesék fabrikálására. A germán vér három határunkon folyik, az én két fiam is a csatatéren van. De ezek a bátor vitézek mind tudják, hogy miért küzdenek. A mi katonáink között nincsenek analfabéták. Töltényeik mellett a legtöbb táskájában cipeli a Faustot, vagy a Zarathustrát. És amelyik nem olvassa Goethét vagy Schopenhauert, azok is tudják, hogy házi tűzhelyük nyugalmáért küzdenek. A mi országunkban egyetlen franciának, angolnak vagy orosznak sem görbült meg a hajaszála, mi nem tettünk úgy, mint Maeterlinck honfitársai, a köztünk élő védtelen polgárokat és polgárnőket nem gyilkoltuk le dühös fenevadak módjára. Biztosíthatom Maeterlinck urat, hogy hasonló gyalázat elkövetésére soha egyetlen német sem gondolt. Ha kulturállamnak Materlinck úr csak akkor fog minket elismerni, ha a vendégbarátságunkat élvező idegen nők és gyermekek fejét szétzúzzuk, akkor inkább barbárok maradunk az idők végéig. Amint mondtam, fiaink a határon állanak; a szocialista és a polgár, a földművelő és a tanár, a herceg és a munkás egymás mellett, vállvetve küzdenek a német szabadságért, a német családi életért, a német művészetért, a német tudományért, a német nemzet minden belső és külső javaiért és az egész emberiség haladásáért, jóvoltáért. Hazug vádak Szaloniki, szeptember 3. Krivojakban Potokar Antal ausztriai állampolgárt a szerb csendőrök azzal az ürügygyel, hogy kémkedés gyanúja alatt áll, letartóztatták. Potokar, aki harminc esztendeje élt Krivojakban és becsületes embernek ismerték, állítólag szerb tisztviselőknek pénzt kölcsönzött s ezt most visszakövetelte. Erre kompromittáló írásokat csempésztek a zsebébe és ennek alapján történt meg a letartóztatás. Három német földművesit, akiket Újszerbiából kiutasítottak, a szerb-görög határon fekvő Gevgeliben mindenféle ürügygyel feltartóztattak. A német konzulátus megkérte az olasz konzulátust, hogy interveniáljon.