Szaniszló Ferencz szerk.: Religio és Nevelés, 1841. 1. félév
18. szám
18dik szám. Május 9. RELIGIO és NEVELÉS. A' „Religio és Nevelés" társával az „Egyházi Tudositásokkal" megjelenik minden vasárnap másfél íven. Félévi ára mindkettőnek helyben kihordással 3 ft. 40kr., postán nyomtatott boríték alatt 3 ft.40kr. e. p. Előfizethetni Budapesten a' „Religio és Nevelés" szerkesztőségénél Trattner-Károlyi házban, uri utcza 43 szám alatt, második udvarban és emeletben ; másutt pedig minden es. kir. postahivatalnál. Első félév. PESTEN. i m II. VASÁRNAP. TARTALOM. Belsőnk' fejlődése. (Hazudta.) — A' négy szin. — Hasonlatosságok az imádságról. — Istenes életűek' elvei 's mondásai. Belsönk' fejlődése. Első beszélgetés. Vilmos. (Egy szirthegy' oldalán megtelepedve). Ülj mellém barátom! Nem ok nélkül vezettelek e' tetőre a' zajos társaságtól, mellyet a' völgyben hagyánk;— a' viszonlátás' örömünnepét akarom itt veled megülni; mert hidd el, rég vártam e' pillanatra, mellyben lelkem utolag üdvözölje lelkedet, 's bizodalmas szót váltsunk egymással, mint ifjuságunk' serdülő korában, midőn lelkes tanítónk' igéi az etnica' fölséges tanjaival először buzditák nagy és nemes föltételekre lelkünket. Andor: Oh, ama' lefolyt szép időkre én is számtalanszor emlékeztem, 's nem egyszer fordult meg elválásunk' négy éve óta eszemben, valljon mint haladsz elő a'szép életterv'valósításában, mellyet nagyjából akkor alkotánk; mert lelkem nem mert hitelt adni azon szomoritó eszmének, hogy tán te is, mint annyi számtalan, az élet' zsurlódásai közt elveted gondjait az illykép kitűzött elohaladásnak 's a' boldogító terveket az ifjúkor' szédelgő álmai közé száműzted ? Vilmos: Azt nem tevem, ámbár messze maradtam hátra a' kitűzött ideál mögött, annyira, hogy hozzád, kit már mindenki a' szeretetre 's tiszteletre legméltóbb férfinak tart, alig merem emelni lelki szemeimet; — te gyorsan haladtál előre, barátom; én akadozva — ámbár nem elcsüggedve — törekvém életk ezélom felé. Andor. Korom' nem belsőm' érdeme, ha előbb volnék nálad ; te négy évvel vagy fiatalabb nálamnál, 's még csak küszöbe felé közelitsz a' férfikornak, mellybe én már beléptem, 's igy nem csoda, ha kevesb erőd van megküzdeni az akadályokkal, mellyek az emeltebb lelkű 's biztos előhaladásra törekvő ember elébe szüntelen gördülnek — gördittetnek. Vilmos. Szörnyű harczott lelkemben szellemi részem az érzékivel, 's gyakran ugy képzelem, mintha e' harcznak áldozatául esni el, volna rendeltetésem. Oh , azerény' utja valóban sanyarú ! Andor. Koránsem annyira, mint az emberek egymással elhitetni szeretnék, azért-e, hogy igy könnyebben menthessék magokat, ha bal utakon tévedeznek, vagy tudatlanságból, nem tudom. De annyi bizonyos, hogy a'példabeszédekkel itt is csak ugy vagyunk, mint a' legtöbb esetben: az élet' mindennapi körülményeiben, mellyekben az igaz észnek kevés rendelkezni való engedtetik, alkalmazhatók azok; de megbuknak, hol a' fürkésző ész fontoltabb igazságot kiván. Én az erény' útját mindenkor a' legbensőbb örömökkel találtam rakva, 's boldog napjaim azok valának, mellyekben egy uj tökélyt tettem magamévá. Vilmos. Te kedvezőbb csillagzat alatt születtél. Andor. Ne tulajdonítsd csillagzat' vagy sors' befolyásának, mi egyedül a' gondolkozó 's rendelő lélek' munkája. Tudod azt, mert keresztül estél a' koron, hogy van egy szak minden ember' életében, mellyben őt valamelly benső szózat mélyebb gondolkozásra, fürkészésre ébreszti rendeltetése, életczélja körül; ez Herkules' kettős utja; ekkor alkot a' nagy lélek, melly magát nem önmagáért, hanem embertársaiért, a' közért tartja teremtettnek, nemes elveket magának, mellyek szerint életét felebarátai' boldogitására szenteli föl ; ekkor választanak a' köz elmék, mellyek fő czélul önmagokat tűzik ki törekvéseiknek, életpályát magoknak a' polgári életben; ekkor ébred föl a' szűz' ártatlan kebelében a' szeretet' tiszta lángja 's készti őt, hogy pályatársat válaszszon, kivel boldogul töltse földi életét, — 's csak e' részkiki maga szerencséjének 1- ben igaz a' közbeszéd