Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-10 / 251. szám

2 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. október 10. (251. szám.A szorongatott orosz sereg most Ke­let-Poroszor­szág ellen akar offenzívát kezdeni. Akkor, amikor Hindenburg a mazuri tavaknál meg­verte őket, Galiciában léptek fel támadóan az oroszok, most a mi offenzivánkra az a vála­szuk, hogy Kelet-Poroszországot akarják meg­támadni. A lyukas zsák meséje ez. Valahány­szor egy helyen befoltozzák a zsákot, másik helyen lyukad ki. Minden pillanatnyi előny­ért a másik helyen való nagy kudarccal fizet­nek az oroszok és ma már bizonyos, hogy az egész operációs területet nem győzik. Most Galíciából szorulnak kifelé és erre Kelet-Po­roszországot akarják megtámadni, nehogy a mi galiciai offenzivánk és a németeknek a Sawalki tartományból intézett offenzivájuk teljesen elárassza Orosz-Lengyelországot. De amilyen szépen halad előre galiciai offenzí­vánk, éppen olyan nyugodtak lehetünk a né­met-orosz harctér eseményei felől is, hiszen ott ugyanaz a vezér áll az ellenséggel szem­közt, akit már a mazuri tavaknál ismertek meg: Hindenburg. Teljes erővel szorítjuk ki a Magyaror­szágba betört oroszokat is. Megállás nélkül ű­ztük őket Máramarosszigetről Nagybocskóig, Nagybocskótól Rahóig, Rahótól Lonkáig és seregük java részét már Galíciában, Turkánál kergetjük. És megvertük az ő máramarosi főseregüktől Beszterce-Naszódba és Szolnok-Dobokába elkalandozott apró, portyázó csa­patukat is. A német-francia harctéren a fegyverek szerencséje a németeknek kedvez, akik egy, majdnem a tengerpart kiszélesített harcvo­nalban karolják át a szövetséges francia-angol hadsereget. Diadalmasan halad előre Antwer­pen ostroma is. A belgáknak az utolsó nagy erődítménye már csak napokig élhet és leg­közelebbre várható bukása nemcsak egész Belgiumot juttatja német kézre, hanem jelen­tékeny német csapatokat is szabadít fel. A monarkia háborúi Az orosz harctérről Orosz uralom Lembergben A Pesti Napló kiküldött haditudósítójától Hadi sajtószállás, október 9. (Feladatott délután 2 órakor.) Éppen most értesülök a Lemberg­ben jelenleg uralkodó állapotokról. Csa­pataink kivonulása után a csőcselék fosztogatni kezdett és az első érkező orosz csapatok hozzájuk csatlakoztak. Emberéletben nem esett kár, csak üzle­teket, főleg élelmiszer- és borkereskedé­seket raboltak ki. A szeptember, harma­dikán bevonult főjárőr gyorsan véget vetett ez üzelmeknek és a városi igazga­tást felszólította, hogy az oroszok kül­döttségét fogadja. Parancsnokuk az öreg Rose tábornok volt. A Kelet-Galiciában operáló csapatok parancsnoka Ruskin generális, míg Lemberg kormányzójává gróf Seremetievet nevezték ki. A lakos­ság köteles volt összes fegyvereit, még a késeket is kiszolgáltatni, a lezárt laká­sokat feltörték és megvizsgálták, egyéb­ként senkinek baja nem esett. A város­ban különös hiány van cukorban, só­ban és sűtőszerben. Mindenféle árukra katonai árakat róttak ki. Az összes vá­rosi üzemek, mint vízvezeték, közúti vasút, világítási művek orosz parancs­nokság alatt állanak. Orosz hivatalos lap jelenik meg Lembergben. Az oro­szok bevallják, hogy emberanyagban hallatlan veszteségeik vannak és ágyuk­ban is, amelyeket részben mi zsákmá­nyoltunk, részben a mocsarakban me­rültek el. Az orosz hírszolgálat elhall­gatja Rennenkampf vereségét és csak azt vallja be, hogy Samsonov táborno­kot verték meg a németek és hogy egy német srapnell megölte a generálist. Az orosz katonák kevéssé lelkesek, csönde­sek, majdnem szomorúak és a városban legnagyobb pénzbüntetés terhe alatt szi­gorúan tilos, hogy a katonák számára szeszes italokat mérjenek ki. A lakosok megkérdezték az orosz katonákat, hogy miért jöttek Galíciába, amire azt felel­ték: a mi cárunk Berlinbe akar menni. Az oroszok készpénzzel fizetnek ki min­dent, a katonatisztek aranynyal és ige tékozlóan szórják a pénzt. Lázár Miklós Az oroszok kiszorítása Szigetről — Lonkára, Lonkától — Kal­óra — A betörők veresége Besztercanaszódban és Szolnokdobokában Máramarossziget, október 9. Az oroszok folytonos visszavonulásban vannak. Máramarosszigetről Lonkára szorul­tak, de ott sem tudták magukat tartani, ugy, az oroszok támadásaink elől egészen Ra­hóig hátráltak. Seregeink nyomukban vannak és biztosra vehető, hogy onnan is kiszorítjuk őket. . Vereség érte a Besztercenaszód és Szolnok­doboka megyékbe több helyen bekalandozott orosz portyázó csapatokat is. Az oroszok Er­zsébetbánya felett Prislop községnél és Batiza községnél tűntek fel, ahol csendőrök hősies magatartásukkal tartóztatták fel őket mind­addig, amíg megfelelő csapataink nem érkez­tek. Csapataink elől azután az itt betört oro­szok is pánikszerűen menekültek. Beszterce, október 9. A Máramaros vármegyébe betört orosz se­regnek a főseregtől elszakadt egyes töredékei Szolnokdoboka és Besztercenaszód vármegyé­ben is megfordultak. Besztercenaszód várme­gyében október 5-én délután 5 órakor tünt föl először az ellenség. Három kozák jelent meg Romoly községben s meghagyta a bírónak, hogy másnap öt mázsa kenyérrel várja őket. Csendőreink a szemben lévő hegyekről rájuk tüzeltek s a kozákok közül egyet megsebesí­tettek. A kozák őrjárat erre elmenekült. Ro­moly korcsmárosánál aznap éjszaka hat ko­zák szállásolta el magát, a korcsma mellett lévő erdészlakban harminc kozák, egy jómódú gazdálkodó házánál pedig 200 kozák halt meg. A kozákok másnap nem jelentkeztek a biró­nál az öt mázsa kenyérért, hanem október 6-án este Szacsalon ütöttek tanyát. Itt éjszaka riadót fújtak és a Visóvölgy felé vonultak, ösz­szesen körülbelül ezeren lehettek, mind gya­logos, négy ágyúval és három gépfegyverrel. Rendes csapataink ekkor már útban voltak, hogy az oroszok ellen vonuljanak. Az oroszok tudomást szereztek erről, ezért futattak ria­dót. Romoly községben négy községi ember utánuk ment, hogy az ellenség visszavonuló útjáról hírt szerezzen, de elfogták őket. Az el­fogott embereket az oroszok Dragomérfalvára vitték, ott azonban szabadon bocsájtották őket, csak a lovukat vették el. Az oroszok beszter­cei szereplése ezzel véget is ért. A vármegyé­ben az összes illetékes személyek helyükön maradtak és rendesen végezték munkájukat. Felsővisón tegnap kezdődött meg az ütközet, az oroszokat csapataink az egész vonalon visszaszorították. Szolnokdoboka vármegye é északi részében, Erzsébetbánya fölött, Prislop felől 300 főnyi kozákcsapat jelent meg ugyan­csak október 5-én. A főszolgabíró 30 csendőrt rendelt a portyázók feltartására. Tíz oroszok előbb a Rotunda hegyre vonultak vissza, mi­kor azonban látták, hogy aránylag gyenge erő­vel állanak szemben, megtámadták a miein­ket. Csendőreink, miután nagy kárt tettek az ellenségben, visszavonultak. Az oroszok ga­rázda útjukban Batiza községet fölperzselték. Közben csapataink megfelelő erővel vonultak föl a fenyegetett vidékre, mire az oroszok fej­vesztetten elmenekültek. A vármegye ezzel meg is szabadult az ellenségtől, úgy, hogy a lakosság teljesen megnyugodott. Máramarossziget, október 9. A Máramarossziget körül megvert orosz ellenség több irányban vonult vissza. Az egyik irány a Tisza völgyében Nagybocskó felé ment, ahonnan a mi támadásunk folytán Lonkáig hátráltak. Itt azonban újra megvertük őket és ez az orosz sereg most már Rahón van. Ez a sereg volt a Magyarország területére betört orosz sereg zöme és már ez is folytonos ve­reségekben hátrál. Egy második gyengébb orosz csapattest a Nagyág völgyébe szorult, ahol apróbb csoportjaikat üldözzük és már egészen Majdánkáig szorítottuk őket vissza. A harmadik csapattest a Visó völgyébe igyeke­zett előrenyomulni és Besztercenaszód és Szol­nokdoboka vármegyék területére behatolni. Hétfőn tűntek fel az első kozák járőrök Besz­tercenaszódban, Romoj községben, ahol csend­őrök tartóztatták fel őket. Az oroszok több környékbeli faluban is mutatkoztak és szénát, kenyeret és pálinkát rekviráltak, majdnem mindenütt készpénzzel fizettek, azonban sem emberben, sem vagyonban kárt nem tettek, nem is gyújtogattak. Azok a falvak, ahol az oroszok Besztercenaszódban átvonultak, a kö­vetkezők: Szacsal, Dragomirfalva, Szakonyha, Leordina és Petrova. Körülbelül ezer orosz katona járt itt, leginkább gyalogosok, akiket kozák járőrök és egy gépfegyverosztag kísért. Mindenütt a csendőrök szorították őket vissza, úgy, hogy ez az orosz sereg Felsővisón gyü­lekezett végül, ahol azonban újra megverték ők­et. Az összes Máramarosba betört orosz had­erő, amelynek egyes csapatai Besztercéna­i szódba is elkalandoztak, egy hadtest lehetett.­­ Ez a sereg csempész titaktan és mellékösvé­­­nyeken jutott az országba.­ ­ Hirdetmény a megszállott Máramaros­­szigeten Máramarossziget, október 9. Mikor az oroszok még a városban voltak, Dobay Sándor polgármesterhelyettes a polgárság miheztartása végett a következő hirdetményt tette közzé: Máramarossziget város közönségéhez! A jelenleg fennálló hadiállapotokból kifolyó­lag tudatom, hogy városunkban csupán három szálloda (Korona, Központi, Kispipa) tartható nyitva. A többi szállodák és italmérések legszigo­rúbb tilalom mellett zárva tartandók. .1 katonaságnak alkoholos italokat, bort, sört, pálinkát adni tilos, még­pedig a legszigo­rúbb büntetés terhe mellett Polgári egyéneknek este 9­­órától reggeli 5 óráig az utcákon járni és tartózkodni tilos. A katonai parancsnokság kijelentette, hogy a város lakossága irányában ellenséges indulattal nem viseltetik, viszont elvárja, hogy a közönség viszont jóindulattal legyen a katonaság iránt, annál inkább, mert az ez ellen előfordulható vi­selkedés, a város közbiztonságának rovására, na­gyon veszélyessé válható módon fog megtorol­tani. Felhívom a t. kereskedőket, különösen azo­kat, akik ételneműekkel kereskednek, hogy üz­letüket zárva ne tartsák, erre ok nincs és a boltok megnyitása által a közrend szükséges helyreállí­tása céloztatik. A rubel-alapú pénzek közforgalomba átveen­dők, ők is átveszik a mi pénzeinket, — egy rube­l 3 K 33 fillér, 30 kopek 1 korona, 3 rubel 10 ko­rona. Mindezekhez szigorú hozzáalkalmazkodásra a város lakosságát ugy saját maguk, mint a vá­ros jóléte és épsége érdekében újólag felhívom. Máramarossziget, 1914 október hó 3. A városi hatóság­. . .. Dobay Sándor, a polgármester helyett.

Next