Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)
1915-08-01 / 212. szám
j . ________ ______ SKP HWettó Mm»» j arrrkesztóé 1 S3—58. Kiadóhivatal aF'J!l—ll fKMHB dMflW 'IMTT •»! ^kirTilfA kUdóhtotalaba* afeck-1 VI- Andrassy-ut 47. trim. TelefonátóT S*r *“ 9 SK ** *?««* Ww *■ . «l«9a Befizetési árak s. magyar g? 'y. fc.«| ^ társa, Tenczer Gyula, Leopold korona országaiba, Ausztriába és lBfiK J&F SE* ® *5 $>/' teq. 1 Mezei Antal. Schwarz Jé» Bosznia-Hercegovinába. Egész évre Tojmay-Ss «aje ?■£» **ef, Mosse Rudolf, Eckstein !«■ 32 kor. félévre 16 kor, negyedévre 8 wk JeW as® JfW SS azMBBR nát hirdetési irodákban. — Béé**** kor., egy hóra 2 kor. 80 fin. A német SS ■ ,ytís . *£■,7?^ M. Dukes Nachf., Haasenstein én birodalomba negyedévre 15 kor., egy JPt fvdf sjj&f dt ÉSzBh 9Ü£. Vogler, Rudolf Mosse, Eduard hóra 5 korona 20 fin. A »VILAO« -St%i J , -w- ÍrjééTJäKL Braun, Heinrich Schalek, Bacet megieienik hétfő kivételével mindennap, W9HF lg pi agg* 5^5® . JlWW und Herzfeld- — Berlinbeai Dr. Ünnepnapok urán ia. Ara Budapesten. WK,._ JglL £»£ ~-’*íő^*hrrÍr- Bllmenreich. Berüo-Wüm.»» vidékén és pályaudvarokon 12 ti'Jér. bHHV SHIM WKAk dort Holstrouicbe-Strasse 27, ab ^1. évfolyam 1915 Budapest, VASÁRNAP augusztus 1. 212-ik szám .....—■ —— ................... ..........— -------------------- ~ .............. ...........—* f Ferdinánd főherceg hadserege tgnap délután elfoglalta Lublint. álszárnya üldözés közben átlépte Bysztrycát. mezek az Iperntól keletre fekvő voge helység nyugati szélét, valamint egy támaszpontot az yperni rszáguttól délre elfoglalták. Német csapatok közelednek Cholm városához. német csapatok a Biskupice-Piatki mellett vívott harcokban 490 oroszt elfogtak, 5 ágyút és 8 géppuskát zsákmányoltak. A német csapatok a Mlarev táján 1890 oroszt elfogtak és 3 géppuskát zsákmányoltak. A Az orosz vezérkar lapja, a Ruszkij Invalid szerint az orosz frontot ki kell egyenesíteni, még ha Varsó, Ivangorod és Novogeorgievszk árán is. Woyrsch vezérezredes csapatai kelet felé előrenyomulnak és az oroszok minden ellentámadását visszaverik. Jl foglyok száma 7 tisztre és 1600 főnyi legénységre emelkedett. Jlz olasz gyalogság támadásai a görzi hídfő ellen tegnap teljesen szüneteltek. Jlz ellenség tüzérsége a fensik szélén levő állásaink ellen nagy lőszertömegeket használt el. • 11 karinthiai határterületen több ütközetre került a sor. Három olasz zászlóalj megtámadta állásainkat a kis Pohlon. Az ellenséget visszavertük. Tó -Tirolban az olasz tüzérség eredménytelenül ágyazta a forgaria-lavarena fensikokat. Olvasás közben Vizes zsemlye írta: Ignotus Vizes zsemlyét eszem már néhány napja — mint az újdonság-költők ilyenkor írni szokták: friss, ropogós, illatos, búzalisztből sütött vizes zsemlyét. Ezt nem volna érdemes megzengenem, mert ezt, ami a búzalisztet illeti, már megzengették bőven s lávazottan cikkekben, újdonságokban s nyilván versekben is. Ám én nem búzalisztje felől teszem szóvá a vizes zsemlyét, hanem a vize felől.'Kamié ' vizes zsemlye. Kisgyerek korom, Kisköre Kecskemét óta ilyen jó zsemlyét nem el itt Budapesten soha, még ahol nagy vendéglőjében külön kikönyörögt'* cértöl, hogy ne tejes zsemlyét az s zsemlyét adjon, ne császárzsen* snem könyörgük s nem lesi: vizes zsemlyét adjon. Alhháború kellett, a világhab ,'y a budapesti pékek, kik karnak túlságos sokat a fenek árról az átkozott fél, az úgynevezett kissüteményt ( állított nyilván margarinnal ez sejti: fülzsirral) süssék, baileek nevünkben a lemondassal, hos és tiszta ivóvizünkkel dagad érdemes hamisítani, amit dráll pótolni s körülményesen tartogatni, amig megposhad: egyszóval, ami elkerülhetetlenül jó és alkalmas. Jó és alkalmas — mint ahogy most a háború alatt jöttem rá, hogy a mi Magyar és Dráma cigarettánk, mit itthon ezelőtt nevéről is alig ismertem, ugyanaz, mint amit Brüsszelben és Párisban Hongroise s egyéb neveken nagy gyönyörűséggel szíttam: azt is most kezdeni észrevenni, hogy a mi jó vizes zsemlyénk, ha jó és vizes, nem egyéb, mint amit Párisban és Brüsszelben nagy gyönyörűséggel eszünk rúd formájú francia kenyérnek. Csupa ropogós és olgatag haja, alig van valami bele, de ez foszlós és pikkelyes — öröm enni, nem csoda, ha a francia teleeszi magát vele s mi magyarok is rég rákaptunk volna ha el nem kényeztet bennünket a mi magyar cipónk, mi még a francia kenyérnél is jobb kenyér. Szeretném, ha a háborút keservesen tulfizetett vívmányaival, az államosított búzával s a köteles embereltartással együtt ezt a nagy jót is át tudnék menteni a békébe — valahogy, ha már benne vagyunk a sommás eljárásban, halálbüntetés terhe alatt való eltiltásával a más, mint vizes apró süteménynek. Nemcsak jobb ez, de egészségesebb is, mint maga a pékje se tudja, micsoda zsírokkal s tejhamisítványokkal rothasztott zsemlye meg kifli. Egyáltalában csodálni kell a pesti gyomrot, hogy rendre ki nem gyulad s át nem lyukasodik a gyalázatos hamisítványoktól, s miket ételéhez adnak és, itt bocsánatot kell kérnem a budapesti szakácsok önérzetétől, de nem tehetek róla, ki kell mondanom: a budapesti vendéglők és kocsmák főztjéről. Sietek megmondani, hogy nem a vendéglősöket és kocsmárosokat okolom — kell valami okának lenni, hogy a budapesti kocsmakoszt rosszízű s egyformán rosszízű, s az új vállalatoknál bárminő kezdetek után ugyanúgy megromlik. A közönség az, akinek rossz az ízlése, vagy, ami egyre megy: nincs ízlése. A budapesti közönség a budapesti vendéglőt® bizonyos konyhát követel — ezt szokta meg, ezen nevelkedett, egyebet nem vesz be a gyomra — de ennek a konyhának, a magyar konyhának, az a bibéje, hogy a francia s az olasz konyhán kívül mindenesetre a legizesebb, de viszont annyira kényes és érzékeny, hogy úgy a hozzávalóban, mint a főzésben csak a prímát tűri s a legkisebb silányság felthételenül elrontja. Nincs jobb étel a gulyáshúsnál vagy a halpaprikásnál, de nincs rettenetesebb s egyúttal gyomorrontóbb, mintha valami hozzávalója nem a legtökéletesebb s,főzése nem a tégnak vészibb — még azt is megérzi, ha egy perccel túllőtt. A magyar konyha nem való arra a többé-kevésbbé gyári főzésre, amiből még a jobb vendéglői koszt is kikerül — ott alakulhatott ki a régi kúriákon és rezidenciákon, ahol az embereknek nem volt egyéb dolguk, mint az egyiknek főzni s egyébével sem törődni, mint a főzéssel, a másiknak várni az ételt s egyébbel se törődni, mint az étellel. Innen van aztán, hogy teszem én, ki magyar konyhán nevelkedtem s imádom k ....................1 — ■ Földreformtól^ írta: Balkányi Béla Amikor a római hadvezér bátorságra akarta tüzelni katonáit, azt mondta nekik: Katonák, most nem Afrikáért, hanem Itáliáért harcoltak. A megtámadott hazai föld védelme volt az, mely a nélkülözésekhez szokott, edzett katonát a lelkesedés fokára bevitette. A világhódító nemzetnek nincsenek olyan lelkes katonái, mint az ellenségtől körülvett országnak, melynek minden harcosa az őseitől megmunkált göröngyös földet kívánja védelmezni. A mi hadseregünk katonáinak nagy része magyar földmíves. Fiatal, csupaszképű magyar parasztijuk és öreg népfelkelők, akik még tavaly a békési vagy a kunsági földet szántották, vágták a rendet, hányták akévét magas osztagokról a cséplőgépbe. Galicia felszaba-dítói, Tirol, Karintiavédelmezői közt ott harcolnak százezerszántra Magyarország földmives fiai, akik előtt a háború nem hódító hadjárat, hanem önvédelmi harc, megvédik azt a földet, amelyet apáik is munkáltak. A földmi-ves-katona pszichéjét nem ismerjük eléggé. Világos, tiszta képet a háború céljáról nála is aligha találnánk. De az az érzés megvan minden magyar földmives-katonában, akár gazda, akár földmives-napszámos, hogy ehhez a magyar földhöz neki van köze, van valami kapcsolat közte és a magyar föld között, akár telekkönyvi tulajdonosa , egy darab földnek, akár csak kétkezi munkása. A háborúnak vége lesz. Győzni fogunk. Milliók óriási küzdelme árán elérjük azt, hogy határainkat ellenség nem fenyegeti többé. Újra munkálhatjuk a magyar földet és gondolhatunk egy szebb életre, amit a mi munkánk és a mi küzdelmeink árán unokáink fognak élni a magyar földön. Mivel hálálja meg a magyar nemzet az ő földmmves katonáinak a hősies küzdelmét? ■A római hadvezér földet osztott szét katonái között. Telt bőven az ellenségtől elfoglalt földből és a párttusakodások közt földjüktől megfosztott római polgárok birtokából. A modern háborúk hősei csaták utánvisszatérnek az ő csendes foglalkozásuk körébe. Boldog az, aki régi állását visszakaphatja, akinek nem jelent a háború végé új gondokat, hajléktalanságot,, munkanélküliséget. Vájjon beletörődhetünk-e abba, hogy a mi katonáink sorsa is az legyen a csaták után, hogy kastélyról kastélyra járjanak munkát keresni? A magyar nemzet nem lehet hálátlan az ő fiaihoz. Az a kapocs, amely a magyar földmives katonát a magyar házához köti, a föld.. A föld, még akkor is, ha nem az övé, ha csak a maga munkájával és maga verejtékével teszi termővé. De százszor szorosabb ez a kapocs, ha egy