Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)

1914-09-20 / 38. szám

XIV. évfolyam. IMA. Magyarok Istene! hozzád száll a lelkem Hallgasd meg milliók esdő hő imáját, Tedd letörhetetlenné felséges királyunk Hatalmának szirtjét, e szép magyar hazát! A bútól, veszélytől, oh, oltalmazd és áld, Isten, tedd boldoggá és naggyá a királyt. Im most sziveinknek minden dobbanása, Forró imádsággá, egy himnusszá váljon, Szárnyon szálló lelkünk fensuhogó röpte A magasba törjön, az ég felé szálljon! Zengjen mint az ének, szivük hő imája, Éljen a haderő s koronás királya. Tima József, aca Királyunk megkoronázáséi. Hazafias időket élünk, amelyben a gyermekeknek is részük van. Még a 8—12 éves gyermekek is érzik, hogy most a hazáért és királyért lelkesedni kell. És azért alkalomszerűnek tartjuk, hogy I. Ferenc József dicsőségesen uralkodó királyunk koronázási ünnepé­lyét képben bemutassuk. Őfelsége a király — aki most töltötte be életének 84-ik életévét — ezen a képen koronázási díszben lát­ható, kezében a királyi pálcával és az aranyalmá­val. Erzsébet ki­rálynénk, aki éle­tében a magya­rokat őszinte szív­vel szerette, a király mellett a trónemelvényen foglal helyet. Az ország főmél­tó­ságai kört formál­nak a királyi pár körül. Andrássy Gyula, aki akkor miniszterelnök volt, háromszor egymásután éljent kiáltott a királyra, melyet a főne­mesi kar és a templom egész közönsége lelke­sen visszhangzott. Ebben a magasz­tos pillanatban, melyet képünk élénken megörö­kít — Buda és Pest város összes harangjai meg­kondultak s ágyu­lövések hangzot­tak. Hogy a gyere­kek tudják és em­lékükbe véssék, megírjuk, hogy I. Ferenc József magyar királlyá ko­ronázása 1867 junius 8-án történt. A hercegprímás és miniszterelnök tette Őfelsége fejére a magyar szent koronát. A király megkoronázása után a királyné meg­koronázása következett. A veszprémi püspök tette a ki­rályné fejére a magyar koronát. eee Miért esik az eső­, mikor masíroznak a katonák? Egyszer az Úristen és szent Péter leszálltak a földre, hogy széttekintsenek ezen a gyarló világon. Jár­tukban-keltükben azon vették magukat észre, hogy szépen rájuk esteledett. Már azon gondolkodtak, hogy be kellene valahova térni. Amint egy darab után tovább haladtak, egy korcsmához értek, benne minden rendű s rangú emberek voltak, de nagyobb részint katonák, s ugyancsak járta a dinom-dánom. Szent Péter ekkor mondta az Úristennek: Gyere, uram, szálljunk be ide, látod, már öreg este van! Az Úristen azt felelte erre: — Az nem lenne jó, szagám! Itt nem tudnánk aludni, mert a sok ember lármája meg a muzsikaszó nem hagyna nekünk nyugtot. Szent Péter pedig nyakas volt, de az Úristen nem hagyta magát még sem rávétetni tőle. Végre igy szól a szent Péter az Úristenhez: A királyi pár megkoronázása 1867 junius 8-án. 19. szám, Szeptember 20.

Next