Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-04 / 245. szám

Budapest, 1914.­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: feétd évre _ _ 32 kor. — fil. Fél évre _ _ _ 16 „ — M Vggradém H M 8 H —• n **7 Mr*_ 3 m 80 „ Egyes sím­­en: Budapesten, lidércen és pályaudvarokon 12 fillér 65-ik évfolyam. 245. szám Vasárnap, október 4. ESTI NAPLÓ APRÓ HIRDETÉSEK ÁRAI Egyes szó 6 filér, hatagabb betűvel 12 fillér Qm­^k­l milliméter qrbM^ ml, dijreabá* sxerlot Megjelenik létfö­gvételével naponkint Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. ker., Vilmos császár útja 55. Harc Máramarosban Hivatalos jelentés Illetékes helyen ma este a következő közle­ményt adták: "Az egyedüli orosz hadoszlop, amelyik még az ország területén van, a Kőrösme­zőnél betört orosz csapat, amelyik még a mai napon is csak kisebb határvédelmi osztaggal találta szemközt magát. Miután ezen legexcentrikusabb vonalra­­az út­ban levő megerősítések csak most érkez­nek meg, a mi védelmi csapatainknak en­nélfogva Hoszumezőig kellett visszavonul­niok, ahol a részben már megérkezett, részben közeledő segédcsapatokkal együtt előreláthatólag véget vetnek ezen epizód­nak is. Csapatainknak Hosszúmezőre ixiló visszavonulása folytán Máramarosszigetet ideiglenesen ki kellett üríteni és a vár­megye közigazgatása Huszton folytatja rendes működését mindaddig, amíg az oro­szok visszaverése után ismét Máramaros­szigetre mehet vissza. A többi kárpáti szo­rosokban csapataink mindenhol győzel­mesen vonulnak előre. A német seregek győzelmes előrenyomulása Visszaverték a franciák áttörési kísérleteit — Antwerpen erődjei német kézen Berlin, október 3. A nagyvezérkar közli: A nagy főhadiszállás jelenti október 2-án este 10 órakor.­­ Hadseregünk nyugati szárnya a fran­ciák ismételt áttörési kísérleteit elhárította. Royetől délre a franciák állásaikból ki vannak űzve. A harcvonal közepén a helyzet válto­zatlan maradt. Az Argonnesekben előrehaladó csapa­taink jelentékenyen elöl felé való előnyo­mulásukban lényeges előnyöket vívtak ki.­­A Maastól keletre a franciák Toulból erélyes éjszakai támadásokat intéztek elle­nünk, amelyeket, súlyos veszteségeket okozva nekik, visszavertünk. "Antwerpen előtt Wavre, St. Cathe­rine-erődöt Dorpweldt-redoutot a térköz­művekkel együtt tegnap délután öt órakor rohammal bevettük. Wadhem-erőd körül van zárva. Fermonde nyugatra kitolt fon­tos erőd birtokunkban van. Rheims bombázása London, október 3. A Daily Telegraph jelenti Párisból: Rheims bombázása immár kilenc nap óta folyik. A várost majdnem összes lakosai elhagyták. Az utolsó órákat a pincékben voltak kénytelenek eltölteni. Osovietz ostroma Berlin, október 3. A „Morning Post" pétervári távirata sze­rint a németek folytatják Osovietz bombázá­sát. A harc eredménye még bizonytalan, a legrosszabb esetben azonban a vár teljesítette azt a feladatát, hogy feltartóztatta az ellen­séget míg az orosz csapatok összevonása meg­történt. Az orosz betörés írta: gróf Andrássy Gyula Széles körökben ijedtséget okozott az a tény, hogy az orosz seregek ma­gyar földet taposnak és Máramarosban még ma is határunkon belül állanak. Ez az aggodalom érthető és termé­szetes, de túlzott. A fájdalom és meg­döbbenés jogos, de az ijedtség nem. Az oroszok betörése nem jelent ujabb ka­tonai sikert s előrelátható volt. Miután Galicia nagy részét kiürítettük s ideigle­nesen az oroszok uralkodnak a Kárpá­tok északi lejtőjén, várni lehetett, hogy egyes csapatokkal a mi határainkat is átlépik. Ezzel több célt szolgálnak. Egyrészt talán meg akarnak ijeszteni, pánikot akarnak kelteni a magyar társadalom­ban, ami átragadhat a hadseregre is, amely ezer meg ezer látható és látha­tatlan szállal van a nemzet testéhez és­­lelkéhez kötve, amelynek érzelmeit osztja, amelynek önbizalma erősíti, csüggedése gyengiti. Tőlünk függ, hogy e számitás kudar­cot valljon. Ne ijedjünk meg. Legyünk bátrak és akkor a hadseregre se fog ká­ros hatással birni hangulatunk. Másik célja lehet az orosz vezetőségnek gróf Bobrinszki agitációjának gyümölcsét élvezni és magyar rutének között pro­pagandát csinálni. Ettől a veszélytől sincs mit tartani. Egyesek hű­sége meg fog talán tántorodni, a tömegekben azonban bízom. Olyan mozgalom nem fog megindulni, amely veszélyeztetné a­­ magyar állam szilárdságát és bárminő­­ befolyást gyakorolhat a háború lefolyás­­sára. Azon cél is vezetheti az oroszokat,­­ hogy nagyobb csapatrészeket kössenek­­ le a hosszú Kárpátvonal mentén s azon­­ alternativa elé állítanak, hogy vagy kénytelenek legyünk országunk egyes részeit a pusztításnak kitenni, vagy a fő­hadseregü­nket gyengítsük meg. Az a gondolat is vezetheti az orosz, hadsereget, hogy balszárnyát biztosítsa s a Kárpátok szorosait uralja. A román közvéleményre is hatást akar gyako­rolni a betöréssel, de az sem lehetetlen, hogy a magyarországi offenzívához azért nyúl, hogy a Galíciába való esetleges­­ visszavonulásnak, a mi főerőinkkel szemben erkölcsi hatását ellensúlyozza. Igen valószínűtlen azonban az, hogy a betörések célja a hadmű­ködések szín­helyét Magyarországra áttenni és a fő­hadsereggel Budapest felé nyomulni. A mi főhadseregü­nk Galicia nyugati részé­ben harcrakészen és harcképesen áll. A németek egyes hadosztályaival egye­sülve, erősebb, mint valaha volt, min­den percben újra az offenzívát ragad-­ hatja meg. E hadsereg legyőzése­­ előtt az oro­­szok nem nyomulhatnak Budapest felé,­ mert akkor meg kell osztani csapatain­­kat és annak tennék ki magukat, hogy egyenkénti megveretés után a Magyar­országba előrenyomuló hadsereget visa­szavonulási útjától elvághatjuk. r Az orosz offenzíva iránya általában Bécs s legvalószínűbben Berlin lesz, nem pedig Budapest.­­ Tehát ne aggódjunk. Vagy aránylag­ kisebb jelentőségű betöréssel állunk szemben, vagy az oroszok olyan hibát­ követnek el, amelyen csak örülnünk­ kellene, mert végleges győzelmünket­ segítheti elő. •,•••. ^•flX." / Vannak, akik rossz néven veszik,­ hogy hadvezetőségünk nem törekedett­ a határunkat hermetb­e elzárni és meg­­­védeni az orosz betörés ellen, de ez a­ ) vád igazságtalan! Ma minden máskor legjogosultabb­ egoizmust, minden partikuláris érde­ket háttérbe kell szorítani és lelkünk­ egész erejével csak a végleges győzelmet kell kívánnunk. * Nem szabad abból a szempontból bírálnunk a hadműveleteket, hogy­­mi használ speciálisan momentán nekünk, magyaroknak, mi távolítja el határunk­tól a háború veszedelmeit, hanem mérv­adó szempont egyedül csak az lehet, hogy mit kíván a stratégiai összhelyzet. Ha ma nem is lesz Magyarország a harc tere, de legyőzik főhadseregünket, biztosan tudhatjuk, hogy előbb-utóbb minket is el fognak árasztani s hogy az ellenség azt fogja velünk csinálni, amit­ akar. Ha ellenben ma nálunk is folyik: harc, de végül mi győzünk, helyre-' hozhatjuk a szenvedett károkat. Ma mindenkinek készen kell lenni­ áldozni s ma nem csinálhatunk különbséget az együtt küzdők spe­ciális érdekei között. A sors eddig a magyar földet megkímélte, de nincs jogunk azt követelni, hogy­ ez mindig így legyen. "Akkor sem­ szabadna csüggedni, ha az ellenség út­ját erre venné; ellenkezőleg csak annál­ nagyobb elszántsággal és kitartással kel­lene küzdenünk. Merem állítani, hogy senki sem érezhet intenzívebben ma­gyar hazájáért, mint én; senki sem tudja magát kizárólagosabban magyarnak, mint én, de mivel tudom, hogy Magyar­ Lapunk mai száma 28 oldal

Next