8 Órai Ujság, 1921. február (7. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-24 / 44. szám
Budage^mT . •* gsat&rtek, vh, evroiyam , fearajsAt3 ELŐFIZETÉSI ARAB Egy hóra .. 40 Keraaa. | FHévre. 240 Karon*. Kegyedévre 120 itorsaa. | ELétz évre 480 Korona Jugoszláviában egy példány: 2 jugoszláv Korona. SZERKESZJŐLÉS ES KIADOM FATALI Egyes példáinyszám éra 2 korona BUDAPEST, IV„ MUZEUM-KOBUTSZ. Telefoni József 105-00, J. 105-01, J. 105-02. .................................................................. m Sétakocsizásra senkije indul villamoson. Nem azért kapaszkodunk furára, hogy végig robogjunk a Stefánián, vagy a dunaparti kgizón, hanem azért szorongunk rajta, azért lökdöstetjük magunkat jobbra-balra, azért szenvedjük el a legválogatotabb kínokat, mert a nagyváros egyik részéből a másikba csak általa juthatunk el. Igaz, hogy a pesti közhit szerint, akinek sietős a dolga, gyalog járjon és ne villamoson, de nem mindenki gyalogolhat: a lába nem bírja, vagy a tüdeje és az ember mégis csak bizakodik, hogy hátha mégis csak megbecsüli magát a villamos és hamarább visz el a perifériákra, mint az apostolok lova. Hát, nem; a villamos nem becsüli meg magát és nem becsüli meg a közönséget. A villamos roszszabb, mint valaha: se kényelmet nem nyújt, se biztonságot, csak kellemetlenséget, mérget, idegekbe markoló izgalmat! Valamikor hat krajcárért vitt bennünket a város egyik végéről a másikra. Ezért a hat krajcárért jó volt a közlekedés, tiszták voltak a kocsik, pontosan betartották a menetrendet, a kalauz nem gorombáskodott, nem kellett a lépcsőn szorongani, vagy a kocsi peremén lógni, hat krajcárért megbecsülték az utast, megbecsülték a közönséget és sok-sok milliót gyűjtöttek általa. Aztán: micsoda harc kerekedett abból, hogy a viteldíjat hat krajcárról tíz krajcárra, kerek húsz fillérre emelték. Most három koronát fizetünk egy fztért ámde nem ezért zúgolódunk. S ha a villamos, üsse kő, de rossz, gyalázatosan rossz, elviselhetetlenül rossz a villamos és efölött nem lehet egyszerűen napirendre térni. Akár most a város ügyeit intézik, ezv.l üdvös reformot ígértek programmbeszédeikben, ígérték a közlekedés megjavítását is és — Íme! — oda jutott bölcs kormányzásuk alatt a villamos, hogy egyáltalán nem vihető már közlekedési eszköznek. Álljanak csak ki az urak egyszer az utcára és várjanak ötnegyed óra hosszat egy-egy budai villamosra, vagy kapaszkodjanak föl nagynehezen valamelyik kocsira, amely megszaggatja ruhájukat, megnyomorítja testi épségüket s amellett még döcög, elakad, megáll és igázol, és beszéljenek azután világvárosi közlekedésről. A forradalomnak semmi nyoma már sehol, csak a villamos juttatja eszünkbe azt, mert ma is ott van, ahová a forradalom zürlesztette. Sixtus párttiai herceg Károly király béketerveiről A németek Erdélyt a románoknak ígérték. — Gróf Erdődy Tamás a király megbízottja. — Porstcaré hajlandó tárgyalni a külön békéről. —Lloyd Georget beavatták Károly király békeajánlatába. — Sonníno vétója. . .. Saját tudósiukról. — Czernin jegyzéke. Megemlékeztünk arról, hogy pármai Sirjus henyeg kiadta dokurmentum-gyűjteményét, amelyből az eredeti levelek szövege és a szóbeli tárgyalásokról felvett jegyzőkönyvek alapján alakul ki előttünk tulajdonképpen Károly király szereplése. personális unió Irán Ausztriával és Magyarországgal alapja lenne a trialista monarchiának, avagy egy Habs- Imrgit házbeli királlyal a trónon közvetlen kapcsolatban maradhatna a kettős monarchiával. Sixtus herceg — ahogy ezt ő maga írja — a belga frontról a francia kormány tudtával és a köztársaság akkori elnökével, Poincaréval folytatott előzetes tanácskozás után utazott Svájcba. 1917 január 28-án Xauchatel-ben találkozik anyjával, a francia hercegnővel, aki tudtára adja, hogy Károly király el van tökélve a békekötésre és a herceget kéri, hogy befolyásával közvetítse a tárgyalásokat az ellenségek között. A thalista monarchia, Ausztria-Magyarország részéről a békeszándéknak ez az első megnyilvánulása. A németek már eljuttatták propozícióikat az antanthoz: ezekben Konstantinápolyt és Bukovinát Oroszországnak, — Erdélyt a románoknak ígérték, — kilátásba helyezték, hogy az orosz és osztrák Lengyelországból önálló királyságot, független államot alakitanak, — míg Posen Németországé marad, — Szerbia restaurációját ígérték, — kiegészítve Albániával, a Trentinot és Triesztet Olaszországnak, — míg Franciaországnak semmilyen. — Belgiumnak pedig nagyon határozatéri ajánlatot tesznek, ami utóbbinál a belgiumi német fönhatóságot nem tenné lehetetlenné. — De Franciaország Elszász-Lotharingia nélkül nem tárgyalhat, és a herceg megelégedéssel fogadja a király megbízottjánál, gróf Erdődy Tanyárnak közlését, amely szerint Károlynak nincs ellenvetése az ellen, hogy Elszász-Lotharingia str. előtti formájában Franciaországhoz visszacsatoltassék. A király elfogadja a Belgium restitúciója és a kontantinápolyi kérdésben megnevezett francia álláspontot is, de a szerib kérdést olyképpen akarná megoldani, hogy Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából, Montenegróból és Albániából Jugoszláv királyság alakíttassák. Kjpely Trieszt problémája nem egyenlő fontossági: Elszász-Lotharingiáéval és Franciaország nem fogja soha megenFebruár 20-án Czernin Erdődy gróf útján jegyzéket küld a hercegnek. Ebben kifejti, hogy a négyes szövetség, a monarchia, Németország, Törökország és Bulgária viszonya az őszinte érdekközösségen alapul és meg nem bontható. Szerbiát nem megsemmisíteni, csak megfenyíteni akartuk. — Ha Németország átengedné Elszászt Franciaországnak, — Bécs természetesen evvel nem ellenkezne. — Végül megállapítja, hogy a monarchia akarata önálló és semmi és senki által nem befolyásolható. Ehhez a jegyzékhez Károly király jegyzete is mintékelvei voltak.. Az uralkodó kijelenő, hogy minden befolyásával nyomást fog gyakorolniNémetországra és támogatni fogja afrancia kívánságokat. Megörönít Czernin Szálait: „Nem áldunk Németország hatalmában, íme Németország akarata ellenére sem szakítottunk Amerikával. Nálunk az a Velemény, egy Franciaországot Anglia döntőleg befolyásolja.“ Czernin jegyzéke Parisban a legrosszabb statást tette Mindenki azt látja hogy a különbéke megkötését ez a jegyzék határozottaa elutasítja. — De a király kísérő soraira , Poincaré megjegyzi: „a titkos jegyzék alkalmat ad a további tárgyalásokra, amelyeket a hivatalos jegyzék megkusitott volna.“ ■ Ezt az első lépést a béke felé az a veszély fenyegeti, hogy Olaszország, amely nem látja biztosítva az érdekeit, közbelépésével mindent el fog rontani. Pedig, a herceggel való beszélgetése folyamán Poincaré maga is annaka véleményének ad kifejezést, hogy gedni, hogy a maga kárán Olaszország nyerészkedjei Vw Zita királynő levele. A tárgyalások azonban laspáknak' tűnnek B^eSbe& és Kár^ király és a királyffé levélben^Jktémi Sixtust arra, hogy Pécsbe jtfjjjen. Megkapó soraiban iisi*#'a királyné. JVe engedd, hogy olyan dolgok befolyásoljanak, amelynek őszintesége és jogosultsága csak a mindennapi életben van. Gondolj azokra a szerencsétlenekre, akik a lövészárkok poklában élnek, akik ezrével pusztulnak el minden nap, — gondolj rájuk és gyere!". A herceg öccse, René kíséretében Erdődy gróffal 23-án érkezik Bécsbe. Ugyanaznap Károly király fogadja őket Laxenbourgban. Az elszászi kérdésben gyors a megállapodás. Szerbiával szemben a status-quo ante alapján áll a király, de követeli a titkos társaságok feloszlatását, amelyeknek propagandája a halom kitörésére vezetett. A király megemlítette a szerb csapatok hősi küzdelmét, amelyet az ellenfélnek is becsülnie kell. Annál különösebbnek tartja, hogy azok az olaszok, akiknek egész erejét néhány de reá tiroli népfelkelő ezred fel tudta tartani, olyan követeléssel állják útját a békének, amely csak győzőket illethetne meg. A különbékére megjegyzi a király, hogy „szövetségeseim mellett kitartok a végsőkig, — mint ahogy becsülettel állani fogom a szövetséget, ha az majd Franciaországhoz fut.“ A bácsi útról a herceg Károly kiirály levelével a zsebében tér vissza, amelyben lefekteti az eddigi tárgyalások eredményeként kialakult véleményét, ami az előbbiekkel egyező. A prepozíciókat Páriában Ponearé is, Kibot miniszterelnök is megelégedéssel fogadják és annak a hitüknek adnak kifejezést, hogy a király békeakarata őszinte és tiszteletreuxcra. A tárgyalásokba becsületszóval kötelezett titoktartás mellett csak Lloyd Georgeot avatják be, Amíg az olaszokkal nem merik közölni az eseményt, mert Németországgal való titkos tárgyalásaik ismeretesek és indiszkréciótól félnek. Ribot azt szeretné, hogy az államfők találkozásának ürügye alatt módját ejthetnék a legbizalmasabb közléseknek, Olaszország miatt nem volt béke. Deti találkozás helyett Olaszország abnormis követelésekkel áll elő: Trentinót, Dalmáciát és az összes adriai