Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-31 / 332. szám

6 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. december 51. , 332. szám.) Az angol hadihajók 34,3 centiméter s ütegekkel, a németek csak 21 centiméteres ágyukkal voltak fel­szerelve. Elfogott angol radio-telegrammból értesül­bean a Scharnhorst és a Gneisenau elsűlyedéséről, a Leipzig és a Nürnberg sorsáról mit sem tudok. Az Orisse angol gőzös e táviratban továbbá azt jelen­tette, hogy az angol hajóraj oly kevés szénnel bírt, hogy egyes hajók kenyerükkel és egyéb eltüzelhető anyagokkal fűtötték a kazánokat. A Cornway pán­célos a vízvonal alatt szenvedett könnyebb sérülést Semleges államok Gróf Andrássy Gyula Romániáról Gróf Andrássy Gyula Romániáról írt ma a Magyar Hírktp-ba nagy érdekű cikket s ismét erős argumentumokat sorakoztat fel Románia egyedül helyes politikájának megvilágítására. Cikkében töb­bek között ezeket mondja: Romániában ellenségeink valódi regényt írtak az egymáshoz való viszonyunkról. Elismerik, hogy a magyar s a román közös veszedelme a moszkovita vezetés alatt álló szlávizmus. Elismerik, hogy a román és magyar természetes szövetségesek. Haj­landók is volnának velünk menni, csak előbb meg akarnak fosztani néhány milló lakostól, fenmara­dásunk szükséges geográfiai és stratégiai természe­tes határaitól, ezer éves tulajdonunktól. Bismarck példájára hivatkoznak, ki 66 ban ki­szorított bennünket Németországból, de 72-ben már jó viszonyba került, 79-ben pedig szövetséget léte­sített velünk. A vaskancellár azért volt képes vé­res, erd­ő csaták után a két szomszéd között baráti viszonyt létesíteni, mert ezen történelmi, régi ellen­tétet, amelyet nem ő teremtett, amelyért nem ő volt felelős, akként oldotta meg, hogy osztrák területből egy talpalatnyit se hódított Mindennek éppen ellen­kezője történnék, ha Románia minket megtámadna• Románia és közöttünk nincs történelmi ellen­tét Nem vagyunk olyan közös közjogi keretekbe szorítva, amelyen belül csak súrlódások lehetők. Sose ontották egymás vérét. Nincs olyan haladása Romániának legalább fél századra, amelyet nem támogattunk, nem üdvözöltünk volna. Most sincs a legkisebb összekoccanás politikai ellentét közöt­tünk ; a közelmúltban intim barátság fűzött össze. Románia támadása tehát nem volna egy régi ellen­tét szükségszerű következménye, de egy barátnak váratlan, árulásszerű hátbatámadása, amelyet elfe­lejteni sohasem lehet Ha testünktől országunk keleti részét elszakí­tanák minden provokációnk nélkül, úgy egyetlen érzelme Magyarországnak a bosza lenne. Minden más politikai célt háttérbe szorítana az a vágy, hogy létünk alapjait visszahódítsuk. Románia Bulgáriát már ellenséggé tette. Azzá akarja-e még a másik szomszédot is tenni? Magyarország mindenütt segít­séget keresne Románia ellen s nemcsak Bulgáriá­ban, hanem legelsősorban Oroszországban. Azzal mennénk minden más, nagy érdek rovására, aki területünk integritását vissza tudná adni. S nem volna nehéz Oroszország támaszát megnyerni. Oroszország győzelme után még kevésbbé tűrhetne meg erős Romániát, mint erős Ausztria-Magyaror­szágot, mert az egyenes utat dél felé nem mi zárjuk el, hanem erős Románia zárja el; mi főleg azért vagyunk Oroszország terjeszkedésének útjában, mert a román völgyeken támadhatnék meg az orosz hadsereg összeköttetési vonalát A Kárpátok által Romániától elválasztott, a székelyek, magyarok és szászok gyűlölete által ve­szélyeztetett Erdély tehát nem érne fel a rablás ve­szélyes következményeivel. Romániát ilyen ambí­ciója igen könnyen három tűz közé szoríthatná és végleg megsemmisíthetné, mert többet akarna el­érni, mint amit elbír. Románia politikáját geo­grafikus helyzete szabja meg; minden ettől való el­térés számára végzetes lehet Románia politikájá­nak alapigazságait biztos kézzel és­­izmos tehetség­gel rajzolta meg néhány évvel ezelőtt Take Ionescu egy lapban, amelyet Rosetti, az éles eszű Bratianu miniszterelnöknek, a jelenlegi miniszterelnök aty­jának m­umusa adott ki Ezután érdekes szemelvényeket közöl Andrássy Take Jonescu cikksorozatából s ezt a kommentárt fűzi hozzá: Ez volt Jonescu tanítása néhány évvel ezelőtt. Szép nyelvvel, erőteljesen fejezi ki ez örök igaz­ságokat S amit akkor mondott, ma is mind igaz. Amire akkor előkészítette nemzetét az ma bekövet­kezett, azon nagy leszámolás, amelyet előre látott és amelyben mellénk akarta állítani, helyes állam­férfiúi belátással. Ma törekszik Oroszország száza­dos céljait megvalósítani, ma törekszik a dél kék tengerének uralma felé, ma küzd azon célokért, amelyekkel Románia Ionescu szerint nem transi­gálhat, nem köthet kompromisszumot, amelyek Románia testén vezetnek át Romániának módjában volna Bulgáriával és Törökországgal azt a szövetséget létesíteni, amely a Balkánnak önállóságát és a Fekete-tenger sza­badságát biztosítaná s ehelyett vannak hangok, kik azt kivánják, hogy vérét ontsa olyan állapotok megteremtése érdekében, amelyek nullifikálni fog­ják. De ez nem lehet az igazi véleménye Romániá­nak. Biztosak vagyunk benne, hogy megtalálja a helyes utat és hogy vállvetve fogunk azon célok­ért küzdeni, amelyek Romániának is nagyságát biz­tosíthatják és hogy valóban zászlóinkra fogjuk ír­hatni: "Az északi betörés ellen", a Balkán latin nyelvű oázisait. A tapasztala­tok azt követelik, hogy Olaszország és Romá­nia,, a régi latinság egyenes leszármazottai, pár­huzamosan működjenek. Azon kell fáradozni, hogy ez a két nép ne csak a kultúrban és az irodalomban leszyen egy, hanem egész társa­dalmi és politikai életük is egybehangzó legyen, vágyó emberek itt. Borzalmas látvány volt. Hiába­való minden igyekezet okosan beszélni velük. Nem kellett vezetés, sem födél, sem pénz, sem jó tanács — csak menekülni akartak. Ohnet nem mulasztja el néhány keserű szóval sietni a kormányt, menekülése miatt — Mindazok az előkészületek — írja — ame­lyek a közönséget megnyugtatták, nem voltak ele­gendők a kormány megnyugtatására. A körülzárás lehetőségét nem tudták összeegyeztetni az ország kormányzásával. Hire járt, hogy a kormány, mint 1870-ben most is Toursba menekül Némelyek azonban azon a véleményen voltak, hogy Tours túl közel van. Végre is elhatározták az egész kor­mányzat: az elnökség, a minisztériumok, a kamara, a szenátus Bordeauxba helyezi át székhelyét. Ott mindenki biztonságban érezheti magát. Az eluta­zás este tizenegy órakor, titokban történt. Csak másnap reggel tudta meg Páris, hogy elvesztette a főváros címét és hogy­ többé nem­ a közigazgatás központja, hanem egyszerű harctér. Rendkívül érdekesek Ohnet panaszai arról a t­ájékozatlanságról, amely úgy politikai, mint ka­limér téren egész Parisban uralkodott. A francia kormány az eseményeket rendszeres könyörtelen­séggel titkolta el A ném­­et­ek közeledéséről az első hírt a­, új kormány egyik közleményéből tudták meg, amely a Summe védővonaláról beszélt. Nem­sokára megér­­zett a hír, hogy a németek Com­uisquellen vannak. Mi értjük Ohnet ama pana­szait is, hogy kormány a­ Marnementi győzelmet Az olasz gyarmatügyi intézet kezdésére ankétot tartottak, amelyen számos képviselő, szenátor, tanár és ügyvéd vett részt. Az an­kéton megvitatták egy alakítandó olasz-román kulturliga munkaprogrammját. Ártom képvi­selő beszédet tartott, amelyben hangsúlyozta, hogy Olaszországnak a régi Róma politikai elveit kell követnie és nem szabad elhagynia is épp úgy eltitkolt és általános frázisokba bur­kolta, mint a németek előnyomulását A részle­tekre nem lehetett közölni, mert hiszen győzelem sem volt , amit Ohner nem tudott Érthető a pá­risi polgár afölötti panasza is, hogy még az üt­­közetek helyét, sőt a tábornokok neveit sem kö­­zölték. A franciák azt sem tudják, ami történt Perein tábornokkal, győzött-e vagy megverték, agyonlőtték-e s Ohnet azzal vigasztalódik, hogy idővel megfognak majd mindent tudni. Keserű humorral írja: A katonai cenzúra szembekötősdit játszik ve­lünk. Állandóan bekötik a szemünket, hogy ne lássuk, mi történik körülöttünk. Hány hadsere­günk van? Ki vezeti őket? Milyen erősek? Hol állanak? Csupa titok és rejtély. A legnagyobb ti­tokzatosságban vívnak kísérteties hadseregek arc­nélküli vezérekkel névtelen­­ csatákat Néha úgy érezzük, mintha állandóan borzalmas lidérc­nyomás nehezednék reánk. Azt a keveset, amit az eseményekről tudunk, az eseményekről, ame­lyekben létünk és becsületünk forog kockán, a külföldi újságok juttatják el hozzánk. Ohnet kigúnyolja, hogy az angol vezérkar közöl a londoni lapokkal olyan dolgokat, amiket a franciák közvetlenül nem tudhatnak meg Nagy hibát követnek el, hogy ha francia közvéleménynyel nem tudatják az eseményeket — írja — mert még a legerősebb bizalom is meginoghat ennek következ­tében. Sokat ír még a németek kegyetlenkedéseiről, amelyek közül a legtanulságosabb Albérie Maar­­­nard francia zenész története, akit a németek sta­táriális úton agyonlövettek, mert német katonákat orvul megölt. Ohnet erről a következőket írja: Alberic Magnard Baron, Nanteuil-le-Houdoin melletti birtokán lakott. Egy reggel két ulánust pillantott meg ajtaja előtt. Habozás nélkül föl­kapta vadászfegyverét s mind a két németet meg­ölte Cseppet sem csodálatos, hogy a zenész, a­ki művészi álomvilágában élt megölte a két katonát akik szemében az ellenséges inváziót személyesítet­ték meg. Hirtelen kiragadták gondolatvilágából a könyörtelen valóságba. A két katona tovább ment volna rabolva, fosztogatva, de nem bántva azokat akik barátságosan, zárt ajtóval fogadják őket De a hirtelen harag elragadta a művészt. Senki sem kényszerítette, hogy úgy cselekedjék, mint ahogy az cselekedett. Jogában állott volna beletörődni az invázióba. De ő ellenállt és ölt Ebben a cseleke­detében igazi nagyság rejlik. Az a nép, amely vé­dekezik behatoló ellenség ellen, megérdemli a füg­getlenséget És Alberic Magnard meghalt a tűz­helyéért és hazájáért A kaland vége már minden­napi: az a csoport, amelynek tagja volt a két ulánus, elfogta a művészt, agyonlőtte, házát fel­gyújtotta és az egész falut elpusztította. Ezzel az elbeszéléssel fejezi be az első füzetet. Várjon, mit irt volna, ha az eset Németországban, francia katonákkal történt volna? Akkor biztos or­gyilkos gazembernek nevezte volna a művészt és a katonákat szerencsétl­es, hős áldozatoknak —­­M Olaszország Olaszország és Románia Róma, december 30. Mi kell a harctéren? Egy kis tájékoztató A közönség legnagyobb része még most sincs tisztában azzal, mi kell a harctéren a katonának. A hadvezetőség és a Hadsegélyző Hivatal többször figyelmeztette a közönséget hogy fölösleges dolgo­kat ne küldjön a harctérre, s felsorolta azokat a tárgyaikat, amelyeknek a hadban álló hadsereg har­cosai hasznát vehetik. De azért a karácsonyi cso­magok közt is bőven akadt olyan, amelyben fölös­leges dolgokat tartalmazott A közönség ugyanis örömet óhajtván szerezni a hazáért küzdő hozzá­tartozóinak, megfeledkezik arról, hogy a háború­ban nagy értékváltozáson mentek át a dolgok a katonák szempontjából. Míg a békében a katoná­nak is értékes ajándék a kézelő, az ízléses kézelő­gomb, egy szép szivartárca, könyv, hangjegy, stb., addig a háborúban, a hadban álló katonának mindez értéktelen holmi, viszont megbecsülhetetlen kincs a szemében a cigaretta, a csokoládé, a cukor, stb. Az alábbiakban fel fogjuk sorolni, mi kell a harctéren a katonáknak s minek miért veszik kü­lönösebb hasznát Az orosz katonáknak például fő­tápláléka, frissítője: a tea. A cár hadseregében te­hát nagy súlyt tesznek arra, hogy a legénység min­dig hozzájuthasson egy kis meleg teához. Ezért a tábori konyhákon kívül hordozható szamovárokat is visznek magukkal a csapatok. A háború alatt különben a mi katonáink is megkedvelték a teát, amely nélkül valóban nehéz kibírni a telet Ord­ett Lengyelországban. A közönség tehát nagyon jó cselekszik, ha jótékony adományai közt nem fe­ledkezik meg a teáról és a cukorról sem. Különö­sen sok cukorr­a van szükség, mert a cukor­kész­letet rendesen elfogyasztják az átvonuló csapatok s az új seregek nem tudnak szerezni. A hosszú téli éjszakákon petróleumra is nagy szükségük van katonáinknak. A gyertya ugyanis nem világit elég erősen s azonkivül a készlet sem túlságosan nagy azon a vidéken, hol a harcok foly­nak. Mindazonáltal a gyertya-adományokat is szíve­sen fogadják a katonák, különösen a vastag, temp­lomi gyertyákat, amelyeknek élénk fényük van s órák hosszáig világítanak. A gyertya mellett gyu­fára is nagy szükség van. Oroszországban ugyanis gyufamonopólium van s igy csak kisebb mennyi­

Next