Vörösmarty Mihály, Horvát István (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 16. évfolyam, 1832
6. szám - Vajda Péter : Nemzetiség. 53-104
Viszont vész a' benne létezőnek és viszont is viszont veszély ! Ha a' lakosok rosz természetűek , vagy egyig ollyanok, vagy csak némellyek. Ha mind rosz természetűek , mindenik vészt készít és okoz a másiknak és neki mindeniktől vész készítetik, okoztatik. Ha csak némellyek rosszak, akkor a' jó vagy megvédi magát, a' mint erősebb a' rosznál, vagy amattól vészbe taszítatik, ha gyengébb. Örökös tehát itt a' vésztől való félés, örökös maga a* veszedelem, 's mivel a* gonosz titkon 's meglepve dolgozik, többnyire bizonyos. De mit tovább, ha betegség lepé meg ekkor az embert?— Neje lesz ugyan, mert ez van az erdők madarának is, és az gyengéd szerelme karjától vezettetve mindent végbe fog javára vinni. De mit, ha ez is ügyetlen lesz reá, ha betegség, az megaggott kor vagy valamelly szerencsétlen eset alkalmatlanná teszi a gyámolításra? — akkor gyermekeik vagy híven állanak mellettök (a' mi már nagyon átcsap a társaságba 's alapot vetne a' nemzetté egyesülésnek) és a' veszedelmet képesek elhárítani, vagy meszsze eltávoztak, vagy elhaltak. Csak az első eset kedvező, a' többiben kész a' baj,kész a' veszély. Mindenfelé több tehát a' vész, mint a' bátorság , sok a* baj, kevés vagy semmi a' segegedelem , innét ki akarná a' mondatott állapotban látni földünket, ki akarná benne éltét leélni? Ha egyes embereknek helyébe, egyes rokonokat teszünk, kevés külömbség mellett ugyanazon dolog viszonoztatik. Külömbfélébb lesz a* segedelem , tökéletesebb a' szükséges dolgok meg* szereztének képe; de a bátorság csak az erá mellett álland és a' vésznek ajtó ? kapu nyittatva áll.