Vasárnapi Újság, 1840 (7. évfolyam, 296-347. szám)
1840-05-17 / 315. szám
303 okozott halványság, vagy a3 munka sajtóba veríték. Az ő visszás gondolkozásához képest, Péter midőn másnap a3 mellényes surczos inasok közé vivék, némi dölyfos bosszúságot érzett. Elhányá a3 kezébe adott szerszámokat és sétálni kezde a3 gyalu forgácsok közt mintegy degradált káplár. Pajtásai komázásai 3s a3 mester parancsai csakugyan műhelyéhez visszahajták Pétert. Szerencsétlenségére a3 rossz szoktatás és nevelését gyengévé 3s ügyetlenné tették, munka próbái rosszul ütöttek ki 3s ezzel még boszosabb lett. De akkor volt még a3 hagyd el hagyd el, mikor parancsolok neki hogy segítsen egy pajtásának némi kész bútorokat elvinni a3 város egy távoli részébe. Segítenie kellett felrakni egy szekérkére, miután egy szijjat vetének a3 nyakába. — Húzzad! kiáltá társa, a3 ki hátul álla 3s egész erejéből taszitá. Péter megerdteté magát és a3 szekérbe haladt. Hanem a3 Szentávos utczán kelle átmenniük, hol Ruviert minden ismerte. — TNi, ni, mondá a3 vasárus fiú, a3 ki leghamarabb látá meg, Péter urfi rudas ló lett. Péter pirulva lesüté a3 fejét, de pajtása felelt helyette. — Arra te soha sem jutsz rozsda takarító, viszonzó. — Miért nem! —• Azért hogy legfelebb csak szamárig viheted. Kaczaj hangzék minden ajtóból, és a 3 vasárus bévakarodék. 304 De egy kicsivel tovább az apró árusné leánya kiáltá: — Jaj Istenem Péter urfi , elpiszkolja a 3 szép mértnő ujjasát; kell-e egy eldkötő? —• Inkább varja meg a3 magáét nyelvpritty! felele megint Antal, a3 hátulsó inas. A3 kis leány reá tekinte előruhájára, látá, hogy valóban el van szakadva, 3s megszégyenülve behúzódott. Ezzel a3 két inas kiért az utczából 3s Péter már örült hogy megmenekedett a3 czirmolástól , midőn belé ütközék egy lézengd ficzkóba a3 ki mulatságból a3 falra firkált. A3 lézengd hátra fordul, látván a3 Ruvier köntössébol 3s kinézésébol hogy urfival van dolga, durván eltaszítja 3s felemeli a3 kezét, hogy megüsse. —Lassan, lassan, naplopó, monda Anti , közikbe szökvén, úgy látszik szereted kipofozni a3 finom posztokat, ........de mi is itt vagyunk. A3 lézengd látván az Antal kinézéséből 3s biztos felléptéből, hogy csak üttlek az a3 mit nyerhet, néhány szitkot dunogva odébb álla. Péter megálla pihenni. — Szerencsés vagy, monda társának , hogy ollyan ügyesen megtudsz felelni minden embernek ! — Hát elhagyjam , hogy fát vágjanak a3 hátamon ? Az isten nem azért adott nyelvet a3 szánkba és öklöt a3 kezünk végére. Én dolgozom a3 mennyi kitelik tőlem, kötelességem teljesíteni ; de senkivel az orrom alatt nem piszkáltatok...........Húzzad Péter, mert a mester azt mondá hogy siessünk. Antalnak minden jó tanácsaid példája mellett is , Ravier kevés kedvet