Pesti Napló, 1939. február (90. évfolyam, 26–48. szám)

1939-02-18 / 40. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1939 február 19 328 IFJÚSÁGI NAPLÓ A mozi gyermekkora Minden indulás érdekes. Kivált oly dol­gok elindulása, amelyek kis magból haj­tanak ki és szemünk láttára szöknek vas­tag sudárba. Ilyen a mozi indulása, gyer­mekkora is, kivált számomra, hiszen gyer­mekkorom pontosan egybeesik a mozi gyermekkorával. Mondhatom, vele nőttem fel, vele, és ez volt gyermek- és diákko­rom legszebb, legnagyobb élménye. A világ legelső nyilvános mozgókép­előadása 1895 december 28-án volt Pá­rizsban. Hozzánk, Magyarországra, né­hány szórványos bemutatás (ilyen volt az ezredévi kiállításon bemutatott első rö­vidke szalag) után rendszeresen csak az új század első éveiben jutott el. A legelső mozielőadást valahol a Józsefváros mé­lyén láttam, egy kis mozgóban. Az ajtó­ban kikiáltó csábítgatta be a közönséget és odabent a képeket nádpálcával muto­gatta és magyarázatokkal fűszerezte. Ilyesféléket mondogatott: »Ez a termetes bácsi, aki most lép ki a kapun, ming járt fölül arra a biciklire, mely a ház előtt várja. Most felül és usgyi, repül vele. Ott van egy pocsolya, nem tudom, ki fogja-e tudni kerülni, mert, amint látható, a ke­rékpározásban nem valami matador. Zsuppsz, a baj megtörtént, a mi pocakos bácsink beleperdült a vízbe. Egy darabig aligha kap kedvet, hogy máskor is ke­rékpározzék­. Ezzel felgyúlt a villany, a képnek vége is volt. Következett egy má­sik, de abban sem találkozott hosszabb és épületesebb tartalom. Kezdetben egyes kávéházak kedvesked­tek vendégeiknek mozgóképek bemutatá­sával és csak később nyíltak meg sorjá­ban a hivatásos mozik. A mozi szót a hosszú és nehézkes mozgóképszínház elne­vezésből Heltai Jenő csinálta. Az első filmszalagok egészen rövidek voltak, le­pergetésükhöz alig néhány perc volt szükséges, így azután egy moziműsor, mely akkor is eltartott egy óránál is to­vább, oly hosszú volt, mint egy étlap. A kisebb mozikban még a megnyitó és a zá­ró zeneszámot is beiktatták a műsorokba, hogy annál hosszabbnak lássék és csalo­gatóbb legyen. »Nyitány« volt az első és a »zárinduló« a befejező műsorszám. A nyitányt, mely néhány zongorafutamból állott, rendszerint valami látványos kép követte, mint pl. »Narancsszüret Cataniá­ban«, vagy »Indiai vásár«. Azután a gye­rekek falrengető hahotázása kíséretében lepergett bohózat következett. Ami bár­gyúság és naivitás az első kezdetleges szalagokban csak találkozott, mind ontot­ták ezek a bohózatok. A legképtelenebb kalandok, össze-visszaságok, lehetetlensé­gek, elképesztő rohanások egymás sar­kára hágtak ezekben a képekben. A mai burleszk-filmek előfutárai voltak ezek, melyeknek szintén megvoltak a maguk világhíres csillagai: Polidor, Pali, Maxi, Ágoston, az első burleszksztárok, akiket a már nagyobb igényű Max Linder követ. Az előbbiek közül a legnagyobb népsze­rűségre Pali tett szert, aki arról volt ne­vezetes, hogy az életben mindenbe bele­kóstolt, de mindenütt csúfos kudarcok érték. Volt szakács, tengerész, fogorvos, kötéltáncos, de mindent elrontott, amibe belekezdett. A kötélről lefordult, mint fogorvos kirángatta páciense valamennyi fogát, mint szakács borzalmas kotyvalé­kot kavargatott össze, amitől gazdái megbetegedtek. Ez a Pali előfutárja volt a mai diadalmas, művészi és gondolatokat ébresztő Chaplinnek. A hahotás bohózat után érzelmes »tár­sadalmi színmű« következett. A zongora a vadul kergetődző futamok után méla­bús románc nyekergetésébe fogott. A le­pedőn ágáló alakok jelentek meg, beta­nult, rossz mozdulatokkal, nehéz gesztu­sokkal. A filmművészet fejlődésének be­mutatásául és kuriozitásból időnként mos­tanában is be szoktak mutatni régi fil­meket egyes mozgók; ha ilyen társadalmi színművet mutatnak be, a várt drámai ha­tás helyett a nézőnek kacaghatnékja tá­mad, oly bárgyúnak találja a régi arc­kifejezéseket és mozdulatokat. Ám a régi közönség komolyan vette ezeket a gyer­mekdedségeket és a régi moziban sokszor lehetett hallani, amint egy-egy, a gyen­gébb nemhez tartozó néző elővette zseb­kendőjét és belezokogott... Egy-egy ta­nulságos, majd még egy víg szalag után következett a nagy kép, a »sláger«, a nagy dráma, pl. ilyen címmel: »Vérbosz­szú Korzikában«. A műsoron a régi nagy képeknek még a hosszát is feltüntették, odabiggyesztették a cím után: »700 mé­ter, játsszák a Comédie Francaise művé­szei«. Csakugyan, a lepedőn egymásután jelentek meg a darabban játszó művészek, először kivetítették a nevet, majd, mintha színházban volnánk, félregördült a kár­pit, a színész megjelent, jobbra-balra haj­longott, majd jött a következő... A kép elején és végén ott láttuk a szalagot gyár­tó Pathé-testvérek cég védjegyét, a fejét mozgató gall kakast. A nagy dráma lepergetése után a zár­induló következett: a Rákóczi-mars beve­zető futamai, amit a közönség már nem is hallgatott végig. A régi moziban, mely persze néma volt és rendszerint egy zon­gora kísérte előadásait, az előadások folytatólagosak voltak. Számozott helyek rendszerére csak később tértek rá. Sze­gény emberek és ráérő gyerekek olcsó és kedvelt szórakozása volt a mozi. Már öt krajcárért is lehetett helyet kapni a régi mozgóban; mai gyerek alig képzelheti, milyen tündéri boldogság volt beülni a sötét nézőtérre és rábámulni a lepedőre, melyen a világ új csodája kelleti magát mindenkinek. Várkonyi László. Felfedezték Odisseus kincseskamráját Az a bizonytalanság, amely Görögor­szág északnyugati partjain fekvő Ithaka szigettel Odisseus hazájával kapcsolatban a tudományos körökben fennállott, most úgy látszik megoldódott. Azo­k­ a tudományos kutatások, amelyek a J brit archeológiai intézettel kapcsolat­ban Athénben folytatók, a hasonló vizs­gálatoknál lehetséges legnagyobb mér­tékű biztossággal bizonyították be, hogy az eddig T­akinak nevezett sziget való­ban a régi Ithaka. A sziget déli részén fekvő helység — Pelikata — közelében Hartley tanár úr lényeges nyomokat fe­dezett fel a homérosi időkből. Más, a szi­get déli végéről származó leletek azt bi­zonyítják, hogy a bronzkortól egészen a vaskorszakig (tehát egészen a történelmi időkig) a sziget megszakítás nélkül la­kott volt és kultúrája az egész időszak­ban egyéni vonásokat mutat fel, amelyek a dór vándorlások idején alig változtak. A legjelentékenyebb felfedezést azonban Miss S. Benton tette, aki egy kincses­kamrát tárt föl, amelyben a Krisztus előtti XV. századtól egészen a Krisztus utáni első századig minden évszázadból származó tárgyakat találtak. Ennek kö­vetkeztében több olyan is napvilágra ke­rült, amely a homérosi időkből (850—700-ig Krisztus előtt) származnak. Miss Benton annak a barlangnak tartja ezt a kamrát, amelyben Odisseus az Alkinoostól kapott ajándékokat elrejtette. Az ajándékok kö­zött említi a homérosi éposz azt a három­lábat is, amelynek nagyszámú töredékét találták meg a barlangban bronzból. Az egyik terakottán pedig az a felirat sze­repel: »Áldozati adomány Odisseusnak«. Mindezeknek a leleteknek összessége alapján a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy Odisseus hazáját immár végérvényesen felfedezték. Tiaki szigetét pedig éppen ezeknek a megállapításoknak alapján most már hivatalosan is ismét Ithakának nevezték el. Suli lexikon Irta: Véka Badarság. Mindaz, amit a felelő kinyög. Bajnok (lásd még atléta) (v. ö. tornász — birkózó B.). Onnan ismerhető fel, hogy a kabátján 43 jelvény, fiókjában hat érem, térd és két forradás és indexében magavi­seleti hármas van. Baklövés összetéveszteni a sinken és singen igéket, valamint a Kind-et a Kind­del. Balszerencse (pech), ha húszan puskáz­nak és pont téged csípnek fülön. Barát(nő) az az egyén, aki súgy segít puskázni és cserébe csak annyit kér, hogy az intőit írd alá. Becsületes. Az a fiú, aki bevallja, hogy hibás a számtanpéldája, a tanár úr sze­rint becsületes. (Az osztály szerint sza­már. V. ö. »relativitás«.) Bedacitás úgy történik, hogy a felelő jót mond és a tanár rosszul hallja. Beszéd- és értelemgyakorlat óra alatt sakkozni. Betegség. A szervezetben levő rendelle­nesség. Ez lehet időleges is. Például hi­deglelés földrajzórán, kék foltok bizonyít­ványosztáskor, remegés kémiaórán, iskola­iszony nagy felelések előtt, stb. Kóroko­zójuk a TTT (Teljes Tárgyi Tudatlanság) bacillusok közé sorozható. Gyógyításuk ma még igen kezdetleges. Békebíró. Szemüveges, nyári­ egyén, magaviselete példás, előmenetele dicsére­tes, rajzból hármasa van és borzasztóan szeret a más dolgaiba beleszólni. Rend­szerint addig békíti veszekedő társait, a­míg el nem verik. Bizonyítvány. Okirat, amelynek semmi létjogosultsága nincs. Mert ugy­e nem le­het olyat bizonyítani, ami meg sem tör­tént. Már­pedig a bizonyítvány nagyon sokszor ilyesmit mutat. Például azt, hogy a diák nem tanult. Bőgés a kísérőzene az »intőosztás« és »bizonyítványosztás« nevű ünnepségeken. Bősz, kritikus az önképzőkör jellegzetes alakja. Az egyetlen tag, aki minden elő­adáson éberen figyel. Lepedőnagyságú jegyzeteket készít, gondosan felírva a dol­gozat minden hibáját. Minthogy szerény ember, a dolgozatot — rendszerint — har­madik fokra, a bírálatot jegyzőkönyvi di­cséretre ajánlja. Bukni. Szenvedő ige. Aki nem hiszi, próbálja meg. Burokban született, vagyis szerencsés fickó az, akinek felelése közben megszó­lal az óravégi csengő. Büntetés. Van kellemes és kellemetlen. Kellemetlen, ha valakit elvernek, kelle­mes, ha bezárják az éléskamrába, vagy kiküldik az óráról, mondván: »Kovács ma büntetésből nem hallgathatja az előadást«. C—Cs Cipőzsinór. Lehet vele verekedni, kife­szíteni a pad mellé, hogy átessenek rajta, lehet vele kötélhúzást játszani és csomó­kat kötni rajta. Egyes elmaradt egyének cipőbe fűzik. Citerázás. Tipikus diákbetegség. Főkép­pen feleléskor jelentkezik. A beteg elsá­pad, dadogni kezd, fogai összeverődnek. A német tanárnő azt állítja, hogy ezt a rossz lelkiismeret váltja ki, a diákok sze­rint azonban a nyelvtan iránt érzett un­dor. Csalódás éri a kedves szülőket bizonyít­ványosztáskor, intőkonferencián és szülői értekezleten. A csemetéket viszont akkor éri csalódás, ha azt hiszik, hogy fentjel­zett vészterhes eseteket simán megússzák. Csapadék mindaz a cseppfolyós anyag, amely a felhőkből jön és a diákság éle­tét­ nagyban befolyásolja. A csapadékok közül 1. az eső ellenszenves, ha elmarad miatta a kirándulás, rokonszenves, ha elő­segíti az­­ influenza-szünetet. 2. a hó, rokonszenves, ha a vidékről bejárók vo­natát 2—3 órára elakasztja (bár erre jó a köd is). Csend. Ez az, ami az iskolában nincs. Csengetés. A legszeszélyesebb dolog a világon. Mindig kellemetlen. Reggel túl korán van, mértan órán túl későn, latin órán pedig egyáltalán nem hajlandó meg­szólalni. Vannak azonban, akik szeretik. Én is. De csak délután kettőkor. Csoda. Öt perccel a számtandolgozat megkezdése előtt jön a körözvény, hogy tanulmányi kirándulás lesz. (Ez még nem csoda. Csoda akkor lenne, ha az osztály ennek nem örülne.) Csodabogarak. Ma már kipusztulóban levő fajhoz tartoznak. Tagjai néha tanulni is szoktak. Egyeseknél ez a rendkívüli tulajdonság annyira fejlett, hogy akkor is tanul, ha másnap 50 százalékig biztos a kirándulás. A csodabogarak utolsó pél­dányát a diákság közköltségen spirituszba fogja tenni, hadd gyönyörködjék benne a hálás utókor. J­utalmak Az eheti nyereményeket a következők nyerték: Mandula Pista (Budapest, VII., Elemér ucca 37.), Galitzer (Bpest, VT­, Izabella ucca 39.) Postánk Varga Ibolya, örömmel üdvözöltek tá­borunkban. A keresztrejtvényt nem kell kivágva beküldeni, hanem csak a feltün­tetett sorok megfejtését közölni. — Kő­­szegi­ testvérek. Megreklamáltam a köny­vet. Nem tudom, hogy történhetett a za­var. — Radó Éva. Az elbeszélést még nem tudtam elolvasni. Remélem, most már hamarosan sor kerül reá, de olyan sok a közlésre váró anyag, hogy türelemmel kell lenni. — Rosenberg Sándor. Vájjon mennyi lehet az a »néhány« kettes? —« Rosenberg Judit. Dehogy is haragszom. Szép is volna, ha mindenkire meghara­gudnék, aki megkérdezi, hogy mikor fog nyerni. — Strasser Márta. Ez igazán »tűrhető« bizonyítvány. Év végére néhány kettessel kevesebb lesz, úgy-e? — Egy szó­rakozott. Valaki levelezőlapon beküldte a megfejtéseket Budapestről, aláírás nélkül Ebben a korban még nem illik ilyen szó­rakozottnak lenni! De vájjon ki volt a tettes? — Gutfreund László. Véka az If­júsági Napló régi gárdájához tartozik, mindig ezen a néven írt. örülök, hogy tetszik az ABC. A pontokat azonban min­denkinek saját magának kell nyilvántar­tania. — Kaufmann Lili. Máskor a borí­tékot így címezd: Pesti Napló — Ifjúsági Napló. A vers már jobb, mint a múltkori volt. — Neumann Éviké. Milyen volt a bizonyítvány? —­­Láng Aoli. Abba nem tudok beleszólni, hogy a könyvosztály mi­lyen könyvet küld a nyerteseknek. —­ Láng Joli. Te is sorra kerülsz hamarosan. — Mandula Pista. Év végére még jobb lesz a bizonyítvány, ugy-e? — Mandula Márta. Hát a te bizonyítványod milyen volt? — Székely József. Hogy megy a ta­nulás a Pesti Napló angol nyelvtanfo­lyamán? — Fülöp Béla. Miért nem írsz soha magadról? — Jusztusz Feri. Hánya­dik osztályba jársz? — Rubin Alice. Nem tehetek róla, úgy látszik, elvesztek a ko­rábbi levelek. — Galitzer Imre. Miért vagy ilyen szűkszavú? — Román Éva. Nem baj, majd kijavítod azt a hármast. Fő, hogy kötelességedet rendben elvég­zed. — Seller Éva. Minden megfejtés egy pont. Nemsokára rád kerül a sor. — Erő­di Endre. Szívesen látlak, de amit most küldtél, az nem megfelelő. A Ballada egyébként már volt előttem. — Bálint Margit. Csakhogy meggyógyultál. Most már remélhetőleg szorgalmas leszel. — Sámuel Egon. Megjött már a jutalom­könyv? — Pásztor Emil. Sajnálattal ol­vasom, hogy beteg vagy. Vigyázz ma­gadra. A bizonyítvánnyal meg lehetsz elégedve. — Gárdos Piroska. Derék, szor­galmas leány vagy. Barátnőd beküldi a megfejtéseket, de nem eléggé rendszere­sen. — Weisz Bandi. Utánanézek a pana­szodnak. — Fényes Jóska. Vigyázz az írásodra. — Federer László és Tibor. Bi­zonyosan helyszűke miatt maradt ki. — Wachsmann Éva. Megfejtésre nem vála­szolok, csak akkor, ha valamit írnak is nekem. Keresztrejtvény Beküldendő: vizsz. 1, 18 és függ. 1, 7. Vízszintes: 1. Kifakult. 8. Ritka női név. , 10. Nem kell több! 11. Ez az újság. 12. Ra párja. 13. Igen — angolul. 14. Mással­hangzó. 15. Kerek szám. 17. N. O. Z. 18. Nö­velni az iramot. 19. Kedves kis erdei állat. 21. Izmokban rejlik. 22. Ezé­t keverve. 23. Számára. 24. Helyhatározó. Függőleges: 1. Végleteket kedvelő. 2. I. L. É. 3. Több uralkodó jelzője. 4. Vissza­­járnak rajta. 5. Ezekkel behálózott, fi. L. A. L. 7. Újpest közelében van. 8. Átjegyez. 9. Nem ezen. 11. Leánynév. 13. Alacsony, de erős. 14. Itt van, fogd meg! 16. Fontos fűszer. 17. Ahogyan a kisgyerek utánozza az autó hangját. 19. Remény kezdete. M. Névmás. Megfejtések az 1939 február 1-i számból: Keresztrejtvény. Vízszintes: 1. Csavar­gás. S. 8. Kerek. Z. 10. Elír. 11. Neve. 12. Le 13. Asd. 14. Ev. 15. Evu. Z. 17. Ále. 18. Ke­gyetlen. V. 19. Rabol. C. 21. Éri. B. 22. Ács. 33. Soká. 24. Este.

Next