Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-18 / 320. szám
Budapest. pftilA PESTI NAPLÓ 1914. december 18.320. kriml seregek javára történt, (mert hisz mindenki tudja, hogy a német sziléziai és a német lengyel határon nagy számban magyar katonák is vívtak harcot), szóval a fontos az, ami Lengyelországban történt, ám nagy jelentőségű az angol partvidéki esemény is, mert ez fizetség volt Falklandért. És az egész nap, december 17 — győzelem és dicsőség. r Orosz ezredes rólunk rA Kárpáti harcokban elfogott oroszok közt — rA Belsi Napló kiküldött tudósítójától — Északkeleti harctér, december 16. rA zöldesbarna mezőségen, amerre csak ellát a szem, mindenütt elfogott orosz katonák táboroznak. Mintegy 2500—3000 ember ődöng itt fegyvertelenül, szomorúan, néma ajkakkal, minden percben készen az indulásra, öreg, szakállas galíciai népfölkelők, sokgyermekes borsodi családapák, életvén kazárok és ráncos arcú tőt bakák vigyáznak a muszkákra, kiket a kárpáti harcokban tettünk ártalmatlanokká. Felsőbb katonai engedelemmel körsétára indultam a nagy fogolytáborban. Az elfogott orosz katonák bambán bámulnak a nagy messziről kéklő kárpáti hegyekre, közömbösen szemlélik a körülöttük lejátszódó eseményeket és úgy viselkednek, mint akiknek már egy kicsit minden mindegy. Terpeszkedő nyugalmukból csak akkor vetkőznek ki, ha ételszag csapja meg orrukat Mihelyt közelebb jön feléjük a tábori konyha, fészkelődni kezdenek és türelmetlenek lesznek. Vallásosságuk azonban felülkerekedik bennük és bármennyire is éhesek is, addig nem nyúlnak az ételhez, míg imájukat el nem mondották. A fogolytábor egy elkülönített részén egy magasrangú orosz tiszt sétál. Az ezredesi rangban lévő fogoly roppant ideges, türelmetlen és nyugtalan. Nem találja helyét, hol leül, hol sétál, majd megáll, a hátán egymásba kulcsolja a kezeit és nézi a hegyeket, a messzi mezőket, a magasban kóválygó nagy madarakat. Egyszerre csak észreveszi, hogy feléje tartunk. Végignéz önmagán, megigazítja köpenyegét és vár. Katonatiszt-kísérőm, aki már személyesen is ismerte a feltűnően fiatal ezredest, mosolyogva közeledik feléje. Bemutat az orosz ezredesnek, aki szinte bántó udvariassággal hajbókol előttem. A katonatiszt megmondja a fogolynak, hogy harctéri tudósító vagyok és szeretnék egyet-mást megtudni. Az ezredes a legnagyobb készséggel áll rendelkezésemre és franciául mondja, hogy csak parancsoljak vele, mindenre fog válaszolni, csak olyasmire nem, amivel ártana az orosz hadseregnek. — A katonának, — kezdi a beszélgetésit a fogoly ezredes — mindenekelőtt az a kötelessége, ha fogságba jut, hogy hallgasson, hallgasson, ha bármit is csinálnak vele. Én megvetném és nem tartanám érdemesnek a tiszti rangra az olyan embert, aki a fogságban elmondaná seregeinek mozdulatait Oroszországnak milliókba kerül az árulás, de az orosz nem kapható arra, hogy hazáját elárulja. Mi megfizetjük gálánsan a kémeket, de lenézzük őket és nem érintkezünk velük. Egy igazi orosz arisztokrata, ha exponált hivatalt visel is, sohasem érintkezik a magánéletben az árulóval, vagy a kémmel. — Szívesebben beszélek a magyar katonákról, akik gyönyörűen harcolnak és nagyszerűen állják a tüzet. Különösen a magyar gyalogság dolgozik szépen. A mi tüzérségünket nem akarom összehasonlítani az önökével. Nagyon fáj nekünk, hogy a magyarok, ha valahová érünk, elszaladnak előlünk. Mi nobilis ellenfelek vagyunk és katonáink csak azt csinálják, amit habomban szoktak csinálni. Ha a trénünk elakad és a csapatoknak nincs mit enniük, ott szereznek, ahol van. Mindenért megfizetünk. Természetesen, ahol nem találunk senkit sem, nem is fizethetünk. Mikor a magyar csapatok Orosz-Lengyelországban jártak, épen úgy dolgoztak, mint mi itt —. Oroszországban hogyan gondolkoznak a háború kimeneteléről? — Minden ember szentül meg van arról győződve, hogy győzünk. De ne menjünk Oroszországba. Arait mondanék, kétkedőleg fogadná. Az északi háború A „döntés gyümölcsei" Idegeink rugalmasságát alapos teherpróbának teszi ki ez a mostani háború. Tegnap még orrunk vére folyt Belgrád visszaadása miatt és ma győzelmi hírek világraszóló harsonája remegteti meg lelkünket A várva várt nagy siker előjeleit lobogtatja meg előttünk a német nagy vezérkar és, a mi Höferünk jelentései. Ki tarthat itt középmértéket? Ki tudja megőrizni bölcs eszét nyugodt szívét, amelyet a győzelem kilátása csaknem jobban szorongat, mint a veszteségek híte, amely ellen ötödfél hónap alatt már eléggé megedződtünk? De éppen azért, mert a hadiszerencse olyan forgandó és mert olyan háborúval állunk szemben, amilyen talán még soha a világon nem volt, a lehető legnagyobb szükség van arra a lelki nyugalomra, amely a rossz hírekkel szemben megőrzi egészséges bizalmát és viszont a jó hírek közt sem veszti el a fejét. Gondolkodjunk csak. Megmondták nekünk, a katonáknak őszinte, bár óvatos nyelvén, hogy Belgrádnak és szerb pozíciónknak föladása bármily fájdalmas, mégsem döntő jelentőségű. Épp ellenkezőleg, katonai szempontból vált szükségessé, hogy föladjunk egy másodrendű és tarthatatlan helyzetet amikor minden erőnkre ott van szükség, ahol a fődöntést várjuk, Orosz-Lengyelországban és Galíciában. A mindig kételkedők azt hitték, hogy ezzel csak szerbiai veszteségünket akarjuk szépíteni, de a mai hivatalos jelentések mindenkit megnyugtathatnak afelől, hogy a hadvezetőség az általános helyzetet az igazsághoz híven ismertette a nagyközönséggel. Szinte természetes, hogy amikor szinte máról-holnapra bebizonyosodik ez az igazság, amelyre előkészítették a közönséget, a kedélyek könnyen csapnak az ellenkező végletbe. A mai hivatalos győzelmi jelentésekhez néhány óra alatt már maga a közönség számokat fűzött, elfogott orosz katonák és ágyuk számát, amelyet ebben az órában, mikor ezt a cikket írjuk, hivatalosan még nem erősítettek meg. Lehet, hogy még ma éjjel, lehet, hogy csak holnap tudjuk meg, hogy milyenek „a döntés gyümölcsei", amelyeket a német legfőbb hadvezetőség jelentése szerint most még nem lehet áttekinteni. De akármint is lesz, meg kell tanulnunk már most, hogy a döntés gyümölcseit okosan és mértékkel élvezzük. Sem a túlságos elbizakodás, sem a mindenáron való kételkedés nincs most helyén. Mindnyájan érezzük, a szívünk heves dobogásából kiszámíthatjuk, hogy a keleti hadi színtéren döntő fontosságú események történtek. Meg kell azonban gondolnunk, hogy ez az arányaiban és bonyodalmaiban óriási háború már ahoz is hozzászoktatott bennünket hogy egy győzelem, amely a foglyok százezrével járt, nemcsak a háború sorsát, hanem még magát azt a csatát sem döntötte el egészen. Ilyen arányok, ilyen méretek mellett egyetlen győzelmi hírt sem szabad túlértékelni, örülni . Beszélgetés közben felhangzik a kürttel: ebédet osztottak ki a foglyok között. Az orosz katonák sorba állottak és imát mondtak. Az ezredes külön ebédelt még pedig gazdag menüt fogyasztott el. Egy közeli városkából pezsgőt is hozatott magának. A délutáni órákban indították útnak a fogoly-transzportot. Az orosz ezredes egy hadnagyunk kisérete mellett száll vonatra. Vele ment Őrmesterpucerja is. AAAAA/NAVWWViA/WWWWVWWVWVWVVN Kázméri Kázmér kell neki, mint minden jónak, ami Isten kegyelméből érkezik, de mértéket kell tartani az ujjongásban. Ne bízzuk el magunkat, de igenis merítsünk a mai jelentésekből mélységes és tántoríthatatlan bizalmat a mi igazunkban, amelynek győznie kell. A lengyelországi harcok Az oroszok visszavonulása Galíciában A Pesti Napló tudósítójától Északkeleti harctér, december 17. Az északkeleti harctér kötözőhelyén ma két tiszttel volt alkalmas beszélgetést folytatni. A tisztek Gorlicénél, Mezőlaborctól mintegy 45—50 kilométerre sebesültek meg. A friss kötés alkalmazása után vidám diskuszszió fejlődött ki. A tisztek elbeszélték, hogy az osztrák-magyar csapatok már több nap óta offenzívában vannak és súlyos csapást mértek az oroszokra. Az ellenségnek ezekben a harcokban jelentős vesztesége voltak. Seregeink üldözik az oroszokat, akik több ezer halottat és sebesültet veszítettek, néhány ezer orosz katona pedig önként megadta magát. K.K. Az orosz seregek összeroppanása Bécs, december 17. A Fremdenblatt írja: Északon a német offenzíva szorítja vissza az oroszok jobbszárnyát, délen pedig már benyomták a balszárnyat. Az orosz csapatoknak igen kritikus helyzetéről lehet tehát beszélni Beismerik az orosz offenzíva katasztrófáját Kopenhága, december 17. A Vplitikey pétervári táviratot közöl, amely szerint az orosz főváros lapjainak a cenzúra megengedte, hogy a harctéren az utolsó napokban történt eseményekről a következőket jelenthessék: Az orosz hadvezetőség elrendelte, hogy egyes seregrészek a Kárpátokból, Nyugat-Galiciából és Dél-Lengyelországból visszafelé összpontosítsák erejüket. Varsóban tömeges letartóztatások voltak. Az oroszok vesztesége félmillió ember Berlin, december 17. A körülbelül 160.000-nyi elesett vagy elfogott oroszokra vonatkozó számadatok a november elején végbement újracsoportosulástól Lodz újra való bevételéig terjedő időszakra értendők. Ha tekintetbe vesszük, hogy az oroszoknak keletporoszországi és oroszlengyelországi veszteségeit már azelőtt vagy 150.000 emberre becsülték, ma már orosz részen több mint 300.000 ember veszteséggel kell számolni. Ez majdnem tíz orosz hadtestnek felel meg. Ehez járulnak azok a veszteségek, miket az oroszok az osztrák-magyar haderővel szemben Galíciában és Bukovinában, főként pedig Przemysl előtt szenvedtek és amiket, ha 200.000 emberre tesszük, inkább túl alacsonyra becsültük. Ez az orosz haderő számára több mint 500.000 ember összveszeséget jelent, nem számítva a sebesülteket. Az orosz vereségek hatása Lembergben Bécs, december 17. Itt időző galíciai menekültekhez tegnap Lembergből magánúton érkezett levelekből kitűnik, hogy orosz körökre az a jelentés, hogy a németek heves offenzívával támadnak Észak-Lengyelországban, Nyugat-Galíciában pedig az orosz csapatok kudarcot vallottak, egyenesen lesújtó hatást gyakorol, annál inkább, mert csak nemrégiben nagy rangú orosz tisztek a legközelebbi időre egész sor orosz döntő győzelmet jeleztek. Azoknak az orosz sebesülteknek száma, akiket a galíciai harctérről és a Kárpátokból Lemsbergbe szállítanak, nap-nap után nagyob lesz. Föltűnik, hogy Lembergben már kezdik a sebesült kórházakat kiüríteni. Jaziella képviselőt, akitVarsó