Vasárnapi Ujság – 1868
1868-12-06 / 49. szám - Képek a hazai népéletből: XII. Keresetre induló székely fiu (képpel) Réthi L. 588. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
kötetre terjentes, most már Konvereationa lexiconok helyettesitik, melyek számtalan fametszettel diszitve évenként egy-egy kötetben jelennek meg. E mű népismei (ethnographikus) része mindenesetre a legérdekesebb; az a rész, mely a birodalom egyházi és politikai intézményeiről értekezik, egyszerű névjegyzéknek mondható. Jelenleg tehát Yedo a japáni irodalom Lipcséje; ott pontosul össze az egész irodalmi működés és könyvkereskedés. Nincs az a városrész, sőt nincs az a főbb utcza, melyben könyves boltot ne lehetne találni. E boltok bizarr kirakataikkal s meglepő különösnél különösebb falfestményeikkel már messziről magukra vonják az idegen figyelmét. Aztán meg a sürgés-forgás is jóval élénkebb azok előtt; az emberek folytonosan járnak ki s be, könyvekkel vagy hírlapokkal kezökben, olvasva, képeket nézegetve vagy vitatkozva. Ott épen egy előkelő daimio hozatja magát kényelmes gyalog hintóján a bolt felé, itt meg yakuninok (szolgák) visznek egy csomó könyvet és képet sajátságos házi batyuikban azok számára. Lépjünk be a boltba. Alig lehet a boltajtóig hatolni, annyira elállják a bejárást, de a bolt maga is tele van olvasókkal. Legelébb is egy halmaz képes könyv tűnik szemünkbe számtalan röpirat és füzet kíséretében. Itt régi encyklopaediák állanak olyezerü metszetekkel diszitve, mintha a középkor német műhelyeiből kerültek volna ki, amott chinai tentával (tűs) festett vázlat-albumok, fametszetek, regék és népszerű színművek gyűjteményei. A számtalan, selyemre és növénypapírra festett részint hidakat, piaczokat és színházakat, s különbféle gyülhelyeket ábrázolt, részint sajátságos alakokat Yedo polgári és munkás osztályából. Egy szóval az egész könyvkereskedés tarkábbnál tarkább vegyületű áruival, meglepő festményeivel és metszeteivel, komoly, ünnepélyes arczu látogatóival elfelejthetetlen benyomást hagy az idegen szemlélő lelkében. S. L. Képek a hazai népéletből. XI. Keresetre induló székely fiu, Orbán Balázs nagy becsű munkája, a „Székelyföld" szerint, Csikszékben( 12 ezer léleknél toot) esik egy mivelés alatt álló négyszög mérföldre. A székelyföld többi részén, ha nem is megy épen ennyire, de közel jár mindenütt ehez a népesség. Miből tud megélni ez a rengeteg mód összezsúfolt nép? Hogyan történik, hogy háztartása csinosabb, költségesebb, eledele táplálóbb, mint az ország más vidékei lakóié? Földje, ami mivelhető is, nem tartozik a gazdagabbak közé. Ha Háromszék szép tiszta búzát termel is, Csíkban már csak zabot vetnek, zabot aratnak, rozszsal ritkán, gyér sikerrel tesznek kísérletet. Udvarhelyszék, mintha a kettőből volna vegyítve, néhol terem, néhol csak legelni nyújt jó határt. Marosszéknek is csak külső fele, a Nyárád és Maros vidéke az az áldott hely, ahol minden áldás együtt terem: fa,búza, bor bőségben és a legjavából. A székely még sem hagyja földjét és ragaszkodik az ősöktől öröklött határhoz oly szívóssággal, ahogy kevés nép a világon. Minden darab szántót fölhasogatnak a fiúk annyi darabra, ahányan vannak; néhol majd annyi a barázda már, mint amit mívelni lehet. Azt a csekély szalagot megmíveli mindenik pontosan, ami keveset nyer belőle, örömmel költi el. Azzal ugyan kevés ideig érné be, pótolja hát szükségeit másunnan, másképen. Földmivelő nép rendesen egyébbel nem foglalkozik. A legáldottabb vidékeken még a gyümölcs- és veteménytermelést is elhanyagolják. Egyedül a dúsan termő gabonára támaszkodnak, annak árával, pénzen vesznek meg minden más szükségest; egyedül a gabna munkálásával foglalkoznak, ha annak nincs munkája, heveréssel vesztik az időt. Az Alföld, Bánság, Duna vidéke, Erdélyben a Mezőség, Marosmente mind bizonyítják ez állítást. A székely ilyen értelemben nem földmivelő. Neki nincs munkaszünete aratás vagy vetés végeztével; az esztendőnek bármely szakában, az időjárásnak bármilyen változása mellett van rendes foglalkozása.Nem tudni, melyik mellékes: ha barázdáit szántja, vagy ha növekvő tulkait messze havason legelteti, vagy mikor erdőben szenet éget, szurkot gyűjt, deszkát hasít, taplóból kalapot ver, vagy otthon ülve eresze alatt ha teknőt, kereket, lapátot farag. Mindeniket teszi, a szerint, amint az idő és a körülmények egyiknek vagy másiknak kedvezőbbek. És ha elkészítette otthon iparczikkeit, maga indul el azokkal legtöbbnyire; bejárja az országot és becseréli készítményeit leginkább gabonáért. Pénzért nem örömest vásárol, nem csupán azért, mivel a pénzt újból ki kellene adnia, mielőtt haza ér, hogy kenyérnek valót vigyen, hanem gabonáért cserélni nyereségesebb is, mert a gazdag vidék lakója nem becsüli eléggé gabnája értékét; könnyen adta isten; könnyű őt rávenni, hogy valamicskével több ecekét bocsásson. Földmivelő, iparos, kereskedő, mindenik kitelik a székelyből; csak is így, a foglalkozások összeműködtetése által tarthatja fenn magát a sovány és szűk, de oly forrón szeretett bérezés hazában. Egyszerű erkölcsei fenntartására nem kevés befolyással van ez örök foglalkozó élet; mig híressé vált ravaszságának, ha nem egyedüli is, de erős táplálója a kereskedés. Heverő tagja nincs a családnak. 6 — 8 éves fia már messze határokon legelteti a barmot, majd elviszi magával apja ura, bejárni az országot, mikor deszkát, fazekat, zsindelyt, meszet vagy borvizet árul. 12 esztendős korában egyedül a fiú indul a terhével, egyik vagy másik szomszéd társaságában. Egy-két évre egészen magára is elbocsátják. Ez, aki itt megpihent egy útszéli padon és most tovább folytatja útját a bizonytalanba, most hagyá el először igy magára a szülői házat. Az utat ösmeri sokfelé, apja urával tett utazásaiból, ösmert nyomon halad be az ország áldottabb vidékeire. Derekán lógó új bőrtarisznyáját a mult vásáron vették szülői Székely-Udvarhelyen. Boldognak, férfinak érzi magát, hogy olyat akaszthatott nyakába. Arczára önérzetes komolyságot vonz az a tudat, hogy most már vezető nélkül maga intézi dolgát. Sátán fekete csíki korsót visz, fenyőpálinkával (borovicska) telve; azzal indul kereskedni. A másik oldalon van még fenyőmag is és finom fehér szurok, mely átlátszó, mint a borostyánkő; ha ég, illatos mint a tömjén; hangyák gyűjtik fészkekben és úgy készítik, mint a méh a mézet; jó mindenféle baj, betegség ellen, fej alá téve is gyógyít. A fenyőpálinkát anyja készítette; a fenyőmagot, hangyaboly-szurkot maga gyűjtögette, első Japáni könyvkereskedés.