AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 21. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1962)

1962 / 1-2. sz. - HORN ARTÚR: A szarvasmarhatenyésztés iránya és a termelési típus, valamint a fajták és populációk értékelésének módszerei

A SZARVASMARHATENYÉSZTÉS IRÁNYA ÉS A TERMELÉSI TÍPUS, VALAMINT A FAJTÁK ÉS POPULÁCIÓK ÉRTÉKELÉSÉNEK MÓDSZEREI HORN ARTÚR az MTA levelező tagja­­, Állattenyésztési Kutató Intézet, Budapest A tenyésztendő szarvasmarha típusának és a tenyésziránynak megállapí­tása nemcsak a gyakorlatnak, hanem a tudományos vizsgálatnak is igen fontos kérdése és éppen komplexitásánál fogva sokoldalú, jelentőségteljes távlati kutatási téma is. Egyetlen állattenyésztési ágban sem tapasztalható napjainkban olyan széleskörű, szinte világméretekben folyó vita, mint az esetenként leggazdasá­gosabban termelő szarvasmarha fajták és típusok megállapítása terén. Ez a vita nemcsak akörül forog, hogy vajon specializált, külön tej- és külön húster­melő, vagy pedig vegyeshasznosítású fajták tenyésztése indokoltabb-e, hanem, hogy a tejelő vagy vegyeshasznosítású fajták keretén belül a termelés jellegé­től függően melyikben keressék a leggazdaságosabb termelés lehetőségét. A céltudatos tenyésztői munka megállapításának feltétele a megfelelő tenyész­irány körvonalazása, amely azt a célt szolgálja, hogy hosszabb időre meg­szabja egy-egy állomány, fajta vagy populáció termelőképességének genetikai alapjait. Különösen lassan szaporodó állatfajokban, mint amilyen a szarvas­marha is, lehetetlen túlzottan rövid határidőkre szabott tenyészcélokat megál­lapítani. Ez az oka annak, hogy igen nagy körültekintéssel lehet csak a tenyész­irányt megszabni és a tenyésztésben elért fejlődést lemérni. A reális tenyész­célok kialakítását nézetem szerint továbbá nem is lehet csak az állattenyésztők körében eldönteni. Feltétlenül szükséges, hogy a tenyészcélok körvonalazásában a népgazdaság különböző igényei is érvényesüljenek. Aligha lehet tehát ezt a viszonylag hosszú távlatokra szóló munkát a közgazdaság, a mezőgazdasági üzemszervezés, az emberi táplálkozás várható alakulásának, az export lehetősé­gek és kötelezettségek, és nem utolsósorban a biológiai jellegű adottságok és korlátok figyelembevétele nélkül elvégezni. Ősidők óta az ember igényeinek alakulása képezte a legfontosabb rugóját az állati termék előállításának. Éppen ezért nem lesz talán érdektelen az 1961. évi hamburgi nemzetközi állattenyésztési kongresszus egyik ide vonatkozó anyagát ismertetni, amely az állati terítékek iránt megnyilvánuló keresletnek az eljövendő 15 évre vonatkozó prognózisával foglalkozik. Igaz, hogy ez első­sorban a nyugati kapitalista országok igényét tükrözi, de mivel a kongresszus 1 1­. Osztály Közleményei XXI/1 —2.

Next