8 Órai Ujság, 1920. augusztus (6. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-04 / 184. szám

Budapest, 1920 augusztus 4. Megdöbbentő tárul eléjük a Hüttner Sándor tegnapi vallomásából. Ha túloz is egyben­ miscépan, ha kiszínezi is itt­­ott a­­.dolgokat, végeredményében verejzétes adatokat tudunk meg tőle. Közéleti nagyságok­, politikusok, újságírók, katonák megterveznek egy gyilkosságot. Írásba foglalják annak minden részletét, a felbérelt orgyilkosok megkapják a pontos ordre de bataillet és megkapják írásban a vérdíj biztosítékát is. Éj­szakákon át alkudoznak egy ember életére, mert abban egyek voltak, hogy annak az embernek el kell pusztulnia, csak abban nem tudtak megegyezni, hogy ki hajtsa végre a gyilkosságot. Ez a megdöbbentőbb részlete a vallomásnak, vagy az a másik, amelyikből kiderül, hogy amikor az ország­ lelkiismerete föl­­ébredt, amikor a nemzet számon akarta kérni a gyilkosoktól bűnü­ket, megint akadtak, x x x x x x akik a törvényt ki akarták játszani; a bűnöst meg akarták menteni; menlevelet adtak neki; azon fáradoztak, hogy megszöktes­sék ; azon igyekeztek, hogy elnémít­sák jót is, a nemzet lelkiismere­­tét is. A nemzeti hadseregnek kellett jönnie, a nemzeti hadseregnek kel­lett megrendeznie ezt a rettenetes és fenséges tetemrehívást, hogy sze­münkről leessék a hályog. Most kezdünk tisztán látni, most kezdjük megérteni a dolgokat és most döb­benünk meg istenigazában: milyen időket éltünk, milyen emberek in­tézték sorsunkat­ .Amit ez a nagy pör az első napon napvilágra hozott, amit a legelső vallomás elénk tárt, meggyőzhet mindenkit arról, hogy nem elég, ha megbűnhődnek azok, akik a gya­kosságot előkészítették és végrehaj­tották. x x x x x x xxxxxxxxx X X X X XX X XX Az álarcos bál véget ért. Meg­­ismerhetjük immár a pierrotkat, a harlequineket, a brigantikat és a desperadokat. A vad forgatagból halásszuk ki őket és­­ vegye el mindenki méltó büntetését. X X X X XX X XX X X X X XX X XX x xxxxxxxxx xxxxxxxxx xxxxxxxx A í? / Cv^ .,;:W OtoiuJsM'J ELŐFIZETÉSI ARAK Ily Ura..., 25 Korona. I Félévre. .. 10,0 Korona. Negyedévre.. 70 Korona,­­ Egész évre 280 Korona. Egyes példányszám ára 1 Korona SZERKESZTOSSG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV., MUZEUM-KÖRUT 3. SZ. Telefon: József 105-00, J. 105-01, J. 105-02.­­ I Sztanykovszky is leleplezi fölbujtóit A második vádlott kihallgatása: — Elmondja, hogyan nézte végig a gyilkosságot. A­ Tisza-ügy főtárgyalásának második napja­.­ ­ ! A­­Tisza-büniseg mai tárgyalásán már fél­kilencra teljesen zsúfolt a terem. A padsorában a múlt politikai élet le­gelökeldebb képviselői, Tisza közvet­len barátai és tisztelői , vannak jelen nagv--számmal. Itt látjuk már az első tárgyalási nap előkelő közönségen kí­vül gróf Batthyány Gézát, Kürthy Ist­vánt, Beöthy Zsoltot, Eperjessy ezre­dest és a régi hadsereg sok jónevű és jóhírű tábornokát, olyanokat, akik a magyar politikai életben is szerepet játszottak. Részletes tudósításun­k az alábbiak­ban számol be a tárgyalás mai mene­téről. László Zoltán elnök negyed tízkor nyitja meg a tárgyalást és a védőkhöz fordul, hogy van-e kérdezni valójuk. Török védő: Ön tegnap azzal kezdte vallomását, hogy a vádbeli cselekmény elkövetését beismeri, de nem érzi magát bűnösnek. Később azt is mondta, hogy Dem saját elhatározásából cselekedett és ellenezte a gyilkosságot. Miért vett mégis részt a gyilkosságban? Fizikai vagy lelki kényszer hatása alatt cselekedett? Hütlner: Október 29-én az Astoria­­szállóbeli értekezleten engem megtámad­tak, hogy nem merek erre vállalkozni. Hiúságomban éreztem magam találva. Én megmondtam, hogy elhozom a grófot a Nemzeti Tanácsba, de a gyilkosság elkö­vetésében részt nem veszek. Török: Az ön szobájában valami röp­­iratok voltak. Miféle röpiratok voltak ezek és mi tör­tént velük? Büttner: A nemzeti tanács nyomatott százezer példányban röpiratot, amelyben a katonáiéhoz fölhívást intézett és ezek­ből i ötvenezer példányt az én lakásomon helyeztek el. Amikor a forradalom kitört, egy­­nappal előbb ezeket onnan elvitték. Tőtörk: Kik voltak jelen, mikor önt a rendőrségen kihallgatták? Büttner: Az első kihallgatást Szru­­bián végezte, ott volt Nagy Károly, Dor­­ning tanácsos és egy időben alain dr. A második kihallgatást detektívek és a har­madik kihallgatás Kovács vizsgálókíró végezte. Ezután a védő kérdéseire elmondta, hogy gyermekkorában kanyaróban, sar­lackban és himlőben volt. Anyai nagyatyja tü­dőbajos és elmebeteg volt. Vallói-e F­iedrich aláírása? A­­vIHO felszólalása után áttért arra a kérdőre, is­t­eri-e Büttner Friedrich Ist­ván amire igennel felelt. Védő: Meggyőződött-e a százezer koro­nás levélen levő aláírás eredetiségéről? Büttner: Igen. Védő: Látta-e később is ezt az aláírást? Büttner: Igen. A Bálóné-féle emlék­könyvben is láttam, amikor aláírták. Védő: A Lovas-féle vívóteremben a csendőrről is volt szó? Büttner: Igen. Dobó hátraszólt: Ez már el van intézve. . . ] A védő kérdéseire ezután újból leírja a Tisza-villában történteket. — Saját tudósítónktól. — Lengyel: Emlékszik, hogy kinek fizetett abból a pénzből, amit a kerületi pa­rancsnokság pénztárából vett ki? Büttner: Egyes nevekre emlékszem, kinek mennyit adtam, nem tudom részle­tezni. Adtam Bess Aladárnak, Lengyelnek. — Másokkal is megtörtént, hogy köl­csön adták a saját pénzüket? Büttner: Tudomásom van, hogy egyesek nagy összegekkel járultak a dologhoz. Úgy tudom, hogy Fényes László egész va­gyonát adta oda. Lengyel: Nem lehet sok. (Derültség.) Tudja-e, hogy a Nemzeti Tanács költsé­geihez kik adakoztak? Büttner: Nem tudom. Lengyel: Itt neves emberek, igen elő­kelő állású egyének kerülnek szóba. Ki­nek a szerepe volt döntő abban, hogy ön erre az útra tért. Ki volt önre a leg­nagyobb lelki hatással, aki ha ott nem lett volna, nem is vett volna részt a cselek­ményben? Büttner: Az, amikor Friedrich István 89-én azt mondta, gyáva vagyok, ha nem merek elmenni. Ez volt a végső motívum. Lengyel: Nem a százezer korona, juta­lom vitte rá? Büttner: Én nem láttam egy fillért sem. Lengyel: Károlyi Mihály szerepét meg­­lehetősen mentette. Büttner: Nem mentettem. Lengyel: Magyarázta. Büttner: Nem magyaráztam. Lengyel: Ön vallomást tett, hogy eljárt abban az ügyben, hogy ne üldözzék a gyil­kosokat. Hogy lehetett ezt megcsinálni a kormány tudta nélkül? Büttner: A kormánynak voltak olyan tagjai, akik érdekelve voltak a dologban és ilyen ügyben egy államtitkárnak szava is elegendő. Lengyel: A hadügyminisztériumban, belügyminisztériumban, külügyminiszté­riumban voltak értekezletek, amelyek ki­fejezetten a Tisza-gyilkossággal foglalkoz­tak, hogy tovább ne zsarolhassanak az emberek. Büttner: A pénzügyminisztériumban, külügyminisztériumban azzal foglalkoz­tak, hogy eltávolítsák az embereket, kül­földre küldjék, a belügyminisztériumban azzal, hogy a főkapitányság ne nyomoz­zon, de nem azért, hogy a zsarolást aka­dályozzák­ meg. Lengyel:. Lehetségesnek tartja, hogy ennyi kormánytag részt vesz és Károlyi ne tudjon a dologról? Büttner: Lehet. Én Károlyival soha egy szót nem beszéltem, tehát nem tu­dom állítani, hogy tudomása lett­ volna. Lengyel: Tud arról, hogy a gyilkosság után­­­o, hadügyminiszter segédtisztjét küldte ki a családhoz? Büttner: A vizsgálat során hallottam. Lengyel: Nem hallotta, hogy a Ká­rolyi-párt első hadügyminisztere két hét­tel a forradalom előtt szerződést kötött Kunfi Zsigmond pártjával, hogy meg­kapja a hadügyminiszterséget, ha belép a szociáldemokrata pártba és az lesz a hadü­gyminiszteri első cselekedete, hogy föloszlatja a hadsereget. Büttner: Erről most hallok először. Lengyel: De ha tudta, volna, hogy­ ilyenre használják föl? Büttner: Egészen fordítva állt a dolog, mi éppen a nemzeti hadsereget akartuk megcsinálni. A Nemzeti Tanács szerepe. Lengyel: ön azt mondja, hogy a nem­­zeti tanács két határozatot hozott, az egyiket 17-án, a másikat 89-én. A 27-énél Csernyáto­’ 29-énél Ön is jelen volt. Vet­tek fel jegyzőkönyvet? Írtak ott jegyze­teket? Ki volt a jegyzőkönyvvezető? Büttner: 87-én nem tudom, 89-én Vágó írt valamit, hogy hivatalosan csinálta-e ezt, nem tudom. Ezek formálisan nem ültek az asztalnál, az egyik ült, a másik felkelt és járkált folytonosan. A forra­dalomnál nem megy az ügy. Lengyel: Az a kérdésem, nyilvánosan folytak-e ezek a tanácskozások, illetve, tudomást szerezhetett-e mindenki arról, vagy titkosan folytak-e ezek. Büttner: Aki közelállott a vezetőség­hez, az bejöhetett. Lengyel: A nemzeti tanács vezető tag­jai tudtak-e ezekről a tanácskozásokról? Büttner: Föltételezem, hogy tudtak. Lengyel: Van-e arról tudomása, hogy hogy szerezték meg az autókat, a fegyve­reket, amelyek elő voltak készítve, tör­­tént-e intézkedés aziránt, hogy mindany­­nyian ostori csalitszürkében jelenjenek meg? . Az egészet Kéri rendezte. Büttner's Az autókat egy rózsaszínű parád­s játta át Kérnnek és az autón a fegy­­verek­ ifjai ott voltak. Hogy hogy kerültek oda, nem tudom. Hogy miért jelentünk meg mindannyian csukaszürkében, azt sem tudom. Szememben úgy tűnt fel, hogy az egészet Kéri rendezte. Lengyel: Harmincegyedikén délelőtt tudták, hogy azért gyűlnek össze, hogy ki­menjenek Tiszához? Büttner: Igen. Lengyel: Tehát a többi jelenlevőnek is tudnia kellett. Büttner: bírná a kétszázan nem tud­ták, csak néhányan. Kontra Béla őrnagynak arra a kérdé­sére, hogy kik segédkeztek neki okmá­nyaik biztonságba helyezésénél, megta­gadja a választ, mert nem akarja barátait elárulni. Ugyancsak Kontra őrnagy kérdésére el­mondja, hogy nem volt Körnvel egy véle­ményen, aki Tiszát meg akarta öletni. Hogy mégis kiment a Tisza-villába, annak az az oka, hogy' 29-én az Astoriában tar­tott értekezlet után Friedrich azt mondta, hogy mi urak­ egymás között intézzük ezt el és ne vonjunk bele parasztokat. Arra iparkodott Sztanykovszkyt és engem rá­bírni, hogy mi öljük meg Tisza grófot, Friedrich férfiasságát vonta kétségbe is ez volt az indító oka annak, hogy azt, mondta, hogyha akarják, kimegy Tiszá­hoz, sőt behozza a grófot az Astoriába. Kontra: Ha nem megy ki, lett volna valami kellemetlensége? Büttner: Ne®: >

Next