Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-18 / 320. szám

Budapest. pftilA PESTI NAPLÓ 1914. december 18.­­320. kriml seregek javára történt, (mert hisz mindenki tudja, hogy a német sziléziai és a német len­­gyel határon nagy számban magyar katonák is vívtak harcot), szóval a fontos az, ami Len­gyelországban történt, ám nagy jelentőségű az angol partvidéki esemény is, mert ez fizetség volt Falklandért. És az egész nap, december 17 — győzelem és dicsőség. r Orosz ezredes rólunk­ ­ rA Kárpáti harcokban elfogott oroszok közt — rA Belsi Napló kiküldött tudósítójától — Északkeleti harctér, december 16. rA zöldesbarna mezőségen, amerre csak el­lát a szem, mindenütt elfogott orosz katonák táboroznak. Mintegy 2500—3000 ember ődöng itt fegyvertelenül, szomorúan, néma ajkakkal, minden percben készen az indulásra, öreg, szakállas galíciai népfölkelők, sokgyermekes borsodi családapák, életvén kazárok és ráncos arcú tőt bakák vigyáznak a muszkákra, kiket a kárpáti harcokban tettünk ártalmatlanokká. Felsőbb katonai engedelemmel körsétára in­dultam a nagy fogolytáborban. Az elfogott orosz katonák bambán bámul­nak a nagy messziről kéklő kárpáti hegyekre, közömbösen szemlélik a körülöttük lejátszódó eseményeket és úgy viselkednek, mint akik­nek már egy kicsit minden mindegy. Ter­peszkedő nyugalmukból csak akkor vetkőznek ki, ha ételszag csapja meg orrukat Mihelyt közelebb jön feléjük a tábori konyha, fészke­lődni kezdenek és türelmetlenek lesznek. Val­lásosságuk azonban felülkerekedik bennük és bármennyire is éhesek is, addig nem nyúlnak az ételhez, míg imájukat el nem mondották. A fogolytábor egy elkülönített részén egy magasrangú orosz tiszt sétál. Az ezredesi rang­ban lévő fogoly roppant ideges, türelmetlen és nyugtalan. Nem találja helyét, hol leül, hol sétál, majd megáll, a hátán egymásba kulcsolja a kezeit és nézi a hegyeket, a messzi mezőket, a magasban kóválygó nagy madarakat. Egy­szerre csak észreveszi­, hogy feléje tartunk. Végignéz önmagán, megigazítja köpenyegét és vár. Katonatiszt-kísérőm, aki már személye­sen is ismerte a feltűnően fiatal ezredest, mo­solyogva közeledik feléje. Bemutat az orosz ezredesnek, aki szinte bántó udvariassággal hajbókol előttem. A katonatiszt megmondja a fogolynak, hogy harctéri tudósító vagyok és szeretnék egyet-m­ás­t megtudni. Az ezredes a legnagyobb készséggel áll rendelkezésemre és franciául mondja, hogy csak parancsoljak vele, mindenre fog válaszolni, csak olyasmire nem, amivel ártana az orosz hadseregnek. — A katonának, — kezdi a beszélgetésit a fogoly ezredes — mindenekelőtt az a köteles­sége, ha fogságba jut, hogy hallgasson, hall­gasson, ha bármit is csinálnak vele. Én meg­vetném és nem tartanám érdemesnek a tiszti rangra az olyan embert, aki a fogságban el­mondaná seregeinek mozdulatait Oroszország­nak milliókba kerül az árulás, de az orosz nem kapható arra, hogy hazáját elárulja. Mi megfizetjük gálánsan a kémeket, de lenézzük őket és nem érintkezünk velük. Egy igazi orosz arisztokrata, ha exponált hivatalt visel is, sohasem érintkezik a magánéletben az árulóval, vagy a kémmel. — Szívesebben beszélek a magyar kato­nákról, akik gyönyörűen harcolnak és nagy­szerűen állják a tüzet. Különösen a magyar gyalogság dolgozik szépen. A mi tüzérségünket nem akarom összehasonlítani az önökével. Nagyon fáj nekünk, hogy a magyarok, ha valahová érünk, elszaladnak előlünk. Mi nobi­lis ellenfelek vagyunk és katonáink­ csak azt csinálják, amit habomban szoktak csinálni. Ha a trénünk elakad és a csapatoknak nincs mit enniük, ott szereznek, ahol van. Min­denért megfizetünk. Természetesen, ahol nem találunk senkit sem, nem is fizethetünk. Mi­kor a m­agyar csapatok Orosz-Lengyelország­ban jártak, épen úgy dolgoztak, mint mi itt —. Oroszországban hogyan gondolkoznak a háború kimeneteléről? — Minden ember szentül meg van arról győződve, hogy győzünk. De ne menjünk Oroszországba. Arait mondanék, kétkedőleg fogadná. Az északi háború A „döntés gyümölcsei" Idegeink rugalmasságát alapos teherpró­bának teszi ki ez a mostani háború. Tegnap még orrunk vére folyt Belgrád visszaadása miatt és ma győzelmi hírek világraszóló har­sonája remegteti meg lelkünket A várva várt nagy siker előjeleit lobogtatja meg előttünk a német nagy vezérkar és, a mi Höferünk jelen­tései. Ki tarthat itt középmértéket? Ki tudja megőrizni bölcs eszét nyugodt szívét, amelyet a győzelem kilátása csaknem jobban szoron­gat, mint a veszteségek híte, amely ellen ötöd­fél hónap alatt már eléggé megedződtünk? De éppen azért, mert a hadiszerencse olyan forgandó és mert olyan háborúval állunk szemben, amilyen talán még soha a világon nem volt, a lehető legnagyobb szükség van arra a lelki nyugalomra, amely a rossz hírekkel szemben megőrzi egészséges bizalmát és viszont a jó hírek közt sem veszti el a fejét. Gondolkodjunk csak. Megmondták ne­künk, a katonáknak őszinte, bár óvatos nyel­vén, hogy Belgrádnak és szerb pozíciónknak föladása bármily fájdalmas, még­sem döntő jelentőségű. Épp ellenkezőleg, katonai szem­pontból vált szükségessé, hogy föladjunk egy másodrendű és tarthatatlan helyzetet amikor minden erőnkre ott van szükség, ahol a fődön­tést várjuk, Orosz-Lengyelországban és Galíciá­ban. A mindig kételkedők azt hitték, hogy ez­zel csak szerbiai veszteségünket akarjuk szépí­teni, de a mai hivatalos jelentések mindenkit megnyugtathatnak afelől, hogy a hadvezetőség az általános helyzetet az igazsághoz híven is­mertette a nagyközönséggel. Szinte természetes, hogy amikor szinte má­ról-holnapra bebizonyosodik ez az igazság, amelyre előkészítették a közönséget, a kedé­lyek könnyen csapnak az ellenkező végletbe. A mai hivatalos győzelmi jelentésekhez néhány óra alatt már maga a közönség számokat fű­zött, elfogott orosz katonák és ágyuk számát, amelyet ebben az órában, mikor ezt a cikket írjuk, hivatalosan még nem erősítettek meg. Lehet, hogy még ma éjjel, lehet, hogy csak hol­nap tudjuk meg, hogy milyenek „a döntés gyümölcsei", amelyeket a német legfőbb had­vezetőség jelentése szerint most még nem lehet áttekinteni. De akármint is lesz, meg kell tanulnunk már most, hogy a döntés gyümölcseit okosan és mértékkel élvezzük. Sem a túlságos elbiza­kodás, sem a mindenáron való kételkedés nincs most helyén. Mindnyájan érezzük, a szívünk heves dobogásából kiszámíthatjuk, hogy a ke­leti hadi színtéren döntő fontosságú események történtek. Meg kell azonban gondolnunk, hogy ez az arányaiban és bonyodalmaiban óriási há­ború már ahoz is hozzászoktatott bennünket hogy egy győzelem, amely a foglyok százezré­vel járt, nemcsak a háború sorsát, hanem még­­ magát azt a csatát sem döntötte el egészen.­­ Ilyen arányok, ilyen méretek mellett egyetlen­­ győzelmi hírt sem szabad túlértékelni, örülni . Beszélgetés közben felhangzik a kürttel: ebédet osztottak ki a foglyok között. Az orosz katonák sorba állottak és imát mondtak. Az ezredes külön ebédelt még pedig gazdag menüt fogyasztott el. Egy közeli városkából pezsgőt is hozatott magának. A délutáni órák­ban indították útnak a fogoly-transzportot. Az orosz ezredes egy hadnagyunk kisérete mellett száll vonatra. Vele ment Őrmester­pucerja is. AAAAA/NAVWWViA/WWWWVWWVWVWVVN Kázméri Kázmér kell neki, mint minden jónak, ami Isten ke­gyelméből érkezik, de mértéket kell tartani az ujjongásban. Ne bízzuk el magunkat, de igenis merítsünk a mai jelentésekből mélységes és tántoríthatatlan bizalmat a mi igazunkban, amelynek győznie kell. A lengyelországi harcok Az oroszok visszavonulása Galíciában A Pesti Napló tudósítójától Északkeleti harctér, december 17. Az északkeleti harctér kötözőhelyén ma két tiszttel volt alkalmas beszélgetést foly­tatni. A tisztek Gorlicénél, Mezőlaborctól mintegy 45—50 kilométerre sebesültek meg. A friss kötés alkalmazása után vidám diskusz­szió fejlődött ki. A tisztek elbeszélték, hogy az osztrák-magyar csapatok már több nap óta offenzívában vannak és súlyos csapást mér­tek az oroszokra. Az ellenségnek ezekben a harcokban jelentős vesztesége voltak. Sere­geink üldözik az oroszokat, akik több ezer ha­lottat és sebesültet veszítettek, néhány ezer orosz katona pedig önként megadta magát. K.K. Az orosz seregek összeroppanása Bécs, december 17. A Fremdenblatt írja: Északon a német offenzíva szorítja vissza az oroszok jobbszárnyát, délen pedig már be­nyomták a balszárnyat. Az orosz csapatoknak igen kritikus helyzetéről lehet tehát beszélni Beismerik az orosz offenzíva katasztrófáját Kopenhága, december 17. A Vplitikey pétervári táviratot közöl, amely szerint az orosz főváros lapjainak a cenzúra megengedte, hogy a harctéren az utolsó napok­ban történt eseményekről a következőket je­lenthessék: Az orosz hadvezetőség elrendelte, hogy egyes seregrészek a Kárpátokból, Nyugat-Galiciából és Dél-Lengyelország­ból visszafelé összpontosítsák erejüket. Varsóban tömeges letartóztatások voltak. Az oroszok vesztesége félmillió ember Berlin, december 17. A körülbelül 160.000-nyi elesett vagy el­fogott oroszokra vonatkozó számadatok a november elején végbement újracsoportosulás­tól Lodz újra való bevételéig terjedő idő­szakra értendők. Ha tekintetbe vesszük, hogy az oroszoknak keletporoszországi és orosz­lengyelországi veszteségeit már azelőtt vagy 150.000 emberre becsülték, ma már orosz ré­szen több mint 300.000 ember veszteséggel kell számolni. Ez majdnem tíz orosz hadtest­nek felel meg. Ehez járulnak azok a vesztesé­gek, miket az oroszok az osztrák-magyar had­erővel szemben Galíciában és Bukovinában, főként pedig Przemysl előtt szenvedtek és amiket, ha 200.000 emberre tesszük, inkább túl alacsonyra becsültük. Ez az orosz haderő számára több mint 500.000 ember összvesze­séget jelent, nem számítva a sebesülteket. Az orosz vereségek hatása Lembergben Bécs, december 17. Itt időző galíciai menekültekhez tegnap Lembergből magánúton érkezett levelekből kitűnik, hogy orosz körökre az a jelentés, hogy a németek heves offenzívával támadnak Észak-Lengyelországban, Nyugat-Galíciában pedig az orosz csapatok kudarcot vallottak, egyenesen lesújtó hatást gyakorol, annál­­ in­kább, mert csak nemrégiben nagy rangú orosz tisztek a legközelebbi időre egész sor orosz döntő győzelmet jeleztek. Azoknak az orosz se­besülteknek száma, akiket a galíciai harctér­ről és a Kárpátokból Lemsbergbe szállítanak, nap-nap után nagyob lesz. Föltűnik, hogy Lembergben már kezdik a sebesült­ kórháza­kat kiüríteni. Jaziella képviselőt, akit­­Varsó

Next