Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-11 / 252. szám
Budapest," vasárnap PESTI NAPLÓ / ldrCoSIDBerli". 1252. szám.Ő knegtudták, hogy a külső erődök legértékesebbjei nem tudnak ellentállni a német és osztrák-magyar ágyuk pusztításainak. Most már meglátszott az embereken, hogy félnek. Súlyos és fojtogató volt az atmoszféra s minden ember olyan, mint a hajszolt vad. Valósággal megostromolták a menekülteket s a félelem percről-percre nőtt. Mi fog történni? Várjon bombázzák-e majd Antwerpent? Vad száguldással katonai autók rohantak végig a város utcáin. A félelmet fokozta még egy „Taube" látogatása és a céltalan repülőgépvadászat, amelynél a városra visszahulló srapnellek csak a kíváncsi bámészkodókban tettek kárt. És másnap reggelre kitört a pánik. Láttam ijedtségtől sárgaarcú embereket, akik fölmondták az állásaikat és sietve készültek az elutazásra. Úgy látszott, hogy de Guise tábornok proklamációja, amely azt mondta, hogy Antwerpen ostroma aktív periódusba jutott s a bátor lakosságot nyugalomra intette, épp ellenkező hatást ért el. Mindenfelé menekültek. A Rotterdamba vivő telegraaf-bárkák kikötőhelyén valóságos harcot vívtak egy-egy helyért. Sokan mesébe illő öszszegeket fizettek egy-egy csónakért, mely Vlissingenbe vigye őket. S mindezek betetőzéséül megtudták azt is, hogy a kormány úrral készen áll és Osztendőbe menekül. A pánik valósággal deliriummá lett. A németek már Duffelben vannak! Már Trnthben vannak . . . Liert megszállták. A boltokat és a házakat bezárták. A hadjóságokat és a konzulátusokat megostromolták útlevelekért . Gróf Andrássy Gyula Antwerpen elestéről Gróf Andrássy Gyula ma rendkívül érdekes cikkben méltatta Antwerpen elestének jelentőségét s közeli hatását a világháború fejleményeire. A cikkből a következőket közöljük: — A most letelt hét legnagyobb hadi eseménye Antwerpen eleste. Fényes eredménye a német hadviselésnek, ahogy mig előrenyomult Franciaországban s egy óriási csatában köti le az egész francia haderőt, a fölösleggel Belgiumot tudja letörölni a térképről, Anglia erőfeszítései dacára. Mert Anglia minden erejét megfeszítette e végzet ellen s méltán, mivel Antwerpen ellenséges kézben a legveszélyesebb kikötő Anglia érdekei számára s mindent meg kellett tennie, hogy német kézbe ne jusson. Antwerpen elestének legnagyobb közvetlen hasznát abban látom, hogy nagy német erők szabadulnak fel vele, melyeket a német hadvezetéség franciák, angolok, oroszok ellen küldhet. Klaszszikusan látható ebből az óriási előny, melylyel mi rendelkezünk az entente felett s mely a győzelmet a mi számunkra feltétlenül biztosítja, ha nagy hibákat nem követünk el. óriási előny, ha egy ilyen sikert rögtön ott lehet kihasználni, hol a legnagyobb szükség van rá. A legkisebb siker nyugaton, északon, sőt délen is abba a helyzetbehozza úgy a német hadvezetőséget, mint a miénket, hogy erejét odadobja, hol új vagy több erő kívánatos , vagy kiaknázza a győzelmet ott, ahol kivívták, vagy átvigye a feleslegessé vált erőt egy másik frontra. Holott az oroszok győzelme vagysikere csak akkor volna üdvösen érezhető Franciaországban, ha teljesen döntő volna s a német birodalomnak, vagy a mi monarkiánknak szivét és vérét veszélyeztetné. Mi együtt állunk s együtt dolgozhatunk, mig a franciát s az oroszt egymástól az egész német birodalom szélessége választja el, — akcióik egymástól elszigeteltek s nincs módjukban erejüket odaküldeni, hová a katonai érdekek svánják. Az idegen követségek és konzulátusok elhagyták Ostendét Rotterdam, október 10. A Rotterdamische Courant jelentése szerint az idegen követségek és konzulátusok a németek előrenyomulása következtében elhagyták Ostendét. A németek megszállották Achelt Amsterdam, október 10.Hiteles jelentés érkezett ide arról, hogy a német seregek megszállották Achel belga várost. főleghiusult a német balszárny átkarolása A német hadak előnyomulása déli Franciaországban Frankfurt, október 10. A Frankfurter Zeitung jelenti: A svájci határhoz közel francia részről hivatalosan is bevallják, hogy a német csapatok előnyomulása Franciaország déli részében nagyon komoly aggodalmat keltett, mert belátják, hogy ezzel lehetetlenné van téve a német balszárny átkarolása. Frankfurt, október 10. Milánóból jelentik, hogy Cidati vezérkari százados egyik cikkében azt írja, hogy a franciáknak a német jobbszárny bekerítésére irányuló kísérlete végleg meghiúsult, mert a németek Lillénél újabb erősítéseket kaptak. Utcai harcok Arrasban Berlin, október 10. Kopenhágán át jelentik Londonból. A „Daily News" levelezője északi Franciaországból azt táviratozza, hogy Arras városa a franciák balszárnyán vívott hatalmas ütközetekben sok kárt szenvedett. A város környékén nap-nap után heves harcok voltak. A negyedik napon a németek benyomultak Arrasba, de hatodikán a franciák, miután jelentékeny erősítést kaptak, behatoltak a városba és az utcákon vad tusában ember-ember ellen harcolt. A német császár a katonákhoz Berlin, október 10. A. Berliner rAbendpost Lipcséből a következő cenzúrázott táviratot hozta: dr. Kayser weimari polgármester, aki mint főhadnagy szolgál a táborban, a weimari Landeszeitunghoz tábori levelet intézett, melyben írja: „Tegnap nálunk volt a császár. Amit mondott, az olyan örömmel hatott át bennünket, hogy szívesen Weimarba is eljuttatok valamit belőle. — Fiuk, — mondta bucsúzásul a császár — mielőtt a lomb e fákról lehull, mindnyájanismét édes hazánkban leszünk. Mi e szavakat szimptomának tekintettük, mint amelyek mutatják, mily sziklaszilárdan bízik a császár a német fegyverek győzelmében. Ma délután itt volt a birodalmi kancellár is, hogy fiát meglátogassa, aki a boroszlói testőrvértesezrednél szolgál". Elfogták a laekeni polgármestert Ostende, október 10. (Rómán át.) Laeken polgármesterét elfogták, mivel a német katonai parancsnok kérelmeit visszautasította. Az elfogatás miatt Brüsszel vezető polgárai összegyűltek és elhatározták, hogy ezentúl minden adminisztratív ügyet előzőleg a városi tanács fog javasolni és elintézni, hogy ne egyesek legyenek felelősek. Német kormányzat Luxemburgban Berlin, október 10. A háború kitörése óta nem tudunk egyebet a luxemburgi nagyherceg sorsáról, mint hogy a németek mindjárt a háború megkezdéseikor megszállották a nagyhercegséget, hogy átvonulásukat és a kis országon át való szabad közlekedést biztosíthassák. A „Figaro" október 4-iki számából, mely eljutott hozzánk, azt látjuk, hogy Luxemburg sorsáról egész a legutóbbi napokig maguk a franciák sem tudtak semmit és hogy Luxemburg népe éppen ugy a franciákkal rokonszenvezett, akár a belgák. A németek azonban nagyon energikusan intézkedtek és a luxemburgiakat teljesen ártalmatlanokká tették. Nagyon megkönnyítette ezt a feladatot az a körülmény, hogy a nagyhercegség egész hadserege egy ezredesből, tíz lisztből és kétszázötven emberből állott. E hadsereg legfőbb parancsnoka, Van Dyck ezredes, valamint a tisztikar, ellenállásra szólította fel a katonaságot. A németek azonban ártalmatlanokká tették őket, a hadsereget pedig, amely a tisztek felszólításának úgy sem engedelmeskedett, egyszerűen lefegyverezték. Nehogy valami zavar támadjon, az egész hadsereget hadifogolyként Németországba vitték. A kis országocska uralkodója, a nagyhercegné egy igen bájos, de nagyon gyenge, 19 éves leánykája, természetesen nem maradhatott meg a hadi fejlemények eshetőségeinek mégis kitett országban; nehogy valami bántódása legyen a saját hazájában, a német császárnak egy Nürnberg felében levő kastélyát ajánlották fel neki. A nagyhercegné már a háború kitörése óta egész udvarival ott tartózkodik. Hogy mennyire célszerű volt ez az intézkedés, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a luxemburgi nagyhercegség területén valóban nagyon heves harcok folytak, Longwy-erőd ostromát a németek luxembergi területen kezdték meg és hogy tüzérségük munkáját semmi se akadályozza, Differdange, Rohange, Rumelange és Dudelange falvak lakosságát eltávolították és azután az említett falvak területét a föld színével egyenlővé tették. Ma Luxemburgban német katonaság van. Azok, akik nem bírták a franciák iránt való szimpátiájukat türtőztetni, természetesen kénytelenek voltak az országból kivándorolni Francia hivatalos jelentés Milano, október 10. A Corriere della Sera jelenti: Október 8-ikám a következő francia jelentést adták ki: Balszárnyunkon az ütközet nagy szívóssággal folyik tovább. A két ellenséges rajvonal egész Lens-La Bassée-ig terjed, melynek folytatását lovasságunk, mely egészen Armentières-ig ér, képez. Ai Somme vidékén nem történt semmi említésre méltó. A Woevreben az ellenség újabb erőmegfeszítéssel iparkodott előrenyomulásunkat megakadályozni, rohamait azonban visszautasítottuk. Éjjel jelentik Párisból. A két szárny kivételével, ahol az ellenség támadásai vissza lettek verve, sehol sem fordult elő fontosabb esemény. A középen több helyütt előrenyomultunk. Jobb oldalunkon nincsen fontosabb esemény. „A félelmetes footbal!" A csüggedt franciák , Páris, október 8 Angol tudósító jelenti lapjának a következőket: : * A két fepifél-' millió' katona között már tiétek óta tartó ütközetek sorozata, a napról-napra hiába várt döntő ütközetnek kitolása végtelen levertséget és kiábrándulást eredményezett a franciáknál Az eseményeknek egyenletes ismétlődése, az izgalmak halmozódása bizonyos tompa fáradságot hozott magával s ma a nagy mészárlás alig tűnik fel másnak, mint — angolos sportszerűséggel kifejezve — egy félelmetes nagy football-játszmának. Csak a kevésbé jártas s ennek a játéknak törvényeit nem ismerő néző tud elfáradni a játék egy 3 fázisain s lesz türelmetlen az eredmény kérsése miatt, mialatt ez tényleg a legtragikusabban kristályosodik ki. Mindnyájunknak kötelessége ezen példátlan hadjárat minden egyes mozzanatát kitartással és türelemmel követni. Természetes, hogy ilyen nagyarányú ütközetek mindennapi jelentése egyhangúnak tűnhetik fel: nem szabad elfelednünk a szeptember 20-iki napot, amidőn eleinte titokzatosan, később nyíltan jelentettük, hogy a németek jobb szárnya körül van fogva. A nagy terv azonban nem sikerült s a németeknek sikerült a hálónak irányított labdát kikerülni. Azóta mindkét ellenfél tovább küzd szívósan, véresen folytatja a játszmát s amidőn már biztosra vette egyikük vagy másikuk, hogy sikerült „goalt" lőnie ujabb csapatokkal kellett megküzdenie. Az eredménynek ingadozása mindig ujabb véráldozatokba kerül. Ha visszaemlékezünk a piccardia falvaira, melyek ismételten, nyolcszor-tízszer lettek elfoglalva s újra visszavéve, megértjük az egyhangúnak látszó jelentésnek „a helyzet változatlan" drámai jelentőségét. Természetes, hogy a helyzet változatlan maradt végeredményében, de az egyes eltérések sokaknak életébe került-Ki lesz a győző? Ki fogja azt meghatározni? A számbeli túlsúly vagy a végkimerülés? Nehéz erre a válasz annál is inkább, hisz a hivatalos jelentések gyakran bizonyítják az ellenkezőjét. Való azonban annyi, hogy a jelentések spártai rövidsége mindinkább feltűnik nekünk és az ügyes olvasó nagy eseményeket lát a sorok közt megírva. A csapatok egyes epizódjairól a nagy távolságok miatt alig értesülünk pontosan. !