Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-17 / 258. szám

­ Budapest, szombat PESTI NAPLÓ »14. okrtTber 27.­­1258. szám.­ — Az új választók. Szombathelyről jelentik: Vas vármegye központi választmányának jelen­tése szerint a vármegye választóinak száma az uj névjegyzék szerint 47.487 lesz, ami a mult évi 35.586 választóval szemben 11.899 szaporulatot jelent. — Amerikai vöröskereszt­es-misszió Budapes­ten. Az amerikai Vörös Kereszt­ Egyesület a had­viselő európai országokba missziókat küldött. A Magyarországba küldött misszió pénteken este ki­lenc órakor érkezett meg a bécsi gyorsvonattal Bu­dapestre. Fogadására a nyugati pályaudvaron meg­jelentek: báró Perényi Zsigmond belügyi állam­titkár és Szilányi vezértörzsorvos a magyar kor­mány képviseletében, Bárczy István polgármester, Josipovich Géza és Darányi Ignác, a magyar Vörös­kereszt­ Egyesület alelnökei, báró Feilitzsch Bertold főmegbizott-főgondnok, Kirchner altábornagy, Ib­rányi Alice főnökasszony, gróf Károlyi Gyuláné és még mások. Dr. Charles Mac­Donald főorvos veze­tésével két orvos és tizenkét ápolónő érkezett, aki­ket a magyar kormány nevében báró Perényi Zsig­mond államtitkár meleg szavakkal üdvözölt, majd Josipovich Géza mondott néhány üdvözlő szót. Az amerikaiak nevében dr. Mac­Donald mondott kö­szönetet. Az amerikaiak egy hónappal ezelőtt indul­tak el Newyorkból egy kizáróan az ő rendelkezé­sükre bocsátott gőzösön. Először Doverben kötöttek ki, ahol az Angliába küldött misszió szállott partra, majd Bordeauxba mentek s Rotterdamon, Berlinen és Bécsen át érkeztek Budapestre. Az ápolónők mind hivatásos ápolónők, akik a Cincinnati Gene­ral Hospice-ban hároméves tanfolyamot végeztek. Az amerikai vöröskereszt valamennyi hadviselő európai államba, Montenegró kivételével, expedíció­kat küldött. A misszió fölszerelése kitűnő, az ex­pedíciók podgyásza tízezer tonnánál nehezebb. •Rendkívül sok kötőszert, gyógyszert és műtétekhez szükséges eszközöket hoztak magukkal.­­ Hadseregünk aranykönyvéből. Nagy számban kitüntetett katonáink közül az alábbiak­ban felsoroljuk azoknak nevét, akik különösen ki­tüntették magukat: Friedrich Ferenc törzsőrmester, a 32. gyalog­ezred gépfegyver-osztályánál szolgál. Amidőn saját bal­szárnya erősen veszélyeztetett helyzetben volt, jóllehet, már több sebet kapott, dacára az ellenség erős tüzelésének, miközben fegyverét folytonosan használta, előrenyomult. Több sebből vérezve, a harc végéig részt vett a küzdelemben és többször talált alkalmat arra, hogy önálló intézkedéseivel az ellenségnek jelentékeny veszteségeket okozzon. Fel­lépése a saját balszárnyunk épségben tartására döntő befolyással volt. Tihanyi Gábor a 8. huszárezred szakaszveze­tője azt a parancsot kapta, hogy kémlelje ki, váljon Szibar helységben vannak-e ellenséges haderők. Egy ellenéges lovasőrjáratot visszaszorított és az ellenséges őrjáratot maga előtt űzve, vakmerően keresztül lovagolt az ellenség által nagyszámban megszállva tartott Szibár helységen, a legnagyobb fegyvertüzelés közepette, megállapította az ellensé­ges szárnyak hadállását s fontos jelentést tett erről. Endrész Mihály a 4. huszárezred közlegénye leesett lováról, de talpra állva védekezett egy cso­port ellenség lovastámadása ellen. Hogy mily túl­erővel kellett megküzdenie, bizonyítja az, hogy tíz vágást kapott a fejére. Csak midőn már a jobb kar­jára is súlyos sebet kapott, úgy, hogy kardja ki­esett a kezéből, levetette magát a fölétt, és így me­nekült meg a lekaszabolástól. Nagy József a 4. huszárezred közlegénye egy őrjáratba volt beosztva, amelyet egy erdőben kozá­kok vettek körül. Az őrjárat parancsnoka és egy huszár még idejekorán elmenekültek, egy huszárt lelőttek az oroszok, úgy, hogy Nagy maga maradt. Több kozák megtámadta, Nagy három kozákot egymásután lelőtt, mire a többi elmenekült. Schmidt János a 24. landwehr-gyalogezred önkéntese abban a pillanatban szúrt le egy kozá­kot, amikor az­­szakaszparancsnokát le akarta ütni. Egy későbbi roham alkalmával hat kozákot ölt meg. Czepenko Károly a 36. honvéd-gyalogezred káplárja egy közlegénynyel alkonyatkor hatvan oroszt fogott el, mert sikerült az oroszokat abba a tévedésbe ejteni, mintha nagyobb erő volna mö­göttük. Karácsonyi Sándor szakaszvezető (39. gyalog­ezred), a legerősebb ellenséges tűz közepette őrjá­rata élén egyszen az ellenséges állásokig nyomult elő és fontos jelentéseket hozott az ellenség helyze­téről, ami lehetővé tette, hogy oldalba támadják az ellenséget és nagy veszteségeket okozzanak nekik. — Adomány. Schweiger Benedek Óbecséről tiz koronát küldött hozzánk a Vöröskereszt javára. A nemescéli adományt rendeltetése helyére juttatjuk. — A Vörös Kereszt a hadifoglyoknak. A Ma­gyar Vörös Kereszt-Egylet központi választmánya gróf Khuen­fléderváry Károlyné elnöklete alatt ma ülést tartott, amelyen a hadifoglyok segíté­sére 10.000 koronát szavazott meg rendes bevéte­lei terhére. A Magyar Vörös Kereszt­ Egylet a há­ború megkezdése óta mindent elkövet, a hadi­foglyok sorsának enyhítésére és a Vörös Kereszt kebelében alakult hadifogoly segítő- és gondozó­bizottság nagy tevékenységet fejt ki, hogy a hadi­foglyok humánus bánásmódban részesüljenek és hozzátartozóikkal érintkezésbe léphessenek. — Sebesült katonák pótléka. A sebesült ka­tonák közül azokat, akik már gyógyulóban van­nak, mint lábbadozókat szabadságolják és részint Budapestre, részint nagyobb vidéki városokba kül­dik. Ezek a lábbadozó katonák, különösen azok, akiknek hozzátartozóik nincsenek, gyakran élelem h­­jján voltak és hol a hadsegélyző hivatalhoz, hol az Auguszta-alaphoz és a városi népsegítő­ irodá­hoz fordultak segélyét. Ennek véget vet most a hadügyminiszternek a polgármesterhez intézett le­irata, amely tudatja, hogy a szabadságolt közös­hadseregbeli katonák rendes napi illetményükön felül napi egy korong hetven fillér pótlékot kap­nak a katonai kincstártól. A pótlékot Budapesten az illető sebesült lakóhelye szerint a következő he­lyeken osztják ki: I. kerület: 3. számú boszniai és hercegovinai pótzászlóalj, Ferdinánd-laktanya. II. kerület: 1. számú boszniai és hercegovinai pótzászlóalj, III. kerület, Lajos-utca 2. III. kerület: IV. számú utász­zászlóalj pótszázada, II., Fő­ tér, tengerészeti lak­tanya, IV. és V. kerület: 4. számú sapeur zászló­alj pótszázada, Markó-utca 20. VI. kerület: 10. számú cs. és kir. tábori tüzérezred pótszázada, Vilmos főherceg laktanya, Hungária­ körút 100. VIII. kerület: 68. számú cs. és kir. gyalogezred pótzászlóalj, Károly-kaszárnya. VIII. kerület: 32. számú cs. és kir. gyalogezred pótzászlóalja, Mária Terézia-laktanya. IX. kerület: 4. számú cs. és kir. tábori mozsákrezred pótütege, Andrássy-laktanya, Hungária­ körút 256. — A honvédség kötelékébe tartozó lábbadozó sebesültként szabadságolt kato­nák, akik a pótlékra igényt tarthatnak, a honvé­delmi minisztérium és a főh­adbiztosság rendelete értelmében az 1. számú honvédgyalogezred gazda­sági hivatalához (Ferenc József gyalogsági lakta­nya, Üllői­ út) forduljanak. Ugyanott fizetik ki a népfölkelők illetményeit is. Azok a katonák, akik nem a harctérről szabadságoltattak betegség és se­besülés miatt, a katonai kincstártól segélyben nem részesülnek. A Török miniszter balesete. Konstantiná­polyból jelentik: Mahmud pasa tábornok, köz­munkaügyi minisztert tegnap este automobilbal­eset érte. Könnyű sérülést szenvedett. A miniszter előreláthatóan néhány nap múlva felgyógyul. — Kitüntetés a Vörös Kereszt jelvényével. A király Brachfeld Gézának, báró Gerliczy Bódog­nak, gróf Hadik-Barkóczy Endrének, dr. gróf Haller Józsefnek, Kármán Norbertnek, kutasi Bründl Jánosnak, Maróti Gézának, Sternberg Al­bertnek és Sternberg Albertnének a Vörös Kereszt körül szerzett édemeikért a 2. osztályú tisztelet­jelvényét adományozta. — Csomagszállítás a táborba. Sokan fejezik ki mostanában abbeli óhajukat, hogy szeretnének a táborban levő szeretteiknek meleg ruhát vagy egyéb hasznos cikkeket saját kezükbe eljuttatni. Varga Béla érköbölkúti református lelkész fordult most hozzánk ebben az ügyben tolmácsolva híveinek óhajtását is. Csomagokat a tábori posta nem vesz föl, a Hadsegélyző Hivatal pedig egyeseknek nem juttat el csomagot. Ta­tán lehetne valami módot találni arra, hogy az általá­nos óhajtás teljesítehető legyen. — Attak az Omniában. Rég volt oly őszinte nagy sikere kinema-sketchnek, mint az Omnia tegnapi főpróbáján, Adorján László „Attak" című aktuális sketchének, melynek ma van a bemutatója az Omniá­ban. A sketch érdekfeszítő aktuális témája egészen új irányt szab a sketchnek és elmondhatjuk, hogy az „Attak" amellett, hogy a szinműirodalom­ban előkelő helyet fog elfoglalni, még értékesebbé lett a film­betétek által, melyekben izgalmas huszár-bravurokat látunk a kozákok elleni harcokban. — Gyászrovat. Dr. Sipőcz László, udvari ta­nácsos, a székesfővárosi árvaszék nyugalmazott el­nöke, hetvenhárom éves korában Budapesten el­hunyt. 1886-ban választották meg árvaszéki el­nökké s ő dolgozta ki a fővárosi árvaszéki szerve­zet eljárási szabályait, ügyrendjét s a gyámpénztári szabályrendeletet. 1882-ben jelent meg a gyámsági törvény magyarázatát tárgyaló terjedelmes mun­kája. Részt vett a polgári törvénykönyv és a házas­sági törvény előkészítő munkáiban is. Sipőcz a fő­városnál töltött hosszú szolgálata alatt a főváros árvaszékét igen magas nívóra emelte, ő maga pedig nagy képzettsége folytán mindenütt általános tisz­teletnek örvendett. A legutolsó tisztújításkor a fő­városi nyugdíjszabályzat értelmében vo­nult. A főváros tanácsa díszsírhelyet adományozott az elhunytnak. A székesfőváros árvaszéke pénteken teljes tanácsülést tartott, amelyen dr. Mellg Béla árvaszéki elnök meleg szavakkal parentálta el dr. Sipőcz Lászlót. A temetés vasárnap délután három órakor lesz a kerepesi­ úti temető halottas házából Lukachich Béla pénzügyminiszteri osztálytaná­csos, a lottólövedék igazgatója, hosszú betegség után október 16-ikán ötvenéves korában Budapesten meghalt. Az elhunytat felesége, dr. Matlekodies Sándor leánya, valamint két fia gyászolja. A teme­tés vasárnap déli fél tizenikét órakor lesz a kere­pesi­ úti temető halottasházából. Deutsch Adolf nagykereskedő, a Ferenc József-­ rend lovagja, kereskedelmi- és váltóbírósági ülnök. Alsófehérvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, a gyulafehérvári izraelita hitközség alelnöke Budapesten elhunyt ötvennégy éves korában. Tevé­keny részt vett Gyulafehérvár jótékonysági moz­galmaiban s halála városszerte nagy részvétet kel­­­tett. Holttestét Gyulafehérvárra szállították. Id. Haltenberger Béla gyártulajdonos Kassán elhunyt negyvennyolc éves korában. özvegy Fischer Lászlóné, született Wieland Jozefin, Budapesten elhunyt hatvanhárom éves korában. Geszner Gyula gyógyszerész Tápiószelén meg­­­halt hatvanhat éves korában. tarka krónika, de fia — Már itt is va­nna.ft ! — Tsz. orosz fogorvosok Levél érkezett a harctérről a fiatal férjtől. Az asszony izgalmában nem tudja kibetűzni. Felol­­vassa neki a bátyja: ... A legszebb napok minden nagy ese­­ménye mellett az én gondolataim egyre a vas­tag Bertánál időznek. Könyek gyűlnek a sze­membe a meghatottságtól, ha képzeletemben megjelenik alakja s kinyújtom a kezemet, mintha meg akarnám simogatni. A vastag Berta . . . Tegnapelőtt láttam legelőször egy szép erdő szélén. Akkor pihent az árnyékban s a katonák nem zavarták nyugalmát. Én is csak lopva, meghatva mertem hozzá közeledni és végtelenül boldog voltam, hogy hozzáérhettem. Ha annyi ember nem látja, megcsókolom, nem csak magam, hanem a Te nevedben is . . . A fiatal asszony szorongva hallgatta az első sorokat, küzködött egy darabig a könyeivel,­ azután zokogva borult a bátyja vállára. — Megcsalt, a nyomorult! ... És még hozzá milyen szemérmetlenül megirja . . . Egy ilyen vas­­tag nővel . . . A fiatalember azután tovább olvassa: . . . Másnap azután láttam a vastag Ber­i­tát, amikor dolgozott. Okádta a tüzet s mint a' pelyhet köpte tizenöt kilométernyi messzeségbe' az ezer métermázsás ólmot. , — Istenem, — sikoltott fel az asszony, -v micsoda nő ez! Csak a levél végén tudta meg, hogy az ura 42 centiméteres mozsarakért lelkesedik, amelyeket a német kedélyesség vastag Bertának nevezett éVI . A máramarosi menekültek már hazatértek,­­ de azért az ő különleges látogatásukkal még min­dig foglalkozik Budapest. Ez az eset is róluk szól. Két máramarosi úriasszony, amikor Pestre ért, a pályaudvarról telefonon szólította fel egy ismerősét. Beleszólt a telefonba az egyik asszony. — Kérem az 1­—63-at. . . — El van foglalva — felelte a központ. — Jesszusom, — kiáltott fel a menekült, • csak nincsenek ott az oroszok! * Minden pang, minden rosszul megy, a fogát is kevesebb ember reparáltatja mostanában. Er­ről beszélgetnek a kávéházban, a fogorvosok asz-:­ tálánál. Valaki megsokalja a panaszokat és köz­beszól: — Elvégre, nem mehet mindig egyformán. Most az orosz kollégákon van a sor. Nekik nagy­szerűen megy! y­' — Ugyan miért? — Hát nem hallottátok, hogy nyolcezer orosz hagyta ott a fogát az uzsoki szorosban?

Next