Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-03 / 275. szám

PESTI NAPLÓ WI. temutfrX IStasrsaffiT 5 • ^ «cuo« SOuspR». m«I taa arődjét elpusztították. naa tadjnfc betótot ti dien irányainak a többi, eredményes had­oűve­letei. Más, mint erőd. Csingtan­t nem védi. Az eröd rijmaztitása után a japánoknak hatalmas túlere­jükbe l­ángha okoz nehézséget elfoglalni a nyílt váront Afigba nem igaz, hogy a szárazföldi és ten­geri oldalról való bombázás az erőd egyes részeit megrongálta, de a Havas-ügynökség jelentéséből világosan kitűnik, hogy Csingtan hős­ fietrre népe még tartja magát. A török-orosz háború Az izlám a világháborúban Harc a Fekete-te­ngeren­ Megkezdődött a szárazföldi harc Trapezunt, november 2. r A török—orosz határon török és az orosz csapatok között megkezdődött a harc. Anglia és Franciaország megszakítot­ták a diplomáciai összeköttetést Török­országgal Az angol kormány jegyzéke Konstantinápoly, november 1. A francia és az angol nagykövet a nagy­követségek személyzetével este 9 órakor külön­vonaton elutazott. Dedeagacsba mennek, ahon­nan eőzössel tovább utaznak. A nagykövetek elutazásánál teljes rend és nyugalom ural­kodott Amsterdam, november 2. A Reuter-ügynökség jelenti Londonból. Mielőtt a török kormány Anglia konstan­tinápolyi nagykövetének az útleveleket átnyúj­totta volna, az angol nagykövet kormánya ne­vében jegyzéket intézett a török kormányhoz. Ebben a jegyzékben Anglia az entente nevében felvilágosításokat kért a fekete-tengeri esemé­nyekről, további követeli, hogy a török kor­mány bocsássa el a török hajókon szolgáló német tiszteket és legénységet és szerelje le a Geobent és a Breslaut. A jegyzék azzal végző­dik, hogy ha Anglia nem kap kielégítő választ, akkor a szövetségesek megszakítják a diplomá­ciai viszonyt Törökországgal. Szaloniki, november 2. A francia és az angol nagykövet különvonaton Konstantinápolyból ideérkezett, hogy Olaszorszá­gon át folytassák utjukat. A szaloniki-i kikötőbe egy angol hadihajó jutott be. Kopenhága, november 2. Az angol közvélemény a legnagyobb difilvel fordul Törökország ellen. Szemére vetik a portá­nak illetékes angol körökben, hogy a londoni tö­rök nagykövet még az utóbbi napokban is ünne­piesen kijelentette, hogy Törökország békés szán­dékkal van eltelve Oroszország irányában. Hiva­talos helyen úgy tudják, hogy Törökország szom­baton megüzente a háborút Oroszországnak. Állí­tólag a pétervári nagykövet tegnapelőtt az orosz kormánynak átadta a hadüzenetet. Odessza­­bombázása Bukarest, november 2. Odesszából jelentik. Az ágyúzást korán reggel megkezdte két török hadihajó, amelyek a belső révbe beha­toltak, még pedig a Donec ágyúnaszád ellen. Három aknát vetettek a tengerbe s ezek az ágyúnaszádot elsülyesztették. Az egyik ellen­séges hajó fel akarta gyújtani a petróleum­raktárt, ebben azonban megakadályozta a Kubanek ágyúnaszád, amely megsérült. A másik ellenséges hajó a Bezdan gőzös és egy francia hajó ellen kezdte meg a tüzelést. A hajók megrongálódtak, egy uszályhajó elsüly­lyedt. Számos lövést tettek a városra. A cu­korgyár és a villamos­ vasút állomása meg­rongálódott, a villamos megszüntette a forgal­mat. Az angol-francia flotta a Tsesme­öbölben önfeláldozó török ágyúnaszád Konstantinápoly, november 2. Megbízható hírek szerint az angol és fran­cia flotta ma délelőtt megjelent Tsesme kis­ázsiai öbölben, ahol a Durak-Reis kis török ágyúnaszádot és a Kinaly Ada gőzöst akarta megtámadni. A Durek-Reis parancsnoka — meggátlandó, hogy az ellenség elpusztítsa — előbb a Kinaly Adát sülyesztette el, majd pe­dig saját hajóját röpítette levegőbe. Konstantinápoly, november 2. Hivatalos hírek szerint a csesmei esetnél a Kinali Ada kereskedelmi hajóról és ségét partra szállították és a**Mn maguk sü­lyesztették el a hajókat. Ezen esemény kap­csán hangsúlyozzák, hogy Anglia megsértette a nemzetközi jogot, amennyiben oly hajókat támadott meg, amelyek semlegeseknek vol­tak elismerve. A Beirutot a Vörös-tengerbe küldték, hogy ott bolgákat rakjon le, amely munkálattal hosszú ideig volt elfoglalva. Anglia kérésére annak idején egy angol szak­ember is tartózkodott a hajón. Miután a Beirut küldetésének eleget tett, hazafelé tar­tott Konstantinápolyija. Anglia eszerint egy tu­dományos célokat szolgáló hajót támadott meg, amely a nemzetközi jog szerint semle­gesnek tekintendő. Utalnak arra is, hogy az angolok ezen két teljesen értéktelen török­ hajó ellen intézett támadásukkal in.wid­­­e-i­güknek adták tanújelét. Megtörtént a hadüzenet? Kopenhága, november 1. Tegnap híre járt, hogy Törökország for­málisan megüzente a háborút Oroszországnak A londoni török nagykövet, akit megkérdeztek erről, kijelentette, hogy ezt a hírt sem nem erős­­­ítheti meg, sem nem cáfolhatja meg. Nincs hivatalos hadiállapot Konstantinápoly, november 2. A helyzetről szólva, a sugalmazott török, lapok elismerik, hogy a Fekete-tengeren tör-­ tént incidensek ugyan háborús jellegűek, ki-­­jelentik azonban, hogy azok nem teremtették­ meg a hivatalos hadiállapotot. Bár a porta ol­­­dalán van a jog, mégis a történelem és a­i emberiség lelkiismerete előtt bizony­í­tan­i akarja, hogy az igazságos védelem állapotában­­ van. Dacára a Fekete-tenger immár elért túl­i súlyának, nem Törökország lesz az, amely is először szeni meg a háborút. Ha azonban min-­­denáron háborút akarnak, Törökország nem­ fog ez elől kitérni. A Tanin jelenti, hogy a­ török flotta tegnap nem végzett operációkat a­ Fekete-tengeren. A török hajóraj, miután a®l orosz flottának lehetetlenné tette a kártevést, megállót és várja a parancsot, hogy előre vagyl visszamenjen. Ugyanez a lap vezércikkében a fekete-tengeri eseményeket incidenseknek mondja és hozzáfűzi: Ha Oroszország akarja a dolgok nem fognak tovább menni. A béke kulcsa Pétervárott van. Tengeri csata a Takil világítótorony előtt Berlin, november 2. Konstantinápolyból táviratozzák. Az a tengeri ütközet, amelyben egy török­­ cirkáló torpedókkal tette tönkre a Yaltu orosz­ hajót és a Kazbek hadinaszádot, a Takil vilá­j­gítótorony előtt ment végbe. A török cirkálói egyetlenegy kitűnően lanszírozott torpedóval a magaslaton, ahol szép nyári ünnepségeket­ szoktak rendezni. a Képek Bukovina fővárosából MU WO­­U mint Csernovic, november 1. Bukovina legnagyobb részét megtisztítot­ták már az ellenségtől vitéz katonáink. Cser­novicból, a tartomány fővárosából kitakarod­tak az oroszok és a lakosság örömujjongással fogadta a győztes osztrák-magyar seregeket Aki átutazik Bukovinán, a monarkia ösz­szes népfajait megismerheti. Németek, len­gyelek, ruthének, zsidók, románok, örmények, csehek és — ami bennünket leginkább érde­kel — csángók élnek itt egymás szomszéd­ságában. Gondosan őrködnek nemzetiségi ér­dekeik felett, de azért első­sorban osztrák alattvalók, közös és legnagyobb ellenségük: az orosz. És amikor az oroszok bevonultak szep­tember elején Csernovicba és a tábornokuk a főtéren ünnepélyesen birtokába vette a várost, a lakók keservesen sírtak Bukovina sorsa felett. A csernovici állomástól szűk, keskeny, sok helyen lépcsőzetes út vezet a folyó part­ján a városba, ahol a folyton haladó nyugati kultúra még nem tudta elnyomni a több év­század óta megállapodott keleti karaktert. A magaslaton épült házak már egész modern városrész benyomását teszik. A Vasút-utcá­ban és a Siebenbü­rger-Strassén — amelyek a Beiruf-yachtról van szó, amelyek a szmirnai kikötő elzárása folytán a várlai kikötőben horgonyoztak. Két angol torpedózuró felszólí­totta a két hajót, hogy 10 percen belül adják meg magukat. A hajók kapitányai kereken visszautasították a felszólítást, a hajó legény­várost szinte két egyenlő részre osztják — a virágzó kereskedelem nagy üzleteket teremtett meg díszes és ízléses kirakatokkal. Ez a két utca közvetíti a forgalmat Csernovic szívé­ből, a Ringplatzró. Itt gyülekezik mindenki kora reggel, a bércek lakói és a síkságoké, hogy itt, a Prut partján vásárt tartsanak. Itt látjuk a csángókat vastag szövésű nadrágban, fehér ingüket díszesen hímzett öv szorítja kö­rül, szálas román parasztokat, akiknek széles karimájú kalapjuk alól hosszú barna haj lát­szik ki, télen-nyáron bőrbundát viselnek a vál­luk fölött. Aztán sokféle viseletű parasztasz­szony, akikkel a városi bevásárlók különféle nyelven értetik meg magukat. Egy zsidó bár­sony kalapban és fényes selyem kaftánban épp egy kocsissal alkudozik, hogy Sadagórába vigye, a csodarabbi híres rezidenciájába, amely a folyón túl a síkságon fekszik. A városháza tornyán az őr épp a delet fújja. A vásártér néptelenedni kezd, a parasz­tok fölszedik sátorfájukat és a város lassan­kint visszanyeri fővárosi képét, élénk, népes korzójával, amely a Pardini magaslaton van. Itt sétálnak a csernovici egyetem színpompás ruháju hallgatói, a helyőrség tisztjei a városka hölgyeivel. Ismerősök, barátok itten beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat s a hölgyek itten mutogatják először uj toaletjeiket. Szinház is van a városban. A Népliget a mi Városlige­tünkre emlékeztet, a korszalonban és a kávé­házakban katonazene mellett időzik a közön­ség. Pompás vadaskert fekszik a Habsburgé­­ Vasárnap a környék parasztjai festői ru­hákban jönnek a város templomaiba. Mindeni nemzetiségnek megvan itt a maga temploma, az evangélikusok hatalmas katedrálisa mel­­­lett fekszik a gazdag díszítésű zsinagóga, mel­­­lette a görög keleti hercegérsek temploma és az Orosz­ utcában a muszka templom. E mel­lett menekültek el a városból az orosz csapa­r­­ok a mi vitéz hadseregünk elől. Most visszatérnek, akik a garázda ellenő­­ség elől elhagyták házaikat, otthonukat. A tar­tományi kormányzóság Dornavatrában kere­sett biztonságot az oroszok pünkösdi királya­sága alatt. Dornavatra az erdélyi Kárpátok'­ sürü fenyőerdői között fekszik egy csöndes­ folyócska partján, gazdag források mellett,, amelyek a városkát látogatott gyógyhelylyé emelték, bár nyugaton még kevéssé ismerik. Néhány órányira fekszenek Csernovictól­ délre a gyönyörű hegyi városkák: Guraha­mora, Vams-Kimpolung; a csendes Putna­völgy magas sötét bércei között Dorna fele­ vezet az út Néhány napig itt is féltek az el­lenségtől, amikor hire járt, hogy a Márama-­­rosban lévő oroszok Besztercébe is átcsaptak. Az ellenség azonban hamarosan kitakarodott és ezzel együtt eltűnt a félelem is. A koffere­ket Dornába ismét becsomagolták és a mene­külők visszatértek otthonukba, Csernovicba.

Next