Vasárnapi Ujság – 1858
1858-03-21 / 12. szám - A svajczi egyetemek. Peti József 140. oldal / Vegyes tartalmu
143 i kocsi az esés következtében meglehetősen összezúzódott, a lovakról pedig hallgat a krónika. Még egyszer mondjuk, hogy e történetet nyomtatásban olvastuk!( (Arany menyegző.) Lavalettaban Malta szigetén múlt hó 10-én ülte meg egy házaspár menyegzőjének századik évnapját. A férj jelenleg 120, a menyecske pedig 119 éves. Nagyon jó házastársaknak kellett lenniök! 4 (Halászlé-estély.) Kunszt János, a Zrinyi csarnok bérlője — írja a Napkelet — e hó közepétől kezdve minden pénteken halászlé — vagyis szegedi paprikás hal-estélyt adand magyar zene mellett. E tősgyökeres magyar eledelt Szeged egyik derék halászmestere, Mónos Pál fogja készíteni. Hajlandók vagyunk hinni, hogy a derék bérlőnek nem lesz oka megbánni ez eredeti ötletet.+ (Ristori) bécsi vendégszereplésének bevégeztével Varsóba fog utazni, Stéger hazánkfia pedig e napokban utazott Temesvárra, hogy művészi énekével gyönyörködtesse az ottani szinházi közönséget. Ugyancsak Temesvárra készül Ira Aldridge is, ha vendégszerepeit a pesti urtéri szinházban bevégzendezte, hol mult héten a bölcsőde javára is fellépett. — Mi pedig Liszt Ferenczet várjuk körünkbe, ha való azon állitás, hogy esztergomi nagy miséjének közelebb Bécsben leendő előadása után fővárosunkat is meglátogatja s egy hangversenyt adand a nemzeti szinház nyugdijintézete javára. + (Azon hírt, hogy Vieuxtemps hegedüvirtuóz egyik szemét egy, hegedűjéről lepattant hur által elvesztette volna, közelebb a P. O. Z. alaptalannak nyilvánitotta. + (Murphi óriás) közelebb Aachenben bámultatta magát, s mielőtt onnan távozott volna, a város nevezetességeit is megszemélte. Többek közt megnézte a híres székesegyház kincseit is, melly alkalommal karja, Nagy Károly frank királynak ott örzött karjával összeméretvén, kitűnt, hogy ez Murphiét hosszaságra 1 % hüvelykkel meghaladja. Nem csuda tehát, ha Nagy Károly a lópatkót majd olly könnyen ketté tudta törni ujjaival, mint más ember egy darab kenyeret. + (Részegítő ital-e a sör?) Brooklynban Észak-Amerikában e kérdés közelebb a törvényszék által döntetett el. A dolog ugy történt, amint itt következik. Néhány sörárus bevádoltatott a törvényszék előtt, hogy ünnepnapokon sört, tehát részegítő italt mértek ki, mi a törvény által tilalmaztatik. A vádlottak a tényállást beismerték, de azt vitatták, hogy a sör nem részegitő ital, tehát a büntetésnek helye nincs. Állitásukat tanuk által igyekeztek bebizonyitani. Igy az egyik tanú esküvel erősitette, hogy két óra alatt 30 itcze sört ivott meg fogadásból anélkül, hogy elázott volna tőle; a másik tanú, s vallomása szerint ugyanannyi idő alatt 16 itczét öntögetett föl egymásután a garatra, ami neki jóformán meg sem kottyant; a harmadik tanú pedig olly ármányos volt, hogy még a nőnemet sem átalotta compromittálni. Ugyanis e becsületes tanú azt vallotta, hogy ő ugyan csak 20 itcze sört iszik naponkint, de látott egy német nőt, ki egy ülőhelyében 10 itczét vágott be. Megjegyzendő, hogy ezen mértékletes sörivók egy lábig mind németek voltak. A bölcs törvényszék az esküvel erősített tanúvallomások alapján kimondatta, hogy a sör csakugyan nem részegitő ital. — Halálozás. Nagy-Varsányról (Szabolcs) veszszük egy gyászeset hirét, melly, a mint felkölti részünkről a legmélyebb sajnálat érzetét, ugy, hiszszük, olvasóink mindegyikében meleg részvétet fog előidézni. Folyó hó 4-én halt meg tüdővészben egy testileg és lelki szépségben gazdag, derék és lelkes ifjú, szüleinek és hazájának szép reménye, Nagyszapi Andich Károly, 18 éves korában. — A gondos jó szülék, egyetlen egy figyermekek egészsége helyreállításában csaknem életök feláldozásáig mentek, hogy kedves fiokat megmentsék a haláltól. Azonban elvégre is minden gondosság hasztalan leve, — az élet örömeit még alig megízlelt jeles ifjú örök álomra szenderült. A boldogult a lelkesebb magyar ifjaknak, hazaszeretetben, szorgalmas munkásságban és nemes tettekben egyik élő példányképe volt. Mit, és kit vesztettek el benne a bánatban mélyen elmerült jó szülők, ki volna képes megmondani? A szép reményekben gazdag és nagyra törekvő déli ifjú temetésére folyó hó 7-én helyből és vidékről a mostoha idő daczára is nagy számmal sereglettek össze a bánatos szülők fájdalmában résztvevő jó barátok és barátnék. Megható volt a helybeli r. kath. lelkész szónoklata, ,,az élet rövidségéről és mégis hasznos voltáról." — S valóban az elhunyt hasznosan töltötte életének rövidre szabott napjait. A magyar irodalomnak egyik leghőbb ifjú pártolóját, sőt korához képest feltűnő komoly irányú, tudományszerető és szorgalmas munkatársat vesztett néhány lap. Egyik szép terve volt a boldogultnak többi között, hazánk összes várait és egyéb nevezetes régiségeit beutazni s illő rajzban és leírásban közzé tenni. Lapunk is több ízben hozott tőle e tárgyú közleményeket, s némellyek még kiadásra várnak. Élete utolsó szakáig tanúi voltunk a nemes hazafiúi buzgalomnak, mellynek örökre elhamvadását most kényes szemekkel nézzük. Adja az ég, hogy a mélyen megszomorodott szülők s a bánatos szívű egyetlen nőtestvér, az átalános részvét melegénél mielőbb feltalálják vigasztalásukat! Ifju barátunk sirja felett pedig lengjen áldás és béke! Ki szerzette a „Cserebogár, sárga cserebogár”" nótáját? A „Divatcsarnok" 9-dik számában báró Nyáry Gyula ,,Palotás nótákról" különösebben pedig Bernáth Gáspár vállalatáról, Lavotta illy szerzeményei érdekében beszélvén, — többek közt azt mondja : ,,A cserebogár, sárga csererebogár" kedves dalnak dallama is Lavottának szerzeménye." — Lavotta elismert magyar zeneköltő, — s ha a „Cserebogár" dallama olly jó,hogy az az ő nevéhez is méltó lenne, a közérdek előtt annál becsessebb lesz tudni a valót. Egy tanúság lesz ez is arra, mennyi egyes, nagy tehetség van a magyar egészben, melly mégis név szerint nem él át az utókorra. — A kedélye szerint „nyári felhős" költő Adorján, nem rég ezeket mondá : (: persze nem versben, a versre most haragzik, hanem társaságban „a kamarásnak saját kezű irata ... a „cserebogár" nótája ... illy jegyzéssel az alján : irám Szentléek- (most oldal)-falán — év és hó — Szatthmáry Király Antal — volt kezemben." — S ha a tisztelt ur — t. i. Adorján valamelly napon, mikor agarászni ugy sem mehet — például — sziveskednék fáradságot fordítani a keresésre, ugyan ez eredetit talán, még meg is tudná találni. . . . S valóban, nem kevesebb örömöt szerezne sokaknak ez eredetivel, mint millyennel nem rég Reguli urat meglepte, kezéhez egy 1271-ről az egri káptalan által Comes de Bolugh és de Sztárnya osztályosok részére kiadott valamelly osztályegységet megerősítő oklevelet juttatván. *) Sokszor volt már arról szó : „honnan jő a nép ajkára az a sok szép dal? A hagyomány csak a dalt tartja fenn ... miért is gondolnánk mi a névvel, ha a dolgot magát birjuk!?" — mintegy három éve már, hogy Rimaszombatban egy városi tisztviselő eltemettetett. Kik hozzá közelebb állottak, tudták s tudják még, hogy azon népdalok, mellyek Gömörben az utolsó két három évtizedben divatoztak, nagyobb részt az ő szerzeményei. Ki törődött vele? A dalok fennmardtak; ő maga nem gondolt a névben élés dicsőségével —és más tartozott-e érte abban fáradni? — E népdalmester Ballus Endre volt. "Váljon hagyatéki tömegének gondnoka gondolt-e arra, hogy hangjegyeit, azokat, mellyek az elhunyt saját szerzeményeit tartalmazzák, méltó volna megőrizni? Rimaszombat, márczius 9. D. Sz. Egyveleg. — (Társasági takarékpénztár.) Kis-Mária-Czell. (Vasmegye) mart. 8. Miután a rendes takarékpéntárak azonkívül, hogy a belerakott pénzek nem a tagoknak adatnak ki gyümölcsözésre, és csak 4 száztél kamattal növekednek, mindnyájan nagyobb városokban léteznek, a részes pénzberakások és kivevések már a hely távolsága miatt is nehezítnek : ez okból Kis-Czell mezővárosának polgárai, — megannyi tisztes iparosok és mezőgazdák, — még 1844-ben tervezték maguk között helyben a takarékpénztárnak olly zártkörű variátióját megalapitani, melly szerint köz-akarattal „meghatározott számú évek kiteltéig, apránkénti összerakogatás által egy felől a berakok egy kis tőkére szert tehessenek, másfelől maguknak mindig áradozó pénzforrást nyissanak, a szűkültek felsegélésére, és az uzsoráskodókra szorulásnak is némi távoztatására. Több gyülöskedés és tanácskozás után a rendszabályok megállapíttattak, lehetőleg egyszerűen. Az első kísérlethez tiz évfordulatot határoztak, mellynek folytán a berakást hetenkint csak 12 pkjával pontosan gyakorolták és a tiz év lefolytával 1854 kiosztották ez eddig felnövelkedett összeget a részvényes tagok között berakásaikhoz aránylag. De a próba igen kedves eredményt szülvén, most már 1855 óta a második évtized is meg van kezdve s a kis berakások folynak, ártatlanul és csöndesen, a szabályok legfelsőbb helyein megerősittetéssel is dicsekedvén. Azok szerint a részvényes tag az egylethez beálláskor alapnak letesz 3 pfrtot; egy-egy részvény pedig most már 24 párra van felemelve melly a beállástól fogva hetenkint minden szombaton okvetlenül beszolgáltatik, egy e czélra választott pénztárnokhoz, ki e fáradságaért csekély dijat is huz. Ő ír be minden adományt részvényes könyvecskéjébe az illető tagnak. Az alappénz elfogadtatik kötelezvényben is, de a részvény mindenkor csak jó készpénzben, — ám ha aztán valakinek tetszik, egyszerre több hétre is beadni részvényeit. Mert egy-egy tag vállalhat annyi részvényt, mennyit akar és rakni megbír. A tíz év kezdete után taggá csak ugy lehet valaki, ha az eleitől fogva berakott összeget lefizeti és a jelen lakást utóléri. Hasonlót tesz, aki valamelly fizetni nem győző vagy elköltöző tagnak könyvecskéjét megvásárolja. Most számlál az egylet 190 részvény birtokában 60 fizető tagot, kik között nem czelliek, sőt zsidók is többen vannak. — A gyümölcsöztetést illetőleg a pénztárnok utasítva van, a befolyt heti összeget azonnal 5 perczentes kamatra kiadni, — az előlegesen fizetendő kamatnak, melly a folyó évnegyed végéig jár, lehúzása mellett. A heti összegeken kivül pedig az évnegyedenként befolyó kamatok is azonnal tőkésittetnek, hasonlag évnegyedenkint előre fizetendő 5 perczentes interesre. A kezelés könnyítése végett minden kamat a polgári év negyedeire reducálva fizettetik, már akár mikor kell legyen a kötelezvény. S ezen eljárással az egylet összes tőkéje hógörgeteg módjára vastagodik, — következőleg minden egyes tagnak berakott pénzecskéje is. Pénzt kölcsön vevő egyedül csak részvényes tag lehet, és szükségtelen megjegyezni, hogy minden szombatra egynél több is jelenti magát, kiknek a kért kölcsön időrend szerint juttatik. Van az egyletnek igazgatója, — (jelenleg Brunner György kalmár) jegyzője és tizenkét tagból álló választmánya. Ennek tiszte meghatározni, a pénzt kérők közöl kinek lehet adni és mennyit, aztán a pénzek biztosságára felvigyázni. Szükség esetében gyűlésre az összes tagok is egybehivatnak. A tőke 1865-ben fog majd kiosztatni, tudni való, hogy az előre kivett kölcsönnek beszámításával. Mert bizony kevés tag van, kinek tiz év folytán pénzt 5 perczentre felvehetni jól nem esnék. — Igen ajánlom e takarékpénztárt utánozni hazánk minden mezővárosainak és népesebb helységeinek, — mint a ki magam is annak kifejlesztése idején az első évtized folytán választmányi tagja örömmel voltam. Edei Illés Pál. — Egy gazdag özvegy széptevője kinos fogfájásról panaszolt. „Miért nem tesz ön ugy, mint mama,"- mondá a nő elmés fiacskája, „vegye ki este, s tegye vissza reggel szájába — a fogait." *) Ezennel fel is kérjük t. hazánkfiát és barátunkat, Adórján urat, hogy e részbeni tudomását velünk közleni