Vasárnapi Ujság – 1858
1858-12-12 / 50. szám - A foglalkozás befolyása az emberre 596. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság
599 részvétét már 8 hét óta folytonosan bírja és fentartja. A fiatal és erélyes igazgató mindent elkövet a közönség pártfogása föntartására. A legjobb és legújabb darabokat látjuk egymásután eljátszatni igen jó sikerrel. Átalában igen jól tünteti fel e társaságot az, hogy nem annyira czifrábbnál czifrább csalogató s ámító szavakkali pénzgyüjtés, mint inkább a színművészet nemesebb iránybani megkedveltetése a főczélja. A társaság egy-kettőt kivéve, többnyire ifjú egyénekből áll; jelesebb tagjai: Futó, Tamási, Balog, igyekező szorgalmas ifjú egyének. A nők közöl: Futóné, Demjénné, Kovácsné, Baki Emília. Mint halljuk, innen Marczalin keresztül Fehérvárra szándékozik e társaság.1" (A párisi színpadokon) ez idő szerint csupa „ördögök" szerepelnek. Egyik ördög tánczol, a másik énekel, a harmadik szóval s játszik, szóval mind a drámához, mint az operához és ballethez csupa ördögök szegődtek, adatván illyen czimü darabok : Ördög Róbert, Szerelmes ördög, Ördög naplója, Az ördög lapdacsai, Az ördög hét vára, Az ördög szerelmei, Az ördög, mint menyasszony, Az ördög fia, Az ördög hegedűje, Az ördög hidja, Az ördög része, Az ördög játékszere, A sevillai ördög, A párisi ördög, Az iskolában levő ördög, A sánta ördög, Az ezüst ördög, Az ördöglárma, Faust és az ördög, s tudja az ördög, hogy még hányféle ördög! Hátha még azon darabokat is elősorolnók, mellyeket az ördög elvitt, azaz megbuktak. Régi közmondás azt tartja, hogy „nem jó az ördöggel tréfálni." -t (Pest legidősb embere jelenleg Farkas László), ki közelebb 109-ik évét töltötte be. E Mathusalem a kerepesi uton lakik, s még folyvást maga ballag el, heti illetményét a szegény alap irodájában fölveendő. + (Bécsben a hagymáz) olly nagy mértékben dühöng, hogy csaknem olly pusztításokat visz véghez, mint néhány év előtt a cholera. Az emberek nagy félelemben vannak; kinek csak egy kissé a feje megfájdul is, rögtön orvost hivat.f- (A Jászberényiekről irtuk a minap), hogy az ott alakulandóban való műkedvelő társaság többeknek ez ügy iránti közönyössége miatt létre nem jöhetett. Sietünk tehát most közzétenni, hogy a tervezett társaság elvégre mégis megalakult, miben legtöbb dicséret s elismerés illeti e társulat rendezőjét, Scopián urat, ki minden jó és szépért hőn buzog. A társulat a város előkelőbb hölgyeiből s ifjaiból alakult, s első előadását mult hó 20-án tartotta, még pedig igen szép sikerrel. Ezen műkedvelői előadások folytattatni fognak, s jövedelmük az ottani kaszinói kölcsönkönyvtár gyarapitására lesz fordítva. — (Magyar Óvárról panaszkodnak), mikép az ottani társadalmi körök annyira megváltoztak, hogy alig lehet rájuk ismerni. Elvkeresési igénynélküliség, zárkózottság jellemzi a családokat, különösen a nőket, kikkel legfeljebb bálokban lehet a fiatal embereknek találkozni, máshol nem. — A gazdászati tanintézet növendékei bálokat a jövő farsangon adni nem fognak, egyéb bálok is el fognak maradni — kérdés, vajjon hol fognak hát ezután találkozni a fiatalok? — A casino ujjáalakítása körül is nagy a részvétlenség; többnyire félnek a részvénydíj fölemelésétől. Pedig minél számosabban volnának a tagok, annál csekélyebb lehetne a részvénydíj. — A magyar nyelv dolgában nagy a hanyagság. Csupán a gazdasági intézet növendékei közt él e részben most is élénk buzgalom, kik az irodalom pártolásához most is szép összegekkel járulnak s legközelebb egy állandó könyvtárt is szándékoznak alapitani, a mi igen szép és nemes tett leend. + (A dévaványai községnek) Békés-Csanád megyében, megengedtetett, hogy országos vásáraikat január 14. május 10, julius 16 és október 4-ike helyett január 17, ápril 15, július 5. és október 12-dikén tarthassák. Ezt azért jó tudni, nehogy némellyek a régi szokáshoz alkalmazkodva, „megjárják a diószegi vásárt." E közmondás onnan eredt, mert Diószegen a vásárok rendetlenül tartatván, többször megtörtént, hogy az emberek vásárra mentek oda, mikor annak híre sem volt. + (Nagy Mihály győri tésztagyárából) közelebb tizenegy mázsa különféle tésztaneműt szállítottak Konstantinápolyba, a szultán udvari konyhája számára. Vajjon volt-e a szállítmány közt tarhonya is? A (Egy segesvári lakos) nemrég egy 10 aranyat nyomó tallér nagyságú ritka érmet cserélt be, I. Rákóczy György erdélyi fejedelem korából. Az egyik lapon a fejedelem képe, a másikon fölirás és 1639 évszám áll. A birtokos azt kész hasonló sulyu aranyért átengedni. (A szamarat nemcsak zsák- és dunavizhordásra) lehet használni. Eddig azt tartották, hogy a csacsi, lud, meg a juh legostobább állatok, de legjobban bebizonyították, hogy a csacsit méltatlanul sorozták a ludak és juhokkal egy kategóriába. Stonette, a Renz cirkusának ügyes bohócza ugyanis egy szamarat mutogat, melly különféle mesterséget tud produkálni. Szonette az ő nagyfülü tanítványát nagy könnyelműen „tudós szamár" czimmel tisztelte meg. Még valaki sértve érezheti magát általa. — (Bereg-Ugocsából irják :) hogy a kászonyi hegyen sok, és jó bor termett, ugy hogy még a hires Hegyaljának is jut bőséggel, és Ujhelybe, Liszkára nagyban foly a szállítás. Ára 12 — 14 pengő forint egy úgynevezett gönczi hordónak (2% akó). Egyébiránt nem sokat írhatnak Bereg megyéből. Az egész megyében nincs algymnázium, még reáliskola is csak névből ismeretes, e részben legjobb példával haladhatna elő Beregszász, a megye legnépesebb városa. Majd a vállalkozóbb szomszédmegyékből ide is elterjed némi sugara a buzgalomnak és törekvésnek, s a v.-naményi vasutvonal is csak hoz valami jót, legalább közelebb hozza Debreczent. Levelezés: Debreczen, dec. 5. (Balesetek. Régi pénzek. Munkácsy Flóra; műelvek; czigány-akadémia.) Tegnapelőtt temettek egy konduktort, ki a vasutoni sebes menetközben a kocsi tetejéről lejövetele alkalmával megcsúszván, a kocsik alá esett, s a kocsik karján, derekán keresztülmenvén, szörnyű halállal mult ki. — Nem régen egy másik szerencsétlenség is történt városunkban egy vasárnap : egy szobafestő festékhez való szert főzött a vaskonyhán, a fazék feldőlt s a szoba bútorai lángra kaptak, minden beleégett, a festő, nejes gyermekével együtt; a nép azt mondá, hogy azért történt, mert a vasárnapot meg nem tartották! — A napokban egy szegény asszony sertése a sóház körül turkálván, egy csomó apró ezüst pénzt vetett ki a földből; — ugyanakkor tájban a város ohati pusztáján ekevassal vetettek fel számos régi pénzdarabot, különféle idő, forma, s érez nemiteket, van köztök II. Lajosé, Mátyás királyé, sőt tatár pénz is, a mint mondják, egy közel helységbeli zsidó mindjárt megtudta, s jó olcsón bevásárolván, az ezüst pénzeket összekalapálta, de még néhányat sikerült épségben kézrekeriteni, van köztük egy tallér nagyságú ezüst pénz is, mellynek egy részét Izrael fia szintén nyújtani kezdé. — Ugy hallik, hogy fele a nemzeti, másik fele a helybeli főiskolai muzeumnak fog átadatni. Munkácsy Flóra néhány nap óta itt vendégszerepel, a közönség igen meg van vele elégedve s zajos tapsokban részesül, — nem igy a társulat, melly Lángh Bódi s nején kivül alig bir meglehetős tagot felmutatni. Figyelmeztetjük az utóbbit, hogy paraszt magyaros öltözethez, főleg piros csizmához, az abroncs szoknya sehogy sem jól jön ki. — Munkácsy Flóra, ki jutalomjátékául Griseldist (mondom Griseldist!) választá, még a Tiszaháti libácska, Szerelem és örökség és Notre Dame-ban fog föllépni. A mű élvekben városunk igen szegény, s mint váz a pusztában, ugy tünt fel élvezetünk sivatagján helybeli hegedűművész Cohn Adolf hangversenye; 12 éves tanítványa, Simonffy Emil, volt a fő közreműködő s a Norma és Portics néma nyitányait olly ügyesen lehegedűlé, hogy háromannyi nagyságú embernek is elég lett volna; maga a hangversenyadó igen tisztán játszik, s mióta utószor hallata magát nyilvánosan, sok ügyességet s finomságot szerzett játékában; az volt kár, hogy az előadott darabokban több változatosság nem volt, hát nincsen városunkban, ki egy áriát becsületesen elénekelni tudna, vagy zongorán egy magándarabot eljátszanék? — ha nincsen, egy évtizeddel hátrább vagyunk e tekintetben, mert akkor volt zene-egyletünk, mellynek kis tőkéje a takarékpénztárnál gyarapodik évi 4 százlakival. — Atyámfiai, mozdítsunk valamit! Hát a Patikárus Ferkó meg Boka Rózsi lakodalmáról mit szóljak ? Denique a czigány csak czigány marad; — nem elég, hogy a menyasszony -tánczza boldog-boldogtalant elhurczoltak, némellyikét kétszer is, s a terem közepén levő asztalhoz vivén megfizettették, de még, mint mondják, a meg nem hivottaktól 5 pft. bemeneti dijt is vettek. A nagy többség megbotránkozott abban is, hogy a lakodalom tiszteletére a Pestről lejött írók akademizáltak. Sok nép kegyült a kis színházba, de elégedetlenül jött ki, — miért? én nem tudom, de azt tudom, hogy szeretem a czigányzenét; ha huzatom, megfizetem, de addig is a barátság! — s ha magyar író volnék, czigánylakodalomra nem játszanám akadémiát! (Figyelemre méltó, hogy Debreczen értelmessége igy gondolkodik; régen mondjuk, hogy kissé kevesebb „czigánykodás" itt ott igen kivánatos volna. Szerk.) A Levél Oláhországból. Bukarest, nov. 27. (Nehány előleges ismertetés az Oláhországban lakó magyarokról.) T. szerkesztő ur! Kedves és hazafiúi kötelességet vélek teljesitni akkor, amidőn elhagyott és szeretett hazámra gondolva, tudósitni óhajtom, hogy mit csinálnak az Oláhországba kivándorlott magyarok. Ezelőtt vagy 15—20 évvel azt mondották : „Oláhország aranybánya, ki ide jő, meg nem bánja." Akkor e kadencziás jelmondatban csakugyan volt is némi igazság, — mert időközben a példa csakugyan gyakran bebizonyitá azt, és azért husz-harmincz év óta meglehetős számmal vándoroltak ide be a világ minden részeiből különféle nemzet fiai s ezek között magyarok is, különösen Erdélyből, kik uj hazát keresve itten letelepedtek, betanulták a nyelvet, elsajátiták e nemzet szokásait, felhasználni tudták a körülményeket iparuk és szorgalmuk által, — s később mintegy e nemzet közé olvadván, maguknak itt-ott jelentékeny vagyont szereztek. Uj és más hazát rendelt tehát illyeneknek a végzet, más irányt s más gondoskodásmódot súgott a helyzet. — Hogy kikből állanak itten az illyen uj hont talált honfiak? Többnyire kereskedők és kézművesek; — vannak mások, kik úgy jöttek ide, mint a balsors és balszerencse üldözött fiai, mint vagyonbukottak, vagy egészen vagyontalan proletáriusok, mint szolgák, napszámosok stb. Ez utóbbiak szerencsét próbálni indultak el a nagyvilágba, míg végtére itt, többnyire e hon fővárosában, Bukarestben telepedének le. De néhány év óta követték e példát az intelligens osztályból is különféle rendű és rangú egyének, nevezetesen orvosok és sebészek, ügyvédek, missionárius atyák és szerzetesek, részint küldetés, részint vállalkozás utján, s továbbá több rendbeli vallású papok és tanítók. Részemről, megvallom, mig szeretett hazámban éltem, e honról sem hirlapok, sem utazási rajzok utján nem sokat olvastam. S miután a sors engem is e honba, tán csak ideiglenesen, száműzött, mint itten foglalatoskodónak gyakran eszembe jut kedves hazám, és azon szeretet, melylyel az iránt viseltetem, mintegy ösztönszerűleg ébreszt azon kedves kötelesség teljesítésére, hogy arról tettleg is megemlékezzem. — Hazafiuilag felkérem azért a t. szerkesztő urat, miszerint becses lapjában engedne tért, hogy tudassam az e honbeli állapotok részleteit, különösen a főváros nevezetességeit, a nép jó vagy rosz szokásait, házi és közéletét, erkölcsi állapotát; az itteni magyarokról, a,