Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-05 / 277. szám
BuSSpest, csöffMök: Mensige az angoloknak. A kevés kivétel angol zsákból és We tartozik Rushi basa miniszterelnök, aki az angolok akaratnélküli bábuja. Iyri basa, a hadügyminiszternek, aki emiatt ellenfele neki, ki kellett lépnie a kabinetből. A kedive nem gondol egyelőre a visszatérésre. Néhány nap előtt az egész mánkáját Konstantinápolyba küldte. Előbb természetesen mindent átvizsgáltak az angolok. A kedive rokonainak, közöttük két hercegnőnek is, több ízben házkutatást kellett elszenvedniök. Kairóban jelenleg 15.000 főnyi angol csapat van. Az egyiptomi katonák fel vannak ugyan fegyverezve, a muníciójukat azonban elvették. Szudánban, ahol máskor 2—3000 angol katona szokott lenni, most 20.000 ember ál. A cenzúrát úgy oldják meg, hogy a németekhez és a monarkiabeli idegenekhez érkező leveleket egyszerűen elégetik. Július 29-ike óta megszűnt számunkra a posta. Német újságokat mégis olvastunk. Jól megfizetett emberek Jajtából becsempészték a lapokat, amelyekből a gondosan tiltott valóságot megtudtuk. Legújabb (Táviratok és telefonjelentések) A törökök elsülyesztettek egy angol gőzöst London, november 4. A Novorosziszkiji angol konzul jelenti, hogy, október 30-ikán két török cirkáló bombázta a kikötőt. A Friederika angol gőzös elsülyedt. Számos kocsi, gyártelep és ház kigyuladt. Az okozott kár 4 millióra rúg. Az Emden hősei Berlin, november 4. Az Emden cirkáló parancsnokát az I. és IL osztályú vaskereszttel, a hajó tisztjeit, hivatalnokait, továbbá ötven, az altiszti és legénységi állományhoz tartozó személyt a IL osztályú vaskereszttel tüntették ki. A törökök százezer tevével nyomulnak előre London, november 4. Az Exchange Telegraph jelenti Kairóból: A törökök hír szerint 100.000 tevét küldenek a határ felé, hogy azoknak segítségével is románja . Hosszú idő után ismét sokat beszélnek a „büszke Boszna" legromantikusabb tájáról a Romanjáról. A Románján, a sok dalban megénekelt bércek között csapataink megtámadták a szerbmontenegrói egyesült seregeket és visszaverték a Drina túlsó partjára. Harcosaink vitéz magatartása mindenfelé a legnagyobb örömöt keltette. De hogy ez a dicsőséges fegyvertény épp a Románián történt az a Szávától az Adria partjáig a legváltozatosabb emlékeket, — régi idők véres emlékeit — nyította föl. Mert a Romániát nemcsak természeti szépségei teszik nevezetessé, hanem az a szerep is, amit évszázadokon keresztül játszott. A Románja valósággal a szülőhelye és hosszú éveken keresztül gyülekező helye volt a nemzeti brigantiknak, a hajdúknak. Szerajevót kelet felől a Glasinac és a Romanje bércei ölelik. A változatos vidék fölött hatalmas méretű természetes vár emelkedik. A körülfekvő mély völgyekről nézve a Romanja szépségének teljes pompája bontakozik ki. A Romanja felső széle a Smea, sok helyütt egymás fölé tolakodó sziklafalaival, két helyen szökik csúcsaival az ég felé. Ezek a sziklák ,amelyre a Planina támaszkodik nyugatról és délről, szinte megközelíthetetleneknek látszanak. Kelet felől, Rogalica mellett, hatalmas szakadékokkal van biztosítva, az északi, enyhébb esésnél a sötét Kapita Planina terül el. Ez volna körülbelül az Ozven auerotin ésa Jahovina Planinától oldalt északkeletre ésVM keletre húzódó Romanja, valóságos vár az ország keleti és északi része között. Hadisajtószállás, november 4. A Romániában terjesztett tendenciózus híradásokkal szemben, hogy az oroszok a Bukovina ideiglenesen megszállott területein lakó román nemzetiségűeket kedvezőbb és kivételes bánásmódban részesítették, ezzel szemben azonban csapataink vexálták őket és kegyetlenkedtek a román lakosokkal, a legutóbbi időben minden alapossággal és megbízhatósággal folyt vizsgálat megállapította, hogy az oroszok a bukovinai románokkal szemben barbár módon kegyetlenkedtek és vagyonuktól erőszakkal megfosztotta őket Azokban a helységekben, ahol vandál üzelmeiket folytatták, bukovinai és oroszországi rutén parasztokat vittek, akik között kiosztották a románoktól rablott jószágot és egyéb tárgyakat A román lakosság kárára akarták gazdaggá tenni a ruténeket, hogy így megnyerjék őket Oroszország részére. Nem kímélték az agg görögkatolikus érseket, dr. Repta-t sem, akit ismételt fenyegetésekkel arra akartak rábírni, hogy intenciójuknak megfelelően pásztorlevelet bocsásson ki. A kormányzó szobafogsággal büntette az egyházfőt és dolgozószobájába állította az őrt Hasonlóképen jártak el Mihalis román lelkész ellen is, akinek lakását teljesen elpusztították, a majdani román iskolát pedig felégették. Számos, a hivatalos nyomozásról szóló iratokban felsorolt helységekben az oroszok barbár módon erőszakoskodtak, gyújtogattak, raboltak, fosztogattak, ártatlan embereiket kivégeztek, erőszakot követtek el nőkön és minden borzalmak jelzik azt az utat, amelyen az oroszok a bukovinai románok lakta részein jártak. Különösen a román nagybirtokosok szenvedtek sokat az oroszok garázdálkodása miatt, akik A bércek alsó és középső részén vadregényes erdők sötétlenek. Ezeréves sudár fenyők meredeznek a szakadékok mellett. Hatalmas sziklák és szakadékok váltakoznak egymás mellett. Néhány lépést megyünk a platón és feneketlen mélység elé érkezünk, amely kigyószerűen ásott utat a talajban és végül egy meredek lejtőn vész el. Ahol a széles üregek, szakadékok tárulnak szemünk elé, ott a falakban hosszú, fekete nyílásokat látunk, amelyekben föl-föltünedeznek juhok és birkák csontjai. Ezek voltak a rejtekhelyei a farkasoknak, medvéknek, vagy a még sokkal veszélyesebb hajdúknak, akik e sivár vad helyeken ütötték föl tanyájukat. Még a gyakorlott turista sem tud tájékozódni a szakadékok, hegyfalak e változatos összevisszaságában, csak az, aki évek során keresztül barangolt ezen a vidéken és megjegyezte az egyes ismertető jeleket, találja meg a Romanje vadregényességében a kivezető utat. Épp ezért volt ez a nehezen megközelíthető hely azoknak a tanyája, akik nem ismerik anyjukat, apjukat és nő iránt nem érdeklődtek; akiknek kemény föld az ágyuk, a sötét éjszaka a takaró. . . akiknek csak a hold és a csillagok világítanak, puska a testvérük , a hajdúké. Az öreg Szarina Novák alapította meg a szabad zsákmányolást a Románián. A kemény robotmunka elől menekült a Románja szakadékos bércei közé. Itt az erdőkben és a szakadékokban találta meg menhelyét és kezdte meg hasonló gondolkozású társaival a szabad életet — az ozmánok rémületére. Mert kezdetben a hajdúk pusztító hadjárata a törökök ellen irányult Nem kiméltek senkit, szent kötelességüknek vallották, hogy mindent elpusztítsanak és kiöljenek, ami izlám. Ezért voltak PESTI NAPIZÓ IFTI. november 5. (277. szám.) , előnyomuljanak a sivatagban. Angol hadihajók készen állanak, hogy a támadást viszonozzák, ha a törököknek sikerül a szuezi csatornáig előnyomulni. Megsebesül! porosz herceg Berlin, november 4. A „National Zeitung" jelentése szerint Joachim Albrecht porosz herceg, az elhunyt Albrecht herceg második fia, legutóbb egy csatában lövés által jobb lábán megsebesült. A herceg Münchenbe érkezett és sebe begyógyulásáig ott marad. Az oroszok kegyetlenkedései románokkal szemben nek kastélyait, gazdasági épületeit kifosztották és marháikat elhajtották. A hazug híresztelésekkel szemben meg kell állapítani, hogy Csernovitzban egyetlen románt sem végeztek ki. SA/VV\AA/VV\AVWWWWW\.VWWWWSA» Ütközet a ködtengerben * "A „Reichspost" haditudósítója írja az orosz-lengyelországi német főhadiszállásról. Tíz lépésnyire sem lehet látni. Hajnali öt órakor, korom sötét, hideg időben indult el a kocsim és most, nyolc óráig alig tettünk meg húsz kilométert. Bár a hajnali homály már oszladozik, még nem szakadt föl a vastag, átláthatatlan köd. Ilyen sűrű ködöt csak az északi tengeren láttam. Fáradtan húzták a lovak könnyű vadászkocsimat. Egész éjjel esett az eső és az országutat, amelyet a térkép a másodrendű utak közé sorol, erősen megrongálta az ezer és ezer jármű. Keresztülmegyünk egy fenyőerdőn. A ködben csak a fák kisérteties árnyékát látom,iyert ha egyenes az árnyékuk s mint valami néma ezred „vigyázz" állásban sorakoznak egymás mellé. Az út szélén jobbra és balra törött kocsik romjai, döglött lovak hevernek , amott egy félig elégett fölfordult automobil. Itt csata folyhatott. Az ütközet nyomait a sűrű ködben is látom, amely mint szürke szemfedő jótékonyan eltakarja szemeim elől a borzalmas képeket Hirtelen megáll a kocsink. A lovak nem bírják tovább. Kiszállunk a kocsiból és gyalog folytatjuk utunkat. — Komiszaik ezek az orosz utak ! — mondja mellettem egy dragonyos tiszt. — Már orosz területen vagyunk ? — kérdezem tőle. — Természetesen. Meglátszik az országúton is. Hiszen nálunk, Németországban nincsenek ilyen rossz utak ! A sűrű ködben még a fekete-fehér határjelző póznákat se látom. Nemsokára eljutok célomhoz, Bakalarsevo faluhoz, a határ mellett. Szörnyű nyomor van ebben a faluban. A házak fából vannak ; a bútor a lehető legegyszerűbb, legszegényesebb; a falakat kezdetleges szentképek díszítik. A házak előtt a kátyús, hihetetlenül rossz karban levő piszkos országút Két nappal ezelőtt még orosz terület volt Bakaa hajdúk a nép előtt népszerűek. Nem rablóknak vagy útonállóknak nézték őket, hanem nemzeti hősöknek, akik a félhold uralma ellen küzdenek. Ezért énekelték meg őket annyi sok népdalban. A Románia lakói folyton szaporodtak, idővel valóságos rablóköztársaság ütötte fel itt a sátorfáját Az egykori katonai körzetből, amelynek rablóromantikáját Ezikosz szüntette meg, sok ifjú a büntetéstől való félelmében Romániába menekült és az ottani bandákhoz csatlakozott. Időközben azonban a hajdúk nemzeti hősiségének nimbuszát is kikezdték. Mert a hajdúk ekkor már nem elégedtek meg a törökök kirablásával, hanem a keresztények jószágaira is rávetették magukat és mindent, ami csak a kezük ügyébe került, elraboltak. Mindez a nyolcvanas évekig tartott a Románián, amikor már Bosznia a monarkia uralma alatt volt. A mi fegyvereinknek végre sikerült a Romanja rablóromantikáiját végleg megszüntetni és a hajdúkat kipusztítani. A ,,strafuni"-nak nevezett csapataink a bércek legrejtettebb helyeit keresték fel, hogy Bosznia és Hercegovina félelmetes bandáit kiirtsák. Rövid idő után sikerült is a hajdúkat teljesen ártalmatlanná tenni. A Romániát felszabadítottuk és az egész lakosság áldotta a strafunikat. És épp itt, a vadregényes Románián, akartak a szerb-montenegrói egyesült hadak csapatainkkal megmérkőzni. De nem volt szerencséjük, mint egykor a strafunik véget vetettek a hajdúk uralmának, úgy most csapataink véres fejjel űzték vissza a betolakodó hordákat. És a nép ismét áldja fegyvereinket