Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-11 / 213. szám

XXVII. évfolyam, 213. szám, Szombat, 1971. szeptember 11. AZ HSZHP IOMOQT HIBTI­ HIOTTXűAWA» lAf|Ä Meddig marad forgalomban a régi 5 forintos és 50 filléres? Mint ismeretes, a rézből vert 2 forintos, a nikkel 5 és 10 forintos, s korábban az új 50 filléres pénzérmék kibocsá­tásakor néhány régebbi pénz­érme bevonásáról is intézke­dett a Magyar Nemzeti Bank. Mivel a bevonás, illetve ki­cserélés időpontja körül gyak­ran keletkeznek viták, a tör­vényes rendelkezéseket az alábbiakban foglaljuk össze: A régi alpakka és a kupro­­nikkel 2 forintosok 1971. jú­nius 30-ig voltak törvényes fizetési eszközök. A korábbi háromféle 2 forintos közül most már csak a rézből ké­szült kétforintosok elfogadása kötelező. A Magyar Nemzeti Bank és az OTP-fiókok, va­lamint a postahivatalok azon­ban 1972. június 30-ig még a régi 2 forintosokat is átcse­rélik. A régi alpakka 5 forintoso­kat a jövő év közepén, 1972. június 30-án vonják ki a for­galomból, addig ezeket az ér­méket mindenki köteles elfo­­gadni. 1972. június 30-a után még egy évig a MNB, az OTP és a postahivatalok kicserélik a régi 5 forintosokat. A régi 50 filléres, amelynek előlapja üllőn ülő, kalapácsot tartó férfit ábrázol, szintén 1972. június 30-ig marad tör­vényes fizetési eszköz, az azt követő egy éven belül ezt az érmét is átcserélik. Forga­lomban marad a másik fajta 50 filléres, amelyen a buda­pesti Erzsébet-híd rajza látha­tó. Az említett bevonási határ­időkig a pénzérméket mind a közületek, a boltok, mind a lakosság köteles elfogadni. Mindenesetre a lakosság vá­sárlását és a pénzkezeléssel foglalkozók munkáját meg­könnyítené, ha a régi érmé­ket minél előbb ki lehetne vonni a forgalomból, ezért hasznos volna, ha a régi 5 forintosokat és 50 filléreseket a közönség minél előbb elvá­sárolná vagy átváltaná. Emberségből rosszul vizsgázott! Panaszra jött szerkesztősé­günkbe a 74 esztendős özvegy Bizderi Ferencné. Leányával együtt kinn voltak hétfőn Új­­majorban, s éppen akkor ér­keztek a buszmegálló közelé­be, amikor a 15.20-as járat odaérkezett, megfordult, és megállás nélkül tért vissza a városba. Hiába integettek, a busz ve­zetője nem vette, vagy nem akarta őket észrevenni, s így kénytelenek voltak gyalog ne­kivágni az útnak. Mindketten betegesek, a gyaloglás nehéz számukra meg ártalmas is. Szerencsére egy személygép­kocsi vezetője megkönyörült rajtuk, s beszállította őket a városba. — Nem szabadna ilyen em­bertelennek lenni! — pana­szolta az idős asszony, s mi ezt a véleményt továbbítuuk a Volán 13-as számú Vállalat vezetőinek. Az eset szeptem­ber 6-án történt, a 2-es autó­busz vonalán. Figyelmeztessék a buszvezetőket, hogy körül­tekintőbben végezzék munká­jukat! Fiatalok a pult mögött Három hete dolgoznak csurgói ÁFÉSZ ABC-áruházá­­­­ban a raktárban, a pultok, a »gondoláit" között. Szerények, de magabiztosak. — Olyan boldog voltam, amikor először kiszolgáltam egy nénit. Helyettesíteni kel­lett a kenyérpultnál. Vágtam én már otthon kenyeret, de itt, az más. Remegett is a kezem — mondotta a somogyudvar­­helyi Kuzma Mária elsőéves kereskedelmi tanuló. — Elő­ször húztam magamra a fe­hér köpenyt, és nem sokkal később az egyik vevő tőlem kérdezte, hogy merre találja a szappant és a fogkrémet. Nem sültem fel. Talán nem is gondolta, hogy első éves vagyok. — Ezt Illés Erzsébet gyékényesi kislánytól hallot­tam. Mindketten tovább tanulhat­tak volna. Erzsébetnek 4,5 volt az átlaga, Máriáé sem sokkal rosszabb. Tetszett azonban a boltos munkája: a sok arc, a mérleg, a pénztár, az ezer­nyi áru. Szép pálya a keres­kedelem. Most 15 évesek. A három év gyorsan elszalad, aztán szakma lesz a kezükben. — Ha megszereztem a szak­munkás-bizonyítványt, szeret­nék érettségizni — mondta Er­zsi. Az első napok nehezek. A fiatalok mellett azonban ott vannak az idősebbek, a ré­gebbi szakmunkások. A csur­gói ABC-ben dolgozó szocia­lista brigád —­ vállalásának megfelelően — becsületes, jó kereskedőt akar nevelni mind­kettőjükből. D. Z. Nyolcszázezres költséggel Kőpadka épül a 67-esen Mindnyájan örömmel kísér­jük figyelemmel a lellei 67-es út korszerűsítését, az utóbbi időben azonban kínos mulasz­tást — nevezzük annak? — vettünk észre. Az újra aszfal­tozott út mellett tíz, eseten­ként húsz centiméterrel lej­jebb felejtették a padkát. En­nek a balesetveszélye vitat­hatatlan, egészen apró figyel­metlenség, — talán még az sem kell hozzá —, és a gépjár­művezető az árokban találja magát. Megkérdeztük Karolini Már­tont, a KPM Közúti Igazga­tóságának főmérnökét, mikor javítják ki a hibát,hogy — A késésnek az az oka, hogy nem földdel, hanem kő­vel töltjük majd fel a padkát. Ennek a költségei elérik nyolcszázezer forintot. A kö­n­vet messziről, Vonyarc—Vas­hegyről vagy Polgárdiból kell az útjavítás színhelyére szál­lítanunk. Még nem tudjuk, hogy a Volán elegendő teher­gépkocsit tud-e rendelkezé­­­­­­sünkre bocsátani. Annyit min­denképpen elmondhatok, hogy a szokásos őszi esőzések be­köszöntése előtt elvégezzük a padkázást azon a szakaszon, ahol az aszfaltozással végez­tünk. — Úgy hallottuk, hogy ki­válóan dolgozik a kaposvári keverőtelepük. — Olyannyira bevált az új keverő berendezés, hogy dol­gozóink nem is veszik min­dig igénybe a teljes kapaci­tást Mondhatnám úgy is, hogy még tart a »tanulóidő«. — Hallottunk olyan panaszt, miszerint a munkások gyakran kint hagyták a sebességkor­­­­látozó táblákat, holott az adott szakaszon már befejezték a munkát. — Erre a jövőben jobban vigyázunk. Egyébként tervez­zük, hogy a 67-es út elké­szülte után számos — állandó érvényű — sebességkorlátozó táblát helyezünk el Ezzel óvunk a balesetveszélytől, másrészt vigyázunk az út kri­tikus szakaszain a minőségre 60 km — és nincs bírság Radarral ellenőrzik a lakott területen sebességét. Ha a járművezetők túllépik bességet, megbírságolják őket­, áthaladó járművek a megengedett se- Szilvadömping a kaposvári vásárcsarnokban Újdonság a jonatán alma A szokatlanul hideg idő el­lenére is nagy volt a felhoza­tal tegnap a kaposvári vásár­­csarnokban, az érdeklődés vi­szont meglehetősen gyenge. A csirke kilóját két 25, a libáét 24, 34, a tyú­az élő kacsáét 30 forintért adták. A tejföl és a túró ára változat­lan maradt, a tojás darabja 1,50 volt. A burgonya kilónként 3,50— 4, a sárgarépa és a petrezse­lyem csomója 2—2,50, a vörös­hagyma 4, a fejes káposzta 3, a kelkáposzta 5 forint. Saláta és karalábé mindössze egy he­lyen volt a piacon. A karfiol kilója­ 8, az étke­zési paradicsomé 3,50, a be­főzésié 3, a zöldpaprikáé 5—6, a tölteni valóé 6, a paradi­csompaprikáé 8—10 forint. A főzőtök kilója 1 forint A sa­látának való uborka 3, a ko­­vászolni való 6, a csemege­­uborka 8 forint. A zöldbab ki­lója 10 forint, a fokhagymáé 18,­ a paraj és a sóska ára vál­tozatlan, 5 forint kilónként. Vargánya volt bőven, 40 fo­rintért adták kilóját. Az igazi őszt a jonatán alma megjele­nése jelzi, amelyet viszonylag olcsón, 3 forintért adtak. A nyári almát 4, az Alexander körtét 4—6, a császárkörtét 5—6, a vegyeskörtét 4 forin­tért adták. Az őszibarack át­lagára 6 forint. Szilvadömping volt tegnap a piacon, kilóját 2,50—3 forintért kínálták. A csemegeszőlő kilója 12, az ét­kezésié 9, a málnáé 16, a mák kilója 45 forint volt. Kun Béla szikratávírója A Leningrádban lévő Tüzér­­,Műszaki és Híradó Történeti Múzeum igazgatóságnak ké­résére néphadseregünk egyik javítóműhelyében elkészítet­ték Kun Béla egykori szikra­­távírójának pontos mását. Ez volt az a szikratávíró, mel­­­lyel az 1919-es Magyar Ta-Béla üzenetet váltott Lenin­nel. Az ötven kilogramm súlyú készüléket a Delta nevet vi­selő, háromszoros szocialista brigád tagjai készítették­ el társadalmi munkában. szikratávírót november hete­­­dike előtt küldöttség adja át náciköztársaság idején Kun a leningrádi múzeumnak. Megkezü­liilt a próbatermelés a Szegedi Házgyárban A 620 millió forintos beruházással készülő Szegedi Házgyár 18 ezer négyzetméteres nagy­csarnokában megkezdődött a próbatermelés a szovjet gyártmányú berendezésen. Az első panelekből Szeged új lakónegyedében már épü­l egy tízemeletes lakóház. Képünkön: Da­rupályán szállítják a nagycsarnokban a paneleket. Kinek barátja a Jóbarát? Tisztázzuk! Kit nevezünk ál­talában jó barátnak? Azt, aki­vel jól érezzük magunkat. Azt, aki udvarias velünk. Azt, aki­vel közös ügyeink vannak. Azt, akivel megértjük egy­mást. Aki mellett kitartunk. A nevével csalogat a len­gyeltóti kisvendéglő/ Barátsá­got ígér. Vagy csak kér? Azt hiszem, ez az utóbbi az igaz. Kollégáimmal ugyanis a Jó­barát vendéglőben ebédeltünk a minap. Kis étterem, mind­össze tizenöt asztal fér el benne. Ehhez viszonyítva nem csekély az a háromnegyed óra, amit ebédre­­ várakozva töltöttünk. Más asztaloknál már rég kicserélődtek a ven­dégek. Gyökeret vert bennünk a gyanú, azok barátságát el­fogadta a Jóbarát. Vagy csak a három felszolgáló? Igaz, nem csak mi jártunk így. Egy fekete ruhás nénike sem büszkélkedhetett nagyobb sikerrel. Hosszú várakozás után szó nélkül ment át a söntésbe szendvicset venni. Így a nehezen felszolgált étel mellé — hideg volt, mint­ha hűtőszekrényben tárolták volna! — ital helyett mérgün­ket nyeltük. El is határoztuk, hogy a csalfa Jóbarát helyett ezentúl a régi »kipróbált« vendéglőkbe térünk majd be. Még ha nem is ígérnek barát­ságot, »csak« figyelmesen ki­szolgálnak, akkor is! L. L. T 4RM e­onon­ Gyónás Fiatalember térdel a gyóntatószékben. — Mond, édes fiam .— kérdi a pap — udvaroltál lányoknak? — Természetesen atyám­ is?— Férjes asszonyoknak — Mint mindenki atyám... — Beásnak? — Atyám, bűnbánatot­­ tartani jöttem ide, nem dicsekedni! Frappáns válasz IV. Henrik francia ki­rály olykor meglehetősen durva szellemeskedést en­gedett meg magának. Egy napon ebéd közben meg­kérte a mellette ülő spa­nyolországi francia nagy­követet: — Mesélje el, hogyan érkezett Madridba. — Az szép kis kaland volt felség! — kezdte nagykövet —, mert min­­­denféle bonyodalmak után végül is szamárháton vo­nultam be a spanyol fő­­­városba... — Ugyan-ugyan! — szakította félbe a fejede­lem, — a nagy szamár a kis szamár hátán? — Felség — válaszolt jeges mosollyal a nagy­követ — én Madridban Felségedet képviseltem! Ünnep A hivatalvezető megáll az egyik iroda ajtajánál és megkérdezi beosztott­ját: — Mit ünnepelnék itt? — Ma van éppen tíz éve annak, hogy fizetésemelést ígért nekem. Házasodjon ősszel! Egy zürichi pszichológus figyelmeztette a házasod­ni szándékozókat, hogy szeptemberben vagy októ­berben álljanak anya­­könyvvezető elé. Kimu­tatta ugyanis, hogy az ősszel kötött házasságok­nak 78 százaléka, a bo­­­­londos tavaszi házasságok­nak pedig csupán hét szá­­­­zaléka boldog. Megbízhatóbb Egy philadelphiai bank nemrégiben egy óriási né­met farkaskutyát alkal­mazott — biztonsági okok­ból. Eddig ugyanis három­féle »tökéletes« biztonsá­gi és vészjelző készüléket szereltek be a bankba, s mindháromszor kirabol­ták. Mégiscsak megbízhatóbb egy harancs farkaskutya — mondják. Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinta Sándor u. 2. Telefon: 11-510. 11-511. 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinta S. a. 2. Telefon: 11-516 Felelős kiadó: Demján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft Index: 25 067. Somogyi Néplap Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinca S. u. 6. Felelős vezető: ^lautner József

Next