Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-10 / 251. szám
2 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. október 10. (251. szám.A szorongatott orosz sereg most Kelet-Poroszország ellen akar offenzívát kezdeni. Akkor, amikor Hindenburg a mazuri tavaknál megverte őket, Galiciában léptek fel támadóan az oroszok, most a mi offenzivánkra az a válaszuk, hogy Kelet-Poroszországot akarják megtámadni. A lyukas zsák meséje ez. Valahányszor egy helyen befoltozzák a zsákot, másik helyen lyukad ki. Minden pillanatnyi előnyért a másik helyen való nagy kudarccal fizetnek az oroszok és ma már bizonyos, hogy az egész operációs területet nem győzik. Most Galíciából szorulnak kifelé és erre Kelet-Poroszországot akarják megtámadni, nehogy a mi galiciai offenzivánk és a németeknek a Sawalki tartományból intézett offenzivájuk teljesen elárassza Orosz-Lengyelországot. De amilyen szépen halad előre galiciai offenzívánk, éppen olyan nyugodtak lehetünk a német-orosz harctér eseményei felől is, hiszen ott ugyanaz a vezér áll az ellenséggel szemközt, akit már a mazuri tavaknál ismertek meg: Hindenburg. Teljes erővel szorítjuk ki a Magyarországba betört oroszokat is. Megállás nélkül űztük őket Máramarosszigetről Nagybocskóig, Nagybocskótól Rahóig, Rahótól Lonkáig és seregük java részét már Galíciában, Turkánál kergetjük. És megvertük az ő máramarosi főseregüktől Beszterce-Naszódba és Szolnok-Dobokába elkalandozott apró, portyázó csapatukat is. A német-francia harctéren a fegyverek szerencséje a németeknek kedvez, akik egy, majdnem a tengerpart kiszélesített harcvonalban karolják át a szövetséges francia-angol hadsereget. Diadalmasan halad előre Antwerpen ostroma is. A belgáknak az utolsó nagy erődítménye már csak napokig élhet és legközelebbre várható bukása nemcsak egész Belgiumot juttatja német kézre, hanem jelentékeny német csapatokat is szabadít fel. A monarkia háborúi Az orosz harctérről Orosz uralom Lembergben A Pesti Napló kiküldött haditudósítójától Hadi sajtószállás, október 9. (Feladatott délután 2 órakor.) Éppen most értesülök a Lembergben jelenleg uralkodó állapotokról. Csapataink kivonulása után a csőcselék fosztogatni kezdett és az első érkező orosz csapatok hozzájuk csatlakoztak. Emberéletben nem esett kár, csak üzleteket, főleg élelmiszer- és borkereskedéseket raboltak ki. A szeptember, harmadikán bevonult főjárőr gyorsan véget vetett ez üzelmeknek és a városi igazgatást felszólította, hogy az oroszok küldöttségét fogadja. Parancsnokuk az öreg Rose tábornok volt. A Kelet-Galiciában operáló csapatok parancsnoka Ruskin generális, míg Lemberg kormányzójává gróf Seremetievet nevezték ki. A lakosság köteles volt összes fegyvereit, még a késeket is kiszolgáltatni, a lezárt lakásokat feltörték és megvizsgálták, egyébként senkinek baja nem esett. A városban különös hiány van cukorban, sóban és sűtőszerben. Mindenféle árukra katonai árakat róttak ki. Az összes városi üzemek, mint vízvezeték, közúti vasút, világítási művek orosz parancsnokság alatt állanak. Orosz hivatalos lap jelenik meg Lembergben. Az oroszok bevallják, hogy emberanyagban hallatlan veszteségeik vannak és ágyukban is, amelyeket részben mi zsákmányoltunk, részben a mocsarakban merültek el. Az orosz hírszolgálat elhallgatja Rennenkampf vereségét és csak azt vallja be, hogy Samsonov tábornokot verték meg a németek és hogy egy német srapnell megölte a generálist. Az orosz katonák kevéssé lelkesek, csöndesek, majdnem szomorúak és a városban legnagyobb pénzbüntetés terhe alatt szigorúan tilos, hogy a katonák számára szeszes italokat mérjenek ki. A lakosok megkérdezték az orosz katonákat, hogy miért jöttek Galíciába, amire azt felelték: a mi cárunk Berlinbe akar menni. Az oroszok készpénzzel fizetnek ki mindent, a katonatisztek aranynyal és ige tékozlóan szórják a pénzt. Lázár Miklós Az oroszok kiszorítása Szigetről — Lonkára, Lonkától — Kalóra — A betörők veresége Besztercanaszódban és Szolnokdobokában Máramarossziget, október 9. Az oroszok folytonos visszavonulásban vannak. Máramarosszigetről Lonkára szorultak, de ott sem tudták magukat tartani, ugy, az oroszok támadásaink elől egészen Rahóig hátráltak. Seregeink nyomukban vannak és biztosra vehető, hogy onnan is kiszorítjuk őket. . Vereség érte a Besztercenaszód és Szolnokdoboka megyékbe több helyen bekalandozott orosz portyázó csapatokat is. Az oroszok Erzsébetbánya felett Prislop községnél és Batiza községnél tűntek fel, ahol csendőrök hősies magatartásukkal tartóztatták fel őket mindaddig, amíg megfelelő csapataink nem érkeztek. Csapataink elől azután az itt betört oroszok is pánikszerűen menekültek. Beszterce, október 9. A Máramaros vármegyébe betört orosz seregnek a főseregtől elszakadt egyes töredékei Szolnokdoboka és Besztercenaszód vármegyében is megfordultak. Besztercenaszód vármegyében október 5-én délután 5 órakor tünt föl először az ellenség. Három kozák jelent meg Romoly községben s meghagyta a bírónak, hogy másnap öt mázsa kenyérrel várja őket. Csendőreink a szemben lévő hegyekről rájuk tüzeltek s a kozákok közül egyet megsebesítettek. A kozák őrjárat erre elmenekült. Romoly korcsmárosánál aznap éjszaka hat kozák szállásolta el magát, a korcsma mellett lévő erdészlakban harminc kozák, egy jómódú gazdálkodó házánál pedig 200 kozák halt meg. A kozákok másnap nem jelentkeztek a birónál az öt mázsa kenyérért, hanem október 6-án este Szacsalon ütöttek tanyát. Itt éjszaka riadót fújtak és a Visóvölgy felé vonultak, öszszesen körülbelül ezeren lehettek, mind gyalogos, négy ágyúval és három gépfegyverrel. Rendes csapataink ekkor már útban voltak, hogy az oroszok ellen vonuljanak. Az oroszok tudomást szereztek erről, ezért futattak riadót. Romoly községben négy községi ember utánuk ment, hogy az ellenség visszavonuló útjáról hírt szerezzen, de elfogták őket. Az elfogott embereket az oroszok Dragomérfalvára vitték, ott azonban szabadon bocsájtották őket, csak a lovukat vették el. Az oroszok besztercei szereplése ezzel véget is ért. A vármegyében az összes illetékes személyek helyükön maradtak és rendesen végezték munkájukat. Felsővisón tegnap kezdődött meg az ütközet, az oroszokat csapataink az egész vonalon visszaszorították. Szolnokdoboka vármegye é északi részében, Erzsébetbánya fölött, Prislop felől 300 főnyi kozákcsapat jelent meg ugyancsak október 5-én. A főszolgabíró 30 csendőrt rendelt a portyázók feltartására. Tíz oroszok előbb a Rotunda hegyre vonultak vissza, mikor azonban látták, hogy aránylag gyenge erővel állanak szemben, megtámadták a mieinket. Csendőreink, miután nagy kárt tettek az ellenségben, visszavonultak. Az oroszok garázda útjukban Batiza községet fölperzselték. Közben csapataink megfelelő erővel vonultak föl a fenyegetett vidékre, mire az oroszok fejvesztetten elmenekültek. A vármegye ezzel meg is szabadult az ellenségtől, úgy, hogy a lakosság teljesen megnyugodott. Máramarossziget, október 9. A Máramarossziget körül megvert orosz ellenség több irányban vonult vissza. Az egyik irány a Tisza völgyében Nagybocskó felé ment, ahonnan a mi támadásunk folytán Lonkáig hátráltak. Itt azonban újra megvertük őket és ez az orosz sereg most már Rahón van. Ez a sereg volt a Magyarország területére betört orosz sereg zöme és már ez is folytonos vereségekben hátrál. Egy második gyengébb orosz csapattest a Nagyág völgyébe szorult, ahol apróbb csoportjaikat üldözzük és már egészen Majdánkáig szorítottuk őket vissza. A harmadik csapattest a Visó völgyébe igyekezett előrenyomulni és Besztercenaszód és Szolnokdoboka vármegyék területére behatolni. Hétfőn tűntek fel az első kozák járőrök Besztercenaszódban, Romoj községben, ahol csendőrök tartóztatták fel őket. Az oroszok több környékbeli faluban is mutatkoztak és szénát, kenyeret és pálinkát rekviráltak, majdnem mindenütt készpénzzel fizettek, azonban sem emberben, sem vagyonban kárt nem tettek, nem is gyújtogattak. Azok a falvak, ahol az oroszok Besztercenaszódban átvonultak, a következők: Szacsal, Dragomirfalva, Szakonyha, Leordina és Petrova. Körülbelül ezer orosz katona járt itt, leginkább gyalogosok, akiket kozák járőrök és egy gépfegyverosztag kísért. Mindenütt a csendőrök szorították őket vissza, úgy, hogy ez az orosz sereg Felsővisón gyülekezett végül, ahol azonban újra megverték őket. Az összes Máramarosba betört orosz haderő, amelynek egyes csapatai Besztercénai szódba is elkalandoztak, egy hadtest lehetett. Ez a sereg csempész titaktan és mellékösvényeken jutott az országba. Hirdetmény a megszállott Máramarosszigeten Máramarossziget, október 9. Mikor az oroszok még a városban voltak, Dobay Sándor polgármesterhelyettes a polgárság miheztartása végett a következő hirdetményt tette közzé: Máramarossziget város közönségéhez! A jelenleg fennálló hadiállapotokból kifolyólag tudatom, hogy városunkban csupán három szálloda (Korona, Központi, Kispipa) tartható nyitva. A többi szállodák és italmérések legszigorúbb tilalom mellett zárva tartandók. .1 katonaságnak alkoholos italokat, bort, sört, pálinkát adni tilos, mégpedig a legszigorúbb büntetés terhe mellett Polgári egyéneknek este 9órától reggeli 5 óráig az utcákon járni és tartózkodni tilos. A katonai parancsnokság kijelentette, hogy a város lakossága irányában ellenséges indulattal nem viseltetik, viszont elvárja, hogy a közönség viszont jóindulattal legyen a katonaság iránt, annál inkább, mert az ez ellen előfordulható viselkedés, a város közbiztonságának rovására, nagyon veszélyessé válható módon fog megtoroltani. Felhívom a t. kereskedőket, különösen azokat, akik ételneműekkel kereskednek, hogy üzletüket zárva ne tartsák, erre ok nincs és a boltok megnyitása által a közrend szükséges helyreállítása céloztatik. A rubel-alapú pénzek közforgalomba átveendők, ők is átveszik a mi pénzeinket, — egy rubel 3 K 33 fillér, 30 kopek 1 korona, 3 rubel 10 korona. Mindezekhez szigorú hozzáalkalmazkodásra a város lakosságát ugy saját maguk, mint a város jóléte és épsége érdekében újólag felhívom. Máramarossziget, 1914 október hó 3. A városi hatóság. . .. Dobay Sándor, a polgármester helyett.