Vasárnapi Ujság – 1875
1875-09-19 / 38. szám - Japán hajdan és most. I. A japánok népünnepei. II. „Róka koma”. III. Szemfényvesztők; erőművészek és komédiások. IV. Gyermeknevelés. Tornászat. Társasjátékok. V. Vallás és hitregészet. VI. Társadalmi osztályok és családi élet. VII. Piaczi és utczai élet Yeddoban. VIII. Szinészek és szinházak (14 képpel). Sámi Lajos 599. oldal / Általános nép- és országisme - Webb kapitány 599. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
38. >ZAM 1875. SZEPTEMBER 19. hoz, minek már is nevezetes tudományos eredményei vannak. Fontos adalék a budapesti medencze részletes ismeretéhez. A budai hévvizek valóban, s nemcsak szóképen némi kárpótlások a budai patakok, hegyi források hiányáért s a kutakban való szegénységért. Mert valóban ugyanazon víz, mely a Gellért-hegy és a József-hegy alatti fürdőknél felfakad, patakok képében öntözné a Sváb-hegy, Zugliget, a Lipótmező stb. lejtőit, ha a geológiai viszonyok másneműek volnának. Azonban, ha mennyiség tekintetében csekély a kárpótlás, a város emelkedésére nézve valóban kielégítő. Mert az ezer évek óta felbuzgó budai meleg források nagy kecsegtetésül szolgáltak arra, hogy a Duna folyásának épen ezen pontjában város keletkezzék. Bármennyi állandó patak nem tette volna ezt a szolgálatot. Ezek számtalan helyen találhatók, mig a hévvizek által a természet az első privilégiumot állitá ki Budapest számára, s szánta czivilizált népek megtelepedése helyéül." VASARNAPI UJSAG. 599 Webb kapitány. Bátran elmondhatjuk, hogy jelenleg a sport századában élünk. Egymást érik a rendkivüli testi erőt és kitartást igénylő nevezetes hőstettek, amelyek kétségtelen bizonyítékul szolgálhatnak arra nézve, hogy az emberi nem ma is csak oly erőteljes, kitartó, sőt sok tekintetben hatalmasabb és erősebb, mint a sokat dicsért „régi jó időkben". Zubovics, Salvi, Holtum, Boyton kapitány és mások is egymás után lepték meg a világot bámulatos testi erőről és kitartásról tanúskodó hőstetteikkel és mutatványaikkal, s íme most egy új versenytársuk támadt Webb kapitány személyében, ki a többiek hírnevét aligha el nem homályosítja, mert amit ő tett, nagyobbszerű valamennyi eddig hallott hasonnemű sportnál. Ugyanis Webb kapitány a Csatornát Dover és Calais, Angol- és Francziaország között, minden mesterséges úszókészület segélye nélkül úszta keresztül. Webb Mátyás kapitány 1848-ban született Dawley-ben, Shropshire-ben. Iskoláit elvégezve, csakhamar tengerésszé lett és először „Conway" nevű hajón vállalt szolgálatot. Úszni hét éves korában tanult meg és első életmentési hőstettét szintén akkor vitte véghez, mikor még a „Conway" fedélzeten szolgált; ekkor ő és többi társai, kik vele együtt az életmentő bárkán voltak, egy-egy ezüst irón-tartót kaptak jutalmul, a miért egyik társukat, ki véletlenül a tengerbe esett, a biztos halálból kimentették. Ö 7 Azután egy nagyobb kereskedelmi hajóra vették fel tanonczul s mikor szerződése letelt, először mint másod-, azután mint első tiszt szolgált több ... calcuttai kereskedő hajón, s mikor egy hajót a suezi csatornán vezényelt keresztül, a viz alá merült s valami akadályt, mely a hajót meg is horzsolta, egymaga hárított el az útból. 1873-ban a „Russia" nevü gőzhajóról viharos időben ismét a tengerbe ugrott egyik tengerésztársa a CT GJ CT megmentésére, de minthogy a hajó akkor igen gyorsan ment, bár az életmentő csónakot azonnal utána küldötték, csak 35 percz múlva tudták kimenteni őt a vízből; társa, kinek mentésére sietett s ki a vízbe esés után hihetőleg azonnal elájulván, viz alá merült, nem volt többé megmenthető. E tettéért Webb több életmentő társaságtól arany- és ezüstérmeket kapott s azonkívül a „Nlussia" utasai 100 font sterlinget adtak össze számára. Azóta több nagyobb utazást tett, mint első tiszt a „Ballinán" és mint kapitány az „Emeraldon" s mikor ez év juniusában Bovton kapitány nagyszerű úszási kísérletéről hírt vett, azonnal elhatározta, hogy ő is megkísérlendi átúszni a Csatornát, de minden mesterséges készülék nélkül. Nevezetes tengeri útja előtt, mely oly diadalmasan végződött, július 3-kán kísérletképen Blackwalltól Gravesendig, tehát 20 angol mérföldnyi távolságra négy óra és 52 percz alatt úszott el. Azután valami két hét múlva erejét s kitartását ismét próbára teendő, Dovertől Ramsgate-ig úszott el nyolcz óra és 40 percz alatt. Végre a múlt hó utolsó napján d. u. 1 óra körül elindult nagy útjára, hogy a Csatornát Dovertől Calais-ig átússza. A jég csöndes, az o tenger nyugodt és kedvező volt. Szívből fakadt éljenzés kisérte ki a merész úszót a doveri kikötőből s Webb vidáman és bátran vetette magát a tengerbe, hogy abból csak Francziaország partján szálljon ki. A kapitány teknősbékaolajjal kente be egész testét, hogy a hidegnek könnyebben ellenállhasson. Az út irányát Toms kapitány mutogatta neki „Anna" nevű hajójával szebb lankadatlan erővel hajtta a hullámokat maga előtt. Útjában négy apály és dagály érte, melyek közül kettőt egészen átúszott s a másik kettőnek is felével bátran megküzdött. Háromnegyed három óráig folytonosan úszott; ekkor egy pohár jó ale-t (angol sör) ivott és újult erővel fogott ismét az úszáshoz. Az éj beállt szebbet még mindig herkulesi munkája közben találta; olykor-olykor sörrel, theával és forró kávéval üdítette föl magát; szolidabb táplálékot nem vett magához az egész uton. Úszásának három utolsó órája kegyetlen munka volt. Igen lankadt és kimerült volt már s a tenger háborogni kezdvén, a sós víz szemeibe ment s majd megvakuá. Azonban, mint maga mondá, azzal az erős elhatározással ugrott a vizbe, hogy vagy átúszik Francziaországba, vagy végkép elmerül. Az utóbbi majdnem be is következett, főleg mikor valami polypfajta állat erősen megmarta; ekkor el is kábult, de egy pohár jó erős pálinka csakhamar visszaadta erejét. Végre a „Maid of Kent" nevü hajó elébe sietett Calais-ból s ugy haladt mellette, hogy a hullámok csapkodásától kissé megvédhette. Webb, ki már közel volt merész vállalatának meghiúsulásához, uj bátorságot nyert e váratlan segítség által s végre csakugyan kiköthetett Calais homokos partján, másnap szerdán vagyis szeptember 1-jén 10 óra 41 perczkor délelőtt, miután 21 és háromnegyed órát töltött a vízben. Akkor aztán elhagyta ereje. A hős úszó arczra bukott azonnal, mihelyst lábai a szárazföldet érintették s erős baráti karok szállították a reá várakozó kocsira. A tömeg tiszteletteljes őszinte csodálkozással fogadta. A „Hotel Páris"-ban nyitottak szobát számára, hol eleinte bizonyos delirium-féle gyöngeség fogta el a kimerültség miatt, de azután csakhamar mély álomba merült s mikor fölébredt, mondhatni semmi baja sem volt többé, csupán nyaka fájt kissé, meg lévén meredve a hosszas vizbenlét következtében. Calaisból szülőföldére, Shropshirebe utazott Webb kapitány, hol egész diadallal fogadták földjét és lakomákat rendeztek számára. Londonban szintén ő volt a nap hőse. A polgármester bevezette a „Cinque Ports Yacht" klubba is, melynek főbb tisztviselői ezüst billikommal tisztelték meg. Aláirást nyitottak oly czélból, hogy Webb kapitányt hőstettéhez mért összeggel ajándékozzák meg s azonkívül az egész angol nemzet nevében is értékes ajándékkal szándékoznak őt meglepni. Webb kapitány úszása valóban oly nagyszerű hőstett, amelyhez hasonlót ember még talán sohasem vitt végbe s így nem csoda, ha világszerte oly nagy bámulattal és elismeréssel adóznak neki érette. Japán hajdan és most. IV. Tornászat. A gyermekek czélszerű nevelésére Japánban már ősidőktől fogva mindig nagy gondot fordítottak s ezt az ott uralkodó rendezett családi élet nemcsak lehetővé tette, hanem hathatósan elő is mozdította. Humbert svájczi nagykövet érdekesen írja le a japániak nevelési rendszerét. Azóta természetesen, mint sok minden, úgy a közoktatás is lényeges változásokon ment át Japánban, úgy hogy ma már az sem sokat különbözik a legmiveltebb nyugati államok tanrendszerétől. Humbert a szomszédságában levő gyermekiskolát gyakran meglátogatta. A gyermekek vidáman ültek a tanteremben és a tanító egyes mondatokat olvasott föl előttök, melyeket ők hűségesen utána mondottak. Minden gyermeknek legelőször is az Irovát kell Japánban megtanulnia, épen ugy, mint nálunk az ABC-t. Az Irova négy sorból áll s nem magán- és mássalhangzókat foglal magában: CT o o CT ' hanem a japáni nyelv alaphangzóit, melyeknek száma 48-ra tehető s egy kis költeményt képeznek, melynek kezdő szava Irova; innen kapta nevét is. A kis költemény értelme magyarul körülbelől ez: „A szin és élet múlékonyak. De mi is lehetne ezen a világon állandó? A mai nap a semminek mély örvényében enyészett el. Egy álom töredékeny képe volt az; legcsekélyebb nyugtalanságot sem okozhat nekünk." Természetes, hogy ez az életnézet a nyugatiakéval nem igen egyezik meg, ámde a japániak szeretik az életet a könnyebb oldaláról fölfogni; örömeiket, mulatságaikat gyermeteg élénkség jellemzi; a balsors nem nehezedik ólomsullyal reájuk, s a nélkülözéseket önmegadással és zúgolódás nélkül tudják eltűrni; a haláltól nem irtóznak. Főleg a gyermekek közt uralkodik nagy életvidámság, s a szülők nem szokták elrontani ártatlan örömeiket. Vannak utazók, kik azt állítják, hogy a gyermekek Japánban sohasem sírnak; ez kissé túlzott állítás lehet, mert a gyermek Japánban is csak úgy érzi a fájdalmat, mint másutt akárhol, de annyi tagadhatatlan, hogy nagyon ritkán sírnak. Pedig a gyermeknevelés nem mondható kíméletesnek, vagy épen kényeztetőnek. A kicsinyeket máskorán megbarátkoztatják az időjárás viszontagságaival; széltől és esőtől nem nagyon kímélik őket; a szegény kis teremtéseket, miután simává nyírják, az égető nap hevéhez is jó eleve hozzá szoktatják. Az anya csecsemőjét, mint valami batyut, a hátán czipeli, még pedig oly czélszerü módon, mely az anyára nézve legkevésbbé sem fárasztó, ugy hogy például a parasztnők minden akadály nélkül végezhetik mezei munkájokat gyermekökkel hátukon. A házban és folyosókon a gyermekek könyök-kedvök szerint futkározhatnak és játszhatnak, mert a szobák és tornászok négy hüvelyk vastag gyékényszőnyeggel vannak bevonva; székekhez és asztalokhoz pedig azért nem üthetik magukat, mert Japánban eféle házi bútorok nincsenek használatban. ,,A gyermekeket úgy engedik élni, ahogy a természet kívánja" — írja Humbert. — „többnyire mindig a szabad levegőn vannak és a szobákban CT > is teljesen szabadfokra engedik őket. A szülők gondoskodnak számukra játékszerekről, játékokról s gyermekünnepekről, hanem az iskolába járást is a legszigorúbban megkövetelik tőlök. De azért az oktatást nem hamarkodják el s a kora érettséget vagy mesterkéltséget gondosan CT GJ C CT kerülik. Egyetlen japáninak sem jut eszébe, hogy gyermekeit az iskolától visszatartsa; az iskolalátogatás ott elannyira magától értődik, hogy e tekintetben semmiféle kényszerrendszabályra szükség nincs s nem is volt talán soha. Minden japáni férfi ugy, mint nő,legalább írni, olvasni és számolni jól tud!" — Melyik nyugati művelt állam mondhatná el azt összes polgárairól ? Eulenburg gróf, ki a 60-as évek közepe táján a japáni porosz követség főnöke volt, a közoktatás-ügyre vonatkozó kérdéseire már akkor azt nyerte feleletül, hogy Japánban mind magán- mind állami nevelőintézetek nagy számmal vannak; az utóbbiaknál nem fizetnek tandíjt, hanem az azokba való felvételhez külön engedély eszközlendő ki. Aki ott kitünteti magát, a tanfolyam bevégzése után azonnal állomást és tisztességes fizetést kap. Iskolakényszer nincs és nincsen is rá semmi szükség; minden rendű és rangú szülők saját jószántukból örömest gondoskodnak gyermekeik neveltetéséről. Az ország törvényeinek, főleg a régibbeknek, ismeretére már az iskolában megtanítják a gyermekeket. Játékszerkereskedés annyi van Yeddóban, hogy talán egyetlen európai városban sincs több; a japániak ritka szeretettel gondoskodnak gyermekeikről e tekintetben, s a fiatalok mulattatásában rendkívül találékonyak. Számtalan bolt csupa bábukkal van tele, melyek a legtarkább módon, de mindig ügyesen és ízléssel vannak felöltöztetve ; a lánykák ott is oly szivesen játszadoznak ezekkel, mint nálunk s a fiúgyermekeknek is megvan a maguk falova, korbácsa, kardja és puskája; van ott játékszer minden kor és hajlam számára elég. Csupa forgójáték van legalább harmincz-féle s azok közt a legtöbb valóságos művészi találékonysággal van készítve; fölfelé szaladnak, kötélen tánczolnak, szétválnak több darabra, melyek szintén tovább forognak stb. Sárkányaik a legfantasztikusabb alakokat mutatják s mikor föleresztik, a levegőben zenélnek is. Forgókkal és papírsárkányokkal még a felnőttek is gyakran elmulatnak, minthogy a japániak máskülönben is nagy barátjai a tréfának és játéknak. A fiúgyermek már jó eleve hozzászokik testének gyakorlásához, erősítéséhez és az élet fáradalmainak megbízásához. Minden japáni Gyermeknevelés. Társasjátékok.