AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 11. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1957)

1957 / 1-4. sz. - MTA AGRÁRTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK TALAJTANI KONFERENCIÁJA. 1955 JÚLIUS 6-8 - BALLENEGGER RÓBERT: A talajkutatás múltja Magyarországon

BALLENEGGER RÓBERT mesztésre való alkalmasságát is. Az egyes talajnemek leírását kiegészíti azok kémiai és mechanikai elemzése, továbbá fajsúlyuk és térfogatsúlyuk, kötött­ségük, a nedvességhez való viszonyuk, színük, zsugorodásuk, káli- és foszfor­adszorpciójuk, valamint izzítási veszteségük meghatározása. Befejezésében az értekezés az elemzések eredményeit a földek termőképessége szempontjából tárgyalja. „Ez olyan pedológiai munka, mely ha nem is részletes és kimerítő, de a maga sokoldalúságában mégis tökéletesnek és befejezettnek nevezhető, még pedig abban az időben, midőn erre nézve a külföld még vajmi kevés munkát nyújtott" — írja kortársa, INKEI BÉLA a Magyarországi Talajvizsgálat Törté­nete című munkájában. SZABÓ JÓZSEF további talajismereti munkáiban a Tokaj-Hegyalja talajait (1867), s 1868-ban Heves és Szolnok megyék talajait írja le ; egy későbbi munkájá­ban pedig, 1880-ban, Bugyi pestmegyei község határa talajának leírását adja. Példája azonban sokáig nem talált követésre, bár többen is hangsúlyozták az ilyen irányú tanulmányok fontosságát. Hiányzott az a szerv, melynek fel­adata lett volna az ország talajviszonyainak rendszeres kutatása. 1891-ben a földmívelési kormányzat intézkedésére megalakult a Magyar Földtani Intézet agronom-geológiai osztálya. Vezetője INKEY BÉLA lett, aki a melléje beosztott TREITZ PÉTERrel megkezdte a Nagy-Alföld talajviszonyai tanulmányozását. Előbb nagyobb körutazásokon megszerezték a szükséges áttekintést, majd áttértek egyes kiválasztott területek részletes felvételére. A felvételeknél a porosz földtani intézet módszerét követték, vagyis a talajok fizikai tulajdonságai és főleg kötöttsége alapján, tekintetbe véve az altalaj geológiai alkotásait is, talajnemeket különböztettek meg, s ezek elterjedését a térképen elhatárolták. A térkép szegélyén feltüntették a kézi fúróval nyert 2 méteres talajszelvények jellegzetes ábráit. A helyszíni felvételeket kiegészítette egyes jellemző minták mechanikai összetételének vizsgálata, valamint a mésztartalomnak, a nitrogén­nek és a foszforsavnak meghatározása. Az agronóm-geológiai osztály időközben több munkatárssal bővült ; tagja lett HORUSITZKY HENRIK, TIMKÓ IMRE, LIFFA AURÉL, GÜLL VILMOS, EMSZT KÁLMÁN, LÁSZLÓ GÁBOR és BALLENEGGER RÓBERT, akik a Nagy- és a Kis-Alföldön folytatták a megkezdett munkát 1910-ig. László Gábor 1905-től kezdve az ország tőzeglápjainak felvételét végezte, gyűjtéseinek mintáit pedig EMSZT KÁLMÁN vizsgálta meg a laboratóriumban. INKEY BÉLA kezdettől felismerte azt, hogy a porosz geológiai intézet módszerei Magyarországon az Alföld különleges és a poroszországitól lényegesen eltérő természeti viszonyai közt nem válthatják be a hozzájuk fűzött reménye­ket. A felvételek számára új módszert kell kidolgozni. Felterjesztései azonban nem találtak meghallgatásra s 1896-ban lemondott. Az idő azonban Inkey nézeteit igazolta. „Fekvésénél fogva — írja INKEY BÉLA a Magyarországi Talajvizsgálat Története című munkájában — Magyarország közvetítő szerepet

Next