Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-11 / 252. szám

Budapest," vasárnap PESTI NAPLÓ / ldrCoSIDBerli". 1252. szám.Ő­ knegtud­­ták, hogy a külső erődök legértéke­sebbjei nem tudnak ellentállni a német és­ osztrák-magyar ágyuk pusztításainak. Most már meglátszott az embereken, hogy félnek. Súlyos és fojtogató volt az at­moszféra s minden ember olyan, mint a haj­szolt vad. Valósággal megostromolták a me­nekülteket s a félelem percről-percre nőtt. Mi fog történni? Várjon bombázzák-e majd Ant­werpent? Vad száguldással katonai autók ro­hantak végig a város utcáin. A félelmet fo­kozta még egy „Taube" látogatása és a cél­talan repülőgépvadászat, amelynél a városra visszahulló srapnellek csak a kíváncsi bá­mészkodókban tettek kárt. És másnap reggelre kitört a pánik. Láttam ijedtségtől sárgaarcú embereket, akik fölmondták az állásaikat és sietve ké­szültek az elutazásra. Úgy látszott, hogy de Guise tábornok proklamációja, amely azt mondta, hogy Antwerpen ostroma aktív pe­riódusba jutott s a bátor lakosságot nyuga­lomra intette, épp ellenkező hatást ért el. Min­denfelé menekültek. A Rotterdamba vivő te­legraaf-bárkák kikötőhelyén valóságos harcot vívtak egy-egy helyért. Sokan mesébe illő ösz­szegeket fizettek egy-egy csónakért, mely Vlissingenbe vigye őket. S mindezek betetőzé­séül megtudták azt is, hogy a kormány úrra­l készen áll és Osztendőbe menekül. A pánik valósággal deliriummá lett. A németek már Duffelben vannak! Már Trnthben vannak . . . Liert megszállták. A boltokat és a házakat bezárták. A hadj­­óságokat és a konzulátusokat megostromol­ták útlevelekért . Gróf Andrássy Gyula Antwerpen elestéről Gróf Andrássy Gyula ma rendkívül érdekes cikkben méltatta Antwerpen elestének jelentőségét s közeli hatását a világháború fejleményeire. A cikkből a következőket közöljük: — A most letelt hét legnagyobb hadi esemé­nye Antwerpen eleste. Fényes eredménye a német hadviselésnek, ahogy mig előrenyomult Franciaországban s egy óriási csatában köti le az egész francia haderőt, a fölösleggel Belgiumot tudja letörölni a térkép­ről, Anglia erőfeszítései dacára. Mert Anglia min­den erejét megfeszítette e végzet ellen s méltán, mivel Antwerpen ellenséges kézben a legveszélye­sebb kikötő Anglia érdekei számára s mindent meg kellett tennie, hogy német kézbe ne jusson. Antwerpen elestének legnagyobb közvetlen hasznát abban látom, hogy nagy német erők sza­badulnak fel vele, melyeket a német hadvezeté­ség franciák, angolok, oroszok ellen küldhet. Klasz­szikusan látható ebből az óriási előny, melylyel mi rendelkezünk az entente felett s mely a győ­zelmet a mi számunkra feltétlenül biztosítja, ha nagy hibákat nem követünk el. óriási előny, ha egy ilyen sikert rögtön ott lehet kihasználni, hol a legnagyobb szükség van rá. A legkisebb siker nyugaton, északon, sőt délen is abba a helyzetbe­­hozza úgy a német hadvezetőséget, mint a miénket, hogy erejét odadobja, hol új vagy több erő kívá­natos , vagy kiaknázza a győzelmet ott, ahol ki­vívták, vagy átvigye a feleslegessé vált erőt egy másik frontra. Holott az oroszok győzelme vagy­­sikere csak akkor volna üdvösen érezhető Fran­ciaországban, ha teljesen döntő volna s a német birodalomnak, vagy a mi monarkiánknak szivét és vérét veszélyeztetné. Mi együtt állunk s együtt dol­gozhatunk, mig a franciát s az oroszt egymástól az egész német birodalom szélessége választja el, — akcióik egymástól elszigeteltek s nincs módjuk­ban erejüket odaküldeni, hová a katonai érdekek svánják. Az idegen követségek és konzulátusok elhagyták Ostendét Rotterdam, október 10. A Rotterdamische Courant jelentése sze­rint az idegen követségek és konzulátusok a németek előrenyomulása következtében el­hagyták Ostendét. A németek megszállották Achelt Amsterdam, október 10.­­Hiteles jelentés érkezett ide arról, hogy a né­met seregek megszállották Achel belga várost. főleghiusult a német balszárny átkarolása A német hadak előnyomulása déli Francia­országban Frankfurt, október 10. A Frankfurter Zeitung jelenti: A svájci határhoz közel francia részről hivatalosan is bevallják, hogy a német csapa­tok előnyomulása Franciaország déli részében nagyon komoly aggodalmat keltett, mert be­látják, hogy ezzel lehetetlenné van téve a né­met balszárny átkarolása. Frankfurt, október 10. Milánóból jelentik, hogy Cidati vezérkari szá­zados egyik cikkében azt írja, hogy a franciáknak a német jobbszárny bekerítésére irányuló kísérlete végleg meghiúsult, mert a németek Lillénél újabb erősítéseket kaptak. Utcai harcok Arrasban Berlin, október 10. Kopenhágán át jelentik Londonból. A „Daily News" levelezője északi Franciaország­ból azt táviratozza, hogy Arras városa a fran­ciák balszárnyán vívott hatalmas ütközetek­ben sok kárt szenvedett. A város környékén nap-nap után heves harcok voltak. A negye­dik napon a németek benyomultak Arrasba, de hatodikán a franciák, miután jelentékeny erősítést kaptak, behatoltak a városba és az utcákon vad tusában ember-ember ellen harcolt. A német császár a katonákhoz Berlin, október 10. A. Berliner rAbendpost Lipcséből a követ­kező cenzúrázott táviratot hozta: dr. Kayser weimari polgármester, aki mint főhadnagy szolgál a táborban, a weimari Landeszeitung­hoz tábori levelet intézett, melyben írja: „Tegnap nálunk volt a császár. Amit mondott, az olyan örömmel hatott át bennün­ket, hogy szívesen Weimarba is eljuttatok va­lamit belőle. — Fiuk, — mondta bucsúzásul a császár — mielőtt a lomb e fákról lehull, mindnyájan­­ismét édes hazánkban leszünk. Mi e szavakat szimptomának tekintettük, mint amelyek mutatják, mily sziklaszilárdan bízik a császár a német fegyverek győzelmé­ben. Ma délután itt volt a birodalmi kancel­lár is, hogy fiát meglátogassa, aki a boroszlói testőrvértesezrednél szolgál". Elfogták a laekeni polgármestert Ostende, október 10. (Rómán át.) Laeken polgármesterét elfogták, mivel a német katonai parancsnok kérelmeit vissza­utasította. Az elfogatás miatt Brüsszel vezető polgárai összegyűltek és elhatározták, hogy ezentúl minden adminisztratív ügyet előzőleg a városi tanács fog javasolni és elintézni, hogy ne egyesek legyenek felelősek. Német kormányzat Luxemburgban Berlin, október 10. A háború kitörése óta nem tudunk egyebet a luxemburgi nagyherceg sorsáról, mint hogy a né­metek mindjárt a háború megkezdéseikor megszál­lották a nagyhercegséget, hogy átvonulásukat és a­­ kis országon át való szabad közlekedést biztosít­hassák. A „Figaro" október 4-iki számából, mely eljutott hozzánk, azt látjuk, hogy Luxemburg sor­sáról egész a legutóbbi napo­kig maguk a franciák sem tudtak semmit és hogy Luxemburg népe ép­pen ugy a franciákkal rokonszenvezett, akár a belgák. A németek azonban nagyon energikusan in­tézkedtek és a luxemburgiakat teljesen ártalmatla­nokká tették. Nagyon megkönnyítette ezt a felada­tot az a körülmény, hogy a nagyhercegség egész hadserege egy ezredesből, tíz lisztből és kétszázöt­ven emberből állott. E hadsereg legfőbb parancs­noka, Van Dyck ezredes, valamint a tisztikar, el­lenállásra szólította fel a katonaságot. A németek azonban ártalmatlanokká tették őket, a hadsereget pedig, amely a tisztek felszólításának úgy sem en­gedelmeskedett, egyszerűen lefegyverezték. Nehogy valami zavar támadjon, az egész hadsereget hadi­fogolyként Németországba vitték. A kis országocska uralkodója, a nagyher­cegné egy igen bájos, de nagyon gyenge, 19 éves leánykája, természetesen nem maradhatott meg a hadi fejlemények eshetőségeinek mégis kitett or­­szágban; nehogy valami bántódása legyen a saját hazájában, a német császárnak egy Nürnberg felében levő kastélyát ajánlották fel neki. A nagy­­hercegné már a háború kitörése óta egész udvari­val ott tartózkodik. Hogy mennyire célszerű volt ez az intézkedés, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a luxem­burgi nagyhercegség területén valóban nagyon he­ves harcok folytak, Longwy-erőd ostromát a né­­metek luxembergi területen kezdték meg és hogy tüzérségük munkáját semmi se akadályozza, Dif­ferdange, Rohange, Rumelange és Dudelange fal­vak lakosságát eltávolították és azután az említett falvak területét a föld színével egyenlővé tették. Ma Luxemburgban német katonaság van. Azok, akik nem bírták a franciák iránt való szim­pátiájukat türtőztetni, természetesen kénytelenek voltak az országból kivándorolni Francia hivatalos jelentés Milano, október 10. A Corriere della Sera jelenti: Október 8-ikám a következő francia jelentést adták ki: Balszárnyunkon az ütközet nagy szívóssággal folyik tovább. A két ellenséges rajvonal egész Lens-La Bassée-ig terjed, melynek folytatását lovassá­­­gunk, mely egészen Armentières-ig ér, képez. Ai Somme vidékén nem történt semmi említésre méltó. A Woevreben az ellenség újabb erőmegfeszítéssel iparkodott előrenyomulásunkat megakadályozni, rohamait azonban visszautasítottuk. Éjjel jelentik Párisból. A két szárny kivételével, ahol az ellenség tá­madásai vissza lettek verve, sehol sem fordult elő fontosabb esemény. A középen több helyütt előre­nyomultunk. Jobb oldalunkon nincsen fontosabb­ esemény. „A félelmetes footbal!" A csüggedt franciák , Páris, október 8 Angol tudósító jele­nti lapjának a következőket: : * A két fepifél-' millió' k­atona között már tiétek óta tartó ütközetek sorozata, a napról-napra hiába várt döntő ütközetnek kitolása végtelen levertsé­get és kiábrándulást eredményezett a franciáknál Az eseményeknek egyenletes ismétlődése, az izgal­mak halmozódása bizonyos tompa fáradságot ho­zott magával s ma a nagy mészárlás alig tűnik fel másnak, mint — angolos sportszerűséggel kife­­­jezve — egy félelmetes nagy football-játszm­ának. Csak a kevésbé jártas s ennek a játéknak törvé­nyeit nem ismerő néző tud elfáradni a játék egy 3 fázisain s lesz türelmetlen az eredmény kér­­sése miatt, mialatt ez tényleg a legtragikusabban kristályosodik ki. Mindnyájunknak kötelessége ezen példátlan hadjárat minden egyes mozzanatát kitartással és türelemmel követni. Természetes, hogy ilyen nagyarányú ütközetek mindennapi je­lentése egyhangúnak tűnhetik fel: nem szabad el­felednünk a szeptember 20-iki napot, amidőn eleinte titokzatosan, később nyíltan jelentettük, hogy a németek jobb szárnya körül van fogva. A nagy terv azonban nem sikerült s a németeknek sikerült a hálónak irányított labdát kikerülni. Az­óta mindkét ellenfél tovább küzd szívósan, vére­sen folytatja a játszmát s amidőn már biztosra vette egyikük vagy másikuk, hogy sikerült „goalt" lőnie ujabb csapatokkal kellett megküzdenie. Az eredménynek ingadozása mindig ujabb véráldozatokba kerül. Ha visszaemlékezünk a pic­cardia falvaira, melyek ismételten, nyolcszor-tíz­szer lettek elfoglalva s újra visszavéve, megértjük az egyhangúnak látszó jelentésnek „a helyzet vál­tozatlan" drámai jelentőségét. Természetes, hogy a helyzet változatlan maradt végeredményében, de az egyes eltérések sokaknak életébe került-Ki lesz a győző? Ki fogja azt meghatározni? A számbeli túlsúly vagy a végkimerülés? Nehéz erre a válasz annál is inkább, hisz a hivatalos je­lentések gyakran bizonyítják az ellenkezőjét. Való azonban annyi, hogy a jelentések spártai rövidsége mindinkább feltűnik nekünk és az ügyes olvasó nagy eseményeket lát a so­rok közt megírva. A csapatok egyes epizódjairól a nagy­ távolságok miatt alig értesülünk pontosan. !

Next