Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-21 / 119. szám
Vasárnap, 1967. május 21. Az Áramszolgáltató a megyéért Szívén viseli a megye és a város egyetemes érdekét a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat. A «Tegyünk többet Somogyért !«-mozgalom szellemében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletébe erején felüli munkát vállalt a megyeszékhely vízellátásának megjavítását szolgáló beruházás kivitelezésében, a Balaton-part jobb közlekedési bankviszonyainak kialakításaSzakonyi Gyula üzletigazgató elmondta, hogy terven felül fogtak hozzá Kaposváron és Siófokon több munkához A Balaton déli fővárosában az útépítés miatt áthelyezték a kábelt. A vállalat történetében először fordult elő, hogy üzemelő kábelt beljebb helyeztek, mint ahol eredetileg lefektették. Egyidejűleg beljebb került a közvilágítási kábel és harmincnégy ostornyeles lámpa is. Márciusban fogtak munkához, a jövő héten teljesen befejezik az áthelyezést. Ehhez hasonló munka lesz a húszezer voltos kábel áthelyezése Kaposváron, hogy a buszállomás építkezését teljesen megkezdhessék. Sok munkát rótt és ró a vállalatra a nyomásfokozó, a cseri és a sántosi vízmű építése. Ha szükség volt rá, azonnal a város rendelkezésére álltak, energiát biztosítottak a nyomásfokozóhoz, trafóállomást építettek Sántoson. A cseh vízmű elektromos tervei készek, már szervezik a munkát. A jubileumi versenyben három hónappal előbb készülnek el a szereléssel, előreláthatóan június 30-ra. Az Áramszolgáltató dolgozói körülbelül hatszáz órát dolgoznak társadalmi munkában itt. Egy új lakótelep parcellázását szolgálja a Cserben, hogy áthelyezik a légvezetéket. Ez a munka befejezés előtt áll. Az elektromosokat dicséri a cseri vidámpark villanyhálózatának gyors bővítése. Egyik napról a másikra állították fel az oszlopokat, hogy május 1-én villanyt kaphassanak a sátrak. Nehéz műszaki problémákat oldanak meg gyorsan, rövid határidő alatt viteleznek ki munkákat. Hogy mi ösztönzi a vezetőket és a munkásokat, a műszakiakat és az alkalmazottakat? Szakonyi Gyula üzletigazgató, Horváth László osztályvezető úgy fogalmazta meg: Somogy megye szeretete, gondjainak vállalása. L. G. Vámszedők a somogyjádi földművesszövetkezetnél Több szakértő is vizsgálta a Somogyjád és Vidéke Körzeti Fmsz 1965—66. évi iratait, az üzletek elszámolását, a leltárakat s a könyvelést Valamennyi vizsgálat azt állapította meg, hogy Nagy József, az fmsz 1-es számú vendéglőjének vezetője, Tarr Árpád áruforgalmi osztályvezető, Kovács György megbízott főkönyvelő és Rab József, az osztopáni 4-es számú élelmiszer önkiszolgáló bolt vezetője rendszeresen csalt, sikkasztott, és ezzel jelentős kárt okoztak a társadalmi tulajdonban. Literenként 20 forint haszon Az fmsz a Nagy által vezetett italboltból látta el többi üzletét is pálinkával. Nagy és Tarr megállapodtak abban, hogy a 80 forintos vegyes pálinkát szilvapálinkaként literenként 100 forintért adják tovább, s a hasznon osztozkodnak. Ezzel a módszerrel mint 1600 liter pálinkát több továbbítottak, és 40 000 forintot tettek zsebre. A csalás leplezését Tarr vállalta magára: leltározás előtt mindig értesítette Nagyot, így módja volt az önleltár elvégzésére, a többlet kivételére. Tarr ezenkívül minden esetben tagja volt vendéglőt leltározó bizottságának is. Érthető, hogy soha semmi hibát nem fedtek föl. Nagy ezenkívül a saját szakállára is dolgozott. Meiszterics Jánostól a tapsonnyi szeszfőzde vezetőjétől vásárolt — literenként 70 forintért — 255 liter pálinkát, s azt is 100 forintért mérte ki. Ezen 7650 forintőt keresett. (Meiszterics ellen is eljárás indult, mert tavaiy hiánnyal számolt el, s a pálinkát feltehetően a szeszfőzdéből lopta.) Tarr és Nanv két év alatt több mint 41 000 forinttal károsították meg a szövetkezetet. A vizsgálat csak két esztendőre terjedt ki, ők azonban már 15 éve dolgoznak együtt ennél a szövetkezetnél A „varázsló“ főkönyvelő Gyakori vendége volt a Nagy által vezetett kocsmának Kovács György megbízott főkönyvelő. Egyik alkalommal — látva a nagykereskedelemtől érkezett árukat — így szólt az üzletvezetőnek: — Süssünk el néhány karton cigarettát, s a pénzt felezzük el... A könyvelést bízza rám ... El is «sütöttek« két év alatt 40 000 forint értékű dohány- és húsárut, s a pénzt pedig «•testvériesen« elosztották Ekkor lépett munkába Kovács. Elvarázsolta a csalás nyomait úgy, hogy ezeket tételeket átfutó, beruházásra a tatarozásra stb. kövwelte el Noha ennek következtében valóságos dzsungelhez hasonlított az fmsz könyvelése, ellenőrök sohasem keresték ennek az okát. Tarr, a nagy organizátor Amíg le nem tartóztatták, rendszeres látogatója s jól költekező vendége volt a kaposvári szórakozóhelyeknek Tarr. Nőisimerőseinek szívesen és mindig gavallérosan fizetett. Könnyen tehette, hiszen nem az ő zsebéből fedezte kiadásait. 1963-ban az fmsz nem tudott felhasználni 61 000 forintot, amit tatarozásra, átalakításra kaptak. Tarr vállalkozott rá, hogy a pénzt átmenti a következő évre. Szerzett egy kőművest, akit megbíztak különféle munkákkal, és a pénzt is kiutalták a nevére. Felvételkor azonban Tarr is megjelent, elkérte a pénzt, és ebből 40 000 forintot a maga nevére a somogyjádi takarékba tett. Innen vette ki apránként, fizette a munkát, s már 1964 novemberében azt jelentette, hogy mindennel elkészültek (noha egyes munkákat el sem kezdtek). Ezt ő és a szövetkezet elnöke igazolta, a MÉSZÖV műszaki ellenőre, Urbán László viszont nem ellenőrizte a munkáikat. A takarékkönyvi bejegyzések azonban mást mutattak. Tarr még 1965-ben is szedegetett ki pénzt, a kamatot zsebre tette, 24 800 forinttal nem tudott elszámolni. Családi élelmezés a boltból Mindezek után elképzelhető, mennyire törődtek a vagyonvédelemmel a Somogyjád és Vidéke Körzeti Fmsz-nél. Urbán László, a MÉSZÖV műszaki ellenőre a hibák jelentése helyett hamis számlák szerzésével foglalkozott. Somogyiadhoz tartozott a Rab József vezette, családi alapon működő osztopáni önkiszolgáló élelmiszerbolt is. Rab innen élelmezte — persze térítés nélkül — héttagú családját, s a bánya lakodalmára 5000 forint értékű árut vitt haza ingyen. A nagykereskedelemtől kapott áruk egy részével nem terhelte be az üzletet, termelőktől árut vásárolt, s azt felárral értékesítette. Hogy leltározásikor hiányt leleplezze, az üres ciagarettás kartonokat sértetlennek tüntette föl, a szövetkezet elnöke, Berdán Sándor pedig kételkedés nélkül elhitte szavait. Mire leleplezték, Rab 36 000 forint kárt okozott. Valamennyien bíráság előtt felelnek méla visszaélésükért, illetve mulasztásukért. Szalai László K IRÁNDULÓK 5 SOMOGYI NÉPLAP VÉGIG A BALATON-PARTON MI VAN AZ ÉTLAPON? ízletes falatok, specialitások nyomában — A Mit ígér a Paprika Csárda és a Vendégűző üzlet Balatonbogláron Nem kell várni „rajtengedélyre“ Két Jóbarát bőségtála Kistücsök? Mi tagadás, szeretjük z ínyencségeket. Nemcsak amolyan újságírói csemegére gondolunk ezzel, hanem gasztronómiai ínyencségre, ízletes, finom falatokra. Olyan különleges eledelek e, amelyeket nem minden vendéglő étlapján szerepeltenek, hanem csak egy-egy helyen. Mert specialitások. Mnt a kömlődi halászlé vagy az alföldi birkagulyás. Benne van már a szakácsok vérében az ízek és a zamatok keverésének tudománya, apáról fiúra öröklődött a főzés titka. S hírük van vele szerte az országban s világban, így csalogatják a vendéget, hogy ha egyszer megkóstolta főztjüket, egyen máskor is belőle. E rövid bevezető után sétára invitáljuk az olvasót: járjuk együtt be idegenforgamra készülő Balaton-partunk néhány ismert vagy kevébé ismert vendéglőjét, s nézzük meg, mi van az étlapon. Alig áll meg a gépkocsi zamárdi Paprika Csárda előtt, a máris ínycsiklandó illatok szállnak felénk. Benne van a paprika aromája, a pörkölt levének minden íze s a jövő hús zamata. — Ez csak a vegyespörkölt lehet... — jegyzi meg utdtársunk. Ő már kóstolta ezt a zamárdi specialitást, két szerepel a csárda étlapján éve a különleges eledel. — Marhabelsőség az alapja, szívből, veséből, májból készül, természetesen hozzá jön még mindaz, ami a jó pörkölthöz nélkülözhetetlen — kínálja jó gazda módjára az ételt Sebők Gyula vezető. S a pörkölt valóban finom, csúszik rá a fröccs. Kellemes, enyhén csípős, laktató, és ami ugyancsak nem hanyagolható el: olcsó. Egy adag — tarhonya — vasv burgonya körette) — 8,70 forint. Naponta száz adagot is kimérnek belőle. Azért nem többet, mert híres a csárda másik specialitása is: a sült csirke. De a sláger azért a veevespörk'-it, s nem lett még híre a déli partról, hogy bárhol is vetélytársra akadt volna. Megyünk tovább, nyelvünkön érezve a vettyespörköltjét, megyünk tovább, mert híre jött viszont a balatonszemesi Kistücsöknek. Már maga a környezet is kellemes, színes napernyők védik a kerthelyiség asztalait, a belső teremben már hűvöst sugároznak a falak. — Egy étlapot kérünk ... — szól egyikünk, s a kedves felszolgálónő máris hozza a menükártyát. Az étlapon ott a keresett szöveg: Ételspecialitásunk: Szemesi táska rizzsel. — A boglári szakácsversenyen díjat nyertünk vele — újságolja Sipos József üzletvezető, amikor asztalhoz invitáljuk egy rövid beszélgetésre. — Megszerették, megkedvelték az emberek ... Külsőre csaknem olyan ez a szemesi táska, mint a rántottszelet, de sajttal van megtöltve a hús, és úgy sül ki. Ez adja meg a pikáns zamatát, s hozzá rizsköretet kínálnak, azzal az igazi. — Sajnos halunk ma nincs, de a halászlét is más módon készítjük, mint ami megszokott — mondja a főnök. A titkát azonban őrzi, hiszen nem szeretné, ha a konkurrencia beleszólna a dolgába. Annyit azért még elárul, hogy az alaplé elkészítésében van a dolog nyitja — a megtisztított, lefejezett halat egészben teszik be az edénybe, hogy főjön —, s van valami egyéb különlegesség is. — Majd kóstolják meg, ha erre járnak. Vagy a másik eledelt, a somogyi tüdőleves*. V z is saját ötlet, eltér a szabványos tüdőlevestől. Nincs ledarálva a tüdő, hanem culvásszerűen főzzük, s ecettel meg tejföllel ízesítjük. Ez is elismerést kapott a boglári szakácsversenyen . .. Ehhez még csak annyit: a G-kategóriás kisvendéoigitar>tán tizenkét főle ételszerűnél meg a két specialitás Valahogy így kellene másutt is. Híre-neve volt valamikor a balatonboglári Halászkertnek, érthető, hogy a vendég visszatér — és máris menekülne kifelé a piszkos, barátságtalan helyiségből. Hiányzik a régi varázs, hiányzik a finom ételek illata. A Halászkertben hal nincs — még tart a halászati tilalom a Balatonon — hat készétel és hat frissen sült szerepel az étlapon. Pedig tavi halból is lehet halászlét főzni, vagy rántott halat készíteni, de erre nem terjed ki a vendéglő vezetőjének Panner Kálmánnak figyelme. S a tisztaságra sem, ami ugyanolyan hiba, mint a szegényes választék. Amikor megkérjük a pincért, hogy küldje asztalunkhoz a vezetőt, meg is jelenik: pecsétes, piszkos köpenyben. De gusztáló látvány. A szó szoros értelmében kellemetlenül érzi magát az ember a Halászkertben. Piszkos a helyiség, a kenyeres lány a kezében viszi ki a szelet kenyeret egy vendégnek, s amikor a MÉSZÖV munkatársa ezt szóvá teszi a vezetőnek, egy vállrándítás csupán a válasz. Érthető, hogy gyorsan búcsúzunk, s még csak nem is kívánjuk a viszontlátást. Csaba Ferenc, a balatonmáriai Két Jóbarát vendéglő vezetője az «ételslágerről« beszél: — Neszményi pecsenyével szolgálhatok... Ez inkább csak az Alföldön ismert, de az ínyencek másutt is nagyon szeretik. Két szelet sertéshús közé házi füstölt kolbász, szalonna meg sonka kerül, párnaszerűen összetűzzük, és így sütjük ki, lehet bélszínnel is csinálni, akkor ízletesebb... Az ára sem sok: ha csak sertéshúsból készül, körülbelül 13 forintba kerül, ha bélszínnel, akkor olyan 15—ifi forint. Ebben a kisvendéglőben azt is elismerésre méltónak tartjuk, hogy nem lepődnek meg, ha a vendég egvéni szájíz szerint kívánja elkészíttetni ebédjét, ahoizy megrendeli a felszolgálnál, úgy csinálja meg a szakács. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a nagy nyári forgalomban nem nagyon örülnek a vendégek különleges kívánságának sehol sem, hiszen éttermeink, vendéglőink csekély száma nem teszi lehetővé, hogy «elbabráljanak* egy-egy étellel. — Még egy ételkülönlegességet ajánlhatok. Kóstolják meg a Két Jóbarát bőségtálat... ne tiltakozzanak, hogy Kaposváron Béke-tál az elnevezése, vonaton meg Utasellátó-tál. Ez a kétszemélyes adag halból és egyéb sült húsból készül. Két vagy három szelet hal és ugyanannyi sült hús kerül a tálra a megfelelő körítéssel. Ezek a mi specialitásaink... Jártunk még több helyen ezen a napon, hogy megnézzük még mi van az étlapon. »Most semmi ételkülönlegessége nincs, jöjjenek majd a szezonban« — invitált néhány vendéglővezető. Sok helyen azonban még ez a biztatás sem hangzott el, mert a vezető és a szakács elégedett azzal, hogy rántott vagy sült húst meg pörköltet kínál. És az is kérdés, hogy mikor kezdődik a szezon. Az éttermek és az üzletek forgalma máris azt bizonyítja, hogy nem szabad a hivatalos »rajtengedélyre« várni, önállóan kell dönteni. Újra a zamárdi Paprika Csárda példáját kell idéznünk: alig két hét alatt kétszázezer forintos forgalmat bonyolítottak le, májusi bevételük meghaladja majd a háromszázezer forintot, vagyis éppen annyi, mint amennyi tavaly a legnagyobb szezonban Csupán a volt siófoki szövetkezet Balaton menti éttermeinek és eszpresszóinak a forgalma 800 000 forinttal volt magasabb áprilisban a tavalyi azonos szintnél. Mindez figyelmeztet: jönnek a vendégek, várjuk őket megfelelően felkészülve. Ízletes falatokkal, finom italokkal — magyarosan: Folesz György—Szalai László