Tolnai Világlapja, 1910. április-június (10. évfolyam, 14–26. szám)
1910-05-08 / 19. szám
TOLNAI VILÁGLAPJA 1045 feji részben lévő tüzes magból, egy ezt a magot környező kettős bagolyszárnyszerű fénykisugárzásból áll majd, amely fénykisugárzás, ha az üstökös belefut az úgynevezett napközelségbe, csóvává lesz és a köznyelven »fark«-nak hivott fénykévét alkotja. Ezen a a fénykévén halad át a föld, mégpedig délelőtt tíz órakor. Több mint valószínű, hogy az áthaladást semmiféle égi tünemény nem fogja jelezni. Hacsak nem valami felhő vonul majd át a föld légkörén. Fényjelenségek, mégpedig igen szép foszforeszkáló, esetleg zöldes, kékes színben mégis láthatók lesznek, de nem délelőtt, hanem 19-én reggel három órakor, valamint a 19-éről 20-ára szóló éjszakán. Mindkét időpontban azonkívül nagyon dús csillaghullásban is lehet részünk, de más komoly baj nem érhet, legalább az emberi tudás mai állása szerint nem. Egy amerikai csillagász azonban már régóta figyeli a földhöz most már közel járó üstököst és megállapította, amit különben úgyis tudunk, hogy a Halley-üstökösben Cyánhydrogén, tehát kéksav (rokona a Hofrichter-féle méregnek, csakhogy annál sokkalta rombolóbb hatású) van. Mondják azonban, hogy csak igen kicsiny mennyiségben, úgy hogy nem árthat. Itt azután már nincsenek egy véleményen a tudósok ! Van, aki azt állítja, hogy a kéksav, ha csak igen csekély mennyiségben van is jelen, az emberi tüdőnek nem lesz kellemes, semmiesetre sem fogják azonban elbirni madaraink, amelyek úgyis a magasabb légrétegekben járva, jobban ki lesznek e rettenetes méreg hatásának téve és seregestől pusztulnak el. Még a már akkor levelethajtott fák is megsínylik majd a mérges gázt, mert a cyánhydrogén rendkívül maró és fojtó gáz és beveszi magát a levelek pórusaiba s csakhamar csupaszon maradnak a fák is. Igy azután persze már nem fest olyan barátságosan az az üstökös ! Sőt biztatnak még valamivel a mi az összes rémizgetések között még a legtöbb eshetőséggel bir, t. i. a meteorokkal. Tagadhatatlan, minden ilyen alkalommal nagyon sok meteor, azaz égi vas és kő hull le a földre. Hát ha, már most ezek a lehulló darabok nagyok és lakott területeken esnek le, bizony kárt, sőt emberhalált is okozhatnak. Ám a Halley-üstökös eddigi megjelenései alkalmával sohasem volt ilyenben részünk és valószínű, hogy most sem lesz. Még barátságtalanabbnak képzeli el például Wells, a híres angol regényíró, a Föld és a Halleyüstökös találkozását. Fantasztikus novellája, amelyet »Az üstökös órája« czímmel írt meg, a minap hagyta el a sajtót. Minden túlzása mellett is érdekes képet vázol Wells, amelyet annál nyugodtabban olvashatunk el, mert tudjuk, hogy puszta fantázia és egyetlen betűje sem teljesedik be. »»A csoda három órán át tartott és a három óra alatt mindenki, aki csak élt a föld hátán, élettelenül esett össze !« Így kezdi a nagy találkozás leírását. Minden élő ember egy szempillanatra látta megjelenni szeme előtt a ködöt, látta felragyogni a rettenetes fényt és érezte a levegő szédületes gőzét. A hindu nép reggeli imáját akarta mondani, midőn összeesett. A kínai kék öltönyében lekuporodott a rizs mellé, a japán éppen üzletéből lépett ki, midőn megszűnt a szív dobogni. New Yorkban éppen színházi előadás ideje van. Mindenki tudja már, hogy közeleg a rettentő veszedelem, de a színészek nyugodtan játszanak, a közönség hidegvérrel ül a helyén, senki sem mozdul. Egyszerre odakünn elhal az utczai lárma. Az emberek egymásra néznek, kívülről betódul az üstökös gyilkos gáza s néhány pillanat alatt az egész színház megszűnt lenni. Chicagóban éppen a legerősebben lüktető üzleti élet alatt támadt az emberekre a tömeggyilkos gáz. Anglia, Francziaország és a Német birodalom már csak voltak, még csak néhány szempillantás s vége mindennek ... de nem, mégsem ! Mégis vannak, akik túlélték ezt is. A franczia tengerpartokon éppen akkor gyakorlatozott a »B. 99.« sz. tenger alatt járó naszád. Ennek a legénysége 48 órát volt a tenger alatt, éppen mialatt a katasztrófa történt. Ezek az emberek azalatt abból a levegőből éltek, amelyet gépeik készítettek. Amikor ismét kijöttek a föld felszínére és látták maguk körül a rettenetes pusztulást, őrülési roham vett rajtuk erőt. Megértették, hogy az egész emberiségből csak ők maradtak meg ! Vájjon van-e még a földön egyetlen nő, — ha nincs, kihalt az emberi nem ! Ezzel a mondattal fejezi be novelláját Wells, a kétségkívül szellemes, de talán mégis erősen túlzó angol író. Minthogy azonban a lehetőségek birodalmába érkeztünk, mondjuk el mi is, hogy mi lehetséges, hozzátéve, hogy ennek az eshetőségnek a bekövetkezése úgy viszonylik a valóhoz, mint 1 : 500.000.000-hoz. Czélszerűnek látszik először azokkal az eshetőségekkel számot vetni, amelyek bekövetkezését máris kizártnak vehetjük, de amelyek érdekességüknél fogva megérdemlik a felemlítést. Lehetséges volna elsősorban is az, hogy az üstökös a pályája irányából, hacsak igen csekélyes is, de kitéríttetnék. Itt természetesen csupán azokról az üstökösökről szólhatunk, amelyeknek pályája visszatérő. Ezek az égi kóborok elhaladnak naprendszerünk bizonyos számú bolygói előtt és azután ismét visszatérnek a Naphoz. Ez az