8 Órai Ujság, 1920. augusztus (6. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-04 / 184. szám
Budapest, 1920 augusztus 4. Megdöbbentő tárul eléjük a Hüttner Sándor tegnapi vallomásából. Ha túloz is egyben miscépan, ha kiszínezi is ittott a.dolgokat, végeredményében verejzétes adatokat tudunk meg tőle. Közéleti nagyságok, politikusok, újságírók, katonák megterveznek egy gyilkosságot. Írásba foglalják annak minden részletét, a felbérelt orgyilkosok megkapják a pontos ordre de bataillet és megkapják írásban a vérdíj biztosítékát is. Éjszakákon át alkudoznak egy ember életére, mert abban egyek voltak, hogy annak az embernek el kell pusztulnia, csak abban nem tudtak megegyezni, hogy ki hajtsa végre a gyilkosságot. Ez a megdöbbentőbb részlete a vallomásnak, vagy az a másik, amelyikből kiderül, hogy amikor az ország lelkiismerete fölébredt, amikor a nemzet számon akarta kérni a gyilkosoktól bűnüket, megint akadtak, x x x x x x akik a törvényt ki akarták játszani; a bűnöst meg akarták menteni; menlevelet adtak neki; azon fáradoztak, hogy megszöktessék ; azon igyekeztek, hogy elnémítsák jót is, a nemzet lelkiismeretét is. A nemzeti hadseregnek kellett jönnie, a nemzeti hadseregnek kellett megrendeznie ezt a rettenetes és fenséges tetemrehívást, hogy szemünkről leessék a hályog. Most kezdünk tisztán látni, most kezdjük megérteni a dolgokat és most döbbenünk meg istenigazában: milyen időket éltünk, milyen emberek intézték sorsunkat .Amit ez a nagy pör az első napon napvilágra hozott, amit a legelső vallomás elénk tárt, meggyőzhet mindenkit arról, hogy nem elég, ha megbűnhődnek azok, akik a gyakosságot előkészítették és végrehajtották. x x x x x x xxxxxxxxx X X X X XX X XX Az álarcos bál véget ért. Megismerhetjük immár a pierrotkat, a harlequineket, a brigantikat és a desperadokat. A vad forgatagból halásszuk ki őket és vegye el mindenki méltó büntetését. X X X X XX X XX X X X X XX X XX x xxxxxxxxx xxxxxxxxx xxxxxxxx A í? / Cv^ .,;:W OtoiuJsM'J ELŐFIZETÉSI ARAK Ily Ura..., 25 Korona. I Félévre. .. 10,0 Korona. Negyedévre.. 70 Korona, Egész évre 280 Korona. Egyes példányszám ára 1 Korona SZERKESZTOSSG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV., MUZEUM-KÖRUT 3. SZ. Telefon: József 105-00, J. 105-01, J. 105-02. I Sztanykovszky is leleplezi fölbujtóit A második vádlott kihallgatása: — Elmondja, hogyan nézte végig a gyilkosságot. A Tisza-ügy főtárgyalásának második napja. ! ATisza-büniseg mai tárgyalásán már félkilencra teljesen zsúfolt a terem. A padsorában a múlt politikai élet legelökeldebb képviselői, Tisza közvetlen barátai és tisztelői , vannak jelen nagv--számmal. Itt látjuk már az első tárgyalási nap előkelő közönségen kívül gróf Batthyány Gézát, Kürthy Istvánt, Beöthy Zsoltot, Eperjessy ezredest és a régi hadsereg sok jónevű és jóhírű tábornokát, olyanokat, akik a magyar politikai életben is szerepet játszottak. Részletes tudósításunk az alábbiakban számol be a tárgyalás mai menetéről. László Zoltán elnök negyed tízkor nyitja meg a tárgyalást és a védőkhöz fordul, hogy van-e kérdezni valójuk. Török védő: Ön tegnap azzal kezdte vallomását, hogy a vádbeli cselekmény elkövetését beismeri, de nem érzi magát bűnösnek. Később azt is mondta, hogy Dem saját elhatározásából cselekedett és ellenezte a gyilkosságot. Miért vett mégis részt a gyilkosságban? Fizikai vagy lelki kényszer hatása alatt cselekedett? Hütlner: Október 29-én az Astoriaszállóbeli értekezleten engem megtámadtak, hogy nem merek erre vállalkozni. Hiúságomban éreztem magam találva. Én megmondtam, hogy elhozom a grófot a Nemzeti Tanácsba, de a gyilkosság elkövetésében részt nem veszek. Török: Az ön szobájában valami röpiratok voltak. Miféle röpiratok voltak ezek és mi történt velük? Büttner: A nemzeti tanács nyomatott százezer példányban röpiratot, amelyben a katonáiéhoz fölhívást intézett és ezekből i ötvenezer példányt az én lakásomon helyeztek el. Amikor a forradalom kitört, egynappal előbb ezeket onnan elvitték. Tőtörk: Kik voltak jelen, mikor önt a rendőrségen kihallgatták? Büttner: Az első kihallgatást Szrubián végezte, ott volt Nagy Károly, Dorning tanácsos és egy időben alain dr. A második kihallgatást detektívek és a harmadik kihallgatás Kovács vizsgálókíró végezte. Ezután a védő kérdéseire elmondta, hogy gyermekkorában kanyaróban, sarlackban és himlőben volt. Anyai nagyatyja tüdőbajos és elmebeteg volt. Vallói-e Fiedrich aláírása? AvIHO felszólalása után áttért arra a kérdőre, isteri-e Büttner Friedrich István amire igennel felelt. Védő: Meggyőződött-e a százezer koronás levélen levő aláírás eredetiségéről? Büttner: Igen. Védő: Látta-e később is ezt az aláírást? Büttner: Igen. A Bálóné-féle emlékkönyvben is láttam, amikor aláírták. Védő: A Lovas-féle vívóteremben a csendőrről is volt szó? Büttner: Igen. Dobó hátraszólt: Ez már el van intézve. . . ] A védő kérdéseire ezután újból leírja a Tisza-villában történteket. — Saját tudósítónktól. — Lengyel: Emlékszik, hogy kinek fizetett abból a pénzből, amit a kerületi parancsnokság pénztárából vett ki? Büttner: Egyes nevekre emlékszem, kinek mennyit adtam, nem tudom részletezni. Adtam Bess Aladárnak, Lengyelnek. — Másokkal is megtörtént, hogy kölcsön adták a saját pénzüket? Büttner: Tudomásom van, hogy egyesek nagy összegekkel járultak a dologhoz. Úgy tudom, hogy Fényes László egész vagyonát adta oda. Lengyel: Nem lehet sok. (Derültség.) Tudja-e, hogy a Nemzeti Tanács költségeihez kik adakoztak? Büttner: Nem tudom. Lengyel: Itt neves emberek, igen előkelő állású egyének kerülnek szóba. Kinek a szerepe volt döntő abban, hogy ön erre az útra tért. Ki volt önre a legnagyobb lelki hatással, aki ha ott nem lett volna, nem is vett volna részt a cselekményben? Büttner: Az, amikor Friedrich István 89-én azt mondta, gyáva vagyok, ha nem merek elmenni. Ez volt a végső motívum. Lengyel: Nem a százezer korona, jutalom vitte rá? Büttner: Én nem láttam egy fillért sem. Lengyel: Károlyi Mihály szerepét meglehetősen mentette. Büttner: Nem mentettem. Lengyel: Magyarázta. Büttner: Nem magyaráztam. Lengyel: Ön vallomást tett, hogy eljárt abban az ügyben, hogy ne üldözzék a gyilkosokat. Hogy lehetett ezt megcsinálni a kormány tudta nélkül? Büttner: A kormánynak voltak olyan tagjai, akik érdekelve voltak a dologban és ilyen ügyben egy államtitkárnak szava is elegendő. Lengyel: A hadügyminisztériumban, belügyminisztériumban, külügyminisztériumban voltak értekezletek, amelyek kifejezetten a Tisza-gyilkossággal foglalkoztak, hogy tovább ne zsarolhassanak az emberek. Büttner: A pénzügyminisztériumban, külügyminisztériumban azzal foglalkoztak, hogy eltávolítsák az embereket, külföldre küldjék, a belügyminisztériumban azzal, hogy a főkapitányság ne nyomozzon, de nem azért, hogy a zsarolást akadályozzák meg. Lengyel:. Lehetségesnek tartja, hogy ennyi kormánytag részt vesz és Károlyi ne tudjon a dologról? Büttner: Lehet. Én Károlyival soha egy szót nem beszéltem, tehát nem tudom állítani, hogy tudomása lett volna. Lengyel: Tud arról, hogy a gyilkosság utáno, hadügyminiszter segédtisztjét küldte ki a családhoz? Büttner: A vizsgálat során hallottam. Lengyel: Nem hallotta, hogy a Károlyi-párt első hadügyminisztere két héttel a forradalom előtt szerződést kötött Kunfi Zsigmond pártjával, hogy megkapja a hadügyminiszterséget, ha belép a szociáldemokrata pártba és az lesz a hadügyminiszteri első cselekedete, hogy föloszlatja a hadsereget. Büttner: Erről most hallok először. Lengyel: De ha tudta, volna, hogy ilyenre használják föl? Büttner: Egészen fordítva állt a dolog, mi éppen a nemzeti hadsereget akartuk megcsinálni. A Nemzeti Tanács szerepe. Lengyel: ön azt mondja, hogy a nemzeti tanács két határozatot hozott, az egyiket 17-án, a másikat 89-én. A 27-énél Csernyáto’ 29-énél Ön is jelen volt. Vettek fel jegyzőkönyvet? Írtak ott jegyzeteket? Ki volt a jegyzőkönyvvezető? Büttner: 87-én nem tudom, 89-én Vágó írt valamit, hogy hivatalosan csinálta-e ezt, nem tudom. Ezek formálisan nem ültek az asztalnál, az egyik ült, a másik felkelt és járkált folytonosan. A forradalomnál nem megy az ügy. Lengyel: Az a kérdésem, nyilvánosan folytak-e ezek a tanácskozások, illetve, tudomást szerezhetett-e mindenki arról, vagy titkosan folytak-e ezek. Büttner: Aki közelállott a vezetőséghez, az bejöhetett. Lengyel: A nemzeti tanács vezető tagjai tudtak-e ezekről a tanácskozásokról? Büttner: Föltételezem, hogy tudtak. Lengyel: Van-e arról tudomása, hogy hogy szerezték meg az autókat, a fegyvereket, amelyek elő voltak készítve, történt-e intézkedés aziránt, hogy mindanynyian ostori csalitszürkében jelenjenek meg? . Az egészet Kéri rendezte. Büttner's Az autókat egy rózsaszínű paráds játta át Kérnnek és az autón a fegyverek ifjai ott voltak. Hogy hogy kerültek oda, nem tudom. Hogy miért jelentünk meg mindannyian csukaszürkében, azt sem tudom. Szememben úgy tűnt fel, hogy az egészet Kéri rendezte. Lengyel: Harmincegyedikén délelőtt tudták, hogy azért gyűlnek össze, hogy kimenjenek Tiszához? Büttner: Igen. Lengyel: Tehát a többi jelenlevőnek is tudnia kellett. Büttner: bírná a kétszázan nem tudták, csak néhányan. Kontra Béla őrnagynak arra a kérdésére, hogy kik segédkeztek neki okmányaik biztonságba helyezésénél, megtagadja a választ, mert nem akarja barátait elárulni. Ugyancsak Kontra őrnagy kérdésére elmondja, hogy nem volt Körnvel egy véleményen, aki Tiszát meg akarta öletni. Hogy mégis kiment a Tisza-villába, annak az az oka, hogy' 29-én az Astoriában tartott értekezlet után Friedrich azt mondta, hogy mi urak egymás között intézzük ezt el és ne vonjunk bele parasztokat. Arra iparkodott Sztanykovszkyt és engem rábírni, hogy mi öljük meg Tisza grófot, Friedrich férfiasságát vonta kétségbe is ez volt az indító oka annak, hogy azt, mondta, hogyha akarják, kimegy Tiszához, sőt behozza a grófot az Astoriába. Kontra: Ha nem megy ki, lett volna valami kellemetlensége? Büttner: Ne®: >