Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)

1967-05-21 / 119. szám

Vasárnap, 1967. május 21. Az Áramszolgáltató a megyéért Szívén viseli a megye és a város egyetemes érdekét a Dél-dunántúli Áramszolgál­tató Vállalat. A «­Tegyünk többet Somogy­ért !«-mozgalom szellemében, a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletébe erején felüli munkát vál­lalt a megyeszékhely vízellá­tásának megjavítását szolgáló beruházás kivitelezésében, a Balaton-part jobb közlekedé­si bank­viszonyainak kialakítása­Szakonyi Gyula üzlet­­igazgató elmondta, hogy terven felül fogtak hozzá Kaposváron és Siófokon több munkához A Balaton déli fővárosában az útépítés miatt áthelyezték a kábelt. A vállalat történe­tében először fordult elő, hogy üzemelő kábelt bel­jebb helyeztek, mint ahol eredetileg lefektették. Egy­idejűleg beljebb került a közvilágítási kábel és har­mincnégy ostornyeles lámpa is. Márciusban fogtak mun­kához, a jövő héten teljesen befejezik az áthelyezést. Eh­hez hasonló munka lesz a húszezer voltos kábel áthe­lyezése Kaposváron, hogy a buszállomás építkezését tel­jesen megkezdhessék. Sok munkát rótt és ró a vállalatra a nyomásfokozó, a cseri és a sántosi vízmű épí­tése. Ha szükség volt rá, azonnal a város rendel­kezésére álltak, energiát biztosítottak a nyo­másfokozóhoz, trafóállomást építettek Sántoson. A cseh­ vízmű elektromos tervei ké­szek, már szervezik a mun­kát. A jubileumi versenyben három hónappal előbb ké­szülnek el a szereléssel, elő­reláthatóan június 30-ra. Az Áramszolgáltató dolgozói kö­rülbelül hatszáz órát dolgoz­nak társadalmi munkában itt. Egy új lakótelep parcellá­zását szolgálja a Cserben, hogy áthelyezik a légvezeté­ket. Ez a munka befejezés előtt áll. Az elektromosokat dicsé­ri a cseri vidámpark villanyhálózatának gyors bővítése. Egyik napról a másikra ál­lították fel az oszlopokat, hogy május 1-én villanyt kaphassanak a sátrak. Nehéz műszaki problémá­kat oldanak meg gyorsan, rö­vid határidő alatt viteleznek ki munkákat. Hogy mi ösz­tönzi a vezetőket és a mun­kásokat, a műszakiakat és az alkalmazottakat? Szakonyi Gyula üzletigazgató, Horváth László osztályvezető úgy fo­galmazta meg: Somogy me­­gye szeretete, gondjainak vállalása. L. G. Vámszedő­k a somogyjádi földművesszövetkezetnél Több szakértő is vizsgálta a Somogyjád és Vidéke Körzeti Fmsz 1965—66. évi iratait, az üzletek elszámolását, a leltára­kat s a könyvelést Valamennyi vizsgálat azt állapította meg, hogy Nagy József, az fmsz 1-es számú vendéglőjének vezetője, Tarr Árpád áruforgalmi osztály­­vezető, Kovács György megbízott főkönyvelő és Rab József, az osztopáni 4-es számú élelmi­szer önkiszolgáló bolt vezetője rendszeresen csalt, sikkasztott, és ezzel jelentős kárt okoztak a társadalmi tulajdonban. Literenként 20 forint haszon Az fmsz a Nagy által veze­tett italboltból látta el töb­bi üzletét is pálinkával. Nagy és Tarr megállapodtak abban, hogy a 80 forintos vegyes pá­linkát szilvapálinkaként lite­renként 100 forintért adják tovább, s a hasznon osztoz­kodnak. Ezzel a módszerrel mint 1600 liter pálinkát több to­vábbítottak, és 40 000 forintot tettek zsebre. A csalás leplezését Tarr vállalta magára: leltározás előtt mindig értesítette Na­gyot, így módja volt az ön­­leltár elvégzésére, a többlet kivételére. Tarr ezenkívül minden esetben tagja volt vendéglőt leltározó bizottság­á­nak is. Érthető, hogy soha semmi hibát nem fedtek föl. Nagy ezenkívül a saját sza­kállára is dolgozott. Meiszte­­rics Jánostól a tapsonnyi szesz­főzde vezetőjétől vásárolt — li­terenként 70 forintért — 255 liter pálinkát, s azt is 100 fo­rintért mérte ki. Ezen 7650 for­intőt keresett. (Meiszterics ellen is elj­árás indult, mert tavaiy hiánnyal számolt el, s a pálinkát feltehetően a szeszfőzdéből lopta.) Tarr és Nanv két év alatt több mint 41 000 forinttal ká­rosították meg a szövetkeze­tet. A vizsgálat csak két esz­tendőre terjedt ki, ők azon­ban már 15 éve dolgoznak együtt ennél a szövetkezetnél A „varázsló“ főkönyvelő Gyakori vendége volt a Nagy által vezetett kocsmá­nak Kovács György megbízott főkönyvelő. Egyik alkalommal — látva a nagykereskedelem­től érkezett árukat — így szólt az üzletvezetőnek: — Süssünk el néhány kar­ton cigarettát, s a pénzt fe­lezzük el... A könyvelést bízza rám ... El is «sütöttek« két év alatt 40 000 forint értékű dohány- és húsárut, s a pénzt pedig «•testvériesen« elosztották Ekkor lépett munkába Ko­vács. Elvarázsolta a csalás nyomait úgy, hogy ezeket tételeket átfutó, beruházásra a tatarozásra stb. kövwelt­e el Noha ennek következtében va­lóságos dzsun­gelhez hasonlí­tott az fmsz könyvelése, ellenőrök sohasem keresték ennek az okát. Tarr, a nagy organizátor Amíg le nem tartóztatták, rendszeres látogatója s jól költekező vendége volt a ka­posvári szórakozóhelyeknek Tarr. Nőisimerőseinek szíve­sen és mindig gavallérosan fi­zetett. Könnyen tehette, hi­szen nem az ő zsebéből fedez­te kiadásait. 1963-ban az fmsz nem tudott felhasználni 61 000 forintot, amit tatarozásra, átalakításra kaptak. Tarr vállalkozott rá, hogy a pénzt átmenti a követ­kező évre. Szerzett egy kő­művest, akit megbíztak kü­lönféle munkákkal, és a pénzt is kiutalták a nevére. Felvételkor azonban Tarr is megjelent, elkérte a pénzt, és ebből 40 000 forintot a maga nevére a som­ogyjádi takarék­ba tett. Innen vette ki aprán­ként, fizette a munkát, s már 1964 novemberében azt jelen­tette, hogy mindennel elké­szültek (noha egyes munkákat el sem kezdtek). Ezt ő és a szövetkezet elnöke igazolta, a MÉSZÖV műszaki ellenőre, Urbán László viszont nem el­lenőrizte a munkáikat. A takarékkönyvi bejegyzések azonban mást mutattak. Tarr még 1965-ben is szedegetett ki pénzt, a kamatot zsebre tette, 24 800 forinttal nem tu­dott elszámolni. Családi élelmezés a boltból Mindezek után elképzelhe­tő, mennyire törődtek a va­gyonvédelemmel a Somogyjád és Vidéke Körzeti Fmsz-nél. Urbán László, a MÉSZÖV műszaki ellenőre a hibák je­lentése helyett hamis számlák szerzésével foglalkozott. Somogyiadhoz tartozott a Rab József vezette, családi alapon működő osztopáni ön­­kiszolgáló élelmiszerbolt is. Rab innen élelmezte — per­sze térítés nélkül — héttagú családját, s a b­ánya lakodal­mára 5000 forint értékű árut vitt haza ingyen. A nagyke­reskedelemtől kapott áruk egy részével nem terhelte be az üzletet, termelőktől árut vá­sárolt, s azt felárral értékesí­tette. Hogy leltározásikor hiányt leleplezze, az üres ci­­a­garettás kartonokat sértetlen­nek tüntette föl, a szövetke­zet elnöke, Berdán Sándor pedig kételkedés nélkül el­hitte szavait. Mire leleplez­ték, Rab 36 000 forint kárt okozott. Valamennyien bíráság előtt felel­nek méla visszaélésükért, illetve mulasztásukért. Szalai László K I­RÁNDULÓK 5 SOMOGYI NÉPLAP VÉGIG A BALATON-PARTON MI VAN AZ ÉTLAPON? ízletes falatok, specialitások nyomában — A Mit ígér a Paprika Csárda és a Vendégűző üzlet Balatonbogláron­­ Nem kell várni „rajtengedélyre“ Két Jóbarát bőségtála Kistücsök? Mi tagadás, szeretjük z ínyencségeket. Nemcsak amolyan újságírói csemegére gondolunk ezzel, hanem gasztronómiai ínyencségre, ízletes, finom falatokra. Olyan különleges eledelek e, amelyeket nem minden vendéglő étlapján szerepelt­enek, hanem csak egy-egy he­lyen. Mert specialitások. M­nt a kömlődi halászlé vagy az alföldi birkagulyás. Benne van már a szakácsok vérében az ízek és a zamatok keverésének tudománya, apáról fiú­ra öröklődött a főzés titka. S hírük van vele szerte az országban s világban, így csalogatják a vendéget, hogy ha egyszer megkóstolta főzt­­jüket, egyen máskor is belőle. E rövid bevezető után sétára invitáljuk az olvasót: járjuk együtt be idegenforg­amra készülő Balaton-partunk néhány ismert vagy kev­ébé ismert vendéglőjét, s nézzük meg, mi van az étlapon. Alig áll meg a gépkocsi zamárdi Paprika Csárda előtt, a máris ínycsiklandó illatok szállnak felénk. Benne van a paprika aromája, a pörkölt le­vének minden íze s a jövő hús zamata. — Ez csak a vegyespörkölt lehet... — jegyzi meg utdtár­­sunk. Ő már kóstolta ezt a zamárdi specialitást, két szerepel a csárda étlapján éve a különleges eledel. — Marhabelsőség az alapja, szívből, veséből, májból ké­szül, természetesen hozzá jön még mindaz, ami a jó pörkölt­höz nélkülözhetetlen — kínál­ja jó gazda módjára az ételt Sebők Gyula vezető. S a pörkölt való­ban finom, csúszik rá a fröccs. Kellemes, enyhén csípős, laktató, és ami ugyancsak nem hanyagolható el: olcsó. Egy adag — tarho­nya — vasv burgonya körette) — 8,70 forint. Naponta száz adagot is kimérnek belőle. Azért nem többet, mert híres a csárda másik specialitása is: a sült csirke. De a sláger azért a veevespörk'-i­t, s nem lett még híre a déli partról, hogy bárhol is vetély­társra akadt volna. Megyünk tovább, nyelvün­­kön érezve a vettyespörkölt­jét, megyünk tovább, mert híre jött viszont a balaton­­szemesi Kistücsöknek. Már maga a környezet is kelle­mes, színes napernyők védik a kerthelyiség asztalait, a belső teremben már hűvöst sugá­roznak a falak. — Egy étlapot kérünk ... — szól egyikünk, s a kedves fel­­szolgálónő máris hozza a menükártyát. Az étlapon ott a keresett szöveg: Ételspeciali­tásunk: Szemesi táska rizzsel. — A boglári szakácsverse­nyen díjat nyertünk vele — újságolja Sipos József üzlet­vezető, amikor asztalhoz in­vitáljuk egy rövid beszélge­tésre. — Megszerették, meg­kedvelték az emberek ... Külsőre csaknem olyan ez a szemesi táska, mint a rán­­tottszelet, de sajttal van meg­töltve a hús, és úgy sül ki. Ez adja meg a pikáns zamatát, s hozzá rizsköretet kínálnak, azzal az igazi. — Sajnos halunk ma nincs, de a halászlét is más módon készítjük, mint ami megszo­kott — mondja a főnök. A titkát azonban őrzi, hiszen nem szeretné, ha a konkur­­rencia beleszólna a dolgába. Annyit azért még elárul, hogy az alaplé elkészítésében van a dolog nyitja — a megtisztí­tott, lefejezett halat egészben teszik be az edénybe, hogy főjön —, s van valami egyéb különlegesség is. — Majd kóstoljá­k meg, ha erre járnak. Vagy a másik eledelt, a somogyi tüdőleves*. V­ z is saját ötlet, eltér a szab­ványos tüdőlevestől. Nincs le­darálva a tüdő, hanem culvás­­szerűen főzzük, s ecettel meg tejföllel ízesítjük. Ez is elis­merést kapott a boglári sza­kácsversenyen . .. Ehhez még csak annyit: a G-kategóriás kisvendéo­ig­it­­ar>tán tizenkét főle étel­sze­rűnél meg a két specialitás Valahogy így kellene másutt is. Híre-neve volt valamikor a balaton­bogl­ári Halászkert­nek, érthető, hogy a vendég visszatér — és máris mene­külne kifelé a piszkos, barát­ságtalan helyiségből. Hiányzik a régi varázs, hi­ányzik a finom ételek illata. A Halászkertben hal nincs — még tart a halászati tilalom a Balatonon — hat készétel és hat frissen sült szerepel az ét­lapon. Pedig tavi halból is lehet halászlét főzni, vagy rántott halat készíteni, de er­re nem terjed ki a vendéglő vezetőjének Panner Kálmán­nak figyelme. S a tisz­taságra sem, ami ugyan­olyan hiba, mint a szegényes választék. Amikor megkérjük a pincért, hogy küldje aszta­lunkhoz a vezetőt, meg is je­lenik: pecsétes, piszkos kö­penyben. De gusztáló látvány. A szó szoros értelmében kellemetlenül érzi magát az ember a Halászkertben. Pisz­kos a helyiség, a kenyeres lány a kezében viszi ki a sze­let kenyeret egy vendégnek, s amikor a MÉSZÖV munkatár­sa ezt szóvá teszi a vezetőnek, egy vállrándítás csupán a vá­lasz. Érthető, hogy gyorsan bú­csúzunk, s még csak nem is kívánjuk a viszontlátást. Csaba Ferenc, a balatonmá­­riai Két Jóbarát vendéglő ve­zetője az «ételslágerről­« be­szél: — Neszményi pecsenyével szolgálhatok... Ez inkább csak az Alföldön ismert, de az ínyencek másutt is nagyon szeretik. Két szelet sertéshús közé házi füstölt kolbász, sza­­lonna meg sonka kerül, pár­­naszerűen összetűzzük, és így sütjük ki, lehet bélszínnel is csinálni, akkor ízletesebb... Az ára sem sok: ha csak ser­téshúsból készül, körülbelül 13 forintba kerül, ha bélszínnel, akkor olyan 15—ifi forint. Eb­ben a kisvendéglőben azt is elismerésre méltónak tartjuk, hogy nem lepődnek meg, ha a vendég egvéni szájíz szerint kívánja elkészíttetni ebédjét, ahoizy megrendeli a felszolgá­lnál, úgy csinálja meg a sza­kács. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a nagy nyá­ri forgalomban nem nagyon örülnek a vendégek különleges kívánságának sehol sem, hi­szen éttermeink, vendéglőink csekély száma nem teszi le­hetővé, hogy «elbabrálj­anak* egy-egy étellel. — Még egy ételkülönleges­séget ajánlhatok. Kóstolják meg a Két Jóbarát bőségtá­lat... ne tiltakozzanak, hogy Kaposváron Béke-tál az elne­vezése, vonaton meg Utasel­látó-tál. Ez a kétszemélyes adag halból és egyéb sült húsból készül. Két vagy há­rom szelet hal és ugyanannyi sült hús kerül a tálra a meg­felelő körítéssel. Ezek a mi specialitásaink... Jártunk még több helyen ezen a napon, hogy megnéz­zük még mi van az étlapon. »­Most semmi ételkülönlegesség­e nincs, jöjjenek majd a szezon­ban­« — invitált néhány vendég­­lővezető. Sok helyen azonban még ez a biztatás sem hangzott el, mert a vezető és a szakács elégedett azzal, hogy rántott vagy sült húst meg pörköltet kínál. És az is kérdés, hogy mikor kezdődik a szezon. Az éttermek és az üzletek forgalma máris azt bizonyítja, hogy nem szabad a hivatalos »­rajtengedélyre­« várni, önállóan kell dönteni. Új­­ra a zamárdi Paprika Csárda példáját kell idéznünk: alig két hét alatt kétszázezer fo­rintos forgalmat bonyolítottak le, májusi bevételük meghalad­ja majd a háromszázezer forin­tot, vagyis éppen annyi, mint amennyi tavaly a legnagyobb szezonban Csupán a volt­ siófoki szövetkezet Balaton menti éttermeinek és eszpresszóinak a forgalma 800 000 forinttal volt magasabb április­ban a tavalyi azonos szintnél. Mindez figyelmeztet: jönnek a vendégek, várjuk őket meg­felelően felkészülve. Ízletes fa­latokkal, finom italokkal — ma­­gyarosan: Folesz György—Szalai László

Next