Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-31 / 272. szám

u Buuspest, somon PESTI NAPLÓ 1914. október 31. T572. st­aft záros cédulákat terjesztettek a német császár népével és a következő török betűs felírással: — A szultán ő felsége és az a háromszáz millió mohamedán, akik szétszórva élnek a föld színén, de egyek a kalifa iránti tiszteletben, meg lehetnek győződve arról, hogy Németor­szág császárja mindenha barátjuk leend. Ez a mondat a német császárnak 1908-ign Damaszkuszban mondott beszédjéből való. Világok harca Olaszország Sonnino nem fogadta el a külügyi tárcát Frankfurt, október 30.­­ !A frankfurter Zeitung jelenti Rómából. Sonnino. hír szerint, nem fogadta el a nett fölajánlott külügyi tárcát. összehívják az olasz parlamentet Róma, október 30. A Tribuna jelenti, hogy az olasz parlamentet november utolsó harmadában összehívják, de az ülésszak legfeljebb december 20-ig fog tartani A kormány csupán az állami költségve­tést fogja na­pirendre tűzni, de tel­jesen bizonyos, hogy a világ­háború következtében támadt helyzet és Olasz­ország magatartása is szóba kerül. Tudja ezt a spor­títány s ezért azon­­iparkodik, hogy a vita lehetőleg nyugodt legyen, tehát mindenekelőtt arra törek­szik, hogy a többségi pártoknak csak olyan szóno­kai vegyenek részt a vitában, akiknek mérsékelt hangja biztosíték arra, hogy bonyodalmak nem fognak bekövetkezni és valamely párt nem fog a hadviselő felek valamelyike mellett állást foglalni Az olasz hadihitel nehézségei Róma, október 30. A Giornale d Italia jelenti: Azt beszélik, hogy Rubini pénzügyminiszter és a kormány többi tagjai között nézeteltérés merült fel a katonai pénzügyi kérdés tekintetében és külö­nösen azon eljárás tekintetében, hogy miként szerezzék be a szükséges pénzügyi eszközöket, hogy a hadsereg kiadásait fedezhessék. Róma, október 80. A Stefani-ügynökség határozottan megcáfolja a kincstári miniszter és hadügyminiszter között a hadiszükségletek tárgyában állítólag támadt nézet­eltérések hínét A két miniszter közötti egyetértés sohasem volt megzavarva. Az olasz kormány szigorú semleges­sége Róma, október 30. Az Enrico Millo szabadon bocsátásával kapcsolatosan hire jár, hogy a genovai prefek­tust nyugalomba helyezik, mert állítólag nem tartotta a kormánynak a hadi­sugárukra vo­natkozó intézkedéseit annyira szem előtt, mint ahogy a kormány szerette volna. Iodalom és az osztrák-magyar monarchia nagyon rokonszenves Bulgáriában Abban bizonyosak lehe­tünk, hogy Macedóniáról Bulgária nem fog meg­feledkezni. A bolgár sereg minden eshetőségre ké­szen áll. A hármas entente nagy erőfeszítéseket tesz, román és szerb területeket ígér Bulgáriának, ha belép az új Balkán-blokkba. A bolgár kormány azonban nem engedi magát félrevezettetni. A hár­mas entente ügynökei lázasan dolgoznak. A görög csapatok Albániában Athén, október 30. Az Athéni Távirati Ügynökség jelenti: Az összes hatalmak teljesen jogosnak is­merték el azokat az okokat, amelyek a görög kormányt arra kényszerítették, hogy Észak-Epiruszt újra megszállják. Hir szerint az au­tonóm Epirusz összes kerületeinek teljes meg­szállása nemsokára befejezést nyer. A Balkán Harc a bolgár-görög határon Szófia, október 30. A bolgár távirati ügynökség jelenti: " A bolgár és görög határőrök között Gole­sovónál összeütközés volt, amely hét óra hosz­száig tarrtott. A harcot az okozta, hogy a görö­gök semleges határterületen futóárkokat akar­tak ásni. Bolgár részről egy katona megsebe­sít a görögök részéről pedig egy meghalt és Iretia megsebesült. Az entente kudarca Szófiában bolgár miniszterelnök nyilatkozata Berlin, október 3. A Tageblatt szófiai tudósítója beszélt Rado­skwotz miniszterelnökkel, aki a helyzetről igy nyi­latkozott: — Eddig tehetséges volt Bulgária semlegessé­gét szigorúan megőrizni és minden szomszéd állam­mal fen tar fiattii a barátságos viszonyát. "A német bi­-­í.i. Orosz hadifogoly~élet Dr. Sch., egy előkelő német úr beszéli el érdekesen az orosz hadi­foglyok életét az alábbiakb­an. "A német úr túl van az ötven éven , korára való tekintettel haza engedték. Ennek a szabadulásnak nagy ára volt: a hadifogság válo­gatott szenvedése. Gyanútlanul hagytam el az én kedves libaui otthonomat Windauba mentem néhány napra,­uti öltözék volt rajtam, a bőröndömben pedig egy frakk. Vasárnap reggel volt, augusztus 2-ikán, ami­kor délelőtt tíz órakor elfogtak. Elvittek a rendőr­ségre, ahol röviden közölték velem, hoggy háború van s nekem esti hét óráig el kell hagynom a vá­rost Nem mehetek azonban oda, ahova akarok, mert hadifogoly vagyok és más foglyokkal együtt Saratovba fognak szállítani. Kértem, hogy enged­jenek előbb Libauba pénzért és ruhaneműekért, amire a rendőrtiszt így felelt: — Nem, barátom, Libauba csak akkor mehet ismét, ha a poroszokat elvertük. Várjon csak, most jön a nagy pogrom! A zsidókkal és a poroszokkal hamarosan el fogunk bánni! - A pályaudvaron borzasztó tolongás. Asszo­nyok, férfiak, gyermekek futkostak ide-oda- Másod­osztályú jegygyel marhaszállító vagyonokba töm­ték az embereket. Néhány állomás után az asszo­nyokat és a gyermekeket kirakták, a férfiakat azon­ban tovább vitték. Miután folyton katonavonatok­kal találkoztunk, az ötödik napon megérkeztünk Saratovra. Sokáig bolyongtunk csomagjainkkal az utcákon, mert senki sem akart szállást adni ne­künk. Végre is egy öreg németnél kaptam lakást Azután a rendőrségen jelentkeztünk. Az írásaimat már Vindauban elvették, s egy úti igazolványt ad­tak helyettük. Most ezt is elszedték és minden irás nélkül hagytak. Tudtunkra adták, hogy a pénzünkért szaba­don élhetünk Saratovban, vagy pedig foglalkozást is kereshetünk. Az engedély nagyon szép volt, de az oroszok becsukatták előttünk az ajtójukat a németek pedig nyíltan megmondták, hogy nem mernek minket alkalmazni. Jöttek azután egyéb bajok is. A harmadik napon hajnalban kizavartak ágyunkból, szétdobálták a holminkat, elvették a pénzünket, óránkat késünket s minden tizenhét és negyvenöt év közötti férfit letartóztattak. Írásaink Vindauból még nem érkeztek meg, s mindenkit akin nem látszott meg, hogy tul van a negyvenöt éven, beszállítottak egy úgynevezett orosz fog­házba. Nem lehet leirni azt a piszkot, amely ebben a fogházban várakozott a foglyokra. Már sok in­ternált vol­t benne elhelyezve, minden helyiségben huszonöt-harminc, holott a felének is szűk volt a hely. Most ide tömték be az újabb foglyokat­­. Három napig semmiféle élelmet nem adtak, végre belöktek néhány veder ivóvizet. Az őrök nagyon csodálkoztak azon, hogy a németek a víz egy ré­szét nem itták meg, hanem mosakodásra használ­ták. Azután adtak meleg ételt, rettenetes orosz fog­házi kosztot Ide internálták a Saratovban állandóan le­telepedett németeket is, közöttük olyanokat, akik itt születtek­ Kilenc napig tartott ez a kálvária, azután a foglyokat átadták a katonai hatóságnak, amely iskolákba szállásolta őket és — szinte hihe­tetlen — visszaadta a pénzüket és megengedte, hogy gondoskodjanak önmagukról. De meddig tartott ez így! Egy nap parancs érkezett: „Minden­­foglyot Orenburgba vagy Vjatkába kell szállítani Akinek pénze van, utazhatik a saját költségén, a többieket a katonavonat viszi. Természetesen mindenki a saját költségén utazott. Vjatkából a kormányzóság belsejébe szálí­tották a foglyokat, előbb Kocelicbe, majd onnan szétosztották őket falvakba azzal, hogy ott szaba­don élhetnek. Ugyanígy történt az orenburgi cso­porttal. Ide négy öreg embert is vittek, akiknek az iratai nem érkeztek meg s már jóval túl voltak az ötvenen. Közöttük voltam én is. Orenburgban azután kis tatár falvakba osztották el az embere­ket Egy részüket keresztülvitték az Ural folyón , négy nap, négy éjszaka egy régi teveistállóba zárták. Harminchatan szorongtak és fulladoznak a szűk helyen, anélkül, hogy három napig egy falat ételt kaptak volna. Végre ezek is tatár­falvakba kerültek, ahová ugyanakkor német fogoly katonákat és sebesülteket szállítottak. A négy öregnek közben megtalálták az írásait s visszamehettek Saratovba. Ezeknek az öregeknek kétségbeejtő sorsuk kezdődött Saratovban: szaka­datlan munkakeresés, m­indeji eredmény nélkül Egyikük egy varietében lépett fel mint angol éne­kes, a második napon azonban betiltotta szereplé­sét a rendőrség, azzal a megokolással, hogy „az orosz becsületbe ütközik, ha egy német a plaká­tokon angolnak hirdetheti magát". Egyáltalában minden eszközt felhasznál az orosz hatóság arra, hogy a németeket kenyérkere­setüktől megfossza. Két fiatal takácsot — a­z egyik tizenöt, a másik tizenhat éves — Lodzból Sara­tovba küldtek. Gyárban dolgoztak, az írásaik rendben voltak, mégis elfogták őket. A legborzasz­tóbb orosz csőcselék közé zárták, három napig nem adtak nekik enni, azután Moldovába küldték őket ahol ismét három napig fogságban ültek. Innen visszaszállították a fiatal embereket Sara­tovba s bilincsbe verve vitték keresztül a városon. Végre kiszabadultak a fogházból s most mehettek „munkát keresni". A szerencsétlenek meleg ruha nélkül éjszakáztak az erdőben, amíg azután az éh­ség valahogyan hozzánk kergette. Tehetségünk sze­rint segítettünk rajtuk. Éppen ebben az időben adott ki a saratovi kormányzó, Kniast Gsierinski-Sihmatov negyve­nezer példányban egy röpirat fe­lé. Ez volt a címe: „Német borzalmak". Végre megjött az engedély, hogy mi négyen, „öregek" elutazhatunk Németországba. Miután el­képzelhetetlen nehézségek árán megszereztük ira­tainkat, elindulhattunk a „barátságos" Saratovból. Éppen ekkor hívták be a népfölkelést• Micsoda szomorú alakokat láttunk! A legtöbbnek rongyokba volt burkolva a lába, rongyos volt a nadrágja. Ezt az öltözéket katonazubbony egészítette ki. Kétszáz ember között ötvennek semmiféle lőfegyvere sem volt, a többinek pedig tizenhatféle puskája Finnországon utaztunk keresztül lefüggönyö­­zött ablakú kocsikban, erős őrség kísérettel. Amerre csak megfordultunk, semmi hazafias ér­zést nem tapasztaltunk, az emberek senkinek sem hisznek, az újságoknak legkevésbbé. Stockholmban azután fellélegzettünk. A német segítő egyesületek nagy barátsággal fogadtak minket Amikor pedig ismét a hazai földre léptünk, az átélt szenvedésekre úgy gondoltunk, min­t egy csúnya álparas. Spanyolország Spanyolország fegyveres semleges­sége Milano, október 30. Madridi lapok jelentése szerint Spanyolország­ban a komoly nemzetközi helyzetre való tekintettel azt az évfolyamot, amelyet most kellett volna el­bocsátani, a zászlók alatt tartják Kína­ t • Általános mozgósítás Kínában Konstantinápoly, október 30. Hire jár, hogy Kínában általános mozgó­sításszerű intézkedés legközelebbre várható.

Next