Vasárnapi Ujság – 1858
1858-03-21 / 12. szám - A svajczi egyetemek. Peti József 140. oldal / Vegyes tartalmu
142 * * Főherczeg Főkormányzó ur ő cs. kir. Fensége márt. 13. délelőtt gr. Haller ő exclja és a helytartósági osztály alelnöke b. Augusz ő mélt. kíséretében a pesti községi főrealiskolát magas látogatására méltata. 4 (A pesti műegylet) a jövő nyáron Szegeden fiók-műkiállitást fog rendezni. * * Ujságh István, a jókői járás iskolafelügyelője s alsó-dombói lelkész, Felső-Nyitramegyében, az alsó-dombói kath. iskola alapjára 5000 pftnyi alapítványt tett. (B. P. H.) * * (A czegléd-debreczeni 20 mérföldnyi vasútvonal) eddigi jövedelme febr. 28-ig 16t,000 ft. és igy minden mérföldre 85 ft. jövedelem esik naponkint, mig a bécs-brünni vasút is első üzletévében csak 48 ftot birt felmutatni. E szép eredménynek, ugy hiszszük, nagy befolyása lesz a tiszai vasutrészvények emelkedésére. — Erdélyből Sepsi-Saczonból írják : E helység egyike a legcsinosabbaknak Erdővidéken. Népessége körülbelől 900 lélek. Kevés kivétellel mindnyájan nemes székelyek, kik ma is büszkék e század elején, a franczia háború alkalmával szerzett dicsőségökre, s első időtöltése ma is, az őszbe borult jámbor háziatyának, a Marengo, Austerlitz, Strassburg s Eckmühl melletti csatákról elbeszélni. Az említett község néhány év óta erősen halad a csinosodásban, minek egyik főrugója, a veres cserép és tégla nagy mértékbeni készítése. Ugyanis itt már minden nagyobb birtokos cserépgyárral bir, mellyekben a szegényebb néposztály bő keresetre talál. Nagy Ézsaiás, helybeli biró a mult évben körülbelől négyszázezer cserepet s ugyanannyi téglát szállíttatott egy vasgyárhoz; miáltal majd minden falusi gazdának utat nyitott, költő pénzét s adóját megszerezni. — (Az idei rendkívüli időjárásra) vonatkozólag írják Pécsről mart. 9-ről : Midőn e levelemet irom, ismét sűrűen havaz gazdáink nagy szomorúságára, kik a takarmányból kifogyva, méregdrágán kénytelenek barmaiknak mindennapi élelmüket megszerezni, saját terményeiket pedig, bort, búzát, még nagy olcsón sem bírják elvesztegetni, s am ez aggodalmat növeli, az hogy kilátás sincs egy hamar lanyha tavaszi napokra, mint hogy hegy, völgy és sikság még mindig hóval boritvák, s ha mi keveset nappal enged is, éjjel ismét csontkeményre fagy.— A vizszűke miatt mi is méltán panaszkodhatunk, cselédeink óraszámra elmaradnak, mig kútról kútra járva, csak ivóvizet is hozhatnak, a malmok nemcsak Pécsett, de az egész vidéken fagy és vízszüke miatt tétlenül állnak, s a lisztnek, minek azelőtt bőségében voltunk, majd majd szükeibe jutunk, olly annyira , hogy az itteni gőzmalomban (melly kivéve az itt-ott csak alig kotyogó egy-két malmot, úgyszólván egyedül látja el a nagy közönséget liszttel) még a garatra fel sem öntött búzának lisztje is eleve már le van foglalva, s el van adva; — és itt kell, hogy méltó elismeréssel nevezzem meg a gőzmalom tulajdonosát, Madarász András urat, kinek azon alkalommal, midőn a nagy hidegek beállván, vizi malmaink őrletei megszűntek, több mint 4—5000 mázsa lisztkészlete volt, a legszűkebb időben is, midőn az élelméből, s csekély készletéből hamar kifogyott köznép, s munkás osztály által malma úgyszólván ostromoltatott, s maguk a sütőmesterek is ő rá szorultak, az árt csak egyetlen egy strajczárral sem emelé föl, mi által kétségbe vonhatatlan tanúságát adá szilárd jellemének és becsületességének, — mert midőn mások fölhasználva hason alkalmat illy roppant készletnél csak csekély áremeléssel is tetemes nyereséget zsákmányolhatának a megszorult néptől, épen akkor bizonyitá be Madarász úr , hogy őt — megelégedve fáradozásainak megérdemlett jutalmával — a nyerészkedési vágy tévútra nem voná! — őszintén óhajtunk sok illy vállalkozási szellemű és becsületes honfit kedves hazánknak! — De azért az itteni sütőmesterek a zsemlyéket, ha lehetséges volna, még apróbbra sütnék! Most is alig nagyobbak egy jókora inggombnál. (Pesten folyó hó 12-én) délelőtt a két sas utczában egy vegytani terménygyáros raktárában csak kicsinyben mult, hogy tűz nem ütött ki. Ugyanis egy gyufarakláda leszegezése alkalmával egy szeg a gyufa közé hatolt s az ezáltal okozott súrlódás következtében a gyufa meggyuladt, mielőtt azonban innen nagyobb szerencsétlenség fejlődhetett volna ki, a házbelieknek sikerült a tüzet eloltani. Ez eset ismét eléggé tanusítja, hogy milly óvatosan kell bánni a gyufával. Azért kárhoztatnunk kell azon sokaknál divatozó rosszokást is, hogy zsebökben folytonosan gyufát hordoznak magukkal, még pedig tok nélkül. Minek szomorú következményeiről már több példát említettünk e lapokban. (Rácz-Sz.-Miklósról) a következő komikus esetet irják : A napokban itt olly eredeti eset adta elő magát, mellyhez hasonlóról ritka levelező írhat fellengző tollával. Egy elaggott egyéniség erőnek erejével elvezetteté magát a székesfehérvári megyeházba, hol egész alázatossággal azon kérelmét terjeszté elő, hogy ha már ifjúságát s erőteljes férfikorát az ottani tömlöczben kelle töltenie, engedtessék meg neki, hogy aggkorában is részesülhessen az ingyenszállás kedvezményében. Hogy vájjon nyert-e meghallgattatást az aggastyán szivreható kérelme? az a levelező tollában maradt. 4 (Operai lelkesedés.) Sopronban e hó 6-án adatott első izben Doppler Ferencz „Ilka és a huszártoborzó" czimü szép magyar operája, s mint egy odavaló levelező irja, a közönség által kitűnő tetszéssel fogadtatott. A magyar huszárok, magyar öltönyök és magyar táncz menydörgésszerü tapsolást idéztek elő, melly több izben viharosan ismételtetett. A szinház ugy megtelt, hogy csaknem kicsordult.( Az idei tél Amerikában.) Mig Európa minden részéből, sőt Ázsiából is szokatlan zordon télről veszünk tudósításokat, addig az amerikaiak épen az ellenkezőről panaszkodnak. Ugyanis New Yorkban még a jégvermeket sem bírták megtölteni a télnek szokatlan enyhe volta miatt. A szegény ame—: miatt 7 ptrvszerroszul imádkoztak. -f (Napfogyatkozás). A többi lap példájára mi is ezennel jelentjük a t. publikumnak, hogy a napfogyatkozás e hó 15-én hétfőn szerencsésen megtörtént épen azon módon, amint a csillagászok előre megjósolták. Sem a napnak, sem a holdnak, sem egyéb nemű állatnak nem esett baja, mindegyik folytonosan fris egészségnek örvend. Bámulója nem sok volt, mert hiszen a különféle fogyatkozás napjainkban nem nagy újság. De mégis roszul cselekedtek, kik meg nem tekintették, mert nem látták meg azt, mit a napban a M. Sajtó derék újdondásza sasszemével fölfedezett, t. i. egy nanking-nadrágot. Egy ismerősünk ablakán át szabad szemmel nézett a napba a fogyatkozás alatt. „S szemed ki birta állani a fényt?" — ,,Oh igen! Gazdasszonyom jóvoltából ablakom olly piszkos volt, hogy a legjobb fajta korommal sem lehetett volna jobban elsötétíteni." Innen kitűnik, hogy a hanyagságnak is van néha haszna. " (Áptljuk a fejlődő tehetségeket!) Váczról egy a festészetre nagy hajlammal biró fiatal tehetségről veszünk tudósitást. A melegséggel irt sorok figyelemgerjesztők, s ajánljuk a jótékonyság figyelmébe. A levél következő: „Török Eduárd, váczi születésű, szegény sorsú ifjú, a napokban két éves kis fiam arczképét festvén le, azt olly élethün eltalálta, hogy semmi idegen vonást nem találhatni föl benne. Kis fiam életnagyságban kora szerint festve, ül egy méhfedte kődarabon, jobbról balról tájkép, távolban kéklő hegyekkel, s közelebb álló fákkal, s bokrocskákkal. — Fájdalom fogja el az ember kebelét, ha meggondolja, mennyi illy szép tehetség pusztul el nálunk, mert nincs, aki észre vegye s figyelmére méltassa! Ő is e hon gyermeke, de sorsa miatt porban maradni kénytelen, hasonlitva a növényhez, melly ápoló kéz nélkül vagy elsenyved, vagy kirajzik önmagából; — mig kedvezőbb viszonyok közt bizonyosan ő is dúsan szolgálna másoknak gyönyörül s élvezetül! Én ez arczképét muzeumunk képcsarnokába is be merném állítani, mert nem hiszem, hogy csupán anyai elfogultságom láttatja velem annak szép tulajdonait! Oh ti, kiknek tehetségtek van, a semmiből valamit teremthetni, fordítsatok ide egy kis figyelmet! Emlékezem, gyermekkoromban Kovács Mihály jeles arczfestőnk édesatyja szavaira, midőn fiát b. Orczy ő maga fölemelte, atyai gond alá vette. Az öreg Kovács felsóhajtott : „egy kedves kis fiam van, de már csak a néven enyim, mert szép tulajdonai által többé nem lehetendő maga az enyim! E tulajdonok kiragadák karjaim közül, — de bár vérzik atyai szivem egyrészről, — másrészt azt mondom : „áldja meg az Isten jóltevőjét, áldja meg fiammal hazáját ." — És Kovács Mihály jeles festővé lett, vajjon ha egy második jótevő akadna, nem lehetne-e a szegény Török Eduárdból is valami? — V. Karolina." + (Ritka talentum a — borivásra.) E hó 9-én egy nevezetes aggastyán költözött ki ez árnyékvilágból. E nevezetes egyéniség idegen származású volt s Pesten 40 évig — ivott. Nevezetesnek mondjuk azért, mert ritka talentummal birt a borivásra. Egyik korcsmából ki, a másikba be — ez volt legrendesebb napi foglalatossága. Halála méltó volt életéhez : boros kancsó mellett élt, boros kancsó mellett halt meg, utolsó pillantásával is ezt szerencséltette, melly betegsége alatt folytonosan ágya mellett virasztott. Saját vallomása szerint 40 évi Pesten léte alatt (csak) 2400 akó bort fogyasztott el, s igy naponkint 12—14 hete fürösztötte örökké szomjazó torkát. Talán e nagy férfiúról irta Petőfi, hogy „De már nem tudom, mit csináljak? Meginnám borát az országnak. S mentül több az, a mit megiszom, Annál iszonyúbban szomjazom." Szomgru dolog, midőn illy sírverset kell írni valakinek a fejfájára! v/ + (Hogy járt a wiedeni kereskedő a paprikavásárral?) Hát biz ugy járt a jámbor, a mint itt következik. Egy magyar parasztnak volt 7 mázsa eladni való paprikája, amit egy wiedeni kereskedő meg akart tőle venni, de mivel amaz nem tudott németül, ez pedig nem látott magyarul, tehát egy obsitos katona vállalta magára a tolmács szerepét. Azonban a jó obsitosnak sem volt mit tartani attól, hogy megpukkad a veszett sok német szótól, s így történt hogy a paprika mázsájának árát 90 ft. helyett 19 forintra mondta, (neunzig helyett nemzehnt mondott.) A kereskedő gondolta magában, hogy ha így van a dolog, hát nagyon jó vásárt csinált, mert mások 80 forintért adják a paprika mázsáját; azért örömében úgy megvendégelte e becsületes embereket, hogy a fülök is kétfelé állt tőle, azon felül éjjelre még szállást is adott mindkettőjöknek ingyen. De mennyire elhűlt a vér a boldog kereskedőben, midőn másnap reggel fizetni akarván, a tévedés kiderült! Már most mit tegyen? Egyéb buszut nem tudott rajtuk állani, mint hogy azt követelte tőlök, hogy a vendégeskedésért meg a szállásért fizessenek neki 100. forintot. De előállt az obsitos, és megmagyarázta neki cicerói ékesszólással, ,,hogy Magyarországban ez nem szokás, ott ha valakit barátságból megvendégeltek, azt mondja, hogy : Isten fizesse meg. Ha nem hiszi, hát menjen átszemfára." A többit csak úgy gondolta hozzá az obsitos. -f (Léghajózás — postakocsin.) Amit most leírunk, nyomtatásban olvastuk, azért bátran el lehet hinni. Folyó hó 8-án történt Dülken mellett a porosz Rajna tartományban. E napon reggel hét óra tájban olly goromba szélvész garázdálkodott, hogy a legjobb fajta pokrócz is hozzá képest csak blikkli. A postakocsi semmi roszat sem gyanítva robogott az országúton, midőn egyszer csak azon vette észre magát, hogy kerekei hiába eszik a kenyeret, többé nincs szükség rájuk, mert a szélvész iszonyú erővel belemarkolt a kocsiba, s lovastól mindenestől fölkapta a levegőbe. A szegény postakocsis ijedtében elkezdett rémségesen trombitálni, az utas pedig, ki egyedül ült a kocsiban, egyre rémült, ijedezett s azt hitte, hogy Illés próféta sorsára jutott. Végre a szélvész megkönyörült a trombitaszóra, s lebocsátotta a kocsit a földre, miután mintegy 12 lépésnyire ragadta volna a levegőben. A kocsisnak nem ártott meg a léghajózás, de az utas sérülést szenvedett; a