Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-27 / 299. szám

B^Bhin­ VI. ICCv PESTI NAPLÓ mi. novemb­er 27. phesett Jelentések s N&I—MIÍBM (Beregi LP^1 !A l­hn. A belügyminiszterhez 25-én át­jelentések szerint Kondoroson (Békés megye), (Beregmegye), Cserépváralján (Borsod­megyefc. "Wtraste Ticán (Sárosmegye), Hernádfőn­­ (Szepea), Törökbecsén (Torontál megye), Hédelen é­s Zólyomra egy -) egy-egy, Sályon (Borsod megye) 2,­­ Bártfán, Petenvizközön (Sárosmegye) 3—3 kolera-I nap állapítottak meg. A felsorolt 15 eset közöl 5­­ eset, úgymint Bjertfán, Tótraslavicán egy-egy, Felső­ráközön 3 greliciai menekültek, a többi 10 eset pe­d­­ig a polgári népesség körében fordult elő. A kato­nai betegmegfigyelő állomások közül Munkácson 4,­­ Budapesten 2, Losoncon 1 kolerabeteg katonát he­l­­y­eztek el. — Szerb hadizsákmány Zágrábban. Zágrábból­­jelentik: Balkáni haderőnk parancsnoksága a zágrábi kormánybiztos előterjesztésére elrendelte, hogy azokat az ütegeket és gépfegyvereket, me­lyeket horvát ezredek zsákmányoltak a legutóbbi szerbiai ütközetekben, Zágrábba küldjék. A külde­mény megfelelő katonai kísérettel csütörtökön reg­gel érkezett meg Horvátországba, ahol a katonai és polgári hatóságok fejei és nagy néptömeg várja. Ünnepies menetben a zágrábbi jezsuita­ térre von­tatták az ellenséges ütegeket, amelyek további in­tézkedésig ott maradnak. — Az anyákért és a csecsemőkért. Világháború ritkítja a férfiak sorait. A rendkívüli helyzet nyo­mása minden téren érvényesül és emberi köteles­ségünkké teszi, hogy segítsünk mindenütt, első­sor­b­ól azonban ott, ahol a csírázó életet kell megvé­deni és a védelmezőjétől megfosztott anyát kell éle­téne­k nehéz óráján átsegíteni. Ezt az oly fontos Szociáns missziót vállalta a Budapesti Központi Se­gítő Bizottság Anyavédő Osztálya és aránylag rö­vid fennállása óta töb­b mint 2800 esetben segített szegény anyákat pénzzel, tejjel, pólyával, két terhes­csiout tart fennn : a Márta- és Batthyány-otthont és két tejkiosztót, napi kétszáz liter tejjel, a szop-tató anyák számára. Ezek a száraz adatok nem so­kat mondanak, de aki csak egyszer " látta a meg­segített anyák hálás mosolyait, mikor kálváriájuk ultim támaszt kapnak s aki tudja, mit jelent min­t fen megmentett csecsemő a nemzeti erő javára, az el fogja ismerni, hogy fontos munkát végzünk. Most azonban a tél és az élelmiszerárai­ emelke­dése folytán nagyobbodó terhet rónak vállainkra. A csecsemőnek nem szabad fűteni és a szoptató anyának jól kell táplálkoznia ! A folyton fokozódó kívánalmak arra kényszerítenek, hogy a közönség­től kérjünk minél intenzívebb támogatást. Segítsé­get kérünk intézményeink kiépítésére, az anyák kényeine­k törlésére, gondjaiknak könnyítésére. Pénzt, pólyát, élelmiszert kérünk, hálásan veszünk minden csekélységet. Különösen az anyákhoz for­dulunk. Gondoljanak a harctéren küzdő hőseink fe­leségeire és gyermekeire. Kötelességünk katonáink áldozattál megbecsülni legalább azzal, hogy megóv­juk feleségeiket és gyermekeiket. Ezzel egyúttal erősítjük a jövő nemzedéket, mert a gyermekekben­­virágzik fel a nemzet ereje és reménysége I Minden adományt kérünk az Anyavédő Osztály irodájához (Központ! Városháza, Városháza utca 9., földsz. 22.) Báró Bánffy Györgyné, elnök. Dr. Madzsar József, ügyvezető alelnök. I — Feleségüket kwesé katonák. Nikodemovicz Ro­t mns, népfelkelétrfisieter ki ezidöszerint m­. ungvári­­ járvány kórházhoz van beosztva, keresi feleségét Niko­demomcz Franciska Asaverat (Lemberg, Lycsakova­­gasse 127.) és anyját Nikodemovicz Lubinát (Lemberg, [Sodowagasse 6.) — Krupczak Bronislaus a cs. és kir. 30. gyalogezredbeli taralékos tizedese, ki ezidöszerint­­az ungvári járványkórházhoz van beosztva, keresi fele­ségét, Krupczák Karolinát, ki szeptember 2-én a galíciai Zydaczówból Skolén, majd Lavocznón át Magyaror­szágba menekült. Hollétéről értesítést kér. Miidketten­­ kérik azokat, akik tudnak valamit az eltűntekről, hogy küldjék el nekik ebbeli értesítésüket.­­ Adományok múl ábra. Csütörtökön a kö­vetkező adományok érkeztek hozzánk műlábra: Bierger Mórné (Bácsbokod) 5 korona, Roth Emá­nuelné (Valány) 6 korona, Tolnay Márta (Szeged), Vilcsek Jánosné (Szeged), Németh Jánosné (Sze­­ged) 5—5 korona. A nemes célú adományokat ren­deltetésük megjelölésével továbbítottuk a Vörös Keresztnek. — Háborús délutánok. A Budapesti Központi Segítő Bbifittság által rendezett negyedik „Háborús­­délutánt" e hónap 28-ikén, szombaton fogják megtar­tani a Ritz-szálló összes földszinti termeiben. Öt órától hatig teát fognak felszolgálni a hallban a hotel szokásos­­árai mellett. Hat órakor kezdődnek az előadások a­­'nagy szalonban. Az előadások sorát ezúttal Herczeg­­ Ferenc beszéde fogja megnyitni A közkatona címmel,­­ezután M. Medek Anna és Fedák Sári énekszámai és­­dr. Gönczy Mór zongoraelőadásai következnek. A részletes rousort holnap fogják közzétenni. Jegyek kap­hatók pénteken és szombaton délután 4—6 óra közt a a Rjtz-szálóban levő pénztárnál. — Keresi a családját. Fisch Jakabné, aki család­jával egy galíciai községből Budapestre utazott, a fővá­rosba érkezése előtt egyik előtte ismeretlen közeli állo­­­máson rosszul lett, fertőző betegség gyanúja alatt a­­Szent László-kórházban a Hy­pavillonban helyezték el. "Kéri azokat, akik családja hollétéről tudomással bír­­nak, a jelzett címen adjanak felvilágosítást. — Elfogták a huszár-utcai merénylőt. Körül­belül két héttel ezelőtt történt, hogy a Huszár-utca 10. számú házban Zólyomi Anna kávémérőnő ellen ír.... gyilkossági merényletet követtek el. Zólyomi Anna eszméletlenül került be a Rókus-kórházba, ahol még mindig súlyos állapotban fekszik. A nyo­mozás során a rendőrség megállapította, hogy a tettes Hermán Mór 60 éves többszörösen büntetett előéletű férfi. Hermán Mór csütörtökön reggel megjelent a szolnoki ügyészség Pintér nevű fogház­őrmesterénél, hogy valami ügyben felvilágosítást kérjen tőle. Hermant, aki valamikor lakója volt a szolnoki fogháznak, Pintér nyomban felismerte­­­ miután tudta, hogy körözik, rögtön átadta a csend­őröknek. A budapesti rendőrséget is értesítették, amely detektívet kü­ldött ki Szolnokra, aki magával hozza Budapestre a rablógyilkost. — A vonat kerekei alatt. Az Asztalos Sándor­utcában az Oetl-féle gyár előtt a vasúti síneken J­atsch Antal egészségügyi káplár, Fill Frigyes és Lanoschián János egészségügyi katonák át akartak menni. A sötétben nem vették észre, hogy a 329-es személyvonat jön. Jánoschán idejekorán elugrott, de Latsch Antalt halálra gázolta a vonat. Fili pe­dig életveszélyesen megsérült. A XVI. helyőrségi kórházba vitték. — Havazás Olaszországban. Velencéből jelen­tik, hogy több napi kemény hideg után nagy hava­zás indult meg egész Felső-Olaszországban. A hideg néhol 18 fokra emelkedett. A nagy havazás a vasúti közlekedést is zavarja. — Levélközvetítés a háborús országok között. A genfi Nemzetközi Esperanto Iroda bárkitől minden olyan nyitott levelet, melynek tartalma nem katonai vagy politikai vonakozású, átvesz továbbítás céljából, a felmerülendő portaköltségek megtérítése fejében, mely legcélszerűbben a minden postahivatalban kapható nemzetközi válaszszelvényekkel róható le. Magyaror­szági érdekeltek fordulhatnak ez ügyben Forster Jenő­höz (VI., Vörösmarty­ utca 00.). A nemzetközi iroda címe: Internationales Esperanto Bureau, Börsenstrasse 10. Genf (Svájc). — Itt említjük meg, hogy a rendes levélforgalomban a Törökországba szóló levelezésnél a közönség csakis a török, arab, francia, német, angol, olasz, héber, örmény és görög nyelveket használhatja. E levelezések is az általános szabályok értelmében csak nyitva adhatók fel.­­ Elmebeteg összeszurkál egy rendőrt. A 80. számú rendőrőrszobára beállított Morvó József sze­relő és ott zavarosan és összefüggéstelenül elmon­dotta, hogy meg akarják támadni és kérte­tt rend­őröket, menjenek segítségére. A rendőrök rögtön látták, hogy elmebajos emberrel van dolguk és ezért Morvó mellé Mednyánszki József rendőrt adták az­zal, hogy vezesse a főkapitányságra. Útközben a Hermina­uili vasúti átjárónál Morvó hirtelen kést rántott és nekitámadt a rendőrnek. Ez kardot rán­tott, de Morvónak sikerült egy ugrással a kardot ki­csavarni a rendőr kezéből és a karddal a rendőrt össze-vissza szurkálta. A dü­höngőt Kiss István rendőr fékezte meg és behozta a főkapitány­ságra, ahol egyelőre őrizetben tartják. A súlyosan sebesült rendőrt a Rókus-kórházban ápolják. — Rendőrségi hirek. Elfogott betörök. A minap betörtek Ritter Dezsőnek a Rákóczi-ut 86. számú ház­ban levő üzletébe és ruhákat elloptak. A tetteseket: Geisz Márton pincért, Diamant Antal nyomdászt és Mózes Józsefet az egyik detektív elfogta és bekísérte a főkapitányságra. — Balesetek. Az Erzsébet-köruton Klein Adolfnét a Városi villamos egyik kocsija elütötte. A mentők a Rókus-kórházba vitték, ahol sérüléseibe nemsokára belehalt. — A Lipót-körut 30. számú ház előtt Ulaczki Árpád tizenötéves váltóőr felszállás köz­ben leesett a villamosról és a kocsi kerekei alá került, melyek egyik lába fejét összezúzták. A Rókus-kórházba vitték.­­ A József­ körút 48. számú ház előtt egy is­meretlen férfi menetközben leugrott a villamosról és egyensúlyát veszítve, elesett. Súlyos sérülésekkel a Rókus-kórházba vitték.­­ A soroksári helyiérdekű vasút Nagy Sándor­ utcai sorompójának nekiment a I—272-es számú autó, amelyet Malisz András soffőr ve­zetett. Az összeütközés következtében az autóban ülő Edelényi Dezső műépítész és Kallós Ilona könnyebben megsebesültek. A mentők a lakásukra vitték. — Házasság. A következő családi jelentést kaptuk: Dr. Chorin Ferenc és neje örömmel tu­datják, hogy Ilona leányuk felsőgallói Mendl Valér úrral ez évi december 1-én tartja esküvőjét a Szt István-bazilika kápolnájában. Felsőgallói Mendl Bódog és neje örömmel tudatják, hogy Valér fiuk Chorin Ilona kisasszonynyal ez évi december 1-én tartja esküvőjét a Szt. István-bazilika kápolnájá­ban. Budapest, 1914 november hó. — Gyászrovat. Udvardi és kossuthfalvi Kossuth István földbirtokos, népfelkelő­ hadnagy, Szatmár megye törvényhatósági bizottságának tagja Szatmárnémetin negyvenegyéves korában elhunyt. Pallós Ignác negyvennyolcéves korában Budapes­ten elhunyt. Báró Révay Gyula, Turócvárm­egye főispánja, a Vöröskereszt Egyesület főmegbizottja Necpálon rövid szenvedés után meghalt. tarka krónika mmmmm • J Nem vagyunk Franciaországbant — Jl kubista - XI volt ? A főkapitányság bejelentő-hivatalában ma is folyt az ellenséges államok honosainak összeírása. Tarka változatban jelentkeztek az idegenek, akik — talán haza gondolva — ijedten álltak meg a rendőrtisztviselők előtt. Mi lesz velünk? Talán el­­csukják őket, vagy internálják s el kell hagyniok a szép Budapestet, ahol a kenyerüket keresték. Az összeírást végző rendőrfogalmazó elé a je­­­lentkezők során oda bátortalankodott egy francia kisasszony is. Nem jött egyedül. Volt bátorító tá­masza is: egy kis fiú, az ő növendéke. Mikor fé­­­lénken bemondta az adatait, kedves jelenet tör­tént. A fiúcska, aki eddig a francia leány kezét fogta, odaállott a fogalmazó elé és szorongva, de bátor hangon megszólalt: — Csak nem fogják bántani az én kisasszo*­nyomat?! — Nous ne sommes pas en France — felelte ; a fogalmazó, aki kitűnően tud franciául. * » Egy festőnek, a kubisták ultramodern bzárnyá­hoz tartozó festőnek, ungmegyei kalandjáról szól ez a történet. A festőt a friss hóval kevert vadregény érde­kelte s amikor Ungban az ágyuk kezdtek dörögni, nem tudta otthagyni a vidéket és szorgalmasan festett tovább. Mindenről megfeledkezve tarkázta a kubista felfogás szerint a vásznat, amikor valaki a vállára tette a kezét. Egy káplár és két szuronyos baka állt mögötte. A káplár zord hangon rászólt! — Mit csinál maga itt? — Festek. — Mit fest? — Tájképet, amint látja. — Ne mondjon ilyet, ez nem tájkép. — Hát nem látja az erdő szélét a csőszkuny-­ hóval? — Itt nincs erdő, itt nincs csőszkunyhó. És nem kép. A bakák is odahajoltak s egybehangzó volt is. vélemény: • — Ez nem festmény, hanem térkép. A káplár most már keményen rákiáltott a festőre: — Ne akarja velem elhitetni, hogy festő. Maga kém. És velünk fog jönni! Szuronyos kísérettel vonult be a községbe a festő, hóna alatt a friss képpel. Útközben a főszol­gabíróval találkoztak, aki érdeklődött a fogolya iránt: ,, — Festőművész vagyok, — mondta a kubistái. — tájképet festettem a híd mellett és elfogtak.« • — Mutassa a képet, — szólt a főszolgabíró. — Tessék. , •­ A főszolgabíró megnézte a képet Festette szemüvegét, újból nézte, aztán kijelentette: — Ez nem festmény. Térkép, vagy tervrajz, de nem festmény. A festő végre előszedte az írásait s ezekkel bebizonyította, hogy csakugyan festő és nagyne­hezen megszabadult. * Felsőmagyarország egyik városában lakik B. gyógyszerész, akit a sors nem valami fényes szel­lemi képességekkel vert meg. Ez azonban nem gá­tolta a barátait abban, hogy szívesen ne lássák a főtéri vendéglőben, a törzsasztalnál. A minap, a Felsőmagyarországot különösen érdeklő háborús események alkalmából felelevenítettek itt egy ese­tet, amelynek a gyógyszerész, vagy ahogy egymás között nevezték, a Karolka volt a hőse. Az orosz-japán háború idejében történt. A­ törzsasztal egyik tagja fölvetette a kérdést, hogy­­­ várjon el fog-e esni Portarthur? — Fogadjunk, — mondta, — hogy Portarthur­­ elesik! — Fogadjunk, hogy nem esik el, — szólt­ közbe gyorsan a gyógyszerész, csak azért, hogy­ ellenvetést tegyen. Azt hitte, hogy valami nagyon érdekes ellenvéleményt vágott ki, mert az egész társaság hirtelen reá figyelt.

Next