Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-31 / 332. szám
6 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. december 51. , 332. szám.) Az angol hadihajók 34,3 centiméter s ütegekkel, a németek csak 21 centiméteres ágyukkal voltak felszerelve. Elfogott angol radio-telegrammból értesülbean a Scharnhorst és a Gneisenau elsűlyedéséről, a Leipzig és a Nürnberg sorsáról mit sem tudok. Az Orisse angol gőzös e táviratban továbbá azt jelentette, hogy az angol hajóraj oly kevés szénnel bírt, hogy egyes hajók kenyerükkel és egyéb eltüzelhető anyagokkal fűtötték a kazánokat. A Cornway páncélos a vízvonal alatt szenvedett könnyebb sérülést Semleges államok Gróf Andrássy Gyula Romániáról Gróf Andrássy Gyula Romániáról írt ma a Magyar Hírktp-ba nagy érdekű cikket s ismét erős argumentumokat sorakoztat fel Románia egyedül helyes politikájának megvilágítására. Cikkében többek között ezeket mondja: Romániában ellenségeink valódi regényt írtak az egymáshoz való viszonyunkról. Elismerik, hogy a magyar s a román közös veszedelme a moszkovita vezetés alatt álló szlávizmus. Elismerik, hogy a román és magyar természetes szövetségesek. Hajlandók is volnának velünk menni, csak előbb meg akarnak fosztani néhány milló lakostól, fenmaradásunk szükséges geográfiai és stratégiai természetes határaitól, ezer éves tulajdonunktól. Bismarck példájára hivatkoznak, ki 66 ban kiszorított bennünket Németországból, de 72-ben már jó viszonyba került, 79-ben pedig szövetséget létesített velünk. A vaskancellár azért volt képes véres, erdő csaták után a két szomszéd között baráti viszonyt létesíteni, mert ezen történelmi, régi ellentétet, amelyet nem ő teremtett, amelyért nem ő volt felelős, akként oldotta meg, hogy osztrák területből egy talpalatnyit se hódított Mindennek éppen ellenkezője történnék, ha Románia minket megtámadna• Románia és közöttünk nincs történelmi ellentét Nem vagyunk olyan közös közjogi keretekbe szorítva, amelyen belül csak súrlódások lehetők. Sose ontották egymás vérét. Nincs olyan haladása Romániának legalább fél századra, amelyet nem támogattunk, nem üdvözöltünk volna. Most sincs a legkisebb összekoccanás politikai ellentét közöttünk ; a közelmúltban intim barátság fűzött össze. Románia támadása tehát nem volna egy régi ellentét szükségszerű következménye, de egy barátnak váratlan, árulásszerű hátbatámadása, amelyet elfelejteni sohasem lehet Ha testünktől országunk keleti részét elszakítanák minden provokációnk nélkül, úgy egyetlen érzelme Magyarországnak a bosza lenne. Minden más politikai célt háttérbe szorítana az a vágy, hogy létünk alapjait visszahódítsuk. Románia Bulgáriát már ellenséggé tette. Azzá akarja-e még a másik szomszédot is tenni? Magyarország mindenütt segítséget keresne Románia ellen s nemcsak Bulgáriában, hanem legelsősorban Oroszországban. Azzal mennénk minden más, nagy érdek rovására, aki területünk integritását vissza tudná adni. S nem volna nehéz Oroszország támaszát megnyerni. Oroszország győzelme után még kevésbbé tűrhetne meg erős Romániát, mint erős Ausztria-Magyarországot, mert az egyenes utat dél felé nem mi zárjuk el, hanem erős Románia zárja el; mi főleg azért vagyunk Oroszország terjeszkedésének útjában, mert a román völgyeken támadhatnék meg az orosz hadsereg összeköttetési vonalát A Kárpátok által Romániától elválasztott, a székelyek, magyarok és szászok gyűlölete által veszélyeztetett Erdély tehát nem érne fel a rablás veszélyes következményeivel. Romániát ilyen ambíciója igen könnyen három tűz közé szoríthatná és végleg megsemmisíthetné, mert többet akarna elérni, mint amit elbír. Románia politikáját geografikus helyzete szabja meg; minden ettől való eltérés számára végzetes lehet Románia politikájának alapigazságait biztos kézzel ésizmos tehetséggel rajzolta meg néhány évvel ezelőtt Take Ionescu egy lapban, amelyet Rosetti, az éles eszű Bratianu miniszterelnöknek, a jelenlegi miniszterelnök atyjának mumusa adott ki Ezután érdekes szemelvényeket közöl Andrássy Take Jonescu cikksorozatából s ezt a kommentárt fűzi hozzá: Ez volt Jonescu tanítása néhány évvel ezelőtt. Szép nyelvvel, erőteljesen fejezi ki ez örök igazságokat S amit akkor mondott, ma is mind igaz. Amire akkor előkészítette nemzetét az ma bekövetkezett, azon nagy leszámolás, amelyet előre látott és amelyben mellénk akarta állítani, helyes államférfiúi belátással. Ma törekszik Oroszország százados céljait megvalósítani, ma törekszik a dél kék tengerének uralma felé, ma küzd azon célokért, amelyekkel Románia Ionescu szerint nem transigálhat, nem köthet kompromisszumot, amelyek Románia testén vezetnek át Romániának módjában volna Bulgáriával és Törökországgal azt a szövetséget létesíteni, amely a Balkánnak önállóságát és a Fekete-tenger szabadságát biztosítaná s ehelyett vannak hangok, kik azt kivánják, hogy vérét ontsa olyan állapotok megteremtése érdekében, amelyek nullifikálni fogják. De ez nem lehet az igazi véleménye Romániának. Biztosak vagyunk benne, hogy megtalálja a helyes utat és hogy vállvetve fogunk azon célokért küzdeni, amelyek Romániának is nagyságát biztosíthatják és hogy valóban zászlóinkra fogjuk írhatni: "Az északi betörés ellen", a Balkán latin nyelvű oázisait. A tapasztalatok azt követelik, hogy Olaszország és Románia,, a régi latinság egyenes leszármazottai, párhuzamosan működjenek. Azon kell fáradozni, hogy ez a két nép ne csak a kultúrban és az irodalomban leszyen egy, hanem egész társadalmi és politikai életük is egybehangzó legyen, vágyó emberek itt. Borzalmas látvány volt. Hiábavaló minden igyekezet okosan beszélni velük. Nem kellett vezetés, sem födél, sem pénz, sem jó tanács — csak menekülni akartak. Ohnet nem mulasztja el néhány keserű szóval sietni a kormányt, menekülése miatt — Mindazok az előkészületek — írja — amelyek a közönséget megnyugtatták, nem voltak elegendők a kormány megnyugtatására. A körülzárás lehetőségét nem tudták összeegyeztetni az ország kormányzásával. Hire járt, hogy a kormány, mint 1870-ben most is Toursba menekül Némelyek azonban azon a véleményen voltak, hogy Tours túl közel van. Végre is elhatározták az egész kormányzat: az elnökség, a minisztériumok, a kamara, a szenátus Bordeauxba helyezi át székhelyét. Ott mindenki biztonságban érezheti magát. Az elutazás este tizenegy órakor, titokban történt. Csak másnap reggel tudta meg Páris, hogy elvesztette a főváros címét és hogy többé nem a közigazgatás központja, hanem egyszerű harctér. Rendkívül érdekesek Ohnet panaszai arról a tájékozatlanságról, amely úgy politikai, mint kalimér téren egész Parisban uralkodott. A francia kormány az eseményeket rendszeres könyörtelenséggel titkolta el A németek közeledéséről az első hírt a, új kormány egyik közleményéből tudták meg, amely a Summe védővonaláról beszélt. Nemsokára megérzett a hír, hogy a németek Comuisquellen vannak. Mi értjük Ohnet ama panaszait is, hogy kormány a Marnementi győzelmet Az olasz gyarmatügyi intézet kezdésére ankétot tartottak, amelyen számos képviselő, szenátor, tanár és ügyvéd vett részt. Az ankéton megvitatták egy alakítandó olasz-román kulturliga munkaprogrammját. Ártom képviselő beszédet tartott, amelyben hangsúlyozta, hogy Olaszországnak a régi Róma politikai elveit kell követnie és nem szabad elhagynia is épp úgy eltitkolt és általános frázisokba burkolta, mint a németek előnyomulását A részletekre nem lehetett közölni, mert hiszen győzelem sem volt , amit Ohner nem tudott Érthető a párisi polgár afölötti panasza is, hogy még az ütközetek helyét, sőt a tábornokok neveit sem közölték. A franciák azt sem tudják, ami történt Perein tábornokkal, győzött-e vagy megverték, agyonlőtték-e s Ohnet azzal vigasztalódik, hogy idővel megfognak majd mindent tudni. Keserű humorral írja: A katonai cenzúra szembekötősdit játszik velünk. Állandóan bekötik a szemünket, hogy ne lássuk, mi történik körülöttünk. Hány hadseregünk van? Ki vezeti őket? Milyen erősek? Hol állanak? Csupa titok és rejtély. A legnagyobb titokzatosságban vívnak kísérteties hadseregek arcnélküli vezérekkel névtelen csatákat Néha úgy érezzük, mintha állandóan borzalmas lidércnyomás nehezednék reánk. Azt a keveset, amit az eseményekről tudunk, az eseményekről, amelyekben létünk és becsületünk forog kockán, a külföldi újságok juttatják el hozzánk. Ohnet kigúnyolja, hogy az angol vezérkar közöl a londoni lapokkal olyan dolgokat, amiket a franciák közvetlenül nem tudhatnak meg Nagy hibát követnek el, hogy ha francia közvéleménynyel nem tudatják az eseményeket — írja — mert még a legerősebb bizalom is meginoghat ennek következtében. Sokat ír még a németek kegyetlenkedéseiről, amelyek közül a legtanulságosabb Albérie Maarnard francia zenész története, akit a németek statáriális úton agyonlövettek, mert német katonákat orvul megölt. Ohnet erről a következőket írja: Alberic Magnard Baron, Nanteuil-le-Houdoin melletti birtokán lakott. Egy reggel két ulánust pillantott meg ajtaja előtt. Habozás nélkül fölkapta vadászfegyverét s mind a két németet megölte Cseppet sem csodálatos, hogy a zenész, aki művészi álomvilágában élt megölte a két katonát akik szemében az ellenséges inváziót személyesítették meg. Hirtelen kiragadták gondolatvilágából a könyörtelen valóságba. A két katona tovább ment volna rabolva, fosztogatva, de nem bántva azokat akik barátságosan, zárt ajtóval fogadják őket De a hirtelen harag elragadta a művészt. Senki sem kényszerítette, hogy úgy cselekedjék, mint ahogy az cselekedett. Jogában állott volna beletörődni az invázióba. De ő ellenállt és ölt Ebben a cselekedetében igazi nagyság rejlik. Az a nép, amely védekezik behatoló ellenség ellen, megérdemli a függetlenséget És Alberic Magnard meghalt a tűzhelyéért és hazájáért A kaland vége már mindennapi: az a csoport, amelynek tagja volt a két ulánus, elfogta a művészt, agyonlőtte, házát felgyújtotta és az egész falut elpusztította. Ezzel az elbeszéléssel fejezi be az első füzetet. Várjon, mit irt volna, ha az eset Németországban, francia katonákkal történt volna? Akkor biztos orgyilkos gazembernek nevezte volna a művészt és a katonákat szerencsétles, hős áldozatoknak —M Olaszország Olaszország és Románia Róma, december 30. Mi kell a harctéren? Egy kis tájékoztató A közönség legnagyobb része még most sincs tisztában azzal, mi kell a harctéren a katonának. A hadvezetőség és a Hadsegélyző Hivatal többször figyelmeztette a közönséget hogy fölösleges dolgokat ne küldjön a harctérre, s felsorolta azokat a tárgyaikat, amelyeknek a hadban álló hadsereg harcosai hasznát vehetik. De azért a karácsonyi csomagok közt is bőven akadt olyan, amelyben fölösleges dolgokat tartalmazott A közönség ugyanis örömet óhajtván szerezni a hazáért küzdő hozzátartozóinak, megfeledkezik arról, hogy a háborúban nagy értékváltozáson mentek át a dolgok a katonák szempontjából. Míg a békében a katonának is értékes ajándék a kézelő, az ízléses kézelőgomb, egy szép szivartárca, könyv, hangjegy, stb., addig a háborúban, a hadban álló katonának mindez értéktelen holmi, viszont megbecsülhetetlen kincs a szemében a cigaretta, a csokoládé, a cukor, stb. Az alábbiakban fel fogjuk sorolni, mi kell a harctéren a katonáknak s minek miért veszik különösebb hasznát Az orosz katonáknak például főtápláléka, frissítője: a tea. A cár hadseregében tehát nagy súlyt tesznek arra, hogy a legénység mindig hozzájuthasson egy kis meleg teához. Ezért a tábori konyhákon kívül hordozható szamovárokat is visznek magukkal a csapatok. A háború alatt különben a mi katonáink is megkedvelték a teát, amely nélkül valóban nehéz kibírni a telet Ordett Lengyelországban. A közönség tehát nagyon jó cselekszik, ha jótékony adományai közt nem feledkezik meg a teáról és a cukorról sem. Különösen sok cukorra van szükség, mert a cukorkészletet rendesen elfogyasztják az átvonuló csapatok s az új seregek nem tudnak szerezni. A hosszú téli éjszakákon petróleumra is nagy szükségük van katonáinknak. A gyertya ugyanis nem világit elég erősen s azonkivül a készlet sem túlságosan nagy azon a vidéken, hol a harcok folynak. Mindazonáltal a gyertya-adományokat is szívesen fogadják a katonák, különösen a vastag, templomi gyertyákat, amelyeknek élénk fényük van s órák hosszáig világítanak. A gyertya mellett gyufára is nagy szükség van. Oroszországban ugyanis gyufamonopólium van s igy csak kisebb mennyi