Világ, 1916. július (7. évfolyam, 181-210. szám)
1916-07-01 / 181. szám
8 1918. junius 1. VILÁG Ivünkbe vágtak s hasonlítsuk össze az akkori általános helyzetet azzal, amelyet most vázoltunk. Bizakodva néznek velünk együtt szövetségeseink az általános offenzívaelé. Középeurópa és a nacionalizmus Berlin, junius hó . (A Világ tudósítójától.) Az utóbbi időben, •«.mióta Naumann könyve és az a mozgalom, amelyet kiváltott, megtisztult a szenzáció hevétől, amióta lecsillapodott körülötte érett és éretlen emberek ideáinak kavarodása, sajátságos módon olyan csoportokat és olyan elemeket lehet észlelni a középeurópai mozgalom körül, amelyek eddig nem valami nagyon lelkesedtek semmiféle olyan politikai programért, amely nem a német imeperializmus keretei között mozgott. A Reichstag nacionalistái és imperialistái, a határt nem ismerő alldeutstídok, azok, akik az egész világot annektálni akarják, egyre lelkesebben térnek meg a Naumann-féle középeurópai gondolathoz és egyre aktívabb rajongói lesznek a Mitteleurópának. Nem tudom, hogy maga Naumann, ez a kiváló szellem, akinek a hazaszeretetről írott „kék könyve“ a legszebb és leghiggadtabb német írások egyike, örül-e nagyon ezeknek az új szövetségeseknek? Mindenesetre kénytelen tűrni őket, ugyanúgy, mint ahogyan a Straussok vagy a Gerhardt Stauptmannok kénytelenek voltak tűrni azokat a tehetségbeeneket, akik jó ideig kompromittálták a modern művészetet. Ezek a nacionalisták Németországban, ahol a politikai éleslátás és a politikai közvélemény történelmi okokból nem fejlődött olyan mértékben, mint maga a német kultúra, rendkívül befolyásosak és hatalmasak. Ha megerőlteti magát az olvasó egy kicsit, akkor nálunk is fog hamarosan találni olyan hazafiakat, akik szántszándékkal heytelenül írták le azokat az idegen szavakat, amelyeket tudtak, akiknek már a nadrágban járó sem volt igazi magyar, csak az, aki lobogó gyolcsot hordott. Ez a fajta nálunk már kiveszőben van hála istennek, de Németországban még nincs. Jahnnak, a bolondos és hoszszúhaju tornatanárnak, aki maga sem volt tisztában azzal, hogy mit akar és bizonyára maga sem tudta, hogyan lett belőle nemzeti hős pia is vannaik követői és hívei, akiknek a szemében nem német az, aki rövid hajat hord és aki a telefont nem „Fgnisprecker“nek mondja. Ezek a nacionalisták, akik és a konzervatívok között nehéz megvonni a demarkacionális vonalat, az utóbbi időben feltűnően lelkesednek a Naumann Mitteleurópájéért és akár tetszik ez a Középeurópa komoly híveinek, akár nem, odaállnak a lelkesedésükkel Naumann mellé és átjátsszák a középeurópai gondolatot alldeutsch gondolattá. .... Legyünk Tisztában azzal, hogy maga Naumann minden, csak nem mámoros pángermán és nem rekedt nacionalista. Naumann a legfinomabb és a legleszűrtebb koponyák egyike, sok melegséggel és sok megértéssel, csak azért nem reálpolitikus, mert túlságosan sok a szív benne. Naumann maga olyan távol áll ezektől a nacionalista kerepelésektől, mint maga Bethmann-Hollweg úr, aki olyan keményen recscsentett rá erre a kellemetlen hazafi csoportra a Ház legutóbi ülésén. Mégis, nem lehet elzárkózni az elől a tény elől, hogy a Középeurópát lassanként ki akarják sajátítani a német nacionalisták, akik azzal a titkos vagy nem is olyan nagyon titkos reménynyel szegődnek be Mitteleuropa csatlósaivá, hogy a maguk semmiféle komoly politikus előtt nem rokonszenves annexiós mámorukat valaha éppen a Mitteleuropa révén kielégíthetik. Messziről nem nagyon, lehet észrevenni ennek a csoportnak a középeurópai gondolat mellett való kardoskodását. Ezek az urak óvatos emberek. Ahogyan Junius Alter, ama bizonyos szentirat szerzője nem írta ki a neve, a brasirája alá, — mi ugyan jól tudjuk, hogy kicsoda — úgy a középeurópas alldeutschok sem mondják ki, hogy ők mit képzelnek Középeurópa alatt. De, látván a mozgalom alakulását, látjuk az embereket is, akik újabban mellette hadakoznak. " . .... Németország nem ezekből az emberekből áll. A német ember komoly, politikával nem sokat törődik, nem ragadtatja el magát szép és fellengzős szavak által, de bizonyos falájuk mégis csak van a nacionalistáknak- sis éppen ezért nem lehet kellemes a Középeurópa igazi és politikus híveinek, hogy ennyire rajong az eszméért ez a tábor is. A középeurópai gondolat ma még a kialakulás stádiumában van. Itt is, ott is vannak hívei, vannak ellenzői. Nemcsak nálunk, ahol kommolyan és hideg objektivitással foglalkoztak ezzel a gondolattal, hanem magában Németországban is, ahol az eszme természetszerűen a legjobb talajra talált, vannak igen heves ellenzői a középeurópai eszmének. Ez nézet, politikai világszemlélet és írás egyebek dolga és bizonyos, hogy ekkora erejű gondolatot nem szabad pillanatnyi diszpozíciónak eldönteni. De ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az új elemet, amely ma Középeurópa mögé bújva, folytatja kisded játékait. Ne gondoljuk, hogy a Naumann Középeurópának valami köze van ehhez, vagy ezekhez az emberekhez és ne gondoljuk, hol a középeurópai gondolat eredetileg akár a legkisebb támadást is rejt magában a nem német nemzetiségek ellen. De éppen ezért jó megvonni a demarkacionális vonalat az igazi Középeurópa és a nacionalisták Középeurópája között. Nem szabad fésülni nekik és be kell várni azt az időt, amikor maga Naumann lesz kénytelen megmondani az uraknak, hogy nem engedi kompromittálni azt a hatalmas politikai gondolatot, Amelynek ő adott először testet. Ma ott tartünk, hogy a Mitteleuropával is úgy kell tenni, mint a Van Hutten kakaóval: figyelem, hölgyeim és uraim, csak eredeti csomagolásban valódi. Akkor, amikor a kiváló és tetőtől-talpig egyenes Naumann beszél róla hozzánk, amikor ő nyújtja felénk a kezét, akkor ebbe a kézbe bele lehet csapni, de azt a másik Mitteleurópát, amelyet a német konzervatív-nacionalistaalldeutsch-pángermán körökből kínálnak, azt a Középeurópát, mint értéktelen hamisítványt tessék visszautasítani. És legalább is olyan keményen, mint ahogyan visszautasította ennek a társaságnak a hazafiságról szóló definícióját a minap Bethmann-Hollweg úr is, a német birodalom kancellárja és Poroszország miniszterelnöke. Déri Imre, sek, akik abban a tüntetésben résztvettek, azok mind a hadseregszállítók ágenseinek voltak a bolondjai, nem pedig a saját velük született balgaságnak a holdkórosai. Ha szabad hinned, talán nem fogod elhinni ezt a borzalmas abszurdumot. A nép soha sem akar háborút csinálni ... Ez olyan igazság, amelyet úgy látszik a francia respublika kormányzó művészei másképpen tudnak. Ők bizonyosak voltak benne annak idejében Itáliában, hogy csak a népre, az utca kezére kell játszani a döntést, amelyet a nyavalyás királyból nem lehetett kiszorítani és akkor ... akkor meglesz a háború! És nem az ostobaság, hanem a színtiszta ember ismeret a szerzője annak a drámának vagy komédiának, amelyet most , Görögországban játszanak ugyanezek az urak. Ultimátumban követelik: tessék a népre appellálni, tessék új választásokat kiírni! Had döntsön a nép! . . . és én már hallom üvölteni Görögország földjén végig a háború kutyáit és hiénáit. A francia köztársaság embert és népet ismerő ravasz politikusai nem azért követelik az új választásokat Görögországban, mert azt hiszik, hogy abból az angyali békesség muskállsai fognak kivirítani. Csak egy gyógyíthatatlan racionalista gondolhatja azt, hogy az emberek nem akarnak valamit, mivelhogy az nekik nem jó. Az emberek együttesen sohase akarnak mást, mint csupa olyasmit, ami egyenként véve rossz dolog, az emberekne. Ami egyenként is jó dolog az emberekre, ahhoz nem kell Magam a Banafc .tömegbe. Ami pedig a tömegbeállás célját illeti: emberfölötti feladat tömeglelkesedést és tömegmozgást hozott létre valami jóra, de gyermekjáték ilyent produkálni valami rosszra, valami vadságra. Próbálj propagandát csinálni ilyen alapon: gyerünk emberek, építsünk a velünk barátságban álló népnek egy vasúti vonalat! Néma csend, halk mosoly, esetleg mentőkért való telefonálás. Most próbáld az embereket megmozdítani ezen az alapon: gyerünk, romboljuk szét az ellenségünk töltéseit! Egy szempillantás alatt megindul a föld a lábad alatt és elragad a tomboló lelkesedés áradata! Egészen majdnem a dicsősége végéig lehet kísérni Napóleont azzal az okosságnak látszó szamársággal, hogy a francia nép az ő áldozata volt, ő vitte, kergette, hajszolta bele a milliókat a háborúk végtelen sorába és a halálba. Maga a nép? . .. dehogy ment volna az magától a vágóhídra! De íme ennek a csodálatos embernek a sorsát úgy formálta a nagy Véletlenség, hogy fölmentette őt ez alól a vád alól dönthetetlen ítélettel. Volt egy nap, amikor Napóleonnak nem volt egyebe, csak a szeme tekintete, amikor már mint elbukott és elintézett bitorló majdnem egyedül visszatért Elba szigetéről. Minden anya, akinek fia volt és minden apa, akinek felesége és családja volt, agyonüthette volna, mint egy kóbor kutyát. És innen pár nap alatt hadserege volt! Mindenki önként állott mellé és egyetlenegy se volt azok között olyan, aki ne tudta volna, hogy most nem a szentföldre fognak zarándokolna hanem meghalni menaünk a francia gloir-jért és a császár hatalmáért. Az emberek mellé állottak a* ezért. Ha partraszállva azon kezdte volna, hogy nem akar semmi egyebet, csak a munkásbiztosítást, a csecsemővédelmit, az aggsági ellátást és a néphygiéniát akarja megvalósítani, akkor az emberek a vállukat vonogatták volna és ha mindezekhez egy kis pénzecskét is kért volna tőlük, akkor azt mondták volna, menjen a fenébe! De rombolni, pusztítani, halni hívta őket — és mentek, mint a szélvihar. Hihetetlen az a makacsság, amellyel az emberek ahhoz a percről-percre mindig újonnan megcáfolt tévhithez ragaszkodnak, hogy a népek, azok valami bölcs belátás szerint vezettetik magukat a cselekedeteikben és hogy eszerint a jót akarják, a rosszat nem akarják. Ha tehát mégis valami rosszat csinálnak, akkor ez nem lehet más, mint gonosz intrikusok miskulanciája. Én pedig azt mondom nektek:az embereknek nem kell semmi rábeszélés ahhoz, hogy valami gonosz ostobaságot csináljanak, rábeszélő és intrikus csak ahhoz kell, hogy őket jóra vezesse, a rosszat maguktól csinálják. Ha nem hiszed, gondolkozz rajta csupán öt percig, miképpen van az, hogy már az őserdőkben is viseltek háborúkat az emberek, ellenben az érdekelmélet ide, belátáselmélet oda — , még ma is minden hájjal megkent ravasz zsidó vigécnek kell őket rábeszélni arra, hogy biztosítsák be a kazlat, amely mellett pipálnak. Szombat . Budapest, junius via. A kiegyezési tanácskozások Bécsben. Gróf Tisza István miniszterelnök ma reggel Bécsbe érkezett és a bankgassei Magyar-házban szállt meg. Dr. Teleszky János pénzügyminiszter, báró Harkányi János kereskedelemügyi miniszter és báró Ghillásyy Imre , földmivelésügyi miniszter Bécsbe érkeztek. AMagyar miniszterek bécsi utazása a kiegyezési tanácskozások folytatása miatt, vált szükségessé. A két kormány tagjai ma folytatták a tanácskozásokat. .........